Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-09-13 / 37. szám
HELYI S VIDÉKI ERDEKU HETILAP. Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. Előfizetési árak : Évnegyedre ................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : MAYER SÁNDOR könyvkereskedésében (Csillag-utcza). A szerkesztőség czimzete: hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: Vácz, Gaspavik-utcsa 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A kiadóhivatal czimzete: hová a lap anyagi részét illető minden küldemény czimzéndő : Vácz, Csillag-utcza 1428. szám. _____ _ A francziák köszöneté a vácziaknak. Franczia vendégeink azon alkalomból, midőn Magyarországba jövetükkor Vácz alatt a Duna közepén üdvözöltettek a vá- cziak által; Bakk Domonkos fegy- házi tanitó urnák a vácziak részére egy emléklapot nyújtottak át, melyre mindnyájan ráírták nevüket. — Ezen ránk nézve becses emléklapot Bakk Domonkos úr városunk polgármesterének kezeibe tette le, mint a vácziak tulajdonát képező becses ereklyét megőrzés végett. Ennek másolatát mutatjuk be jelenleg olvasóinknak. Az emléklapra irt sorok a következők : „Szívből jövő köszönetünket a váczi polgároknak s ékes szóló szónokuknak Bakk Domonkosnak. Vácz, aug. 9. 1885.“ Ferdinand L e s s e p s, a nagy franczia, a Suezi csatorna tervezője s építője. Türr István, tábornok. Lonis Ulbacli, a nemzetközi irodalmi társulat elnöke, hazánk egyik legmelegebb barátja. Mario P r o t h, iró, a „Mot d’ordre“ segéd-szerkesztője. Leo Delibes, a nagy nevű zeneszerző. Emil B la vet, a párisi opera fő-titkára, a „Figaró“ dolgozó társa. Eugen Yung, a „Revue politique és Lit- téraire“ főszerkesztője. Louis Ratisbonne, költő. Jules L e r m i n a, ismert regényíró, a nemzetközi irodalmi társulat titkára. Dr. Albert Robin, orvos. C. Eduard Lebrasseur. Maurice Bemard, Grévy unokaöcscse. Francois C o p p é e, a franczia akadémia tagja és a legnagyobb franczia költő. Toni Robert Fleury, egyike a leghíresebb idősebb festőknek. Jules Massenet, első rangú zeneszerző. Liechtenstein, ezredes, a köztársaság elnökének főhadsegéde. Armand Gouzien a párisi szubvenczionált színházak felügyelője. Adolphe Badin, a „Nouvelle Revue“ segédszerkesztője. r Viktor Parizelle, az „Evé- nement“ és „Monté a Paix“ munkatársa. Duplán, a Seine département alpréfetje. Etienne T r é f e ux, a „ Graulois“ segédszerkesztője. C. Eb eling, a nemzetközi irodalmi társulat titkára. F. d’Arbey, gyáros. A. de L o s t al o t. Dr. S. Pozzi, a párisi orvosi egyetem egyik legkitűnőbb tanára. Báró de Noires Fontaines. Gr, Montét a „Gfil Blas“ munkatársa. Georges Clairen, kiváló fiatal festő. Abraham Dreyfus, a szellemes vigjáték iró. N. Escalier. E. Weismann, bankár. Szentkirályi Albert országgyűlési képviselőnk beszámolója. Kerületünk országgyűlési képviselője múlt vasárnap f. hó 6-án tartotta meg beszámolóját, a „Curia“ vendéglő nagy termében. Tíz óra után érkezett meg a terembe képviselőnk s a termet zsúfolásig megtöltött választók által lelkes éljenzéssel fogadtatva a következő beszédet mondotta, melyet sok helyen zajos éljenzésekkel szakítottak félbe a jelenvolt választók. „A mi saját magamtartását illeti a lefolyt ülésszak alatt, az úgy hiszem ismeretes a t. választók előtt. Felszólalásaim nyilvánosan történtek és nemcsak a hírlapok közölték azokat, de magam is megtettem minden telhetőt arra, hogy azok minél szélesebb körben terjedjenek el a t. választóim között ; erre tehát, ugyhiszem, hosszasabban kiterjeszkednem nem szükséges. Szükséges azonban fölvilágositást adnom az általános politikai helyzetről, melyet a parlamentház belsejében találtam, azon szellemről, mely abban uralkodik, azon viszonyokról, melyek ott döntő befolyást gyakorolnak a közügyekre, mert, ámbár elméletileg áll az, hogy a képviselő csak közege a választók többsége véleménynyilvánításának, tudjuk azt a tapasztalatból, hogy a gyakorlatban annyi befolyás hat különböző oldalról a nép képviselőire, mely befolyások már a választásoknál kezdődnek, miszerint a képviselőházban történő menetét az ügyvitelnek alig lehet tökéletesen azonosítani a választók szellemi irányzatával, különösen ha tekintetbe veszszük azt, hogy a képviselő törvényhozói működésében semmi által sincs kötve, csak programmja által, a mi sok esetben oly általánosságban van tartva, hogy majdnem egészen szabad kezet hagy a képviselőnek a törvények meghozása tekintetében. Ebből következik aztán, szerény nézetem szerint az, hogy alig kisebb azon befolyás, mely a képviselőház kebelében megalakult pártokról sugárzik ki a választókra, azon befolyásnál, mely a választó közönség nyomása által gyakoroltatik a pártok alakúi lására, vagyis az irányadó hangulatot a parlamentben már képződött pártok adják meg legnagyobbrészt a választó közönség tömegének. A parlamenti rendszer mellett tehát a választóknak szükségkép kell ismerniük a pártoknak, mint az adott parlamentáris egységeknek alapelveit és működési irányát, hogy aszerint intézhessék a választásokat, a mint egy-egy kerület többségének nézetei az egyik vagy másik parlamentáris párt nézeteivel egyeznek inkább össze. A pártok állása, mióta szerencsém van a t. választókerületet képviselni az országgyűlésen, nem változott; azt úgy hiszem ismeri mindenki, a kit a parlament működése érdekel, itt tehát fölöslegesnek tartom részletezni, mint tettem programmomban és első országgyűlési beszédemben. Csak azon kérdést óhajtom fölvetni és csekély erömhöz képest megvilágítani, vájjon kivánatos-e a pártok jelen alakulásának továbbra való fönmaradása, vagy nem, a mely fejtegetésemnek czélja egyszersmind az is leend, hogy igazolásul szolgáljon nekem az igen t. választók előtt e tekintetben, hogy egy évi parlamentáris tapasztalataim után is ragaszkodom azon pártonkivüli álláshoz, melyet megválasztatásomkor elfoglaltam. A túlnyomó többségben levő kormánypárttal szemben áll még mindig két ellenzéki párt. A kormánypárthoz nem csatlakozhattam, részint mivel alkotmányunk alaptételeit, különösen a külön magyar hadsereg felállítását és a vámterület elkülönítését még mindig mellőzi, részint mivel határozott nem- zetgazdászati politika hiányában a magyar államot és annak polgárait, helytelen intézkedései által végromlással fenyegeti. Önként következnék már ebből az, hogy az ellenzékhez csatlakozzam, a mely azon törekszik, hogy a jelen kormányt megbuktassa és az eddig helytelen intézkedések helyébe helyesebbeket léptessen életbe. Elméletileg igy áll a dolog, de a gyakorlatban egészen más sziliben tünteti föl a helyzetet azon körülmény, hogy nem egy tömör, számszerűit is tekintélyes ellenzékkel van dolgunk, hanem kettővel, a mely nemcsak a kormánypárttal, de egymással is ellentétben van és igy megszakadva, számszerűit is oly csekély, hogy arra a legkisebb kilátás sincs, miszerint a jelen alapon megmaradva, akár az egyik, akár a másik, többségre juthasson. Következtetni lehet ezt