Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-09-06 / 36. szám
■•war VII. évfolyam. 36. szám. Vácz, szeptember 6.1885. HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési árak : Évnegyedre ................................................................1 írt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szára ára : 10 kr. Kapható: MAYER SÁNDOR könyvkereskedésében (Csillag-utcza). Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér sora .......................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség czirnzete: hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A kiadóhivatal czimzete: hová a lap anyagi részét illető minden küldemény czimzendő : Vácz, Csillag-utcza 1428. szám. Ipariskolánk- és iparosaink. Régóta várták iparosaink, hogy városunknak egy ipariskola adassák, s ezáltal a közóhajtásnak elég tétessék. Azonban noha már a hatályon kívül helyezett 1872-ik évi ipartörvény is elrendelte, hogy mindenütt a hol csak lehetséges — főleg azonban városokban a hol az iparosok tömörülni szoktak mivel termékeiket az illető városok részére engedélyezett heti és országos vásárjaikon könynyebben értékesíthetik, — ipariskolák állitassanak fel, Vácz városának ezen óhajtása csak az 1884-iki uj ipartörvény életbe lépte után valósult meg Pedig hát nemegy miniszteri rendelet, nem egy miniszteri biztosi ukáz jött városunkra, mégis mind hasztalan volt az, mert felsőbb rendeleteink mint mondani szokás, csak utasításokat, csak tanácsokat adnak, de kalácsot nem. Más szavakkal figyelembe nem igen szokták venni azt, hogy vajon az a város melyre rá parancsolnak, hogy egyik vagy másik intézményt életbe léptessen, rendelkezik-e a megkivántató anyagi erővel is vagy sem? Vagy ha tudomása van is erről annak a magas hatalomnak, hogy egyik vagy másik városnak pénze nincs, s a ráparancsolt intézményt fel állítani nem képes, hát rendeletéit reménybeli alapokra fekteti, s abból indul ki, hogy hátha mégis bir még az a város, melyhez a rendeletek indítva vannak annyi szívóssággal, hogy azokat foganatba vegye, ha nagyon ráparancsolnak. És igy történt ez mi nálunk is. Tizenkét éven át nem egy, hanem száz miniszteri rendelet jött a nyakunkra, egyik fenyegetőbb hangon szólt mint a másik, mindhasztalan. Szegények voltunk. A mit meglehetett tenni, azt meg tettük; de nem is volt és nincs is abban köszönet. — A magas rendeleteket pedig kénytelenek voltunk a megpenészesedés hatalmának átengedni. Végre mint fennebb említettük 1884. évben ipariskolánk felállítására nézve is megjött a feltámadás napja és felállítottuk azt. Felállítottuk pedig nem azért, mintha már több pénzünk lett volna mint volt 1872—1884-ig; nem azért mintha nekünk erre az intéző körök a szükséges pénzbeli alapot előlegezték volna, hanem felállítottuk azt egyedül magunkra támaszkodva, mert be kellett látnunk, hogy városunk szebb jövőjét és vagyo- nosodását egyedül egy életre való iparos osztály megteremtésétől kell, hogy reméljük és várjuk. Igaz, régebben kellett volna ezen meggyőződésre jönnünk. De hát hiába! szokása az a magyar embernek, hogy jobb meggyőződésre csak akkor tud jönni, mikor már körmére ég a tűz. Mi sem akartunk jobbak lenni a Deákné vásznánál. Bevártuk a körmükre égő tüzet : a fillokszerát, mert minálunk, valóban az volt a körmünkre égő tűz, a mit igazol az, hogy a meddig az Isten ezen csodabogarának veszedelmességéről, érzékeny tudomást nem vettünk, hát bizony iparosainknak 99%-a nem műhelyére és iparüzletére fektette a fősulyt hanem szőllőjére. Ki ment maga dolgozni, kivitte összes pereputytyát a szöllőbe ott dolgoztak egész nap s a műhely üresen tátongott ; mert hát mi tűrés tagadás benne: a varró tű ép oly keveset hozott be a konyhára, mint a kalapács, gyalu vagy más iparos eszköz ; bortermelő vidék voltunk; szölleink többet behoztak mint bármi más -- iparüzlet. Borainkat el is adtuk ; — pénzeltünk is belőle, s nekünk is maradt annyi, hogy egy-egy jó napot csaphattunk. Most mindennek véget vetett az átkozott fillokszera. Ezért állitottunk ipariskolát. / Es örömmel konstatálhatjuk, hogy már az első évben is iparos tanonczaink oly sikert mutattak fel, minőre — tekintve azt, hogy iparos tanonczok tényleges oktatása csak f. évi január hó 1-sejével vette kezdetét — még a legvérme- sebb remények sem jogosíthattak volna fel. — Iparosaink látták ezt; és nem egynek — az örömnek miatta köny csordult ki szemeiből az eredmény fölött. / Es ép ezért, mert már csak első kezdete is iparos iskolánknak ennyi sikerrel fejeztetett be: nem szabad iparosainknak ezt figyelmen kívül hagyni; s miután az 1885 — 86-iki tanév fi évi szeptember hóban ismét meg fog nyilni — most már rendes időben; úgy hiszszük, hogy iparosaink megértve minket, mit sem fognak elmulasztani a tekintetben, hogy tanonczaikat az iskolába való járásra kényszeritsék, és annyival is inkább mert a budapesti országos ipar- kiállitás is mindenkit meggyőzhetett arról, hogy az ipar-fejlesztését is csak elméleti ismeretek gyűjtésével karöltve érhetjük el. Az elméleti alapismereteket pedig csak helyes irányban vezetett — ipariskolákban szerezhetni meg. Es iparosaink arról is meggyőződhettek, hogy városunk ipariskolájában ezen elméleti alapismeretek valóban meg is szerezhetők, mert iparisA „VÁCZI KÖZLÖNY' TÁRCZÁJA. Chromatikus futamok a házasság billentyűin. A házasságnak is meg vannak a maga billentyűi. — Ép olyan hangszer, mint a zongora. — Búr és moll hangokat ád, mélyen és magasan szól és annyi húrja, fogása van. Ki e sok hangú hangszer akkordjaiban keresi az élet harmóniáját, annak pontosan kell tanulmányoznia a női szív Vezérhangját és mindenek előtt a női gyengék e 11 en- pontjait; értenie kell ahhoz, miként nyúljon a házasság húrjai közé ; pontosan kell tudnia, mikor kell ujjait erősen leszorítania, vagy mikor futhat köny- nyedén keresztül a billentyűkön. A nő és férfi egybekelése mennyei hangok akkordja legyen, mely sokáig s úgy viazhangozzék az életben, mint akár az angyalok kara az ártatlan gyermekek álmaiban. És még is! hogy hangzik az az akkord, melyet modern férj és feleség ád, kivált ha a korszellemnek hódolnak ! A házasság ilyen helyeken elűző hatással biró duett. .Szabadelvű hölgyeink különös k o 1 o r a t u- rákkal és solfergiákkal készülnek a házas élet nagy kettősére, mely megtart az egész életen át, és a nő férjével énekel. A nő énekli a prímet, mert nekik mindenütt vezérli angg a 1 kell birniok ; a férj csak secun d á 1. A nőnek ezüst hangja van — azaz — a nőnek megvan a hangja és a férjnek kell hozzá az ezüstöt adnia. A férj mindig sotto voce énekel, a nőnek ellenben valóságos harangja van, — azért hall a férj gyakran harangozni, de nem tudja, hogy hol ? A nő előírja a tempót mert ő meg tudja találni az üteme t. Kezdetben vannak a mézes hetek, ilyenkor vígan folyik az élet; ez az allegro vivace; — aztán a menyecske egy kicsit duzzogni, majd veszekedni kezd, ez a nő s ó 1 ó j a, ha ugyan a férj elég okos és nem zavarja a nő mulatságát. A veszekedés mindig crescendo a szerelem diminenuendo lesz, mig a házasságban be áll a moderat o. Végre mással kezd az asszony sétálgatni — ezek az átmenetek! A férjnek a gyermekekkel karjain kell utána szaladnia — ezek a nehéz futamok. Ehhez a házassági türelemben már meglehetős vi rtousitásra van szükség ; ez által a férj kijön a taktusból, hamis hangot ád, mig nem a f i n a 1 e lassankint furiosa lamentabileba megy át. lm, itt müértelemről tanúskodó tudósítást olvashatnak a sokat ígérő hangversenyről, melyet ma igen magas belépti árak mellett szoktak tartani. Akárhány család apát tettek már koldussá e belépti árak és elvégre még jó helyet sem szerezhettek leányaiknak. Fichte, a híres bölcsész azt mondja: „A nem házas ember csak fél ember.“ — Nekünk számtalan ilyen emberünk van, kik e fele részt annyira elkoptatják, hogy midőn megházasodnak a házas életre nem sok marad. Mi tulajdon képen a házasság ? A házasság talány, melyben a leány szénát keres, de szalmát talál. Igen találó ép ezért a magyar nyelv, mely szalmaözvegynek nevezi az oly nőt, kinek férje távol van. A házasság fejezetében különféle kérdések merülnek fel. így például; Mi a szerelem ? Mi a há- ' zasság ? Előmutatás után fizetendő váltó. — A házasság főfeltétele tehát az elnézés ; csak az fizeti ki a váltót készpénzben, és a kibocsájtó nem veszti el hitelét. A nő szerelme felér húsz férfi szerelmével. A férfiak háromfélekép szeretnek : Halálosan szerel m e su — vagy : „Or ülésig szerelmes“ — vagy: „Olyan szerelmes, hogy a füle sem látszik ki belőle.“ E szerelmesek közül melyik tetszik önöknek legjobban hölgyeim és melyiknek lennének nejévé a legszívesebben ? Azt hiszem, az elsőé, mert ő áll legközelebb a meghaláshoz. De óvakodjanak az olyanoktól, kik fülig szerelmesek, mert az veszedelmes szerelem — először, mert ennek hatalma a fülek hosszúságától függ — másodszor : ha csak kissé túl megy a füleken, eljut az észig és akkor vége a szerelemnek. Azok, kiknek szerelme az ő rü lésig határos a legtöbbet érnek, mert ezek nyomban megházasodnak és ez az első őrülés i roham. Önök tudják, hogy a talányokat különösen szeretem ; a házasságról is szolgálhatok ily talánynyal. Mi a külömség a férj és az orvos között? Az orvos előbb felismeri a bajt, aztán rendelkezik, a férj előbb rendelkezik, és csak aztán ismeri fel a bajt. Egy szóval: a házasság Adómnak igen szép találmánya volt, csak az a kár, hogy nem vett reá k i- zárólagos szabadalmat. Saphir után közli
