Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-09-07 / 37. szám

a prof. Schnitzler szerkesztése alatt Becsben megjelenő „Wiener Medicinische Presse“ — mely ez idő szerint a legnagyobb tekintélyű orvosi folyóirat, — is figyelemre méltatva, s a legutóbb megjelent augusztus 31 diki számában „Ein Fall von Wanderniere“ czim alatt terjedelmesen közölte. — A beteg, ki bajának orvoslása végett több vidéki és fővárosi orvosnál sikertelenül keresett segítséget, többek ajánlatára végre Dr. Nagyhoz fordult s ő a beteg megvizsgálása után, a kór lényegét felismerve „mozgó vesére“ alapította a kórismét. — A beteg jobb veséje, miután annak fikszirozó szálagjai valószínűleg meglazultak, ide-oda mozgatható, le egész a köldökig húzható s felfelé is tolható. Igaz ugyan, hogy a betegen azáltal, bogy a kórisme meg van állapítva, segítve csak annyiban van, hogy a beteg fájdalmai a szimptomatikus kezelés folytán csökkentetnek, de az illető czik- kező nézeteként a beteg operativ utón megszabadítható bajától. Ebből meggyőződhet közönségünk, mely a legcsekélyebb bajoknál is mellőzi helybeli orvosainkat, hogy fölösleges minden bajnál Ja fővárosi orvosok drága tanácsához fordulni, mert városunkban is vannak oly szakképzett orvosok, kikhez komolyabb bajokban is bizalommal fordulhatunk.

=A v.lcz-egj kázmegyei ujniÍNÍ # ííIdőzárok. a következő helyekre lettek küldve segédlelká- szekül: E r d ó 1 y i Ferencz Uj-Hartyánba, Korpás Pál Fóthra, Máj er László Bujákra, Moys Ernő Romhányba, P orubszky József Nógrádba, Szabados György Herencsénybe, Takács Tamás Nándorba.

Vidéki hírek.

— Eljegyzés. Aszódon Horn István aug. hó 31-én tartá eljegyzését Csernátoni Cseh Ilona kisasszonynyal.

= Aszódon fényes esküvő tartatott e hó 3-án Határ János péczeli kereskedő vezette oltárhoz K ö 1 b e r Lujza kisasszonyt.

== Gyilkosság; adósság miatt. Múlt héten 9 órakor Újpesten egy ház udvarán Kovács János 42 éves szücsmestert vérében fekve eszmélet nélküli állapotban találták. A hely színére hivott járási orvos a sérült halántékán erős ütéstől eredő súlyos sebet konstatált s miután a halántékcsont be volt zúzva, azt életveszélyesnek jelentette ki. Sérültet, aki nemsokára anélkül, hogy magához tért volna, meghalt — kihallgatni nem lehetett, de mellette feküdt egy kis véres balta, mely a tettesnek nyomába vezetett. A gyilkosságot Moravánszki József 30 éves kovácssegéd követte el, akit a talált bűnjel nyomán sikerült az újpesti csendbiztosnak tegnap délelőtt a régi újpesti temetőben feltalálni és letartóztatni. Bevallotta, hogy ő Kovácsnak adós volt, e miatt köztük tegnapelőtt délután heves szóváltás volt. Ekkor elhatározta, hogy hasonló jelenetek elkerülése miatt véget vet a dolognak, Kovácsot elteszi láb alól s midőn Kovács haza felé ment, az udvaron megleste és a setéiben a kis baltával fejbe vágta.

Irodalom és zene.-= Nincsen vidéke Iiazónknak, mely a rövid idő alatt rendkívül megkedvelt „Magyar Salon“ képes havi folyóiratot ne ismerné. A „Magyar Salon“ első füzete ez évi májusban

kedés, s ez nagy kárára szolgált a szabadság ügyének, ámbár a bukás úgy is elkerülhetlen volt. Én szégye- nyitőnek tartom az összes Magyarországra, beszéli továbbá, hogy találkoznak, a kik nem átallanak e két férfiú jelleméhez nyúlni; szerintem, ha valaki úgy vélekedik, hogy könnyű Kossúthnak, ki vagyonnal ellátva az utolsó perczben csak magára gondolt és eltávozott, az magát ítéli el. Kossúth úgy állott, mint a földhöz tapadt szegény; igen, vitt kincset, nagy kincset magával, s ez lángelméje volt, s ennek köszöni, hogy megélést tudott magának munkájával teremteni. De ha viszont valaki Görgeyt „haza árulónak“ bélyegzi, abból csak a vak szenvedély beszól. Hisz Görgey a világosi fegyverletételt nem maga dönté el, illetőleg az ezt határozó gyűlésen részt sem vett; Görgey megbízásából én referáltam a tényállások szerint a táborkarnak, fölhiva őket határozat hozatalra, minek eredménye a fegyverletétel vol;Gör- gei tehát csak a körülményeknek, s a gyűlés józan határozatának tett eleget. De máskülönben is, gyenge jellem meginoghat és haza szeretet dolgában elbuk- hatik, hanem egy Görgey nem. Még mint fiatal osztrák tisztet tanultam Görgeyt bámulni. Finom modora, tudománya, jószívűsége és egyéb tulajdonaival Görgey akkoriban is bírta tiszttársai szeretetét. Egy ízben Görgeyt ezredese ebédre hívta meg asztalához. Ő természetesen a meghívást udvariasan elfogadta, s a kitűzött időben pontosan megjelent. Az ezredes, ki nőtlen ember volt, belép a mellékteremből, egy igen szép nőt vezetve karján. Az ezredes bemutatja mint barát- nóját, a fölszólítja Görgeyt, foglaljon jobb felén helyet ; Görgey azonban e helyett kardja után nyúlt, azt felköté 8 e szavakkal: Tiszti becsületem ellen van, hogy ily személy jobbján költsem el ebédemet, — magát ajánlá. Másnap aztán beadta lemondását s elment vegytant tanulni. Bármennyire sajnálták is távozását tiszttársai, de abban mindannyian egyetértettek, hogy Görgey máskép nem is cselekedhetett. Hogy Görgey nem jutott az aradi vértanuk sorsára, ez nem árulás jutalma, hanem orosz befolyás eredménye. Hogy a többiek oly végzetes sorsra jutának, ez sem fordult meg egyikünk agyában sem.

Érdekes az is, hogy a forradalom után az ón

jelent meg és azóta ezrekre megy száma ezen kitűnő folyóirat megrendelőinek, mely irodalmunk legelső tekintélyeinek és művészetünk legkitűnőbb mestereinek támogatása mellett oly niveaura emelkedett, bogy az összes fővárosi és vidéki sajtó egyértelmű nyilatkozata szerint, méltán megmérkőzhet bármely hasonló irányú külföldi vállalattal. A „Magyar Salou“ minden ujabbi füzete egy-egy magasabb fokozatot jelent e folyóirat haladásában és az éppen most megjelent 5-ik (szeptemberi) füzet valóban oly nagyszerűen sikerült, bogy a magyar irodalom és művészet igazi díszére válik. Elég lia a tartalomjegyzéket egzszerüen felsoroljuk, hogy a müveit magyar közönség meggyőződjék a „Magyar Salon“ előkelő ízlésű modoráról és tömegesen hozzájáruljon annak fen- tartásához, mely a kiadóknak minden látszat szerint rendkívüli áldozatokba kerül. A füzetet Tóth Kálmán meglepően szép arcz- képe nyitja meg, a legközelebbi bajai ünnepély alkalmára, Szana Tamás irt hozzá életrajzot és Inczédi László ismerteti Baja városát. Található még a füzetben ezenkívül Tóth Kálmánnak egy roppant érdekes sajátkezű kézirata, egy költeménye silhouettel illusztrálva, a költő szülőházának rajza Széchy Gyulától és Yad- nay Károly a költő kebelbarátjának fotográüája. Következik ez- ! után egy székely népballada Benedek Elektől megragadó szép rajz kíséretében, továbbá Pataky László Párisban élő magyar művész képe „A vámnál“, Dr. Heltai Ferencz czikke „A magyar földbirtok megterheltetése“, Jókai Mór eredeti regénye, „Az apja fia“ melyet a „Magyar Salon“ részére irt, Jókai Róza k. a. rajzaival. Gróf Vay Sándor hangulatos költeménye „Ave Maria“. Dr. Ötvös Adolf „Remini8centiák Lauberól“ arczképpel, Tóth József beszélye „Az első pillangó“ 3 szövegrajzzal, Tábori Róbert „A Wagner-kultusz Németországban“, Kondolányi Antal „A Jager-féle ruházkodásról“ Dr. Körősi László „A garam-szt.-benedeki templom újjászületése“, 4 eredeti képpel. Borostyán! Nándor eredeti regénye. „Utazás a Duna jegén“ 2 szövegrajzzal, Siposs Soma gyönyörű költeménye képkeretben, Lukácsy Sándor egy uj népszínműve „Az Isten keze“ és az „Egyveleg“ rovat, melynek változatos tartalma kiváló figyelmet érdemel; tudományos apróságok, Deák Ferencz eredeti kézirata, Kossuth Lajos Tivadar egy uj találmánya, egy humoros reclame czikk „A nagy doh“, Az-anypor, Adomák képekkel, Divat, Humor, Talányok és megfejtések dijak kiosztásával, szei’kesztői posta. Mindez oly érdekesen és élvezetesen van összeállítva, hogy nem mulaszthatjuk el a „Magyar Salon“ szeptemberi füzetét különösen is igen melegen ajánlani t. olvasó közönségünknek. Előfizetési ára egész évre 7 frt, félévre 3 frt 50 kr. negyedévre 1 frt 70 kr., diszkötési tábla 80 kr. Megrendelhető a „Magyar Salon“ kiadó-hivatalában Budapest, Dohány- utcza 12. sz. I. emelet.

*= Megjelent a Ráth Károly által szerkesztett „Kiálli- tásf liapok“ 18-ik száma következő érdekes tartalommal: A jövő ipai’os-nemzedék a kiállításon. A munkakiállitás (II. pótki- állitás) részletes szabályzatai. — Felügyelet és őrszolgálat a kiállításon. (Vége.) — Kiállítási Krónika: Kongresszusok a kiállítás alkalmával. Ötezer negyvenkét kiállító. Magyarországi kiállítók 1835 óta. Hány kiállító vett részt a külföldi országos kiállításokon ? Király-Pavillon. A XII., XX. és XXI. csoportbeli bejelentések főbb iparágak szerint. Vegyes kiállítási hírek. Külföldi kiállítások. — Elfogadott bejelentések: XII. cs. faipar. XX. cs. hangszerek és XXI. cs. tudományos eszközök, városok szerint összeállítva.— Illusztráczió: Az erdészeti pavilion főhomlokzata. — Hirdetések. Megrendelhető a Deutsch M -féle művészeti intézetnél (Budapest, bálváuy-utcza 12. sz.) félévre 2 írtért.

== A magyar népdalok legnagyobb gyűjteménye ! A „Magyar Dal-Album“ czimű egyetemes magyar nép- dalgyüjtemény V. kötetéből most jelent meg 9. füzet a 961—980. számú, következő dallamokkal: 1. Sallaugos paripán vágtat a betyár. 2. Sárga csizmám Miska. 3. Sípol a szél, hideg őszi este van. 4. Sikolt a harczi sip. 5. Sírtam én már eleget. 6. Sobri Józsi a csárdában. 7. Sorba legény ... 8. Sötét felhő boritja he az oget. 9. Szatmár város, nem látlak már. 10. Száll a felhő magasan. 11. Száraz kukoricza szár. 12. Szebb a szőke, mint a barna. 13. Szerelem, szerelem. 14. Szeretem én a kis babákat. 15. Szeretem én magát nagyon. 16. Szeretlek, szeretlek, galambom. 17. Szénabaglya, de széles. 18. Szép sem vagyok, még is szeret. 19. Szivem adta, lelkem adta. 20. Szőke vize a Tiszának. A teljes gyűjtemény, vagyis a zongorára alkalmazott 1000 magyar népdal ára együttvéve 7 frt 80 kr. A f. évi ötödik évfolyam, vagyis a 801—1000-ik számú dallamok előfizetési ára bérmentes szétküldéssel : 1 frt 80 kr. A „Magyar Dal-Album“ V. kötet czim alatt jelenik meg; előfizetési ára 80 kr. A „Magyar Daltár“ öt kötete mintegy 2000 dalszöveggel 4 frt. Előfizetések postautalványon a „Magyar Dal-Album kiadóhivatalhoz Győrbe intézendők.

lengyelem Olaszországban egy orosz herczeggel ismerkedett meg, ki hazájától távol lenni volt kénytelen, miután személye szabadságra törő mozgalommal volt összekötve. E főrangú orosz Görgeynek halálos ellensége volt; mint barátja a szabadságnak, értesülései alapján Görgeyt tartá bukásunk bűnbakjával. Iparkodtam őt meggyőzni az ellenkezőről, de ő nem engedő magát; azzal váltunk el, hogy ő megfogadta hiteles adatokat gyűjteni. Évek múltak el, beszéli lengyelem, én már rég el is feledkeztem az orosz her- czegről, egyszer bejelentik őt hivatalomban, akkoriban titkár voltam egyik minisztériumban; ő bejön, s a kölcsönös üdvözlések után igy szól: „Ép most jövök Görgeytől, kitől bocsánatot kértem, hogy jellemében kételkedtem; most pedig önhöz jöttem, hogy elmondjam önnek, miszerint igaza volt úgy Görgeyt illetőleg, mint az aradi vértanukra vonatkozólag, mikor figyelmeztette a táborkari gyűlést: ne bigyjetek az orosznak.“ — Igaz, mondja lengyelem, én e gyűlésen figyelmeztettem erre az összegyülteket, de azt válaszolták nekem: belőled a lengyel beszél. A következés mutatja hogy igazam volt. Nem tagadom, hogy az orosz tisztikar igen kollegiálisán fogadott és tisztelettel bánt velünk, ez igaz ; hanem a mi a főparancsnok részéről az adott szó hűséget illette, erre nézve csak az volt beigazolt véleményem, hogy: Graeca fides? ...

Később az én lengyelem ismét visszatért Magyar- országba. Pesten telepedett meg, s előbb a gőzhajózási társulatnál mint ellenőr, utóbb pedig a városnál volt alkalmazásban. Mint ilyen az ő érdeme leginkább, hogy a koronázási ünnepélyek oly fényesen sikerültek, — s ő mégis ismeretlenül maradva, még elismerésre sem tartott igényt. Majd a belügyminisztériumba került, hol titkári állást foglalt el. Mint ilyen ismerkedett meg Mithád pasával, kit Andrássy utasítására ő kalauzolt.

Majd 1873-ban a bécsi nemzetközi kiállításnál ki lett rendelve mint a porosz trón-örökös útvezetője. Érdekes, hogy a bemutatásnál mint lett fogadva. Az ón lengyelem be lesz jelentve, belép, s egy katonatiszt fogadja kigombolt ujjasban; megkínálja belylyel, mondván, hogy ő fensége azonnal ki jön dolgozóter- móből. Kevésre rá ki lép a trónörökös, egyszerű

Milyenek a férfiak.

16 éves korukban : sok beretvát rontanak s még több regényt olvasnak.

17 éves korukban : első ízben szerelmesek „a sírig,“ költeményeket faragnak, kezdenek nem tanulni s erősen dohányozni.

18 éves korukban : pedrik a bajuszt, ha nincs is az írásban szívesen gyakorolják magukat, a párbajnak sem ellenei s igen hajlandók a „hirtelen kedves“ miatt főbelőni magukat (természetesen gondolatbelileg).

19 éves korukban ; legújabb divat szerint öltözködnek, siettetik a hajukat s már két rendbeli viszonyuk van.

20 éves korukban : házasságról beszélnek, udva- riassak és előzékenyek az összes nővilág iránt, még a szobacziczusokat sem véve ki.

21 éves korukban : asszonyba szeretnek s megvetéssel beszélnek a házasságról.

22 éves korukban: szívesen beszélnek lovakról, kutyákról s kártyajátszmákról, kérkednek szerelmes levelekkel, önmaguknak küldözgetnek gyengéd ajándékokat, melyek fölött élénk meglepetésüknek adnak kifejezést.

23 éves korukban: hajfürtök gyűjtésével foglalkoznak s lemondásról beszélnek.

24 éves korukban : beleszeretnek egy szép lányba a ki szellemdús, különben a szépségre nem igen néznek már és nem tánczolnak többé.

25 éves korukban : inkább a pénzre vannak tekintettel, mint a bájakra, kutyát tartanak s sok pipával látják el magukat.

26 éves korukban: színésznőt protegálnak, kiről sok szépet írnak, vagy iratnak a lapokba s kire még többet költenek. Kezdenek hébe-korba munkához is látni, a mivel aztán nagyra vannak.

27 éves korukban : minden nőnek udvarolgatnak mindenkit legszebbnek jelentve ki. Olykor házasságra ís gondolnak s fölteszik magukban, hogy már ezentúl szolidabbak lesznek.

28 éves korában: a megállapodottat adják, visz- szájára nézegetik magukat a tükörben s néha váltig állítják, hogy betegesek.

29 éves korukban : arra gondolatra jutnak, hogy oly nőt vesznek el, ki a betegápoláshoz ért.

30 éves korukban: sok habozás után — megnősülnek.

Tizennégy napon át igen kedvesek és szeretetreméltók a feleség irányában, angyalnak nevezik őt s egyedül neki élnek.

31 éves korában: egyszerre fukarkodni kezdenek panaszkodnak a piperészkedés ellen s a feleséget asz- szonynak szólítják.

szürke polgári öltönyben, hálósipkával fején, a miután engedelmet kórt, hogy sipkáját föntartbassa, kezet fogott véle s beszólitá dolgozó szobájába, hol maga mellett helylyel kínálta meg. Miután az ón lengyelem előadta, hogy mi járatban van, a trónörökös udvariasan megköszönte fáradságát, vezetőre nem lévén szüksége, mert ő Bécset csak úgy ösmeri, mint Berlint. Ezután szivarral kinálá meg, s barátságos beszélgetéssel töltettek el egy jó félórát ; az eltávozásnál ismét kezét nyujtá, s a zsebeit akarata ellenére szivarral tölté meg. „Poroszország trónörököse, úgymond lengyelem, oly egyszerű, oly nyájas, oly tudományosan képzett és szabadelvű, hogy Poroszországtól jövendő császárját irigyelnünk kell.“

Röviddel ezután az én lengyelemnek meg kellett válnia állásától. A minisztériumból egy intrikuansságai- ról eléggé ismert „ő méltósága“ űzte ki. Az ón lengyelem megtört kedélylyel, keservvel szivében mondott búcsút hazánknak, mely az ő hazája is. Indignacziója méltó volt ; egy nyilt sisakkal járó jellem el nem viselheti, hogy rejtekhelyből alottomos utakon bántsák és sértegessék; nem ily jutalmat érdemelnek tett szolgálatai.

Hazáját elhagyva Törökországba ment s ott az államszolgálatába lépett mint ezredes. Sokat látott és tapasztalt itt, melynek eredményekép azt állítja, hogy aki az ottani viszonyokba be lesz avatva, annak Törökországot meg kell utálnia. Oly korhadtak ott az állapotok, hogy azon segíteni sem lehet. Mig Törökországnak a vallás útjában áll, addig Törökország nem illik Európába.

Erről azonban más alkalommal.

Néhány hó előtt, újabb csalódások után, ismét visszatért közénk, és Pesten telepedett meg . . .

Csak foszlányokban sikerült vázolnom egyes töredékeket a tőle hallottakból, de nincs is megengedve részéről, hogy azokat egész terjedelmükben közzé tegyem. Reményiem, hogy lesz alkalmunk megjelenendő emlékirataiból élményeivel és tapasztalataival tüzetesen megismerkednünk.