Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-08-24 / 35. szám
VI. évfolyam. HELYI S EKífizetési árak : Évnegyedre . .............................................................1 frt i50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : Í4) kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) 35. szám. Váoz, augusztus 2 VIDÉKI ERDEKÜ HETILAP. Hirdetések: Nyiit-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparilc-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A tanév elején. (J.) A ki közoktatásunk menetét figyelemmel kiséri, annak el kell ismerni, hogy napjainkban az emberi elme minden irányú kiképzésére nagy gondot fordítanak. A szükséges és hasznos ismeretek oly anyaga van felhalmozva úgy az alsó mint a felsőbb iskolákban, hogy méltán vethetjük fel e kérdést: vájjon ezen ismeret-halmaz alapos feldolgozása és elsajátítása a növendékek részéről egyáltalán lehetséges-e ? Es ez nem csak nálunk van igy, hanem más nemzeteknél is ; talán még fokozottabb mértékben. S épen ez a tapasztalás adhatta Fonsangri- ves franczia orvos ajkaira eme szavakat: „Ha a közoktatás iránya nem változik, az emberiség agy veleje által pusztul el.“ Ez iránynak túlhajtására talán ama tévedés vezethette az intéző köröket, mely szerint a műveltséget sokan egyedül az észbeli tehetségek minél fokozottabb mértékben való kiművelésében keresik. E felfogással a közéletben is lép- ten-nyomon találkozunk. A ki kellő ismeretek birtokában képes több-kevesebb szellemességgel elfecsegni s e mellett a művészet valamely ágában is jártas, föltétlenül számíthat ilyen kedvező Ítéletre: müveit fiatal ember. Pedig hát ez — szerintünk — koránt sem áll, mert a műveltségnek a tudás csak feltétele; alapját az ember erkölcsének nemességében, a szív és kedély-világ finomságában kell keresnünk. Ha a műveltséget a naphoz hasonlítjuk, melynek fénye és melege van, akkor a tudomány vagyis az elme tulajdonainak ragyogása képezi e fényt melynek éltető termékenyítő meleget csak a szív és lélek nemes tulajdonai adhatnak. A„VÁCZ1 KÖZLŐIT" TARCUJA. Legyen áldott. . . Legyen áldott egész világ! . . . — A fű, melyet piczi lábad Megérintett, a midőn a Bársonypuha rétet jártad. A kis papír, a melyre te Gondolatid — rólam — írtad; És a patak, a melybe te Őrömkönyüd belesirtad ! Minden, minden ! ... ég, föld, virág, De legkivált te légy áldott, — Te, ki nekem megnyitottad A fényes, szép menyországot! Perényi Kálmán. Az Alföldön. — Tanyai karczolat. — Irta; Klein Lajos. Lecsalt a vágy e boldog országba a nagy rónára, melynek nincs „se halma, se erdeje,“ a melynek egyszerűen vonzó képében édes álmát szövi a fájó lélek. A dobogó táltos, alig bontakozott ki az erdő borította bérezés felföld öléből, vágyaimmal igyekszik versenyt S épen abban látjuk a mai nevezetes irány tévedését, fogyatkozását, hogy mig az észbeli tehetségek kifejlesztésére túlságos gondot fordítanak, addig a tanuló erkölcsi természetének nemesítésére kellő súlyt nem helyeznek. Ezzel távolról sem azt akarjuk mondani, : mintha az oktatókban, az ifjúság vezetőiben az erkölcsi nevelés kiváló fontossága iránt nem i volna meg a kellő fogékonyság, sőt tapasztalásból tudjuk, hogy hivataluknak élő tanítók felhasználnak minden alkalmat, hogy növendékeik szivére és kedélyére nemesitőleg hassanak; de a mostani tanrendszer mellett az idő legnagyobb részét, mely rendelkezésükre áll, ismeretek közlésére, az oktatásra kell forditaniok s igy a nevelésre aránytalanul csekély idő marad. Ehhez járul még az a baj, hogy ama hézagot, mely az oktatás és nevelés között fenn áll, nem pótolja a szülői ház sem. A tanítóknak keserűen kell ta- I pasztalniok, hogy a szülői ház sokszor a helyett, j hogy segítségére jönne a tanító buzgó törekvé- sinek, s a növendék lelkében felébresztett nemesebb indulatokat otthon gondosan ápolná: ezekkel vajmi keveset törődik, sőt a családi életben dúló viszályok egyenetlenségek, a nyomor miatt elvadult erkölcsök gyakran veszedelmes például szolgálnak, melyek az iskola üdvös törekvéseit ellensúlyozzák. Népnevelési rendszerünk egyoldalúsága mellett igazuk lehet azoknak, a kik azt állítják, hogy a népnevelés manapság nem áll egyébből, mint az irás, olvasás és számolás mesterségének elsajátításából s az önálló gondolkodásra való szoktatásból. Arra, hogy az életbe kilépő növendék a társadalomnak becsületesen gondolkodó, lépni, hogy száguldhasson rohanó vágtatássala terjedelmes róna széles hátán. A magyar pusztákon ne keresse szemed a rendkívülit, nem büszkélkedik óriási bérczek- kel, ha csak a távolban kiemelkedő szélesen magas rengeteg kazalt nem tekinted begynek. Nincsenek félelmes du-vadjai, regényes kinézésű várai, mindent elbontó samumja, éppen hiánya a vadregónyesség. És mégis szép, gyönyörű az ő egyszerűségében ! A legszebb istenasszony szép szeme nem kapott annyi dicshymnust, mint amennyit reád zengett a gyatra toll. Szépséged, melyet „Petőfi édes vallomása ringa* gatott ölében“, tárgya a költészetnek, ecsetnek. Ide vágy a borongó lélek, sajgó szív feledni, eltemetkezni édeni mámorodba. A gyenge erős lesz és az erős megszelídül ten hatalmad előtt. Itt születik az áhihat s emelkedik a természeten felüli ábrándos némaságodban, mely vallást teremt. Elláthatlan végtelenben virító bársony pázsitod felett kipattan a kebelben a vágy s virul a remény rózsaszínű virága. A szív olyasmit érez, mint mikor egy szép leány látásán hullámozni kezd s a képet, a leányt maga sem tudja, mikép, elválhatatlanává tette. Az érzelem hazája, melytől a dal születik s a szerelem fakad. Olyba vesBzük, mint a szelíd alvó leány képét, ki mosolyai közt arról álmodik, hogy kedvese meg ölelte. „A ki ide lép, nem lát semmi váratlant, rendkívülit, hanem érez, a mit még nem érzett soha, ma- ! erkölcsös tagjává legyen, nem fordittatik kellő gond. Hiszen művelni kell az elmét, hogy a hasznos ismeretek elsajátításával az életben boldogulhasson, de művelni kell első sorban a szivet; mert ha az oktatás hasznos, az erkölcsi nevelés szükséges ; kinek szivét az erkölcsi nevelés jóvá, nemessé tette, az szükségkép becsületes ember; de ismeretekkel, fényes elmebeli tulajdonságokkal gonosz ember is dicsekedhetik. A kiművelt ész, a tudományok bírása magában még nem teszi az embert tiszteletre méltóvá, sőt az emberiség átkává fajulhat az ész, ha nem vezéreltetik a szív nemes érzelmeitől. Végeredményben valamint az emberi művelődés irányának, végczéljának egy boldog, megelégedett társadalom teremtését kell tekin- tenük, úgy kell, hogy a népnevelés főczélja is ez legyen. Már pedig nem az ész, hanem a szív tulajdonai teszik boldoggá, elégedetté nem csak az egyes embert, hanem a társadalmat is. Mi haszna abból a társadalomnak, ha a közoktatási kényszer végrehajtása mellett tiz ember helyett száz tanul meg olvasni Írni, ha a szív rovására túlképzett elméjüket s megszerzett ügyességüket ötvenen használják fel embertársaik megrontására? Mit használ, ha a modern ismeretekkel megtömött úgy nevezett felvilágosult fő kicsinyléssel nézi le a vallást, tagadja az erényt, becsületet ? Az erkölcsi nevelés, az erkölcsi tudomány teszi az embert igazán emberré, ez által nyeri meg azon tulajdonokat, melyek őt úgy a nyilvános mint a magán életben tiszteltté és szeretetté teszik; ez tanítja meg érző szívvel részt venni ga sem tudja mit; az érzelmeknek egész chaosa kél fel keblében, elhallgat, elmerül, elgondolkozik a szerelemről, a múlandóságról, az ősidőkről, — — — — az istenségről mely eszme mindennek teremtését magába foglalja, elmerül kéjes vágyba, gyönyörbe s keserű fájdalomba, — — — azután élő halott lesz, gondolatai ie lesznek bilincselve, nem tudja mi történik körülötte, olyan hallgatag lesz, mint maga a magyar puszta“. A mélyen alvó utitársam rengeteg horkantásától felriadva szendergésemből a hogy széttekintek, a hajnal derengő pírja szűrődik át a kupé ablakain. Ha- hogy hitelt adhatok egy elmélkedni szerető geográfus állításának, közel volnánk a „rilágközepé“-hez a mint dübörögve kanyarog a gördülő szekér, attól is annyiban távol, a mennyiben tág arasznyira esik el innen a Krecsán malma, a mi pedig Szarvason volna. Ennek a merész állításnak ugyan ellene áll az én kecsekben duslakodó szomszéd nőm; s reá hagyom, hogy csak- ügyan Debreczen a „kellős közepe“, mert ő éppen oda iparkodik a hatodik unokája körösztölőjóre. — Mondol, nőjjön nagyot a piringó, a mamának pedig kívánok friss egészséget. Mire „kikötünk“, delelőre jár a nap. Az utolsó állomáson bevár az ekkós szekér, melynek íves, napsugarat fogó ernyője alól az aranyos húg kandikál elő s cseresznye piros ajkairól veti felém játszi mosolyát
