Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-11-09 / 46. szám

dizálni: „a város erkölcsi támogatását adja.“ Semmi több. Difficile est satiram non scribere. Ezzel ugyan nem épül vasút. Ezzel ugyan nem fog a filloxera miatt, munka és kenyér nélkül maradó ezer és ezer testvérünk egy napig se megélni. Nagyméltóságu Püspökség! káptalan! Ti pénzintézeteink, kereskedőink, jobb embereink rátok apellálunk. Kérve kérünk mindenkit, kit e város jövője igazán érdekel, ki nem csak — mint a féreg a mának él és gondolkodik, tegyen meg minden tehetőt a maga körében e vasút érdekében; mert ha most is megver minket vaksággal Isten, ha a jó tanácsot Absólonként be nem veszszük, úgy „lasciati ogni speransa!“ Vége jövőnknek hosszú időre. A vasót ügyben megalakult bizottság most már biztos adatokra támaszkodva megkezdi mű­ködését. Kérünk városunk minden hű fiától kitel­hető támogatást. „Itt az idő most vagy soha.“ Dixi et salvávi animam meam. . ... 8. Szabályzat az 1885. évi budapesti orsz. ált. kiállításra bejelentett tárgyak elő- birálatára nézve. 1. §. Az előbirálatot a kerületi bizottságok, Bu­dapesten a budapesti helyi bizottság, valamint az or­szágos szakbizottságok s a háziipari csoport biztosai a hozzájuk tartozó csoportokra nézve gyakorolják. (Kerületi és helyi bizottságok szervezési szabályzata.) 2. §. A kerületi bizottságok ezen előbirálat gya­korlásával az általuk szervezett helyi, vagy külön ki­sebb körű, általuk kirendelendő bizottságokat bizhat­nak megi A budapesti helyi bizottság és az országos szakbizottságok, nemkülönben a háziipari csoport biz­tosai e czélból hasonlókép kisebb bizottságokat küld­hetnek ki. 3. §. Az előbirálati bizottságnak legalább 7 sze­mélyből kell állania, a bírálathoz, valamint határozat- hozatalra nézve a választandó elnökkel együtt 5 tag jelenléte szükséges. 4. §. Az előbirálati bizottság a hozzá utasított bejelentéseket jegyzékbe veszi, hogy azokat a követ­kező szempontból megbírálja, vájjon : 1., azok általában kiállításra bocsáthatók-e ? 2., az egyes csoportok számára kibocsátott kü­lön utasításoknak megfelelnek-e ? és végre 3., hogy, azok a magyar korona területén ter­lánkat édesen ringatták a megtördelt habok. De lel­keinket még édesebben ringatták a szerelem bűbájos édes álmai. Majd a porondos udvarba tértünk, melynek kí­gyózó utain puha sövény ölte el lépteink neszét. Mar­git édes fuvola hangjával lecsalta a ház ereszében tur- békoló galambokat. Ó maga volt köztük a legszebb, a legszelídebb galamb. Csevegtünk apró, ártatlan semmiségekről melyek­ben szivem akkor menyországot talált. Ha olykor az­tán kifogytunk a beszéd tárgyából, költeményeket no­vellákat olvastam fel Margitnak s ki nevet ki érte, ha azok hősei és hősnőiben egymást véltük feltalálni. Sokszor aztán egy rövid fohász, egy néma szem­benézés, egy forró ölelés, egy szívig lövő csók fejezte be nálunk mindazt a tetszetős szerelmi vallomást, mit a költők valaha hangzatos rímekbe szedtek. II. Oh édes babonája a szerelemnek, a szent sze­relemnek, te szent költészet mely minden tárgyban, minden gondolatban sokszorozod magadat. Te édes mithoBZ a női szívben, mely a szerelem bűbájos lég­körében megszülemlesz, s ott végtelenül élsz. Oh édes babona, te isteni homály, mely azt tar­tod, hogy a világ szirma, a szigorú böjttel megváltott miszitkus álomlátás, a megöntött ólom, a mozsdó czicza — mind — arról beszél: szeret, nem szeret? Én ugyan soha sem téptem virágszirmot, sohase öntöttem ólmot, de mozsdó cziczát se láttam. S még is megtudtam, hogy Margit megcsalt. Rútul, miként csak egy hűtlen nő megcsalhat egy hű férjet. Magam sem tudom mily üdvtelen pillanat vajú­dása szülte meg lelkemnek a kínzó gondolatot, a raar- dosó kételyt; hátha Margit enyelgése, ölelése, csókja hiú tettetés, csak világos álarcz, arra való, hogy lát- hatatlanitó köpönyeget akasszon vele hűtlensége nya­kába ? Annyi igaz, hogy szivem uj lakót nyert, a fél­tést, mely mint a tenger öndagadálytól, — napról- napra magasabbra nőtt. S minden eddigi érzelmeket eltörpítve, szédületbe hozta lelkem minden indulatát. Tisztás gondolatok jógkeze hangolta le tűnő tel­kemen a tisztult kedély húrjait, a mint egy szép al­konyon kezdtem fel s alá mérni a szellős erkély mo­meltettek-e, vagy lényeges részeikben a magyar ko­rona területén állittattak-e elő ? (általános szabály­zat 3. §-a). 5. §. A bíráló bizottság a kiállító telepét előle- ges bejelentés nélkül bármikor megtekintheti és fel­világosításokat kívánhat. A mennyiben a bíráló bizottságnak a 4. §-ban felsorolt kellékek tekintetében kételye merül fel, a mur.ka^ folyama alatt a tárgynak előállítását, illetőleg termelését állandóan is ellenőrizheti és bírálatának kimondása előtt a kész czikket, illetőleg terményt ala­posan megvizsgálhatja. 6. §. A bíráló bizottság az országos bizottság el­nöksége részéről oda utasított bejelentésekre nézve a szükséges vizsgálatot megejteni s erről jelentést tenni köteles. 7. §. A bíráló bizottság határozatai jegyzőkönyvbe veendők s a mennyiben a bejelentett tárgy visszauta­sításának esete forog fenn, ezen körülmény a bejelen­tővel közlendő, a bejelentőnek jogában áll az értesí­tés vételétől számítandó 8 nap alatt az országos ki­állítási bizottsághoz felfolyamodni, ily esetekben az országos bizottság a felfolyamodások iránt véglege- gesen dönt. 8. §. Abban az esetben, ha valamely bejelen­tés iránt előbirálat nem tartatott, vagy az előbirálat alkalmával a tárgy elfogadhatónak nyilváníttatott, ké­sőbb azonban a kiállítási tárgy bebocsáthatósága iránt alapos kétely merült fel, az országos bizottság elnökségének, az illető csoportbiztosok, valamint az illető csoportba tartozó kiállítók felszólamlására újabb vizsgálat tartandó s annak eredményeihez képest, az országos bizottság a bejelentett kiállítási tárgyat bár­mikor visszautasíthatja. 9. §. Ha valamely tárgy előbirálat alá még nem esett s az országos bizottság által nem találtatik el­fogadhatónak, az a kiállító költségen küldetik vissza, ha azonban az előbirálat alkalmával bebocsáthatónak véleményeztetik, de később az országos bizottság ál­tal el nem fogadtatnék, akkor az országos bizottság fedezi a visszaszállítási költségeket. 10. §. A jelen szabályzat kihirdetéskor azonnal érvénybe lép. Városi és vidéki hírek. = Legfelsőbb elismerés. Ő Felsége Er­zsébet királyné a magyar szent korona országai vö­rös kereszt egyletének legfőbb védasszonya, ezen egy­let körül szerzett kiváló érdemei elismeréséül A 1- mássy Batta Riza úrnőnek a helyi vörös ke­reszt egylet elnökének, legmagasabb sajátkezű aláírá­sával ellátott diszokmányt adományozott. = Az ipartanodái bizottság ma cl. e 10 órakor a városházán ipariskolai gondnok választása tárgyában ülést tart. = Az iparhatósági megbízottak meg­választása az 1884. évi XVII. t.-cz. 172. § a, illetve a m. kir. földmivelés- ipar és kereskedelemügyi mi­nisztérium f. évi 43583. sz. a. kelt rendelete alapján — Vácz város tanácsa valamint a Vácz felső járási szolgabiróság, mint I-ső fokú iparhatóságok mellé f. évi október hó 26-án a „Curia“ vendéglő nagy termé­ben megejtetvén, a választás a következő eredményt tünteti fel. Vácz város tanácsa mint első fokú ipar­hatóság mellé megválasztattak : ifj. Bezdek János, id. zaik padozatát. Tépelődő gondolataim a messze tá­volba rémlettek, arra felé, hol a hold karéja kezdte már éjszakai félhomályban derengetni a tárgyakat. Egyszerre valami fájdalmas gyügyögés húzott vé­gig elhaló akkordokat a légen s egy hófehér galamb szárnyszegezve hullott vállaimra. Nyögdelve simult hozzám, mintha ótalmat keresne nálam az üldöző kar­valy elől, mely szép tolláit karmaival már megtépdelte. Szelíden tenyeremre vettem az üldözött állatkát, melyben Margit legkedvesebb galambjára ismerék. Finoman pelyhezett nyakára piros selyemszalag volt kötve, s midőn azt bontani kezdém, a szalag alól egy piczi rózsaszínű levélke hullott ki. Valami lappangó láz lankasztá végig idegeimet, mikor a finom pecsét ujjaim közt lepattant, s én az apró sorokat betűzni kezdém. Olvastam de nem esz­méltem reá, vagy ha eszméltem is, lelkemben nem találtam az olvasott szónak megfelelő gondolatot. Oly szép betűkkel voltak írva a mondatok, akár a felfűzött gyöngysorok. Hanem azok gyilkoló értelme, az ide lyukadt ki. „Édes Margitom! — kérlek csak óvatos légy, hogy férjed idő előtt semmit meg ne tudjon. A kis Diána édes odaadással csüng az emlő­kön, s nagyon kedves. Olyan helyes kis orra, s olyan szép okos szeme vau. Bizonyára örülni fogsz neki, ha meglátod. Csak a legnagyobb diszkréció!“ A felajzott szenvedély forró köde elfogta agya­mat, ereimen villanyos rándulás hatott át. S mintha lelkemet lopták volna el, az alvó indulat eltépte fé­keit szivemben s lelkemet a kétségbeesés minden frá­zisán keresztül vergődtetó. E néhány sor egy világot vetett lelkembe. Le­vonta lelkemet azon szebb világ köréből, hová a ra­jongó szerelem szárnyaltatá, szétfosztatá azt a fényes aureolet, melyet imádatom valami felséges malaszttal derengetett Margit fölött. S most, hogy keblemben az élet költőisége du- laték szét, éreznem kellett, hogy kiért meghalni bol­dogságomnak tartottam volna, nem egyéb egy szívte­len asszonynál, ki itt áll előttem silány törpeségekben, földi bűn salakjával bemocskolva. Tehát Margit sem egyéb, mint a többi hipokrita nő, kik kezüket a férjnek adják, a szivüket — nem ! — magukat másoknak tartogatják. Csak olyan szabadelvű teremtés, ki megfeledke- I Duray János, Friedrich Alajos, Korpás János, Kanszki Emil, Lencso Sándor, Olaj Ferencz, Schmidt Ferencz, Tápay János, Vörös Mátyás, Intzédy Soma, Leitner Sándor, Sipos István, György Mihály, Haffner Ferencz, Kolmann István, ifj. Zsidek Ignácz, Reitter István, Neuwirth Simon és Reiser László. A járási szolgabiró mellé pedig: Heinisch Richard, Hajdú József, Kocsis Sándor, Mayer Sándor, Mandits János, Payerl Károly, Docskál Venczel, Tóth Alajos, Udvardy János, Klapati János, Hlavacsek János, Alberty Ferencz, Ernyey Já­nos, Millmann Géza, Ország József, Kátay Ferencz, Racsek János, Steiner Ignácz, Weiner Ignácz és Ze- manovits József. = L j k&véház megnyitás. A Rostetter-féle kávéházat november 1-ével Ernyey Udalrikné vette 'át, kinek nagy családja lóvén, közönségünk pártolá­sát méltán megérdemli s hiszszük is hogy, kedves szép leányai fiatalságunk nagy részét oda fogják hódítani. = Ipariskolai ügy. Az ipariskolai bizottság ehó4-én gyűlést tartott, melyen az ipariskola 1884 — 85-ik iskolai évre vonatkozó költségvetési előirányza­tát megállapította. A bevételeket 1749 frt 86 krral, a kiadásokat pedig 2089 frt 45 krral irányozta elő. A mutatkozó 339 frt 59 kr. deficitet állami segély utján javallja fedeztetni. — Ugyanezen gyűlésen a megválasztandó ipariskolai igazgató és tanítók tekin­tetében ajánlatait egybeállitotta. Ezek szerint a igaz­gatói állásra Udvardy Mihály és Olgyay János, a rajz- tanitói állásra Krenedics Ferencz siketnémaintézeti tanár, a számtan — mértani tanítói állásra Jankovics Ernő, Udvardy Mihály és Vörös Ferencz, végre a ve­gyes tanítói állásra Vörös Ferencz, Fodor Imre, Máté József és Udvardy Mihály helybeli tanítók ajánltattak. A városi képviselő testülettől függ most ezek közül a legszakavatottabbakat és legképzettebbeket megválasz­tani és igy lehetővé tenni, hogy az ipariskolába fek­tetett remények a közóhajnak megfelelőleg teljesedésbe menjenek. = Isenthal <& Clomp, féle, mai számunkban levő hirdetésre felhívjuk közönségünk figyelmét. = Az ipartanoda! bizottság megalaku­lása. Az ipartanoda! bizottság, melynek tagjai: Frid- rich Alajos, Olgyay János, Inczédy Soma, Witt Manó, Vörös Mátyás, Udvardy Mihály, Krezsák Ferencz, Pécs Sándor, Huber József, Csávolszky József, Dr. Freysin- ger Lajos és Reitter István, f. hó 2-án megalakult. Elnökül: Csávolszky József, jegyzőül pedig Várady Jánost választotta meg. = Bosszúból a méhek ellen. Kosdon történt a napokban, hogy Hencz Péter egy utczai verekedést ugrasztott szót a kisbiróval s a jegyzővel egyetemben. A verekedők egyike aztán bosszúból, még azon éjjel Hencz Péternek méhesébe lopódzott s az ott levő összes méhkasokat felforgatta, mi által tetemes kárt okozott a gazdának. — A Vácz — Balassa Gyarmati vasút ügyében megválasztott bizottság ma d. e. 11 óra­kor a városházán ülést tart. = melléklet. Mai számunkhoz mellékelve ve­szik olvasóink Winter Adolf (Stettinből) köszvény, csúz s más hasonló bántalmak ellen való készülékei­nek jegyzékét. Ajánljuk figyelmükbe. — F.-Peucz a bortermelésben halad ; ezáltal a község a kulturbortermelők sörába lép. A modern kö­vetelményekkel készített penczi bor világhírt biztosi­i J í I j i 9 zik kötelmeiről, s lasciv viszonyait hímen láncain túl is szereti terjesztgetni. S mi megvetésemet leginkább provokálta, már leánykorában volt tiltott viszonya valami silány kéj- lesővel. Ki letépte homlokának liliom füzérét, mit is­ten keze font körülötte. Hiszen a levélke is igazolja, hogy e bűnös viszonynak élő gyümölcse is támadt. S aztán milyen pogány neve van annak a porontynak: Diána ! Igazat adok nektek, ti sivár keblek, kiknek szi­véről a kor kalmárszelleme oly korán letörli az ábrán­dok szűz hamvát; kik nem hisztek semmiben ami ideális, kiknél a realistiku3 életnézet oly korán csinál számológépeket a szívből. Igazat adok nektek, ti kérgezett szivek, kik köz­napi lelketeket az üzérkedés mocsárjába sülyesztitek. Hogy a szerelem nem mennyei adomány, mely kiemeli az embert parányiságából. Nem isteni sugalom mely ekszaltálja az emberi lelket, s utat készít a föld sará­ból az égbe. Bizony csak közönséges áruczikk az melyet pén­zért vált be a bujálkodó lélek. Csak amolyan közönséges fűszer, mely az érzé­keket ingerli, s a vért csiklandja. S még vannak kik azt mondják, a nők eszményi lények, kik szerelemre, s arra alkotvák, hogy a ha­landót itt e földön üdvözítsék. Hahaha! lehet-e kese­rűbb gúnyt mondani az alkotás rajongó eszméjére! Igaz a természet reájuk pazarolt mindent a mi szép, magasztos, eszmény. S óh! ők ezt törpe szatí­rává silányitiák. III. Tudja Isten, de egész életemben Shakspere volt az ideálom. Már deákkoromban is szívesebben ábrán­doztam arról az eget vívó szerelemről, melytől Ro­meo és Julia szive dobogott — miut a poezist meg­ölő unalmas mathesisről, s jobban melegiték szivemet Hamlet szerepének jambusai, mint a száraz sinusok és kosinusok. S különben mióta Margit hűtlensége elszakított, keblem oltárától, hová az imádat áhítatával közel­iedéin naponként, a jó Shakspere remek alkotásai voltak az egyedüli forrás, honnét fásult lelkem a vi­gasz enyhítő malasztját merité. Természetesen Othello felelt meg leginkább ban­D-£ in-i

Next

/
Oldalképek
Tartalom