Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-11-09 / 46. szám

tot magának, épen azért a bortelmelósben elérni óhajtott legcsekélyebb haladást is melegen üdvözölnünk kell. Ugyanis Huszár István úr kezdeményezése folytán F.-Penczen erjesztő kamara alakíttatott, mely czélra Huszár István úr saját borházát engedte át. Az ottani földbirtokosság egyelőre ez évben 300 hektoliter bort helyezett az erjesztő kamarába. Az erjeeztési idő tartamra Literáthy Ödön f. penczi birtokos úr kéretett fel a felügyeletre, a többi teendők szakszerű vezetésére Huszár István úr saját kasznár- ját, Hornyánszky urat ajánlotta fel. — Ugyancsak Pencz község a magyar bortermelők országos szövetkezetébe is belépett több részvénynyel. Vájjon nem vehetnének-e példát a pencziektől a mi bortermelőink is?

— A* állami közép ipar tanoda igaz- gatÓNágától. Az építő iparosok téli tanfolyamára az állami közép ipartanodában (Budapest, Bodzafa- utcza 28 szám.) a tanulók még november hó 16 dik napjáig felvétetnek.

— Aszódon halottak napja alkalmából az aszódi fiatalság megemlékezett az 1848-iki hatvani csatában elhunytakról, s az Aszódon elhalt M i s k o 1 c z y Sándor honvéd huszár kapitány sírját is megkoszorúzták és kivilágiták Aszód lelkes honleányai.

= Helyetteaités. A megye főispánja Gróf Szapáry István, a Földvári Miklós lemondásával üresedésbejött aljegyzöségre Bellaagh Zoltán tbeli aljegyzőt és f'őispáni titkárt, állásának megtartása mellett ideiglenesen helyettesítette. Ezen lemondás folytán megüresedett 3-ik aljegyzői s a választás alkalmával üresedésbe jöhető 4-ik és 5-ik aljegyzői állásoknak is választás utján leendő betöltése a jövő évi január hóban tartandó bizottsági évnegyedes közgyűlésre tűzetett ki.

™ A dunakeszi iskolaszék Mészáros József plébános és Kiss József jegyző vezetése alatt fényesen czáfolja meg az iskolaszéki intézmény ellen felhozni szokott vádakat. Az iskolaszék Száraz István közs. bíróval egyetemben gondoskodik az iskola kellő felszereléséről, az összes tankötelesek részére a könyveket idején beszerzi, s a használat czimén csak 20 krt vesz egy-egy tanulótól. Az iskolai és népkönyvtárt évenkint 10 írttal segélyzi, s az iskolaszéki tagok két heten kint felváltva látogatják az iskolát s ilyenkor a jobb tanulókat megjutalmazzák. A tanítók fizetésének pontos kiadásáról, tisztességes lakásokról lelkiismeretesen gondoskodik. Egy szóval a dunakeszi iskolaszék működése méltó a nyilvános elismerésre s kívánatos, hogy példáját mások is kövessék.

= Ax uj toronyóra melyet Dr Kovács Pál pápai praelátus s székesegyházi kanonok készíttetett a főtemplom tornya számára, már teljesen elkészült s dicséretére válik készítőjének 0 r s z á g h József gépészlakatosnak. Az óra mű f. hó 19-én Erzsébet napján fogy ünnepélyességek közt helyére szállíttatni. Az ünnepélyességek részleteit jövő számunkban tudatjuk közönségünkkel.

= A kataszteri mérnökök e héten megérkeztek ismét városunk falai közé. Üdvözöljük őket megérkezésünk alkalmából mint oly egyéneket kik társadalmi életünkre minden téren élénkítő befolyást gyakorolnak.

—« Verseny gyaloglás lesz ma vasárnap d. u. 3 órakor fogadásból a kőkaputól az alsó vámig.

gulatomnak. Hizelgett benső önelégedetlenségemnek, hogy ez a szerelmes már oly csattanós módon bánt el a hűtlen menyecskével. Jóllehet nem volt olyan alaposan meggyőződve Dezdemona hűtlenségéről, mint én Margitéról.

Lassanként sebzett szivemnek egy nem keresett örök gondolata támadt, mely lelkemen tovább fonódott. S ez ama bevallott szándék volt, hogy Margi- tom hűtlenségéért boszut állok. És pedig úgy akartam nyélbe ütni a dolgot, hogy Othello boszujáí fogom érvényesíteni.

S a szándék bennem hova tovább elhatározássá érlelődött, a nélkül, hogy lelki ösmeretem csak kevéssé is, furdaló lett volna. Sehogy sem tudtam kibékülni a sorssal, mely lelkem szentségéből ily kegyetlen gúnyt űzött.

Mert azt meg tudtam volna még bocsátani Margitnak, hogy hűtlen. De nem ama körülményt, hogy megtépett pártával, lelkének szűzi tisztaságától megfosztva lépett velem oltárhoz — ez oly dühöt forralt föl bennem, minő csak Herkulest űzhette a Dejanira köntösben.

És tudtam oly kegyetlen lenni, hogy magával Margittal varrattam meg azt a kendőt, mellyel ágyában otthellói bosszúm megfojtani fogja.

Pedig bizony sokszor lettem volna képes arra az őrültségre, hogy lábaihoz omoljak, megvalljam vétkes szándékomat s bocsánatát aztán ajkairól vezekelve leimádkozzam.

Látszólag még most is oly életet éltünk, mint azelőtt. Most is úgy csevegtünk meleg édes eszmékről, most is ölelkeztünk, csókolóztunk, mint két szelíd galamb puszta fészke szóién.

S e mellett oly édes önfeledtséggel enyelegtem át Margittal a futó órákat, mintha nem is látnék át a helyzet szitáján.

S ilyenkor hiába kértem a megszólithatlan magányt, hogy vegye el tépelödő lelkem gyötrelmes gondolatait, hogy adjon helyettük más megnyugtató eszméket : a tövis minden hegye beletört szivembe1

IV.

Harmat szállott a földre, esti csillag az égre, mely meghozta az ábrándos, mélázó nyári éjszakát.

Pihent az eltévedt móhe az illatos virág bezá= ülai'czi bandája kedden és vasárnap este az Ernyeyn é-féle, Szerdán este a V e 1 z e r-féle szombaton este pedig a N e u m a n n-féle kávéházban ad zeneestélyt.

= Halottak estéjén szép csendes idő kedvezett közönségünknek, s így a kegyelet adóját lerovandó, egész népvándorlás volt mindhárom temetőnkben. Az alsóvárosi temetőben — melyhez mindnyájunkat nemzeti szabadságharczunk múltja köt —- ez évvel a kath. legyényegylet vonult ki zászló alatt, s a honvéd temetőben felállított emlékoszlopnál a „Nyugodjatok ti békében“ kezdetű gyászdalt éneidé, mely után Szálát nyay Samu járásbiró- sági hivatalnok tartott beszédet, mely hatást keltett a jelenvoltakban. Innen a legény-egylet a lőházi lámpákkal kivilágított honvédemlékhez vonult, hol a „Szózatot“ énekelte el. A legény-egylet vezetői méltán ^megérdemlik közönségünk elismerését, hogy e kegyeletes fényükkel megmentették városunk becsületét, s nem engedték, hogy dicső honvédeink sírjai némák maradjanak halottak estéjén. „Dalkörünk“ úgy látszik ismét halotti álmát aluszsza s senki sem törődik annak felélesztésével.

= A kalocsai zászlószcutelésí ünnepély jövő vasárnapra e hó 16-ára halasztatott s igy a helybeli kath. legényegylet akkor fog oda lerándulni.

= Gyászliir. Nyáry Ferenczet és családját szomorú csapás érte, e hó 6-án veszté el 24 éves fiát N y á r i Károly, kőrös-ladányi tanítót kit nem csak megszomorodott szivü szülői és barátai, de hátra hagyott menyasszonya is gyászol. Rövid idő alatt két fiát ragadta el a szülők réme a tüdővész. Az elhunyt temetésén a dalkör nehány tagja énekelt megható gyászdalokat. Ny. B.

Nyilt-tér.

— Fekete satin merveillenx (tiszta selyem) métere 1 írt 50 krtói 8 frt 60 krig. (16 különféle minőségben) egyes ruhákra, valamint egész véggel bérmentesen házhoz szállítva kapható Henne- berg G. (kir. udvari és a német császárné udvari szállítója) selyem gyári raktárában Zürchiben. Minta kívánatra ingyen. Levelek bérmentesítése• Schweiczba 10 krba kerül.

Köszönet nyilvánitás.

Boldog emlékű fiam Nyári Károly volt kőrös- ladányi tanító hült tetemeinek folyó hó 6-án történt eltemetése alkalmából mindazok, kik ezen szomorú vógtisztesség adásnál szívesek voltak jelen lenni, fogadják legőszintébb hálás köszönetemet.

Yácz, 1884. november 8-án.

Nyáry Ferencz.

Felelős szerkesztő s kiadó tulajdonos :

If]. V Ä R Ä Z $ É J I GUSZTÁV.

rult kelyhében; semmi nesz se tartá ébren a szendergő vidéket, csak néha-néha hallatszott valami átsuhanó hang, mintha a természet álmában beszélne. Csak néha derengett végig valami gyönge fény az égen, mintha a behunyt szemű éjszaka fel-fel nyitná hatalmas szempilláit.

Oly néma csendben ült az éj, senkise volt már ébren, mindenki nyugodott. Csak e lázas szív nem tudott lecsendesedni, csak e kebelbe nem tért meg, az áldott nyugalom.

Ott bolyongtam a kis kert jázminbokrai közt, mint a madár, mely a vihar után a rengő ágakon nem talál nyugalmat, pihenő hazát, s röpköd egy helyről a másra. Hanem szivem, melyet a viharok zaklattak, itt nyugalomra talált, s a szenvedésekbe fáradt lélek megpihent a magány csöndjében.

Egyszerre a zsebembe nyúltam és felkaczagtam. Hahaha! ö most álomképet sző.

S meglehet, csábitója karján repked a csillagos álom világban. Nos, rajtam múlik egyedül, ha legyen-e még ez álomból valaha ébredés?

Nesztelen léptekkel, mint a boszú sírból kelő szelleme, haladtam fel a lépcsőkön, s Margit hálószobája előtt állottam meg. Csodálkozom, hogy kezem nem remegett, midőn a kilincset megnyomva benyitottam.

Azt mondják, az álom nem hagyja meg a tettetés vonalait az arczán. Pedig Margit szép fürtös feje úgy feküdt a hófehér vánkosok közt, mint a hogy Quidó Reni festi angyalait a fehér felhők közé. Milyen rút hazugság is a természettől, ilyen ártatlan vonásokat kölcsönözni a bűnnek.

Behunytam hát szememet, nehogy ez az ártatlanságot hazudó szépség még kivegye kezemből a boszú othellói fegyverét. Egész eltökélten kezdém hát szerepemhez híven. 01Hellóból idézni, hogy Margitot a halálra előkészítsem :

— Imádkoztál-e ma édes Margitom?

Margit kebeléről egy rengő fohász szakadt fel, s aztán szelíden mosolygott. Valami mély fájdalommal elegyült öröm északi fénye volt ez a mosolygás.

— Igen imádkoztam. Kértem a jó istent, adja vissza nekem az elveszett paradicsomot — szerelmedet. Mert e nélkül elhervadnók, mint a virág, melyet elzártak az éltető napsugártól.

Árverési hirdetményi kivonat.

3386/1884. tkvi. sz. A váczi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi: hogy Rimer brancziska végrehajtatóuak özv. Volner Istvánná végrehajtást szenvedő elleni 142 frt tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a pestvidéki kir. törvényszék és a váczi kir. járásbíróság területén levő Vácz városában fekvő, a váczi 480. sz. tjkvben foglalt A -j- 462. hrsz. 492. népsor számú ház, udvar és kertre egészben és pedig ebből a Ludányi Ferencz és kisk. Ludányi Márton és Erzsébet illetőségére Í

9 az 1881. évi LX. tez: 156. §-ának c) pontja alapján 246 frt kikiáltási árban, továbbá az ugyanazon tjkvben íoglalt A -f- 2367. hrsz. szántóra egészben és pedig ebből a fenn nevezettek illetőségére is az 1881. évi LX. tcz. 156. §-ának a) pontja alapján az árverést 55 írtban ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlanok az 1884. évi november hó 25-ik napján délelőtt 10 órakor ezen kir. járásbíróság hivatalos helyiségében megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is eladatni fognak.

Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10 °/0*át, vagyis 24 frt 60 krt, és 5 frt 50 krt készpénzben, vagy az 1881. LX. t.-cz. 42. §-á- ban jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. szám alatt kelt igazságügymi- niszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t.-cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni.

Kelt Váczon, 1884. évi augusztus hó 20-án.

A váczi kir. jbiróság, mint telekkvi hatóság.

Álló zongora (pianino)

valamint néhány száz különféle nemű könyvből álló kis könyvtár, külön- vagy együttesen eladó.

A venni szándékozók jelentkezhetnek Kis-Váczon 1157. sz. a. a tulajdonosnőnól. (3—3)

Valódi porosz fűtő kőszén

LEITNER SÁNDOR vaskereskedésében folytonosan kapható. Úgyszintén salgótarjáni szén is. (1—2)

Gyakorlati franczia órákat

hajlandó adni, egy Párizs környékéről városunkban letelepedett hölgy. Ajánljuk őt közönségünk figyelmébe és pártolásába. Lakása: fő-uteza Leitner ház, a kormányzósági épülettel szemben.

Hát biz én elővettem a kendőt, s csendesen szenvnélküli hangon folytattam tovább Othelló szerepéből.

— Nos jó szerencse, hogy imádkoztál, mert meg

fogsz . . .

Margit egy lángoló csókkal vágta ketté számban a szót, s édesen susogá:

— S aztán holnap születés napod is van édes férjem. Készítettem számodra egy kedves meglepetést.

— Hiszen én is a te számodra! — gondoltam hozzá, tisztult egykedvűséggel kezdtem a kendőre hurkot vetni.

Hanem Margit ekkor lehajtá puha kis kezével hó kebléről a könnyű hattyútollas párnákat s — ime ! onnét kibukkant egy gyönyörű szép, tiszta, hófehérszőrű — — vizsla.

— Látod — gombolyitá tovább Margit a fonalat — ezzel kívántalak meglepni. Az a ritka szép vizsla, melyet Gyula bátyámtól minap úgy megirigyeltél. Kerestem hát számodra, Dianának hívják.

—• Diána? — sikolték a felvillanó öröm túláradó érzetében, messze dobva a kendőt. S kivontam keblemből azt a piczi rózsaszín levélkét, melyben boldogtalanságomat hozta meg akkor Margit galambja.

— Hogyan került Gyula levele a te kezeidbe ? Hiszen ebbe tudósított Gyula Diánoa csecsemő koráról, titokban — galambszárnyakon.

Nehogy idő előtt értesülj a kedves meglepetésről, melyet számodra a gyöngéd szeretet készített.

Mintha az ég üdve szakadt volna szivemre, mámoros szédelgéssel borultam Margit keblére. S aztán- öröm tébolyával súgtam neki olyan szót, melyben két tapadó ajak egyszerre kérdez és felel — az emberek tán csóknak is nevezik azt.

— Hát szeretsz? te csúnya, te rósz, te gyanakodó, te . . .

S hiába zártam le a duzzogó cseresznyeszáját, az utolsó szó mégis kisiklott a mosolyra csücsörített apró csigahéj ajkakon :

— Othelló !

Én nem tudom, érzókcsábulás hallucináció, vagy tiszta hang volt-e az, de nekem úgy tetszett, mintha Margit ezt a szót csókjaival, úgy aprózta volna fel hogy:

— Ó te ló!