Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-09-14 / 38. szám

Előfizetési árak :

Évnegyedre................................................................1 frt ÍSÖ kr.

házhoz hordás vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára : ÍO kr.

Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.)

Hirdetések:

a legolcsóbban esr.közöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek.

Ny ilt-tér

sora

.......................... 30 kr.

Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr.

A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők :

Vácz, Gasparik-utcza 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza. Bérraentetlen leveleket nem fogadunk el.

VI. évfolyam.

38. szám.

Vácz, szeptember 1

HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP.

Felhívás

Magyarország állattenyésztőihez Rudolf föherczeg, trónörökös ö cs. és Jár. Fensége védnöksége alatt az 1885. évben Budapesten tartandó nemzetközi időleges állatki- álUtásokban való részvételre.

Az 1885. évi országos átalános kiállítás alkalmával követkézé nemzetközi időleges állatkiállitások fognak megtartatni:

1. Baromfi, tengeriuyul és ebkiállitás, május 5-től 10-éig.

2. Hízott szarvasmarha- és juh-kiállitás május 17-től 24-ig.

3. Tenyószjuh-kiállitás május 20-tól 30-áig.

4. Méhkiállitás augusztus 20-tól 30-áig.

5. Tenyészsertés-kiállitás, szeptember 1-től 8-áig.

6. Hizósertés-kiállitás, szeptember 1-től 18-áig.

7. Tenyészszarvasmarha-kiállitás szeptember 1-től 10-éig.

8. Lókiállitás október 5-től 10-ig.

Alkalom lesz tehát nyújtva arra, hogy Magyar- ország minden egyes állattenyésztési ágának tükrét bemutathassuk ezen különböző kiállításokon.

Ha elfogadjuk azt — a mit tagadni alig is lehetne, — hogy összes közgazdaságunk élőfájának törzsét a mezőgazdaság képezi, s hogy ezen törzs állapotától függ a fa koronájának — az iparnak hatalmas, erőteljes fejlődése, mely nélkül nem virulhat buján a lombsátor — a kereskedelem, — s nem hozhat dús gyümölcsöt az egész fa; úgy nem fogjuk tagadhatni azt sem, hogy a törzsnek — a mezőgazdaságnak éltető gyökérzetét Magyarországon az állattenyésztés képezvén, — ezen közgazdasági tényező állapota a legnagyobb figyelmet érdemli.

Ha tehát az 1885. évi nemzetközi időleges állat- kiállításokon meg akarjuk ismerni magunk, s meg akarjuk ismertetni a külfölddel Magyarország teljes közgazdasági és kulturális képét, úgy iparkodnunk kell első sorban az élőfa gyökérzetének, az állattenyésztésnek hű és teljes tükrét bemutatni.

Az alkalmat erre megadja a kiállítás országos bizottsága a fent részletezett állatkiállitási programm megalkotásával. — De ez csak üres keret, melynek díszes betöltésére első sorban a magyar gazdák, a magyar állattenyésztők vannak hivatva.

Hazafias kötelességet teljesít tehát minden egyes tenyésztő, ki részvétele által elősegíti a vállalat sikerét, de szerencsére oly hazafias kötelesség ez, melynek teljesítése nemcsak erkölcsi elismerésre, vagyis a kiállításon való kitüntetésre s a jelentékeny pénzdijak elnyerésére nyújt kilátást, hanem a tenyészter- mékek könnyebb és jobb értékesithetésének ez úton remélhető előmozdítása által úgy az összes magyarországi állattenyésztésnek, mint az egyes kiállítóknak anyagi hasznot is biztosit.

Országos állattenyésztésünk minősége nagyot haladott az utolsó két évtizedben, az kétségtelen: de a haladás tényleges b szoneredményének egyik fő csökkentő oka az, hogy a termelő és fogyasztó közönség egymással nem lépett még eddig közvetlen érintkezésbe ; hogy magunk sem ismerjük eléggé termelési forrásainkat és fogyasztó köreinket.

Hány eset van arra, hogy a gulyát tartó gazda jó áron kívánna tenyészbikát, vagy üszőket venni s nem tudja, honnan, akkor, mikor a szomszéd vagy a harmadik vármegyében vevőt keres gulyabeli bikáira, vagy üszőire a másik tenyésztő.

Hányszor kívánná nyugati fajtájú tehenészetét friss vér beszerzése által megújítani vagy szaporítani az előre törekvő gazda s kénytelen ez iránt a kormányhoz, fordulni előtte ismeretlen állatok beszerzéséért akkor, midőn egészen saját ízlése és tenyészczólja szerint válogathatna esetleg más tenyésztők eladó anyagában — ha e tenyészdéket ismerné.

így vagyunk a juhtenyésztés terén is, hol a meglevő tenyészanyagnak megismerése, valamint a finom gyapjú és az újabban mindinkább tért foglaló hústermelés és idegen fajtáknak alkalmazása tekintetében is minden megvitatásnál mérvadóbb meggyőződést fogunk szerezhetni az átalános juhkiállitáson, ha hazai juhtelegjobb barátjából kinek életét, saját élete koczkázta- tásával mentette meg egy véres ütközetben.

Azóta fiuról-fiura szállt. Mindig az elsőszülött fiú nyerte ajándékul nagykorúsága betöltekor. ügy jutott Zakariás apja, Tulipán Mózes birtokába. Az öreg ur nagy becsben tartotta a pipát. De érdemes is volt erre az a sötét-barna piros jószág, melyből a kapadohány is édesebben Ízlett, mint másból a legfinomabb török. A pesti kereskedő ezer forintot olvasott le érte Tulipáü Mózes kemény tölgyfa asztalára. Nem adta azért a rengeteg pénzért. De még tiz annyiért sem adta volna.

De egy gondot mégis okozott az öreg urnák e pipa, t. i. kire hagyja; hisz fiai ikrek voltak Zakariás ugyan néhány perczel elébb köszönt a világba mint Bertalan de e nehány perez miatt nem akart neki előnyt adni Tulipán Mózes uram mert Bertalant jobban szerette. Sokat tanácskozott Mózes uram e fölött kedves élete párjával, már akkor is mikor pólyág gyermekek voltak fiai, persze nem jutottak semmi eredményre.

Mózes ur gondolkozott, a gyermekek pedig szépen serdültek. Mindkettőre büszkék voltak a szülők, böngészve sem leltek volna hozzájok fogható fiúkat a környéken. Zakariás ábrándos, magába vonult természetű volt, különös szeretettel ragaszkodott jó anyjához. Bertalan vásott, szilaj gyermek, ki jobban érezte magát apja társaságában. Zakariás kedvencz tartózkodási helyét a tágas park, a virágos kert képezte, Bertalanét a messze terjedő erdő, a szabad mező. Különben magaviseletük sem a szülőknek, sem a nevelőknek nem igen adott okot panaszra.

Az évek teltek, a fiukat fölvitte apjok a fővárosba, hogy tanulmányaikat ott folytassák; édes anyjuk könyezve búcsúzott el tőlük s pogácsával, mákos patkóval látta el őket az útra. Számos évet töltötet- tek a fővárosban s csak vakácziókra látogattak szüleikhez. De később haza hozta őket Mózes uram, mert bölcsen elgondolta, hogy a tudományból már elég volt, most tanuljanak gazdálkodni.

Bertalannak kissé nehezére esett a szép leányoA..VÁCZ1 KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA.

Rám zúdult.«.

Rám zúdult a kínok tengere,

Mint rozzant sajka ing rajt’ kebelem Minden habja egyet fordít rajta, —

A biztos révet hiában keresem!

Rám zúdult a kínok tengere,

Tört evezőm: bús, kifáradt lélek.

Nyugalom volt egykor még vitorlám,

Most — hajtnak vágyak, égő szenvedélyek !..

Rám zúdúlt a kínok tengere,

Nincs horgonyom, mely védene — kiven.

De ha volna sem óvna a vészben, —

Mely szíriként állott, —* csüggedni kezd hitem...

Rám zúdult a kínok tengere,

Rajta szegény sajkás vagyok magam;

Erőlködöm,-------tűnik jó csillagom, — —

Egy bősz vihar még, s — hulláma eltakar! . . .

Fludorovics János.

A Tulipán família ereklyéje.

— Rajz. —

Irta: "\7”sorsán.37-! Gf37-u-la,.

Az a mi kis falunk úgy el van zárva a világtól, hogy jobban se kell. Ha az úri utczán idegen hintó robog végig (mert az itthoniak döbörgését ismerik) a fehércseléd ki kapuhoz, ki ablakhoz szalad nézni a csudát. Messze esik az országút, azért ritkán vetődik ide valaki. Pedig csak tudnák a könyviró urak menynyi nyomtatásra méltó históriát hallhatnának e csöpp helységben. Teszem mindjárt itt van a Tulipán Zakariás uramról szóló temérdek mende-monda. Hajasné Erzsók czifránál-czifrább dolgokat tud felőle. Különben nem is lehet rósz néven venni, ha rájár a falu szája : nem mozdul ki soha portájából, nem látogatja soha senki. Mintha elevenen betemették volna portájába s az a nagy ház koporsója lenne. Kapuja nappal ifi‘zárva marad; csuda, hogy sarkvasát a rozsda meg

nem ette. A tágas udvar begyepesedett, szabadon burjánzik ott mindenféle gyom, meg nem tapossa senki, a kastély falairól lehámlott a vakolat, barátságtalan, mogorva külseje elriasztja a játszó gyermekeket. Éjjel meg a felnőttek is keresztet vetnek ha utjok a „csendes udvar“ mellett visz el.

Tulipán Zakariás uram portáján mindig halotti némaság uralkodott, azért keresztelték el a falubeliek „csendes udvarnak.“ Az utczára egy árva hangot sem engedett jutni a magas falkerités, mely bástyaként övezte. A ház mögött virágos kert terült el, de azt is fölverte a giz-gaz. Az öreg Ambrus szolga ki eltanulta gazdája hallgatagságát, csupán az akáezfasort gondozza, mely forró nyári napon az ambitusra hűvös árnyékkal szolgál. — Az öreg Ambruson kívül nem tűrt maga körül élő lényt a csendes udvar merengő ura, még macskát, kutyát sem.

Ambrus néha bevásárlások végett kinéz a világba, de sohasem ereszkedik szóba senki emberfiával még a nótárius előtt sem emel kalapot.

A „csendes udvar“ lakosa nem törődik vele akár milyen isten csudájának tartják a faluban. Napról- napra álmodozva éli világát, nem szeret senkit, nem szeret semmit, csak az akáczfát, csak az akáczvirágok illatát.

Mihelyt kedvencz fái lombdus ágain fakadozuak a virágok, naphosszant elül a tornácz lóczáján illatos árnyukban.

Ép most is a padra ereszkedik. A zöld lombozaton benéz a menny felhőtlen ragyogó boltozata. Szinte mosolyogva tekint Tulipán Zakariás komor merengő arczába, de ő nem is veszi észre ; az udvaron átsuhanó szellő lágyan megcsapkodja arczát, titkos beszédbe elegy a virágos akáczokkal, de néki máshol jár az esze; öntudatlan eregeti sürü szénfekete bajsza alól a kék, bodor füstfellegeket, szép sötét szemeit a földre sütötte, vagy tán öblös ezüst kupakos tajtékpipáját bámulja?!

Lehet, sok becses emléket idéz lelke elé az a jószág. Nagyértékű pipa is az ! családi ereklyéje. Tulipán Zakariás valamelyik ősapja kapta ajándékba