Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-09-14 / 38. szám

nyésztőink minél számosabb bejelentések által az elért eredményeknek ép oly tanulságos képét fogják nyújtani, mint a mily tág tanulmányozási alapot reményiünk nyújthatni gazda-közönségünknek a külföldi juhok kiállításában.

S ha nagy fontossággal bir a kiállításnak már ezen oldala is szarvasmarha- és juhtenyésztőinkre, bizonyára nem kicsinylendő reájuk nézve azon haszon sem, mely úgy bízott állatjaiknak, mint egyéb tenyész- termékeiknek a kiállításon megjelenő fogyasztók és közvetítők előtti bemutatásából háromolhatik.

A sertéstenyésztés, mely az országban oly nagy lendületet nyert, bizonyára szintén csak újabb hasznot húzhat a kereskedés góczpontján — Kőbányán tartandó és nagyszerűnek ígérkező sertéskiállitásból annyival is inkább, miután épen ott lesz alkalmuk a külföldről megjelenő tenyésztőknek, kereskedőknek és kormány- képviselőknek meggyőződniük arról, hogy az utóbbi időkben ott életbeléptetett állategészségügyrendőri intézmények Magyarországot és különlegesen Kőbányát tették Európa legbiztosabb sertésvásárává; s hogy a legkülönbözőbb országok és vidékek számos fajtáját miként gyűjti e nagyszerű központba együvé a magyarországi sertéskereskedés hatalmas szervezete.

A baromfikiállitás, ha kellő számú és minőségű bel- és külföldi bejelentések által sikere biztosítva lesz hivatva volna országos baromfitenyésztésünk terén korszakot alkotni. — Ez azon, nálunk még nem eléggé méltányolt, sőt oktalanul kicsinyeit tenyésztési ág, mely helyes kezelése esetében aranynyá változtatja a befektetett fillért.

Ha e kiállitás tanulsága által előmozdítjuk és terjesztjük a baromfitenyésztés okszerű kezelését hazánkban ; ha megmutatjuk e kiállításon a külföldi fogyasztóknak baromfitenyésztésünk termelőképességét, milliókkal szaporíthatjuk ez által kereskedelmi mérlegünkben a kiviteli összeget

Méhészeti kiállításunk bizonyára szintén sok hasznost és tanulságost fog nyújtani azoknak, kik mezei gazdaságunk ezen házi ipara iránt érdeklődnek s alkalmat fog nyújtani a méhészet kedvelőinek arra, hogy az e téren hasznosaknak bizonyult ujabbkori találmányokat és eljárásokat megismerhessék, a mi annyival inkább kívánatos, miután ezen eddig hazánkban nem eléggé méltányolt állattenyésztési ág a legszegényebb földmives gazdák körében is hivatva volna az anyagi jólétet — eltűnő csekély befektetések alapján emelni.

Az ebkiállitás — mig egyrészt a külföldről várható részvétel esetén alkalmat fog nyújtani a különkat, vidám czimborákat nélkülözni, de később hozzátörődött a falusi élethez. Annálinkább, mert a szomszéd falu földesura Hazay Ódon csinos leánya Etel mély benyomást tett szivére. Nem csak az övére, de az ábrándos, magába vonult Zakariás szivére is. A Tulipán fiúk gyakori vendégei voltak Hazay Ödönnek és a csinos okos fiúkat jó szemmel nézte az öreg s mi több, leánya is, mintegy néma megállapodás folytán, a Tulipán fiúk egyike Etel vőlegényének tekintetett. Hogy melyik, azt majd az idő fogja eldönteni gondolák a szülők.

így lassankint közeledett az idő, midőn a Tulipán fiuk huszonnegyedik évüket valának betöltendők. Mind inkább világos lett, hogy mind a két fiú egyformán, igényt tart a pipára, meg a leányra. Mózes uram erre megbeszélte kedves oldalbordájával (ki különben inkább fejének volt tekinthető) miszerint az egyik fiú kapja a pipát másik a leányt.

— Csak ne kívánják aztán mind a ketten a pipát, — sopánkodott magában Mózes uram, ki többre becsült egy jó pipa dohányt mint egy ármádia szép leányt. Hogy is ne, mikor a fehér cseléd csak a készet fogyasztja ....

Bezzeg az ifjak keveset törődtek azzal, ki lesz oly szerencsés a pipát magáénak mondani s csak mivel atyjok kedvét nem akarták szegni, titkolták el közönyüket. Fogva tartotta egész lényüket szenvedélyes szerelmük; mig ellenben a kedves leányka egyiküket sem részesítette több kitüntetésben vagy figyelemben, mint a másikat.

Egy nyári délután — még csak pár hó hiányzott az ikrek születésnapjának évfordulójához — Zakariás egyedül lovagolt Ilazayókhoz, Etelt virágoskertjében orgonabokrok által képezett lugasban találta. Az ifjú a kis zöld pádon helyet foglalt a szép leány mellett. Eleinte közönyös dolgokról folyt a társalgás. Zakariás kinek szivét csordulásig tölté meg a szerelem, igen szórakozott volt de nem mert nyilatkozni. Félt a remény által édessé tett bizonytalanságért kétségbe ejtő valót becserélni. A lánykát elfogulttá tette vendége szót- ansága.

böző fényüzósi, vadász- és házőrző ebek kedvelőinek

és tenyésztőinek biztos vér beszerzésére, úgy másrészt megállapíthatja a hazánkban létező különböző anyag megismertetése által az oly szükséges törzskönyvezést és bebizonyított képesség szerinti tenyésztést.

Ha az októberi lóversenyek idejére tervezett nemzetközi lókiállitást utoljára említjük fel, ezt bizonyára nem azért teszszük, mintha ettől legkevesebb eredményt várnánk; sőt ellenkezőleg azt reméljük, hogy ezen kiállitás fog az országnak legnagyobb anyagi hasznot hozhatni.

Kétségtelen, hogy ezen államilag is legrégebben és legjobban gyámolított állattenyésztési ág legnagyobb virágzásnak örvend Magyarországon.

Hadseregünk lószükséglete ma már bőven fedezve van belföldi lótermelésünk által, sőt számos külföldi hadsereg részére is Magyarország képezi a beszerzési források egyik legjelentékenyebbikét, s ha a kiállításon újabban és bővebben is bemutathatjuk a külföldnek, hol és mily áron szerezhető be nálunk a katonai czélokra alkalmas ló, úgy esetleg jelentékenyen emelhetjük, még ez irányú lókivitelünket.

Közép és kisebb termetű, jó vérű, sebes, háraos és hátas lovaink kivitele is még nagy mérvben szaporítható volna egy sikerült lókiállitáson szőtt uj kereskedelmi összeköttetések által.

E tekintetben tanulságos példaként említhetjük fel az 1878-iki párisi nemzetközi lókiállitáson való részvételünk sikerét, hol bár csak igen korlátolt számú kollektiv kiállitás által volt bemutatható országos lótenyésztésünk, mégis oly eredményt értünk el, hogy a következő években több ezer lóval emelkedett kivitelünk.

Ha már most a budapesti nemzetközi lókiálli- I tás alkalmával nem csak népies lótenyésztésünk lesz méltóan képviselve, hanem a nagyobb és kisebb ménesek tulajdonosai is bemutatandják, állami lótenyész- intézeteinkkel karöltve, országos lótenyésztésünk színét, javát, úgy bizton remélhető, hogy magasabb értékű, nemesebb vérű, fényűzési czélokra szolgáló lovaink jobb értékesítésének és nagyobb kivitelének újabb csatornái fognak létesittetni e kiállításon.

E tekintetben felette kívánatos, hogy jobb vérű méneseinkből és nagyobb tenyésztőink által kocsiban, hámban vagy nyereg alatt jól betanított ló minél nagyobb számban állíttassák ki, miután ezek bemutatható képességük által legtöbb vevőt szerezhetnek Magyarországnak, mely épen a vér és képesség tekintetében hódíthat barátokat a kontinensen, hol a külső

Már alkonyult. A nyugvó nap biborfátyolt borított a távolban kéklő hegyekre, bearanyozta, pirosra festette a fehér világos fellegeket. Etel bűvös mosolytól sugárzó arczát az ifjú felé fordította.

— Nézze, mily szép, mily gyönyörű alkony.

— Szeretem a természet szépségeit, de most sokkal nyugtalanabb vagyok sem hogy érdekelhetne; felelt az ifjú bánatos hangon.

— Mi ád önnek okot nyugtalanságra?

A tartózkodó ifjú keble nehezen lihegett, a vér fejébe tódult, szive lázasan vert, alig volt képes érthető hangokat kiejteni.

— Etel, szóljon őszintén nem vette soha észre, hogy én kegyed iránt mennyire érdeklődöm, hogy én kegyedet mennyire szeretem ?

A lányka elpirult, szemeit lesütötte és nem felelt.

Oh ne hagyjon válasz nélkül mert a folytonos kétség okozta izgatottság megöl . . .

Felelj édes Etel! . . Felelj! . . Szeretsz-e?

Etel rá emelte könytől csillogó szemeit.

— Nem tudom ... Oh istenem . . . talán . . . meglehet rebegé halkan.

Az ifjú szive nagyot dobbant.

— Mondjon drága angyal bizonyos választ. Nem szeret-e mást ? akar-e nőm lenni ?

— Inkább az öné mint bárkié, — susogá a hölgy, saját bátorságától megremegve.

Ekkor hirtelen Bertalan lépett a lugasba boldog bátyja nem vette észre arcza dúlt kifejezését, melyet könnyen kimagyaráz a tény, hogy hallotta a párbeszéd végét.

Már beesteledett midőn a két ifjú hazamenetelre gondolt Szótalan lovagoltak egymás mellett ügyet sem vetve a nyári éjszaka kellemeire: csillagos égboltra, susogó szellőre, fülemüle dalra. Zakariás lelkét ragyogó boldogság töltötte el egészen, Bertalanét sötét kétségbeesés. Az egyik lelkét virágos tavasz legszebb napja lakta, a másikét haros ősz legzordonabb éjszakája.

Bertalan napról-nápra halványult. Az életvidor ifjú kerülte a társaságot, kereste a magányt. Gondos

idomoknak bebizonyított képesség nélküli hibás divattá vált kultusza az utolsó időkben mindinkább csökkenti az igazi belértékkel biró kipróbált képességű vérlovak számát.

Be eltekintve a külföldi kivitelnek ezen nemzetközi kiállitás folytán remélhető újabb lendületétől, szintoly fontos leiadatnak tartjuk azt, hogy belföldi l°£>yasztúink, sőt maguk lótenyésztő gazdáink is egymás között tisztába jöhessenek az iránt, hogy az ország mely vidékén és mely ^tenyésztőjénél találhatják meg azon anyagot, melyre szükségük van.

Magyarország mezőgazdasága mindinkább közeledik azon időhöz, melyben lótenyésztése fogja szolgáltatni az igavonó erő legnagyobb részét, mig szarvasmarha-tenyésztése a hús és tejtermelés jövedelmezőbb terére log vonulni. Jelentékeny feladata lesz tehát jövőben az orsz. lótenyésztésnek kellő számú és minőségű igáslovat előállítani.

Azon lótenyésztők, kik már ma a jövő e feladatára készülve, ily irányú tenyésztést kívánnak folytatni, ezen nemzetközi lókiállitás alkalmával megláthatják azt, honnan és mily anyagot szerezhetnek be e czélra ?

Az egyes kiválóbb lótenyésztési vidékek népies lótenyésztésének egysége és nagyobb mérvű bemutatására az illető vármegyék lótenyészbizottmányai fognak legközelebb felhivatni s ez irányban külön kiállítási kedvezmények fognak nyújtani.

Midőn ezekben általános képét kívántuk nyújtani az 1885. évi nemzetközi állatkiállitások czéljának és íeladatának, azon felhívást intézzük már most összes állattenyésztőinkhez és állattartó közönségünkhöz, hogy a fentebb vázolt kiállítási czéloknak megfelelő jó minőségű állatjaikat minél nagyobb számban bejelentsék.

A minden egyes állatkiállitásra külön szerkesztett bejelentő ivek, valamint a részletes kiállítási programmok az országos kiállítási hivatalban (Budapest, Ferencz József-tér 6-ik szám), továbbá a helyi bizottságnál és minden vármegye gazdasági egyesületénél, közgazdasági előadójánál, alispáni hivatalánál s a lovakat illetőleg még minden megye lótenyésztési bizottsági elnökénél is díjmentesen kaphatók.

A kitöltött bejelentési ivek az országos kiállítási hivatalhoz (Budapest, 'Nákó-ház) czimezve, portomen- tesen postára adhatók, vagy pedig ugyanezen hivatalnál személyesen is átadhatók.

Miután a bejelentett állatok elfogadásánál vagy visszautasításánál a bejelentés beérkezésének sorrendje

anyja hiába ostromolta ezer kérdéseivel: nem mondta meg mi baja.

A jó szivü bátyának szintén feltűnt öcscse sápadó arcza de gyöngéd, résztvevő tudakozódásaira durva elutasító választ nyert.

, — Én nem tudom mi baja Bertalannak mondá egyszer Zakaiűás jelenlétében az asszony Mózeshez, — napról-napra rosszabbul néz ki. Ha még igy tart rövid ideig, nem tudom mi lesz vele ?

Zakariást gondolkodóba ejtette testvére állapotja, betegsége valódi okát, közelről sem sejtette. Roszul esett jó szivének, hogy mig ő boldog: öcscse szenved Azóta ugyan nem beszélhetett Etellel szerelméről, de megannyi apró kitüntetés, más csekélység; gyengéd kézszoritás, mosolygó tekintet tanúskodott Etel vonzalmáról . . .

Egy este Bertalan a parkba ment sétálni, testvére követte.

Pompás nyári éjszaka terjeszté áltató szárnyait a világ fölé. Csöndes volt minden. Csak a lombos fák sóhajtották meg néha a szellő bánatos regéit.

Bertalan egy padra borult. Keblének véghetet- len fájdalma a magányban kiáradt eltakarva kezeivel arczát göresös zokogásban tört ki. Zakariás a fák árnyába rejtve fájó szívvel nézte, szerette volna ismerni e szenvedések forrását.

— Vége, vége életem minden boldogságának, — rebegé a zokogó ifjú — Etel nem lehet enyém soha. Övé lesz, inkább Övé mint bárkié.

Zakariás szive szinte megszűnt verni a meglepetéstől. Fülében még mindég csengtek azok az édes szavak: „Inkább öné mint bárkié.“ Hát testvére is hallotta e nyilatkozatot s ez oka fájdalmainak. Hogy maga eszétől nem jött rá! Az ifjú nemes lelkében magasztos elhatározás lett e perez szülötte: ő öcscsót nem engedi a sir zsákmányául, feláldoz inkább mindent, feláldozza inkább — szerelmét. De ekkor elébe lebbent Etel mosolygó szeme, piros ajka csábosán susogta : „Inkább öné, mint bárkié.“ Ezt a leányt csalja ? Életének, minden gyönyörének sírját ássa meg ? . .. Oh ez nehéz ... Oh ezt nem teheti! . . . Már a lány