Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-08-17 / 34. szám
VI. évfolyam. HELYI S EMíizdéíii árak : Évnegyedre................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) Társadalmi formátlanságok.*) Csörög, aug. 10. A ki korunk egyik kórtünetére, a rangkórságra első alkalmazta az irtó eszközt, — az a magyar király volt. Helyesen tette. Mi ezt az egymás melletti megférhetés, — a közhaladás, — a társadalmi logika érdekében köszönettel fogadjuk. Ehhez csak egy kivánni valónk lenne ; az t. i., hogy ha ugyanazon rendszabály kitérjesz- tetnék a M. Terézia katonai rendre is. Elégedjék meg a kitüntetett vitéz, ha a legfőbb hadúr őt a katonai hir és dicsőség legfényesebb jelvényével disziti fel; de maradjon ez az ő személyes és magán dolga. A társadalomba ne vitessék át. Meglévén tehát kezdve a rangkórság kinövéseinek irtása, rendjén való lenne, ha a társadalom a királyt követve, napirendre tűzné, leg- kiállhatlanab bajunk, a czimkórság gyógyítását. Ama ujabbkori elemek, melyek a mai világban a közélet tényezőikép szerepelnek, el se képzelik, mi minden kellett ahhoz hajdanában, hogy valaki illetékesen „tekintetes ur“-nak czi*) Csörögi tuszkulánumában elvonultan gazdaságának és a tudománynak élő hazánkfia Rudnyánszky Kálmán tollából közöljük a „B u d a p e s ti-H i r 1 a p“ után e czikket. Egy ízben már hasonló intencziókkal mi is felszólaltunk lapunk hasábjain, s igy ez ügyben annak idején kifejtett nézeteink erősbitéseül, s az eszmének minél szélesebb körben való elterjedése szempontjából tartottuk azt czélszerűnek olvasóinkkal is megismertetni. Vajha eredménye lenne. Szerkesztő. A..VÁCZ1 KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Finale. Hát nincs már semmi csak a bánat S harag, mely minket összeköt ? Ám zúdíts reám minden vádat, Te érted mindent eltűrök . . . Maradt még fölöttem hatalmad, Még híved és rabod vagyok, A rózsa-láncz ketté szakadhat, Én a ki voltam : maradok! Téged vakithat szenvedély még, Te sérthetsz és ha jól esik ; Ám hidd el szivem minden vétkét S tagadd el szenvedéseit! Téged ámíthat még a látBzat, Hiheted mind mi rágalom, És büszkeséged megalázhat, Meg nem kiméivé bánatom! Oh rajta csak, ha kedved tartja, S élvezet neked a harag 1 Én bizalommal, mosolyogva Várok, a mig eljő a nap — Édes nap lesz, — s te mind belátod, Mi fájdalmat szerzél nekem, S hogy lúvebb, igazabb barátod Nem volt és nem lesz sohasem I Ha van egy szikra még szivedbe’ Most föllobog s pártomra kel! Egy titkos érzés eltemetve Most súgja, hived e kebel! 34. szám. Váoz, augusztus 17 VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Hirdetések: NyiSt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora.......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. meztessék. A vármegye közgyűlésére összejött minden rendű és rangú nemesség, vagy más a tanácskozásokra hivatott közeg „tekintetes karok és rendek“ megszólítással illettetett. A királyi tábla „tekintetes királyi tábla“ volt; valamint az országgyűlés alsó-házának követei szintén „tekintetes karok és rendekének szólittattak. Manapság minden szatócs, vagy korcsmá- ros: „tens ur“ ; minden szenzál, ki a heti vásáron a taligák közt egy zsák krumplira alkuszik : „thens óhr“ ; minden uj földes ur, vagy bérlő, ha csak 150 holdon gazdálkodik is: „notságos óhr“. A nők közt „ifjasszony, nagyasszony, lányasszony“ senki sem akar lenni; rossz néven veszik még ha kisasszonynak szólítják is ; mert a mai világban minden nő „nagysád,“ „tens asz- szony“ czim már senkinek sem kell, mert ez már legfeljebb házmesternéknek való. Hajdanában csak a magyar kir. udvarikan- czellária titkárainak adatott meg, ha 18—20 évi, többnyire ingyen szolgálat után, e rangfokot elnyerték, a „domine magnifice“ a nagyságos úri czim; most az a számtalan mindenféle társulat titkárja, valamennyi „nagyságos ur“ czimet vindikál. Hová tovább él a társadalom, czimek dolgában annál több fonákságba bonyolódik és a czimhajhászat által annál kiállhatatlanabbá és nevetségesebbé válik. Tegyünk a dologban némi rendet, szoktat- tassék a közönség okosabb viszonyokhoz és a léA szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. tesitendő reformot hajtsuk is következetesen keresztül. Ha a katonai rend bármely rangú tisztje, a legmagasabbtól a legkisebbig, kénytelen azzal megelégedni, hogy a világ minden nyelvén csupán rangjánál fogva szólittassék és ezt magára nézve elég megtiszteltetésnek tekinti; — ha az angol, franczia, német minden főbb rangú urat r a n gj á n á 1, minden hivatalnokot hivatalánál, minden polgári foglalkozású egyént f o g- lalkozásánál, foglalkozás nélküli egyént pedig nevénél fogva szólít: bajos elképzelni, hogy miért kellessék az egész müveit világ általános szabályától éppen nekünk eltérnünk és miért ne lehetne az illetőket gróf ur, kamarás ur, alispán ur, titkár ur, egyetemi vagy egyszerűen tanár ur, képviselő ur, mester ur, stb. szólítanunk, hogy a megszólított, vagy czimzett ezzel tökéletesen kielégítve érezze magát ? Vigyük ezt át a magyar társadalomba, a magyar nyelvbe is. Az uralkodó ház természetesen megtartaná eddigi czimeit. A herczegek „nagyméltóságu“- aknak czimeztetnének. A főispáni és püspöki méltóságnak megadatnék a „méltóságos“ valamint a papi rend minden tagjának a „tisztelendő“ illetőleg „főtisztelendő“ úri czim; — a többi polgári állású egyén tekintse elegendő distinkciónak, ha rangjánál vagy hivatalánál fogva czimeztetik. Hogy miféle czim adassék a dsentri azon részének, mely hivatalt nem visel? Hajdan „nemzetes és vitézlő“ czimmel birt; jelenleg renHa van egy vágyad szúnyadozva, Most engem véd hiven az is 1 S szivemet közeledbe hozza, Mely hozzád nem lehet hamis ! Ha, már szerelmünk égi lángja, Utolsót lobbant s kialudt: Bizzunk a tiszta barátságba, Önzetlen az és nem hazug! A lemondás oltárkövére, Elhozzuk kincsünk : könnyeink, Az illat szálljon föl az égbe, S őrizzük meg — emlékeink ! Prém József. A festő mintája.- ! . i Irta: <3-"U-3r ele IN^Ca,-u.pa,ssa,zit, Az ’etretati félholdalakú kis partvidékes fehér szikla-csúcsaival, fehér kövecseivel és kék tengerével a sugárzó júliusi nap fényében úszott. Ennek a félholdnak végpontjai egész a tenger tükrébe benyúlnak s az obeliszk, mely csaknem oly magas mint a szikla- csiics, ragyogva emelkedik az ég felé. A parton tarka tömeg állt bámulva a fürdőket. A kaszinó erkélyén más tömeg mutatkozott részint ülve, részint járkálva a ragyogó ég alatt, az öltözékek rendkívüli változatos képét nyújtotta, melyből a vörös és kék napernyők, selyemmel hímzett nagy virágaikkal erősen kiváltak. A sétatéren az erkély végén ismét más közönség volt; itt a nyugodtabbak lassú léptekkel járkáltak, az elegáns tömegtől távol. Egyik ismert hírneves ifjú Summer János, haragos arczczal haladt egy kis toló kocsi mellett, melyben nő feküdt — az ő neje. A kocsit cseléd tolta és a benne ülő béna nő szomorú tekintettel szemlélte az ég örömeit, a nap örömeit és mások örömeit. Nem beszélgettek egymással. Nem tekintettek egymásra. — Álljunk meg egy kissé, — szólt a nő, megálltak 8 a festő tábori székre ült, melyet a szolga állított fel neki. Mindazok, kik a néma és mozdulatlan pár mellett elhaladtak, szomorú tekintettel szemlélték őket. Egész legenda keletkezett felölük. Azt mondták, -hogy szerelmétől indíttatva, betegsége daczára kelt •egybe nejével. Nem messze tőlük ült két ifjú csevegve s tekintetüket a távoli menyboltra irányozva. — Nem, nem igaz; mondom neked, igen jól ismerem Summer Jánost. — Miért vette tehát akkor nőül? hiszen a nő már azelőtt beteg volt, nemde ? — Igenis, Elvette .... épen úgy, amint ren? desen házasodni szoktak, .... ostobaságból. — De mégis .... — De mégis, de mégis barátom. Nincs más külön ok. Az ember azért ostoba mert ostoba. S aztán egészen jól tudod, hogy a festők külön példányai a nevetséges házasságoknak; csaknem mindannyian mintáikat veszik nőül, egykori szeretőiket s más ily asz- szonyokat. Miért? Ki tudná? Azt hihetne az ember,
