Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-08-03 / 32. szám
VI. évfolyam. HELYI S Előfizetési árak : Évnegyedre ...................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch, Mórnál (Városház épületében.) 32. szám. VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyiit-tér sora ........................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czirnzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Honvéd emlékünk. Az évenként megtartatni szokott honvéd ünnepély véget ért, s vele úgy látszik vége a közönség lelkesedésének is. Az utszéli emlék — városunknak e legnagyobb történeti nevezetessége — egyesek jóakaratából megújult arczczal hirdeti a honvédek dicsőségét s az egykori nagy napok emlékét, — körülötte meg minden mai kisszerű idők lomha közönyét mutatja. Az emlék úgy a mint áll bevégzetlen. Hiányzik disze és védője tavaskor lát. Evek előtt kezdődött meg reá a gyűjtés, úgy halljuk beszélni, hogy van is együtt e czélra vagy 500 forint — a vaskorláthoz pedig még egy-két száz forint kellene. De a vaskorlátért, s ezért az egy-két száz forint összeszerzéseért nem történik évek óta semmi. Ennek a hiányzó egy-két száz forintnak összeteremtése tehát az a nagy dolog, mely miatt bevégzetlenül kellene továbbra is maradnia a honfi lelkesedés által emelt emléknek. Mi nem hiszszük. Igaz, városunk közönsége nem valami könnyen lobban áldozatokra, de ha hazafi- ságára hivatkozunk még mindég kitelik tőle az a nehány forint a hazáért haltak dicsőségére. Csak komolyan hozzá kell látni a gyűjtéshez — s a korlát megrendeléséhez. Hiszen ha azt a pénzt a mit a legutóbbi két politikai ezélzatu „majális“ megtartására aláirtunk, összeadjuk — a vaskorlát hiányzó költsége bőven pótolva lett volna. Ennyi áldozatot pedig még megbir a közönség. Ha mulatni tudunk hazafiaskodásból áldozzunk azok emlékéért is., a kik meghaltak a hazáért. Nem akarjuk tovább magyarázni e kötelességünket, mert sértésnek tartanánk azt közönséA „VÁCZ! KÖZLÖNY" TÁRGZÁJA. Úgy félek .. . ügy félek, hideg ráz, Remeg testem, lelkem, Hogy hidegül szived Édes szép szerelmem. Láz tüzében agyam — Jaj féltelek téged . . . E szörnyű kínokat Nem érzed, nem érted ? ! Én gyönyörűségem Ne csalj meg, ne csalj meg! Oh szánd meg, oh szánd meg Ifjú életemet. Szeretlek, imádlak Őrjöngök utánad ! Tenger nem olthatja Ezt az izzó vágyat ? ! Szégyen, hogy szeretlek, Oh hiszen te rossz vagy; De nem bánom, nem, ha Nevetnek, gúnyolnak. Hiszen édes érted Bármily nehéz bánat . . . Szeretlek, imádlak Őrjöngök utánad 1 gíinkre. Czikkünk legyen inkább felhivás a gyűjtésre — s közönségünk meg azok, akiknek a szobor ügye kezükben van, bizonyára tudni fogják kötelességüket. Az emlék úgy a mint van, csak a magyar szalmatüzet mutatja, mely egyszer tudott lelkesedni és ezereket áldozni a hazáért halt hősök emlékére, nehány év múltán pedig nem tud nehány fillért összehozni az emlék befejezésére. Azután nem elég az emléket felállítani, biztosítani is kell fentartását s a hősök emlékének évenkénti megünneplését. Erre pedig csak maga a város, mint erkölcsi testület illetékes. A honvéd egylet, mely az ügyet eddig kezében tartotta — évről-évre fogy az idők által. Kidőlnek egyenként tagjai, s a tagok számával mintha fogyna a megmaradottak lelkesedése és tettereje. Ily körülmények közt a honvéd egylet érdemes vezetői leghelyesebben cselekesznek, ha megvalósítják régi elhatározásukat, hogy az emléket a régi tervezett vaskorláttal körülöveztetik s azután ünnepélyesen a városnak adják át megőrzés és föntartás okáért. Ez évek előtti elhatározás megvalósitását sürgetjük mi — és sürgeti velünk a hazafias közönség. Reméljük, szavunk nem fog elhangzani a pusztában, hanem meghallják azok, akiket illet, s az újonnan feldiszitett emlék rövid idő múltán vaskorláttal övezve fogja hirdetni az utódoknak a hazáért halt hősök emlékét. Felhívás Táncsicsné érdekében a nemzethez. Alig egy pár hete hogy a leghívebb magyart örök nyugalomra kisértük, alig töÁ zajló örvényből Megmentlek, megmentlek ; Oh vagy veszszek én is Ha meg nem menthetlek. Én szegény galambom ! Bízzál, hizhatsz bennem. Hidd el olthatatlan Lángoló szerelmem. Bánatos gerliczém Nem szabad elveszned ; Megment hű szerelmem, Megment hű szerelmed. Oh nem fogsz elveszni, Csak hű, csak igaz légy ! Meglátod, meglátod Boldogok leszünk még ! Varsányi Gyula. Hogy húzták ki az első fogamat? A Nanka néni kéznél fogott, s az egész úton biztatva vezetett ahhoz a hires emberhez, ki a fogakat húzza ............. Régen volt ez; mint egy távol ködkép tűnik föl előttem. Abban az aranyos korban történt, mikor még gondtalanul éltem a ma örömeinek, a tegnapot és holnapot csak névleg ismerve. Mi gondja is volna olyan kis embernek a múlttal és jövővel? Boldog rültük le arczainkról fájdalmunk könnyűit: ismét munkához kell fognunk, ismét a nemzethez kell esdő szavunkat emelnünk. Táncsics meghalt. A hazafiui hála és kegyelet tehát vele, az ő egyénségével leszámolt, Ámde él Táncsicsnak méltó élettársa, nehéz sorsának osztályosa, csekély örömének, rendkivüli szenvedéseinek részese: hü felesége. Illő, hogy Táncsicsnét a magyar női hűség és áldozatkészség eszményképét, a nemzeti kegyelet vegye oltalmába, mely férje végső éveit türhetőkké tette. A Táncsics nevét viselő bizottság feladatának csak egy részét oldotta meg, midőn az öreg urat eltemette. E bizottságnak most már az vált kötelességévé, hogy az özvegy életszükségleteiről gondoskodjék; s ha majd erre sem lesz szükség, síremléket emeljen a Táncsicspárnak, hogy ne feküdjenek jeltelenül a leghívebb hamvai, hogy megtudhassa évenkint a nemzet ifjúsága, hol van a kerepesi sirkertben a hazafiság Grol- gothájának az a pontja, melynél pár pillanatra megállani kötelesség. A bizottság ezen feladatát csak a nagy közönség támogatásával oldhatja meg. Testületünk nevében bizalommal s azon tiszteletteljes kérelemmel fordulunk a magyar közönséghez, hogy bennünket czélunk kivitelében közadakozás által támogatni méltóztassék. A hazafias adományok akár a lapokhoz, akár közvetlenül alólirott bizottsági elnökhöz küldhetők. Táncsics összes műveinek ára, 3 frt 50 kr. 7 kötet. Egyes kötetek is kaphatók s darabonként 50 krjával rendelhetők meg a bizottság idők, mi hamar múltatok el I Mi maradt meg belőletek ? Egy hervadt koszorú, emlékeitekből kötve, egy bűbájos tündérmese, az ártatlanság pillanataiból fűzve : ez gyermekségem öröksége. De mily kedves örökség. Minden leveléhez a koszorúnak, minden szálához e mesének egy szebb világ emléke köt, egy oly világé, minek élete játék és öröm, hol virágon járva tépjük a virágokat, hová a szomorúság csak futólag veti árnyát, hogy a derű annál mosolygóbb legyen; mert hiába, más élet pezseg a forrásból, melynek tiszta vizét még föl nem zavarták az élettapasztalatok. E szép élet átkötődött; a selymes gubóból prózai lepke lett. Most, midőn látom, hogy a szív sebzésre lett teremtve, hogy a szeretet gyűlölettel vegyül, hogy embernek ember az ellensége .... most tudom csak érteni, mily menyország csukódik be mögöttünk a gyermek czipők levetésével ! . . . . A nyarat többnyire egy közeli kis városban töltőm. Persze, finom élet volt az ! Egész éven át a nagyváros falai közé zárva, a gyermeki szabadságban korlátozva, folyton a kemény köveken és lépcsőkön tipegve, zöldet alig-alig látva, s ha igen, ez csak olyba vehető, mint az alföldi ligetek, állváu ezek tiz szál akácz- fából. — képzelhető, mily ujjongó örömem volt, ha arról volt szó, hogy elvisznek a nagymamához. Boldogult anyám jól tartott forró kávéval, meg puha kalácscsal, aztán maga elé ültetett az asztalra,
