Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-01-29 / 5. szám

dékrŐl bejött nagyszámú papság s nagy közönség vett részt.

A temetési szertartást E11 e n b a- cher István nagyprépost ur ö mlsga nagyszámú papi segédlettel végezte úgy a háznál, mint a sírboltban. Mindkét helyen a növendék papság zengett megható gyászdalokat.

A székesegyházban, — melynek • i minden helye megtelt résztvevő közönséggel — Püspökünk O Exciája ^ mondott gyászisteni tiszteletet s be- \v*szentelé egyik legkedveltebb kano- nokjának földi maradványait.

Az elhunyt, nem fényes származása vagy hatalmas pártfogók által emelkedett a rang és méltóság piades- táljára, hanem tehetségével s annak üdvös czélokra való felhasználásával vivott ki magának nevet és méltóságot.

Liptó megyében, Rózsahegy községben látott napvilágot 1815. január 30-ikán s szülőfölde büszkén mondhatta őt szülöttének. Szülei egyszerű polgárok valának. Elemi iskoláit szülőföldén elvégezvén a váczi lyceum- ban folytatta gymnásiumi tanulmányait, melyeknek kitűnő eredményű elvégeztével a váczi egyházmegye kebelébe vétetett fel, s csakhamar kitűnvén szép tehetsége a bécsi Pazmane- umba küldetett fel elöljárói által, hol társai valának Haynald Lajos mostani kalocsai érsek és Bonnáz Sándor jelenlegi Csanádi püspök kiket büszkén nevezett iskolatársainak de kik őt is büszkén nevezhették egykori kollegájuknak.

1836-ban kezdte meg működését mint segédlelkész a lelki pásztorkodás terén, s mint diakónus káplánkodott két évig s csak 1838. február 4-ikén szenteltetett fel áldozárrá. Működésének azonban tágabb tért csak akkor talált midőn 1840-ben Váczra hivatott be udvari papnak.

Tárc z a.

t

Áldja meg az isten ...

(1881. szeptember 27.)

Áldja meg az isten — az én szép kedvesem ; Azt a barna lánykát;

Fekete hajának setét sátorából Elótünő fehér, hli0mszin vállát; —

Azt a vállat, melyen annyiszor pihentem A melyre fejemet oly gyakran hajtottam, Melyen megpihenve — a szerelem édes Szavait suttogtam.

Áldja meg az isten még azt az ajkat is,

A mely homlokomra rálehellte csókját.

Hogy eltávolítsa a felleget onnan,

S szivemből az élet ezerféle búját.

Áldja meg az isten, hogy visszavarázsolt Abb’ a régen eltűnt, boldog gyermekkorba, A midőn megvédett egyetlen csók, s az Anyai szív gondja.

Áldja meg az isten még azt a füszált is,

A melyre ő lépett,

Azt — a bimbajában elhervadott — rózsát, Melyet egykor ő a völgy ölében tépett. Völgy ölében tépte, kebelére tűzte,

S aztán nekem adta, —

S ráadásul azt a forrón érző szivet,

Melyben a szerelem rózsafája hajta.

Áldja meg az isten azt a puha két kart,

A mely ha botlottam, magába zárt engem, És nem engedett a világnak csuljára Oda lenn a földön, a porban fetrengnem Megölelt, ringatott, dédelgetett szépen Mintha bölcsőm lenne,

És én az életet, az élet száz baját Elfeledtem benne.

... Áldja meg az isten az én szép kedvesem ; Minden mosolyára rózsabimbó nyíljék, Csalogány danája, furulya lágy szava Hangozzék fel néki álmaiban is még.

Lenge szellő játszók éjsetót hajával.

Ettől kezdve állandó lakosa lön í városunknak s több féle udvari hiva- talt viselt, s egyszersmind papnöveldéi tanárrá is lön. Itt szerezte ő azon érdemeket, melyek őt 1855-ben kano- noki stallumra emelték.

E minőségben bízatott meg ugyanez évben a seminarium igazgatásával mely állásában 15 évig működött, atyai szigorral tartván fenn a rendet és fegyelmet. Rectori állásában sem szeszély, sem részrehajlás nem vezette tetteit, hanem minden tette határozott jellemének kifolyása volt.

1864-ben aBoldogs. szűz Máriáról czimzett mogyoródi apáttá lön kinevezve, 1865-ben papnöveldéi prodirec- torrá lett majd 1870-ben székesegyházi I főesperességre emeltetvén, 1871-ben püspöki helynökké 1872-ben, őr,- 1875-ben pedig éneklő kanonokká léptettetett elő.

E minőségben működött ő haláláig, minden meg volt benne, a mi tiszteletet, tekintélyt s elismerést szerez a férfinak és papnak egyaránt.

Nem csak a theologiai tudományokban birt ő alapos jártassággal, hanem a világiakban s a művészet terén is sokoldalú ismeretei valának. Ha a ritkábban előforduló egyházi szertartásoknál tétovázás, a sz. széki eljárásnál vagy egyházi hivatalnál kétség s a káptalannál fennakadás fordult elő S o ó s volt mindig a legbiztosb tanácsadó és útmutató, s mind a gyakorlat mind az elmélet terén otthonosan érzé magát.

Szilárd jellemével jó szív párosult s a takarékosság mellett adakozó volt. Szerété a komoly vitatkozást, de a tréfát sem gyűlölte. Nem csak pap, de ember is volt.

Barátságos, vendégszerető házi gazda, zaj és dicsvágy nélkül mindenkivel jót tenni kész volt, mit bizonyít

És a virágillat susogja meg néki,

Hogy el nem hagyja őt, hogy meg nem csalja őt Hogy mindég csak övé marad az a régi!

Perényi Kálmán.

A falu bolondjai.

— Népies beszély. —

Irta: ILZEolnár Ulászló.

(Folytatás,)

A két leány még mindig szótlanul ült a pádon, csak sóhajtásuk szakitá meg ko- ronkint a csendet.

Végre Klári szól!alt meg :

— De mi bajod hát Julcsa ? Miért nem mondod meg, én jó barátnőd vagyok. Mit titkolsz előttem ?

— Ugyan ne kérdezz Klári — viszon- zá amaz mélyen sóhajtva — ne kérdezz, nem tudok én kérdéseidre felelni. Látod ha én is kérdeznélek így: mi bajod Klári? Egy idő óta oly szokatlan kedvű vagy — te sem válaszolnál. — Klári arczát élénk puhította át. Ajkait véresre harapta és semmit sem szólt többé. így ismét az előbbi csend állott be s tartott volna hosszú ideig, ha egy véletlen körülmény meg nem szakítja.

Az utcza túlsó végén ugyanis nemsokára a két leány elhallgatása után kellemes vig dana hangzók fel; de e harsány hangok tulajdonosát — noha az utcza fölötte hosszú nem volt — fel nem lehetett ismerni, mert lóháton jővén, a keltett nagy porfelleg egészen eltakará. De e hang a leányok előtt úgy látszék — ismeretes lehetett, mert annak hallatára mind kettő összerezzenve ugrott fel a pádról. A két leány merően nézett most egymásra s amint észrevevék ijedelmüket, mindkettő egyszerre elsápadt.

Most a közelgő porfelleg egyszere eloszlott, s abból egy lóháton ülő szálas legény, — még egy lovat vezetve kantáránál — bontakozott ki.

A legény leszállóit a lóról és a kantárt a lovak közé vetve, hirtelen a két leány előtt termett. Sugár volt a legény mint a jegenye. Hosszú barna haja természetes csiaz is hogy havonként egy nagyobb segély összeget bocsátott a város szegényei részére; püspöki lielynök korában pedig az első évi tisztelet dijat 100 aranyat a székesegyháznak ajándékozta. 1873-ban a kegyesrendi templom előtt lévő Szt. Háromság szobrát saját költségén kijavíttatta stb.

Fáradhatlan és munkás életének legnagyobb részét az egyház érdekében tölté el.

Az utóbbi években a legnagyobb csapással látogatá meg őt az Ur, t. i. elveszté a sok munka következtében szeme világát, mit ő azonban Istenben való legnagyobb megnyugvással és béketüréssel viselt.

Az erőteljes s minden tekintetben nagy férfiú f. hó 22-én rövid szenvedés után megszűnt élni születésének 67-ik, áldozárságának 44-ik évében. Benne az egyházmegye egyik legtudó- sabb papját veszté el.

Nyugodjék békében!

— ö

A szabad sajtó és a magam ügyében.

„Fiat justitia, pereat mimdus.“

Lapom múlt számának „újdonságok“ rovatában), „a mi rendőrségünk“ czimmel, egy rövid közlemény jelent meg, melyben az volt felemlítve, hogy rendőrbiztosunk a hírhedt tolvajt Rosenberg Mózest „becsületszóra“ szabadon bocsátó, s a tisztességes iparos feleségét pedig puszta gyanúra letartóztatta. A közleményben az is fel volt említve, miszerint nem akarjuk gyanusitani semmivel a rendőrbiztos urat a Rosenberg féle ügyet illetőleg, s nem regestráljuk a város szerte keringő sokféle mende-mondákat, hanem bevárjuk majd a törvényszék határozatát s akkor mondunk ítéletet az eljárás felett.

E közlemény oly szelíd s nem sértő modorban volt írva, hogy nem is álmodtuk, miszerint ebben a rendőrbiztos ur becsületsértést látva oly nagyon meghara gudjék érette, s bennünket insultáljon.

Nem tartanám érdemesnek ez ügyet a nyilvánosság terén szellőöztetni, ha nem a — nyilvánosság előtt történt volna megtámadgákban gördült le pörge kalapja alól, napbarnított arczát sürü szemöldjei, égő szemei, szabályos orra és csinos kifent bajusza feltűnően széppé tevék, karcsú volt de azért aczélgombos czifrára kip^arrt mellénye kifejlett izmokat rejthetett.

Hegyes orrú csizmáiban ugyancsak ke- vélyen lépkedett, de volt is oka; atyjának egyetlen fia volt és nem megvetendő vagyonka nézett reá, no meg aztán — szó ami szó — szép legény volt, sok leány szeméiben szálkát ütött már.

Becsületes nevén B á t i Sándornak hitták.

A két leány már szét futni akart, midőn a legény borjú szájú ingével egyet so- dorintva bajszán pajkos mosolygással szólítja meg őket.

— Jó estét Julcsa, Klári! — Ne szaladjatok előlem. Ez a Klári úgy fél tőlem mintha apját- anyját öltem volna meg.

Ezzel Klári elé ment, és állát megcsípte. A leány arcza tüzbe borult s úgy remegett, hogy majdnem eltántorodék.

— Már ha igy itatóba megyek fakóimmal — kezde ismét a legény tréfálózva. — meg nem állhatom, hogy mikor itt künn vagytok beszédbe ne eredjek veletek.

Mialatt szólt szemeit folyvást Julcsára irányzó de nemsokára levette róla tekintetét és Klárit kezdé vizsgálni, miközben hirtelen felkiáltott.

— Nini Klári! Mi bajod ? Olyan fehér lettél, mint a fal! Mi lelt?

— Semmi sem lelt engem Sándor — felelte a szorongó leány — de mégis ... úgy érzem, hogy a fejem majd szét szakad- Haza megyek ... Jó éjszakát Julcsa . . * Sándor! — —

— Jó éjszakát hugám — viszonzá a köszöntést Sándor.

Julcsa e közben úgy meg volt zavarodva, hogy azt sem vette észre, hogy Klári távozók.

Sándor megszólította.

Julcsám !

A leány fel rezzent, fejét f elemeié, s mitatásom, melynek igen sok tanúja lévén, ha ez ügyet agyon hallgatnám, oly szinben tűnném fel közönségünk előtt, mintha a rendőrbiztos ur fenyegetéseitől megijedtem volna.

A ki ama közleményt jól elolvasta, bizonyára meg van győződve arról, hogy az a sajtó által megengedett legtisztességesebb határok közt volt irva, s nem volt „revolver“ támadás a rendőrbiztos ur becsülete ellen.

Ha csakugyan akartunk volna rendőrbiztosunk hírnevén foltot ejteni, akkor a fővárosi napilapokban megjelent kozlemé- nyeket szóról-szóra átvehettük volna lapunkba, és a sokféle variátióban keringő híreket is közöltük volna, — azonban ezt nem tettük, mert nem akartunk részletes adatok hiányában senkit gyanusitani s magunkra a revolver journaliszta sújtó ítéletét kimondatni, — pedig tehettük volna minden lelkiismeret furdalás nélkül, mert a rendőrbiztos ur azokat nem igyekezett meg- czáfolni.

Ettől eltekintve azonban, ha a rendőrbiztos ur — az ő egyéni nézete szerint — a fővárosi lapokra nem ad semmit, de a helybeli lap közleményét mindjárt becsületsértésnek veszi, az lett volna iészéről a correkt eljárás, ha velünk a tényálladé- kot megismerteti s akkor mi — a mit minden tisztességes hírlapíró megtesz — a legnagyobb készséggel helyre igazítottuk volna ha csakugyan tévedtünk, s igy az erkölcsi elégtétel megadatott volna neki. Azonban ő e helyett czélszerübbnek látta f. hó 24-én akkor midőn kereszt atyám koporsójától, a sírboltból feljöttem, nem tekintve a helyet és körülményeket a székesegyházban megtámadni, s haragtól elfogult hangos szavakban követelni tőlem a czikk- irójának megnevezését, mit én megtagadtam, miután csak a sajtó bíróság előtt tartozom felvilágosításokat adni a lapomban megjelent közleményekről, melyekért, mint szerkesztő mindig és bárkivel szemben kész vagyok a felelősséget magamra vállalni. Erre ő a templomban megkezdett botrányos eljárását a templom előtti téren folytatta s mindenféle szitkokkal illeté a czikk- iróját — s azzal fenyegetett, hogy ha nem nevezem meg a közlemény szerzőjét, engem mint szerkesztőt fog insultálni S megbotozni.

Ezen eljárására és nyilatkozatára két megjegyzésünk van. Először hogy a sajtó törvények keretén belül megengedett szabad szólásunk kimondásában soha sem fog bennünket korlátoznia a rendőr biztosul- s nem fogunk megrettenni az ő biztosi furkós botjától. Nem első eset hogy a sajtó szavát bottal és golyóval akarják elnémítani, s nem első eset ha mi sem ijedünk meg tőle. Második megjegyzésünk az:

dőn észre vette, hogy Klári nincs már jelen, szinte megkönyebbülni látszott.

A legény most megfogta Julcsa remegő kezét s lassan az útról az ajtó felé voná.

Mialatt ezt tévé aKlári mentében visszafordult s látta Julcsa kezét Sándoréban nyugodni.

Halvány arcza holt- sáppadt lett. Alig volt képes házuk ajtajához eljutni. De most egyszerre fölegyenesedék. Szemei lázas fényben kezdtek ragyogni. Gyorsan suhant be házuk udvarába.

A Kláriék udvarából a Telkesékébe egy kis ajtó szolgált átjárásul. A leány e felé haladt most, s lassan tévé a kilincsre kezét mialatt susogá:

— Kihallgatom most az egyszer őket, végre is megkell tudnom, hogy őt szereti-e ?

Az ajtócskán átérve a Telkes-udvarra lassú nesztelen léptekkel közeledett amaz ajtó felé hol Sándor és Julcsa beszélgeté- nek. Hallgatózott . . .

— Sándor — hallatszék kívülről egy lágyan zengő hang — mondd meg, szeretsz-e igazán ?

Klári remegett az izgalomtól mintha hideg lelte volna.

— Még kérdezheted ezt angyalom ? — hangzók most az epedő szó a legény ajkairól —■ kívüled mást soha . . .

Nem mondhatta ki utolsó szavait. Ve- lötrázó sikoltás hallatszók az ajtó mögül és a két szerelmes halálra ijedten ugrott be az udvarba.

(Folyt, köv.)

Nőkről a nőknek, hogy a férfiak olvassák.

(Vége.)

Szólni akarok végre a nőkről, kik az irás szavai szerint is tiszteletét parancsoló kort éltek. Nem e tiszteletemen múlt, hogy első sorban e felett elmélkedjem, de a szempont kívánta o sorrendet. Itt mellőzni óhajtok minden kedélyességet, kimondom ezt már itt azért, hogy a kedves olvasók