Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-11-12 / 46. szám
tenek; ha kevésbé érdeklődői azok iránt: rósz hazafinak, vagy műveletlennek mondanak. Ha nézeteidet s elveidet az irodalom terén, kifejted : ir- kásznak gúnyolnak. Ha vendégszerető s barátságos gazda vagy: pazarlásról vádolnak; ha takarékos vagy: a zsugoriság gyanújába esel. Ha a nő eré- / liyes, gőgös ostobának mondják; ha a .'•^'férfiak iránt barátságos, tetszelgő ka- czérnak tartják. Ha szereti a házias életet és foglalatosságot: műveltségét vonják kétségbe; ha kedveli az irodalmat és művészetet: kék harisnyaság- gal, affectálással vádolják. Ha öltözködésében a divathoz alkalmazkodik: hiú piperköcznek mondják; ha kevésbé követi azt: a jó Ízlést tagadják meg tőle s megrójják, hogy elhanyagolja magát. Szóval légy bárminő; tégy akármit s akár mikép: a gonosz pletyka mindig fog rajtad valami kritizálni valót találni. S ha egyszer a pletyka tárgyává lettél: nincs mód, melylyel a rád szórt bántalmakat magadról levehetnéd; mert ha úgy cselekszel, mint elleneid óhajtják, hogy cselekedjél: újabb elleneid fognak támadni, kik az ellenkezőről vádolnak. Ha véded magad a pletyka ellen, azt fogják mondani: „qui s’excuse, s’accuse* (a ki magát védi, önmagát vádolja); ha pedig hallgatsz a vádak ellenében, ismét olyanok akadnak, kik reád olvassák a latin közmondást: „qui tacet consentire vi- detur“ (a hallgatás beleegyezést látszik jelenteni). Ha pedig becsületsértési pert inditnál a megsértők ellen : újra nem nyersz semmit; mert ha elveszíted a pert: akkor meg lesz erősítve a rágalom; ha pedig elmarasztalják vádlóidat: ekkor is te szenvedsz, mert a nyilvánosság terén meghur- czolják nevedet; pered tárgyalását a lapokban olvassa a nagy közönség s ekként a pletyka csak nagyobb terjedelmet nyer, s az olvasó-közönség nagy része csak azt fogja magának megjegyezni, miről vádoltak, nem pedig azt, mikép védted magadat; s végre mindig fog akadni olyan is, ki azt fogja magában gondolni, hogy „a haraszt sem mozdul szellő nélkül“ s hogy mégis kell valaminek lenni a dologban, s hogy meg lehet az is, mikép te a bírót megvesztegetted, s igy nyerted meg a pert. Tár ez a. Ha meghalok . .. ! „Non cé piu grand dolore, che riccordarsi del tempo felice nella miseria! __ Dante. — Ha meghalok, ragyogjon A nap sirom felett, És panaszos szivemből Virágok nőjjenek. Ők fűzzék koszorúba Szivem történetét, Szálljon fel illatukból Édes virágbeszéd. Örömöm, ez kevés volt, Lengjen kis ibolya S nárcisz a vágy, melyet nem Érhettem el soha. Árvácska azt jelentse: Dús volt és elhagyott, H a tulipán : Panasz, vád Helyett tűrt, hallgatott. Nincs tehát semmi orvosszer a pletyka ellen? De igen is van; — nem kell ellene használni semmi orvosszert. Tégy úgy s élj akként mint az erköl- csiség, a becsületesség, a józan ész s az illem kívánja. Keresd az emberiség javát, — de soha se keresd minden egyes ember kedvét: ha igy téssz: bármit beszéljenek is az emberek mindig nyugodt lehetsz. S ha mégis néha érzékenyebben érnének a pletyka s rágalom nyilai, vigasztald magad Shakespeare szavaival: „Légy igaz s ne félj 1 Czélod, melyért vívsz, mindig a honé Az Istené s jogé legyen; ha mégis Bukói : áldott vértanú gyanánt Fogsz esni . . Kazaly Imre. Vidéki közönség és a sajtó.*) „Pártolni kell lielyi lapunkat;“ — e szavakat hallani nem egyszer a vidék minden rendű s rangú köreiben. Az igaz, hogy szavakban soha nem fukarkodott a magyar közönség. Oly czifra frázisok s világfájdalmat hirdető s lehelő bus hazafiság sehol másutt nem kerülnek ^elő, mint Magyarországon. De a tettekben nyilvánuló hazafiság — az már más kérdés — főleg ha a tett egy kis pénzáldozatba kerül. Nagyokat enni, inni vagy tánczolni „hazafias, jótékonyczélra“ nem okoz főfájást magyar embernek. Egy hazafias kur- jantásért akár hetekig tejben-vajban fogja füröszteni a leghitványabb gauklert, ha ez ügyesen tudja kiaknázni gyengéjét. A czi- gány muzsikusnak jó kedvében csak úgy szórja a ropogós bankókat, ha „eltalálta nótáját;“ a „vízire“ is telik nehány tizes. De ha a bus hazafiságnak valaki impu- tálni merné azt, hogy vannak az evés, ivás, tánczolás, lakomázás, muzsikáltatás és ferb- lizésnél nemesebb kötelességek is, melyek nem is kerülnek oly sokba, mint az említett „jótékony“ cselekmények, az ugyan pórul járna vakmerőségével. S ha épen még az időszaki sajtó vagy irodalom pártolásáról van szó, biztosan lehet fogadni, hogy tiz eset közt kilencz bús nagy hangú hazafi, inkább gyújt szivarra bankóval semhogy azzal „hizlalja a skrib- ler fajzatot.“ Ilyenek a bus hazafiak. Ezekkel végleg le kell számolni mindenkinek, ki élére áll valamely irodalmi vagy időszaki sajtó vállalatnak. De hát a közönség jobb része jóvá teszi talán azt, mit az imént jellemeztek elhanyagolnak. Igen, csakhogy sokszor nincs benne köszönet; sőt vannak esetek, midőn a „pártolás“ egy önérzetes szerkesztőnek sokkal nagyobb boszuságot okoz, mint a mellőzés s közöny. S ha a vidéki hírlap vezetőiben van elég önérzet ahhoz, hogy ne tekintsék magokat senki szegődvényeseinek,de függetlenül s személyi tekintetektől menten munkálják környezetök s a köz javát, s szolgálják a közügyet személyek tömjénezése nélkül, — *) Ezt a mi reánk is illő igazságos czikket méltóztassanak figyelmesen átolvasni és odahatni, hogy az abban foglaltak mielőbb megszűnjenek. Szerit. Akáczvirág susogja: Ábrándozott sokat. — S a hársvirág: szerette Az édes álmokat. Szegfű : legyen a mámor Mely szomjan égetett, Es bálvány őszi rózsa A bús emlékezet. S mind, a mi most szivemben Virágokkal rokon Támadjon mint virág új Életre síromon ! — Virág e földön úgy is Kevés jutott nekem : Azért sirom virágos És illatos legyen! . . . Jussul ben Ali. Az udvarlók, (Egy utczán talált levél.) Felvette Suhogó. „--------------kedves Adél! Csókollak. Már csak azért is csókollak, mert a leányok levele mindig azon kezdődik, a min végződik — csókon. Azt írod, hogy boldog vagy. Megszabaakkor csak egyszer arra ébrednek fel, hogy munkakedvök ugyan nem csappant meg, de annál jobban olvasó közönségök. Azért oly silány igen sok vidéki lap tartalma, mert azok vezetői megfeledkeznek hivatásukról s lapjaik nem szerkesztetnek, de szerkesztődnek. A közönség szeszélyei elrontják még oly lap szellemét is, mely különben akarna is képes is volna megfelelni hivatásának, de nem meri, mett félti praenumeránsait. Az anyagi érdek terjeszti a mételyt a legtöbb vidéki lapban. És váljon miként lehetséges, hogy sok ily lap évek során fennállhat, melyek egy napi életre sem volnának érdemesek? A válasz e kérdésre az előadott momentumokban rejlik. Záradékul a vidéki hírlapok és közönségünk közti viszonyok illustrálására ide jegyzem egy német vidéki lap következő találó szavait. „Egy vidéki lap kiadása valóban kedves dolog. Ha a lap politikával sokat foglalkozik, elégedetlen a közönség, ha keveset, akkor látni sem akarja. Ha a szöveg nagy betűkkel nyomatik, akkor panaszkodnak, hogy a befizetett pénzért kevés a tartalom, ha kis betűk fordulnak elő, ekkor nem lehet olvasni, mert a szem romlik tőle. Ha tréfálunk, akkor „unalmas laposfejüek“ vagyunk, ha komolyan Írunk, akkor „elcsontosodott vastagnyakuaknak“ neveznek. Hozzunk eredeti czikket, elitéinek minket, mert nem „gyűjtünk“ elég szorgalmasan, ha pedig „gyűjtünk szorgalmatosán,“ akkor a panasz, hogy „ezt már régen olvastuk.“ Dicsérünk valakit, „részrehajlók vagyunk,“ nem dicsérünk senkit, akkor is „részrehajlással vádolnak.“ Adunk oly czikket mely az asszonyoknak tetszik, azt mondják rá a férfiak, hogy ez csak „fecsegés,“ ha pedig az asszonyokat nem elégítjük ki, azt mondják, hogy nem alkalmas olvasmány a család részére. Vannak olvasók, kik azon véleményben vannak, hogy egy újság magától csinálódik, s kiállítása még költségbe nem kerül.“—íme, az időszaki sajtó eldorádója. Hedry Bódog. Apróságok. A „Budapest“ nov. 8-iki számában városunkat érdeklő következő „Karczolatok“ jelentek meg. Régen mondom én azt, bogy a Duma mentén nincsen párja Yácz városának. Hires nemcsak azért, mert ott kaptak annak előtte lakást a sajtó foglyok; nem is azért, mert szép, csóktermő asszonyai vannak: hanem hires ős időktől nemes tanácsáról. * * * „ Néhány év előtt, gondolom a dicsőült Ernyei idejében, mindenkit pórázra fűzött s becsukatott a bölcs drabantéria, aki a belügyminisztérium által kiállított rendes útlevelet nem birt felmutatni, mert hát Ernyei uram azt hitte, hogy Yácz Amerikában van. Yácz hírességéről beszélve, úgy négy szem közt elmondom még a következőt is Mikor Váczon az emeletes városházát építették, összejött az egész tanács s bárom napig tanácskozott azon, miként kell ennek az uj háznak az emeletére fölmenni. Yalaki azt a megjegyzést tette, hogy arra való a lépcső. — A lépcső — vágott közbe az egyik tanácsnok — csak az emeletről való lejövetelre szolgálhat, a felmenet pedig okvetlenül létrán eszközlendő. S úgy is lett, hogy majdnem egy hónapig az egész városi magisztrátus létrán járt fel a városháza emeletére. * * * Most pedig még híresebb lesz. Yillanynyal fog kivilágíttatni a város, hogy lássa a csárdából hazatérő pógár, merre van kövezet, s merre nincsen sár. Ezen nagy eset alkalmából, mint hitelesen értesülök — a magisztrátus egyik tagja azt az indítványt fogja tenni a közgyűlés elé, hogy felirat terjesztessék a mennyek urához, hogy miután most dúltál a neveidétől, a franczia grammatikától, a tubákos zongoramestertől, a fűzőbe szorított etiquettetől, s szabad vagy, mint a madár. Tizenhat éves kedélyed csattog a verőfényes reggel és csillagos est káprázatától, s kéjjel élvezed a virágok gőzölgő illatát. Szabad vagy, boldog vagy. Hanem van leveledben olyasmi, a mi engem nyugtalanít. Egy szőke huszártisztről beszélsz, ki gyakran lovagol ablakod alatt, s olyan beszédes szép szeme van, mintha csak az égből lopott volna egy darabot. Sugár termetét igen dicséred, s pörge bajuszának varázsa, obiigát ájulásba ejt. Kedves húgom, te azt a huszártisztet nagyon megnézted. És ez engem aggaszt egy kicsit. Én is leány vagyok, mint te. Csakhogy kissé többet tapasztaltam. Volt reá időm. Én már akkor osztogattam a kosarat, midőn édes anyád (nyugodjék szegény) olyan kis leány volt, hogy bábuját mindennap megetette. Minden teketória nélkül elfogadhatod tőlem a tanácsot. Egy leánynak, midőn a neveidé küszöbét elhagyja, le ge 1 ső gondja legyen, hogy jól megválassza udvariéit. Ettől függ jövője. már Váczott villanyvilágítás lesz, nincs többé szükség a holdra. Ha kitalál mégis bújni a felhőfoszlány mögül, megugatják az e czélra külön felfogadott kutyák. A felterjesztést az egek urának Peitler kézbesítse, hiszen azért az Isten szolgája és váczi püspök. De hát mért is beszélek én most Yácz hírességéről. Azért,mert a villany-világítás korszakalkotó idejében az a nevezetes dolog történt benne, hogy az összes városi tisztvis e löknek a fiz été sé t beszüntette. Hja, a ki villanyfény mellett sétálhat, minek annak enni. Elég gyönyörűség az már magában véve is. De mondok egy komoly szót is. IIa a nemes város kasszájában olyan vékonyan áll a garas, hogy hivatalnokait sem képes már fizetni : akkor ne tegye magát nevetségessé villanyvilágítással. Először adjon enni tisztviselőinek ; először hozza rendbe zilált pénzügyeit s csak azután gondoljon ilyen czélirányos ugyan, de költséges dol- gokra. TÖVIS. * * Iiát biz ez majdnem igy van csakhogy a városi tisztviselők maguk az okai annak, hogy a város cassája üres, s ha lelkiismeretesebben végeznék teendőiket bizony volna abban a cassában annyi, hogy az akkor megérdemelt fizetéseket ki lehetné fizetni. De nézzen csak bele Tövis uram a megyei közigazgatási bizottság félévi jelentésébe, furcsa dolgokat fog ott találni. Ekekről majd jövőre mi is megemlékezünk. PllltÓ Újdonságok. — ^estmegye f. hó 14-én s a következő napokon fogja tartani évnegyedes közgyűlését. 129 tárgy van kitűzve tárgyalás végett, melyek között bennünket- közelebbről érdekelnek. A közmunka miniszter leirata a Galga patak szabályozása iránt. A magyar nyelv sikeres tanításában magú kát kitüntetett tanítók megjutalmazása iránt .javaslat. Katót községnek nagyközséggé alakulás iránti kérelme, aljegyző választás stb. = llíonállás. Huber Béla főerdész úr városunkból Rimaszombatba költözvén f. hó 5-én Vasárnap reggel Váczról B.-Gyarmat s Losonczon át nejével együtt a görnöri fürdőkbe szállította fiát, kinek lába évek előtt amputáltatott de máig sem gyógyult be. Minthogy a beteg vaspályán nem volt szállítható váltott lovakon akarta még az nap Rimaszombatot elérni. Lo- sonczról este 6 órakor indultak és este 8 órakor az ^ Osgyán mellett lévő Rózsás csárda felé haladtak. A mint a kocsiban beszélgettek egyszerre a kocsi meg állott s a jobbfelől fogott ló tántorogni kezdett a fején kapott fokos ütéstől. Ezután éktelen, lárma közt egyik rabló fegyverrel a bérkocsissal szemben foglalt állást, kettő pedig két oldalt a kocsi mellett termett. A beteg fiú kezében revolver volt, s a kocsiban íéllábra felállva a revolvert az egyik rabló homlokának szegezte. Erre ez meghátrált, ekkor atyja kikapta a revolvert fia kezéből s a jobb oldalon zajongó rabló fejének szegezte. Sötét volt s igy a rablók azt hitték, hogy a megtámadottak két revolverrel vannak ellátva. Végre tágitani kezdettek mire a kocsis a lovak közé vágott, de alig haladtak 40 lépést a rablók 3 lövést küldöttek a kocsi után s a lövések egyike az egyik ló lábát sértette meg, azonban még is sikerült a vérző lóval a közeli faluig elmenni s igy a nagy ijedelem után minden baj nélkül megmenekültek. A rablók nyomozása folyamatban van. = MJíievezés. A m. kir. honvédelmi miniszter Serédy Gáza urat, védkötele- zettségének eleget tett volt honvédszakasz- vezetőt a letett hadapródi vizsga alapján az ipolyságbi 62-ik honvédzászlóalj szabadságolt állományában 1882. nov. bó 1-től számítandó ranggal hadapróddá nevezte ki. És te alig három hónapjára uszályos nagy leányságodnak egy huszártisztről ábrándozol. Rettenetes 1 Hát nem tudod te azt, én kis 1G esztendős angyalkám, hogy a világon leghálátlanabb udvarló a katonatiszt. Szinte látom, hogy duzzasztód fel azokat a piros ajkacskákat, s talán csattin- tasz is nyelvecskéddel, hogy miféle zöldségekkel mulattat téged az a megpenészedett vén leány. Pedig nincs igazad, jól tudom én azt, no hát — a manóba! maga m r ó 1 — hogy nagyon csábos az az egyenruha, a kard csörtetése igen kedves zene, s a sarkantyús huszár délezeg paripán olyan látvány — melyre elbódul egy olyan 1G esztendős ártatlanság, mint te vagy. Hanem az eredmény! Csalódás. A huszár napfény, mely eltűnik; hullám, mely ha most lágyan érinti is nedves kezedet, a tenger végtelenébe nyomtalanul tűnik el. Ne liidj az egyenruhának. A katonatiszt udvarol, de nem házasodik! És az természetes ! A katonának igen alkalmatlan bagazsia égy asszony, s az állomási hely igen unalmas egy kis szerelmi viszony nélkül. Nézd meg a statistikát, ha ugyan hallottad hírét ennek a csoda tudománynak, a hadsereg tiszjeinek hány százaléka nős?
