Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-10-01 / 40. szám

1

1881. évi junius lió 24. napján pénzt ígért s a rákövetkező napokban adott is, Maj- tliényi Istvánnal szemben pedig, hogy ez ugyanazon czélból ugyanazon év junius havában Bottyánban Krepelecz házánál bottyáni választókat etetett és itatott.

Dr. Csányi az ügyet következőleg adja elő: A sződi választók elükön a községi jegyzővel, Felix Mihálylyal, a választási mozgalom kezdetétől fogva a papot és ura ságot kivéve, egy szálig mindig Prónay-pártiak voltak, sőt junius 19. napjára, midőn Prónay körútját tartotta, s Sződ volt az utolsó pont, maga Felix Mihály, mint a függetlenségi párt megbízottja fogadta fel a sződi választókat a körmenet emeléséhez fuvarosokul; rákövetkező harmadnapon, junius 21. napján bizo- zonyos felsőbb ihletség bűvös befolyásától átmelegülten ugyanő hajnalban össze hivatta a választókat s tudatta velük, hogy — miután Ráday mintegy húsz évtől fenálló 3000 frtnyi községi adótartozás elengedését felsőbb helyen kieszközölte, nekik Ráday-pártiaknak kell lenniök.

Ugyanekkor ezekkel Felix a választóknak junius 25. vagy 26. napján Yáczra leendő befu- varozása végett 4—4 forintnyi fuvarbér kikötése mellett írásbeli szerződésre lépett, egy- egy forint foglaló adásával azt meg is erősítvén. Ezen szerződés eredetijét Felix a kötelezett fuvart nem teljesítő választók ellen 50—50 frt birság iránt a váczi kir. jbiróság előtt indított perhez csatolván, az most is ott található, másolata pedig vádlott által a vádhatározat ellen benyújtott felebbezéshez csatoltatott.

így álltak a viszonyok, midőn junius 24. napján dél után a váczi felső járási szolgabiró írnoka és dr. Csányi János egy időben értek Sződre ; előbbi hivatalosan kihirdette a sződi választók előtt a pénzügyi minisztérium 32970/1881. számú leirata alapján Pest-megye adófelügyelőjének 15206/11. 1881. sz. a. kiadott végzését az érintett 3000 frtnyi kincstári adókövetelés elengedéséről ; utóbbi pedig munkásokat és fuvarosokat fogadott fel írásbeli szerződés mellett 10 -10 frt bérért. Erre közbeszólt Gróffy biró: Mi szüksége volt önnek fuvarosokra és munkásokra? Vádlott: a fuvarosokkal a munkásokat szállíttattam el, a munkásokkal pedig ölfát rakattam és szérűt takarhattam. Biró: Hol? Vádlott; Csőváron báró Prónay Dezső birtokán. Biró: A báró fizette a napszámot? Vádlott: Nem, hanem én. Biró: Mennyiért fogadta fel őket? Vádlott: 10—10 forintért, mely összegért junius 24. estéjétől junius 25. estéjéig tartoztak a fuvarosok és munkások az én rendelkezésemre állani. Biró: Pompás napszám! És miért fogadott ön a saját pénzén fuvarosokat ha a báró jószágán dolgoztatott ? Vádlott: Kedvtelésből. Hiszen Felix is fogadott ugyan ekkor 4 írtjával Váczra fuvarosokat!

Biró: És Felix miért fogadta fel a fuvarosokat: Vádlott: Választók befu- varozására. Biró: Ennek van értelme. Ügyész: Ön mégis beismeri, hogy minden szavazó polgárt azért részesített 6 frt előnyben, hogy ne Rádayra szavazzon. Vádlott: Ez nem áll: mert én Csőváron junius 26-án este, tehát a választás előtti napon, midőn a munkásokat és fuvarosokat kifizettem, kijelentettem előttük, hogy „holnap szavazás napja lévén, kiki mehet szavazni a kire maga akar, elmehetnek!“ Ügyész: Ez ellentétben áll előbbeni vallomásával, mert ha

■ azért fogadott fuvarosokat, mert tudta, hogy Felix Ráday részére már 4 írtjával választás napjára, junius 26-ára fogadta fel, — és ön mégis már junius 25. napján este oly utasítással bocsájtóttá el, hogy bárkire szavazhatnak, czélt nem ért. Vádlott: Azt, hogy Felix Ráday részére 4 forintjával már korábban fuvarba fogadta, cselekedetem indokául nem hoztam fel, mert a Ráday-párt ezen eljárását ellensúlyozni nem akartam. — Elnök: A tanuk mást vallanak. Vádlott; Akkor nincs igazuk. Ügyész: Ha az ön állítása igaz volna, mért adott hát 6 forinttal többet? Vádlott: Midőn kijelentettem, hogy az egész fuvarozási és munkáltatási cselekményre kedvtelésből vállalkoztam, azt hiszem a 6 frt többlet kiadásának okáról is megfeleltem. Elnök: Hát kedvtelésből tette? Vádlott: Tisztán kedvtelésből : Biró: Meg van ön győződve, hogy most igazat mond ? Vádlott: Igen :

Ezek után kihallgattatott 19 sződi szavazó, kik közül 14 dr. Csányival Csőváron volt fuvarban és munkában, 5 pedig állításuk szerint Szentmiklóson volt Gyuri- nával.

Bujtás Mihály (tótajkú) a vizsgáló biró előtt tett vallomását, mely szerint a 10 frtot szavazásáért kapta volna, több irányú módosítás után fen tartja; és vallja, hogy ezen pénzt neki az akkor előtte ismeretlen, most azonban felismert dr. Csányi adta. Dr. Csányi: Tekintetes Törvényszék ! Kérem vádlotthoz azon kérdést intéztetni, vájjon a felmutatott, s a perhez csatolt munkabóri szerződést aláírta-e? A tolmács tótul feltevén a kérdést, Bujtás vallja : írni nem tudok, keresztvonásom beleegyezésemmel tétetett a szerződésre ; a szerződés tartamát ismerem, Dr. Csányi: Dolgozott-e tanú Csőváron és a munka befejezte után, jun. 25. este a kifizetés alkalmával, kijelentette-e előtte a munkaadó (dr. Csányi), hogy „holnap választás napja lévén, mehet szavazni akire akar“? Bujtás: Igen. Erre egy percnyi életemre esküdni merek. De én különben is Prónaysta voltam, s ha egy kraj- czárt sem kapok is, Prónayra szavaztam volna. Gróffy biró: Hát miért kapta mégis a 10 frtot? Bujtás: Nem tudom miért adták ; de mert adták, elfogadtam, azt hiszem talán a szavazatomért adták.

Surman András, Dinka András, Lakatos Márton, Kovács András, Kemenczei Mihály, Cserepkai János, Hertel András, Göndör Dinka István, Mészáros Károly, Edélyi Mihály, Volentits Mihály és Zachar István a vizsgáló biró előtt tett terhelő vallomásaikat mindnyájan vissza vonják. Elismerik, hogy a dr. Csányi által becsatolt s nekik eredetiben felmutatott szerződést (három kivételével) aláírták, hogy fuvarba, illetve munkára szerződtek, hogy a 10 — 10 ftot ily czimen vették fel; és elismerik, hogy Csőváron a választást megelőző nap estéjén dr. Csányi a kifizetés után kijelentette mid- nyájok előtt, hogy „szavazni kiki mehet, akire akar.“ Cseszár János dr. Csányit azelőtt nem ismerte, de most felismeri, hogy ez az az ismeretlen aki neki szavazatáért 10 frtot ígért és adott. Dr. Csányi : ón ezen embert nem ismerem, lehet, hogy ő is mint munkás ott volt Csőváron, de én vele soha sem beszéltem, nekiszavazatáértpénztsoha sem ígértem, sem nem adtam. Égyébként kérem vádlotthoz azon kérdést intézni, hogy tud-e magyarul? A tolmács a kérdést feltevén. Cseszár: Nem tudok csak tótul. Dr. Csányi: Kérem a vádlottat megkérdezni, hogy milyen nyelven beszéltein én, midőn neki szavazatáért pénzt Ígértem? Cseszár í

Dr. Csányi mindig magyarul beszélt. Elnök : Akkor ön nem érthette dr. Csányi urat. Cseszár: Csak úgy gondoltam, hogy azt mondta, mikor a többinek is beszélt.

Tomesko Mihály, Zachar Pál, Czinege Mihály és Czinege Albert a vizsgáló biró előtt tett vallomásukat visszavonván terhelő vallomást senkire nézve sem tettek.

Zelinka János azt állítja, hogy neki Majthényi ígért 7 frtot szavazatáért, mely összeget Gyuriira Mihály tói megkapta és fuvarbér fejében szintén 7 frtot kapott ugyanattól. Ő különben junius 25. napján részeg volt s egyébre nem emlékszik.

A vádlottak kihallgatása alatt a törvényszék minden egyes tagja boszankodott, hogy a sződi vádlottak majdnem valameny- nyien visszavonták a vizsgáló biró előtt tett vallomásaikat, mondván: „azt soha sem mondottam, hogy a pénz szavazatomért igértetett vagy adatott volna, ha az van a jegyzőkönyvbe véve, akkor a vizsgáló biró őket meg nem értette“. Ép mikor egyik vádlott hasonló értelemben nyilatkozik, a tárgyalási terembe lép Helmbacher biró, ki a jelen ügyben elrendelt pótvizsgálat alkalmával vizsgáló bíróként szerepelt. Elnök: No ép itt van a vizsgáló biró úr, majd az megmondja, hogy megértette-e kendteket. — Gróffy biró : Igen itt a vizsgáló biró ur majd az megmondja kendteknek szemeibe is, hogy kendtek hazudnak. Vizsgáló biró ur ! Igaz-e, hogy a sződi vádlottakat meg nem értette. Dr. Csányi; Tekintetes Büntető Törvényszék ! A vizsgáló biró ur sem nem tanú, sem nem vádlott sem a Tekintetes Törvényszéknek nem tagja, neki a tárgyaláshoz semmi köze; kérem . . . Elnök és Gróffy: Hallgasson! Gróffy: A törvényszék tudja a maga kötelességét, ha valami szabálytalanságot vesz észre, tessék a felebbezésben azt hangsúlyozni, de itt ön most nem védő, nincs joga replicázni, ön vádlott, lépjen hátra és fogja be a száját! Dr. Csányi visszalép. Helmbacher biró a teremből eltávozik s tovább folyt a tárgyalás.

Majthényi István vádlott elismeri, hogy mint a függetlenségi párt megbízottja annak, a ki tőle kért, bort fizetett, de senkinek sem mondotta, hogy Prónayra szavazzon. Elnök: Hol fizette ön a bort? Vádlott: Bottyánban. Elnök: Sződön is volt? Vádlott: Vol ram, de hogy ott valakiveHm- szeltem-e, nem emlékszem.

Ezután jelzik előtte, hogy Zelinka János vádlott határozottan azt vallja, hogy Majthényi ő neki szavazatáért pénzt ígért. Erre vádlott nem emlékszik. Zelinka Maj- thényivel szembesittetván, Zelinka továbbra is megmarad állítása mellett, Majthényi pedig előbbi vallomását oda igazítja ki, hogy ha ez az a Zelinka János, a ki ellene vallott, hát úgy határozottan vallja, hogy ezzel soha sem beszélt, hogy ennek szavazatáért pénzt ígért volna, tagadja. — Huszár Mihály Szalai János Tupi János, Cserni Mihály, Vlkán János és Cserni János beismerik, hogy Kerpelecz házánál Bottyánban bort ittak, de ott Majthényi soha sem volt.

Vallomásuk szerint Majthényi a választás előtt mintegy 2—3 héttel ment keresztül Bottyán községén s a korcsma előtt megállván egyikjök tőle bort kórt s mintegy 5 litert kapott is. Ekkor mondotta Majthényi, hogy igyanak barátim, de aztán Prónayra szavazzanak; — máskor és másutt Majthényival nem beszéltek.

Ifjú Suba I s t v á n tanú ugyanily értelemben vallott, vallomására esküt tett s a bizonyítási eljárás esti 728 órakor befe- jeztetvém, a váci- és védbeszédek elmondása

valamint az Ítélet kihirdetése másnapra szept. 26. napjára halasztatott.

Verebély alügyész vádbeszéde jóformán dr. Csányi ellen irányult s leginkább ezen rí9 vádlottal szemben fejtette ki tevékenységét, .ff Majthényi Istvánnal szemben a vádat elejti [ a többit azonban a büntető tk. 185. illetve 9?

186 §-a értelmében kiszabandó büntetéssel ío kéri büntettetni. Utána Schulek Géza ügyvéd, Majthényi István védője védbeszédre s" szüksége nem lévén, kéri védenczét az sß ügyészi indítvány alapján felmenteni. A sződi és bottyáni vádlottaknak védőjük nem volt s maguk sem kívántak újabb körül- £ ményt felhozni. Végre dr. Csányi János so, tartott önmagáért védbeszédet, és különösen 9 hangsúlyozta, hogy tagadásával szemben Q nincs közvetlen bizonyíték arra nézve, hogy ő annak aki Prónayra szavaz, pénzt ígért vagy adott volna. — A vádlott társaknak a vizsgáló biró előtt tett, a végtárgyaláson no azonban visszavont beismerése bár a beis- -si merő vádlottat terheli is, — tagadásával in1 szemben ellene bizonyítékot nem képez.

Egyébként is a vádlottársakkal kötött ifi szerződős valódisága és tartalma beigazol- -íc tatván, ténynek tekintendő, hogy vádlott társak a 1.0—10 frtot ezen szerződés alapján fuvar illetve munkabér fejében kapták kezeikbe. Beigazoltatott — úgymond — hogy ő a választást megelőző este Csőváron m a kifizetés után kijelentette vádlottak előtt, <íj hogy szavazni mehetnek a kire akarnak ; : a sőt ha e tényt a törvényszék még mai napig sem látná beigazolva, kéri a bizonyítási eljárás során is hivatkozott tanúinak ifj.

Simon Sándor hajós és M. Kurdi Lajos molnár váczi lakosoknak ezen körülmény be- igazolása végett leendő kihallgatását és annak eszközléséig az ítélet kimondásának aß vele szemben való felfüggesztését.

Felemlítette, hogy ugyanezen alkalom- -re mai ugyanazon községben, s ugyan azon napon, midőn ő Sződön fuvar szerzés vé- -9’ gett járt, akkor hirdettetett ki a 3000 frt. adó elengedése, hogy Felix a fuvarosoknak Váczig 4 frtot ígért, s hogy a fuvar nem ra: teljesítése esetére ez a fuvarosokkal szem- m ben 50 frt birságot kötött ki, hogy Csővár xh Sződhöz jóval meszebb van mint Vácz, hogy yg

Csővárra igen rósz út vezet és hogy fuva- -n

rosaí egy egész éjjelre és egy egész napra m voltak felfogadva : mely körülmények elég- -x gé indokolják azt, hogy mért kellett a fuvarosoknak 6 írttal többet fizetni mint tn Felix fizetett, — ha feltett szándokát, «Ijs kedvtelésének teljesitését, kivinni akarta.

Ezek végeztével a törvényszék visszavonult s hosszas tanácskozás után a következő ítéletet hirdette ki.

Dr. Csányi János a btk. 185. §-ának úb első bekezdésében körülirt, a polgárok sza- vazási joga ellen elkövetett vétség elköve- tésében vétkesnek ítéltetik és jelen ítélet fel jogerőre emelkedésétől kezdődő 5 hónapi fogsággal, 300 frt birsággal, politikai jo- -oj gainak két évre való felfüggesztésével bűn* tettetik, — köteles lévén ezeken felül az sb összes eljárási költségeket vádlott társaival egyetemleges kötelezettség mellett, valamint a saját rabtartási költségeit viselni ; mert azon beismeréséből, hogy azért, mert Felix Mihály a Ráday párt részére 4 írtjával fogadta fel a fuvarosokat, ő ennek ellensúlyozásául kénytelen volt Prónay részére nagyobb ígéret 10 frt mellett fuvarosokat fogadni, — kitűnik, hogy inderecte beismerte azt is, hogy a fuvarosoknak 6 írttal azon czélból nyújtott nagyobb előnyt, hogy azokat a Prónay párton visszatartsa.

Bujtás M. Surman, Dinka, Tomesko Lakatos, Kovács, Kemenczei, Cserepkai,

Tarcza.

„Gizella könyvéből.“

— Nem vádollak.. . —

Jól tudom, elhiszem, hogyha nem is mondod, Nem te lettél hűtlen, megtörtek a gondok; Féltél, hogy elhullnak bájaid virági S a glacé kesztyűsök nem fognak imádni. Hiúság, tetszelgés beháloza téged.

S föláldoztad értök minden szép emléked, Mit a felejtésnek lepke-könnyű szárnya Idegenbe dobott, enyelegve, játszva . . .

Nem vádollak érte, nem olyan a lelkem, Hogy gyűlölje azt, kit oly forrón szerettem, Hogy kinek szerelme oly drága volt nékem, Elfeledve mindent, büszkén szertetépjem,

S gyáva, pimasz módra a világnak adjam. Hogy kaczagjon rajtad, szánakozva rajtam, Síromig gyötörné lelkemet e bánat,

Ha miattam téged megvetve tudnálak.

Nem vádollak érte, látod, az én szivem Nem feledi soha, hogy szeretett híven ! Templom lesz a keblem, melynek közepébe Oltárképül ragyog egy hűtőién képe. — Kérem a jó Istent, bocsássa meg néked Forró szerelmemért a te hűtlenséged,

S mit tőlem elvittél, majd a boldogságot Boldogságom romján hagyja föltalálnod.

Arra kérlek csupán, hogyha éjszakákon Kis szobádban ülve elkerül az álom,

S fölzajdul kebledben a múltak emléke,

S érzed, mintha szived újra lánggal égne, Gondolj akkor arra, a ki messze távol, Fájdalom, bánat közt egy halottat gyászol,

S áldozz egy-két perczet, könyet emlékemnek, Mert ott is imádlak! Mert ott is szeretlek!

Lévai Sándor.

A mama.*)

Elment, elvitték. És a kis mama oly búsan üldögél ott varróasztala mellett, — egyedül. Ropogó tűz áraszt meleget az otthonos szobácskába s hint izgőmozgó fényvirágokat a szőnyegre. Olykor kocsi robog el az ablak alatt, csattognak a patkók az őszi esőtől iszapos kövezeten, a lámpák hosszú világsugarat vetnek végig a homályos menye- zetre; s a mint a fogat tovább gördült, mintha a sarokban a falba tűnt volna a fény. Kalitjában a kenderike rég szárnya alá dug- gta együgyű kis fejét s tán álmodik mosolygó tavaszi reggelekről, mikor a fák levelei boldogan zizegnek, a madárpajtások pedig fecsegnek, énekelnek, csicseregnek és délelőtti toilette gyanánt fölborzolják tollai kát. Szegény mamácska nem is vette észre, hogy itt az alkony; úgy ült egész dél*.) Mutatványul: Tóth B é 1 a „Tollhegygyei“ tárczalevelek és -.rajzok czimü müvéből. Ára 1 frt, Atheneum.

után az asztalka mellett, kezében a hímzéssel, azt hívén, hogy dolgozik. Pedig mi kor olykor fölemelte a kezét, csak egy-egy nagy könyet törült szét szemében. Máskor mily szaporán forgott a tű, mily tündér- gyorsán vált finom csipkévé a batiszt ! Akkor Helen is ott ült a varróasztalnál, virágokat festve tarka harasztszálakkal a alulira, rajzolva krétával bloek-könyvébe, vagy Mozart valamelyik tavaszillatos dalát csilingelve a zongorán. Most nincs itt többé az az őzszeiírü, beszédes ajkú gyermek, az ő kis leánya. Nincs ! Elvitték 1 És a mamácska megint csak törli, csak törli a szemét: egy könycseppet odatévesztett ujjával még szürke hajára is s az ott csillog, mint harmatszem a haraszton.

De hát ki vitte el Helónt? Istenem, hát a — férje. Oly hamar történt az egész. Szerették egymást, legyenek boldogok! Aztán egy fehér atlasz robe, majd egy sötétbarna utazóruha és — elmentek. Mamácska kaczagott, sirt boldogságában; az ő kis barátnője, az ő kis lánya asszony! Igazi asszony, a ki azt írja a férje nevéhez, hogy „né“ ! „Né“ ! Minő csodálatos, bűvös szó- tagocska ez, mely mint valami apró kohold csimpajkodik annak a névnek a végére! És ez az ő Helónjót jelenti. Kaczagni, sírni,

kell ettől a csodálatos uj boldogságtól, mely alig bir bekérezkedni abba a dobogó, szerető kis mamaszivbe, Minő tréfaság ez 1 S korán megszürkűlt fejében megfordul az a régi, bohó emlék, mikor mint rövid ruhás kis lány férjhez adta Madelont, az üvegsze- mü nagy bábut, a huszártiszthez, a kinek igazi sarkantyúja, igazi kardja, sőt még igazi bajusza is volt. Mily tündóri, vidám rendelkezése a sorsnak, hogy a gyermekjátékokban a naiv kicsi szivek, mint apró ■ miniatűrt, előre végig érzik mindazokat az érzéseket, szenvedélyeket, melyeket majdan az élet makrokozmoszában kell átélniük. És mint raár-már elfeledt dajkaének danájára, visszasejt a kis mama a bábuházasság történetére s elárulja önmaga előtt, hogy az sejtelmes, bohó gyermekérzés ugyanez a hangja volt a szívnek, csak a húrok rezegtek akkor elmosódva,álmatagon,öntudatlanúl.

Csakhogy Madelon és az igazi bajuszéi huszártiszt nem mentek nászutazásra. Közös háztartáson éltek ugyan a játékos fiókban, hanem az ő kis mamájokat még sem szomoritották meg azzal, hogy fészekrakás előtt elröppenjenek mosolygóbb, de idegen égalj ala. Helénnek meg Sándornak sokkal rosszabb szive volt, mint Madelonnak, meg annak a szép huszárnak; itt hagyták a ma-