Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-10-01 / 40. szám

megköszönvén, a közel jövőben ígérte a lá­togatás teljesítését.“ Mi ezen közleményre lapunk szeptem- I bér 24-iki számában. „Az irodalmi tisztesség nevében“ czimmel megírtuk azt, hogy Kompolthynak váro­sunkhoz többé semmi köze, hogy az olyan ember, mint Kompolthy, ki csak most ke­rült ki rágalmazás miatt a fortunából, nem sérthet többé, annál kevésbé, mert Váczon viselt dolgai amúgy is tudva vannak, és véleményünknek még abban is adtunk ki­fejezést, hogy nem ismerünk városunkban olyan embert, ki öt. az itt történtek után | csak viszontlátni is szeretné, miután hogy tőle szabaduljunk, még úti költségre is ke­gyelemből kapott 50 irtot. Ivompolty ezeket nyilatkozatában, me- lyet a „Függetlensé g“ szeptember 29-iki számában ellenünk közölt — jónak látta figyelmen kívül hagyni, pedig váro­sunkban nem nehéz dolog viselt dolgairól bizonyítványokat kiállíttatni, melyek épen nem tündöklő világításba helyezik őt. Ennek felvilágosítására csak azt kell megjegyez- n?nk’ ,h°gy <3 maga volt az, ki a helyi já­rásbíróságnál megpofoztatása miatt keresetet indított. Kompolthynak i z 1 e 1 ő ü 1 csak ennyit. Most áttérünk Magyar Gyulára. Ezen egyén volt az, ki Kompolthy nyilat­kozata alá még egy nyilatkozatot tett és a fentiekért bennünket aljas piszkos rágal­makkal illetett és excusálja Kompolthyt, tudtunkra adva, hogy a „Veszprémi függet­len hírlap“ idézett czikkét ő irta. Tudtunkkal Magyar Gyula városunkban sok’ sem volt, helyi viszonyainkat nem is­meri és mégis jogosnak véli a mi polgár- mesterünket és bennünket össze gazembe- rezhetni s a mi a szemtelenség netovábbja — Magyar Gpula még azt írja, hogy ő kész megadni a lovagias elégtételt soraiért ha bármely becsületbiróság párbaj képes­nek nyilvánít bennünket. Mi nem ismerve ez obscurus fir­mát ki hírlapírónak signálta magát, kér­dést intéztünk Veszprémbe egy olyan egyénhez, kinek tekintélye és állása köz- tiszteletü, jelleméhez pedig kétség nem fér, és reá a következő távirati felvilágosítást vettük. „Varázséji szerkesztő urnák Vácz. Ma­gyar Gyula 1879. október 3-án consilium abeundit kapott a gymnasium 6-ik osztá­lyából, azután Kompolthy munkatársa lett. Szellemben és modorban legutóbb helyet­tese. Október elsejére besoroztatott kato­nának és elhagyja városunkat. Elzüllött emberke.“ Mi e sürgönyt kommentár nélkül kö­zöljük, és ezzel az ügyet ezen a téren be­fejezettnek nyilvánítjuk, a nagy közönségre bízva, ítélje meg vájjon az ilyen kicsa­pott tacskó beszélhet-e becsületbi- róságról és lovagias elégtételről? és érde­mel-e aljas rágalmaiért mást egyebet, meg­vetésünknél? Mi különben mindennek daczára, ki­jelentjük, hogy ha ez ügyben akár a hír­lapírói kör, akár bármily becsületbiróság kötelességünkké teszi ezen irodalmi sem­mitől, különben elcsapott deáktól, Magyar Gyulától lovagias elégtételt kérni — s ő arra képesnek nyilvánittatik — arra is ké­szek vagyunk. Vácz, 1882. szeptember 30-án. ifj. Varázséji Gusztáv, a „Váczi Közlöny“ szerkesztője. és az a „Kis Plútó“ munkatársa. Újdonságok. = Ií’j. gr. Ráday Gedeon ő Fel­sége által honvédelmi miniszterré nevezte­tett ki. Az uj miniszter jelenleg 43 éves. Péczelen született. Atyja a barminczasgor- szaggyülésen hírneves ellenzéki követ volt, később Jász-Kún főkapitány s a nemzeti színház intendánsa. Anyja Teleki Julia grófnő Tisza Kálmán antyának édesjtest- vére. Raday a forradalom utáni időkben a közös üadseregben mint huszártiszt szolgált, később ő Felsége kedvencz hadsegéde volt. Az uj alkotmányos korszak elején a kato­nai pályától megválván a fejedelem által kamarási méltósággal díszíthetett fel. Ekkor visszavonult ikladi birtokára gazdálkodni. 1872-ben a váczi kerületben a balközépi Degré Alajossal szemben kisebbségben ma­radt, 1875-ben szabadelvű párti program­mal, nagy többséggel választatott meg képviselővé; két országgyűlésen képviselő városunkat s a váczi kerületet az országgyű­lésen, jelenleg pedig Zenta városát kép­viseli és a hadügyi tárcza előadója. Az uj honvédelmi miniszter programújában kivá­lóan hangsúlyozta a magyar ipar érdekeit. = A nem rég elhunyt Ha vádi Dózsa Géza egyetemi bölcsész s tanár jelöltnek, ki az irodalmi téren is elég sike­resen működött, különösen több vidéki la­punk munka társa s fővárosi levelezője volt az aszódi róm. kath. temetőben sírja fölött kegyeletül szerettei egy emlékkövet állítottak fel szürke márványból, amely a sirkertnek egyik díszét képezi. = A ,,Kossuth Album“ átadása tegnap d. u. történt H e 1 f y Ignácz la­kásán mindazon által aláírások még okt. 5-ig elfogadtatnak. — MŰipar. Iskola Folyó évioctóber hó 1-én nyitja meg Bogányi Emilia kisasz- szony, a pozsonyi állami nőipar tanműinté- zet okleves tanítónője Váczon, szél-utczai lakán, Prohászka-féle házban, kissebb, be­rendezett nőipar tanodáját kezdők számára 1 frt, nagyobb növendékek részére pedig 2 frt mérsékelt havi tandíj mellett. — Kik a női-kézmű ipar nagy fontosságát eléggé méltányolják, bizonyára pártfogolni fogják ezen, női iparunk újabb nemű előhaladásá- nak kezdeményezését, miután nevezett ta­nítónőt már kiképzésében a váczi nőegylet, s a budapesti országos központi iparegye­sület is jelentékenyen segélyezte, s mint tudjuk, fennt nevezett intézet a budapesti országos kiállításon első rendű arany érmet is nyert. = Majéfükapiíányi vizsga. Kre­n e dics Ödön városunk szülötte a múlt héten tette le a közlekedési minisztérium vizépitészeti szakosztályának vizsgáló bi­zottsága előtt jó sikerrel a hajóskapitányi vizsgát. Gratulálunk ! = Az ének és szavallati estély melyet múlt vasárnap tartott a kath, le­gényegylet igen sikerült volt. A legényegy­let tiz tagból álló dalárdája oly összevágóan s szabatosan énekelt, hogy méltán megér­demlő a tapsokat s elismerést melyben a közönség részesité. Legjobban tetszett a „V a d á s z d a 1“ Kalivodától, melyet is­mételniük is kellett. A siker érdeme a ve­zetőt Seb esté ny István urat illeti ki fáradtsá­got nem kiméivé buzgólkodik a karok be­tanításánál. — A szavaltatok közül kiváló említést érdemel : Barancsek Anna k. a. szavallata ki előadásra Kis József gyönyörű balladáját „Gedővár Asszonyáét választotta. A szavadat teljesen kielégítette a közönség várakozását s dicséretére vált volna bár­mely routinirozott színésznőnek is. Az elő­Hertel, Cseszár, Göndör Dinka, Zachar Pál, Czinege M. Mészáros K, Erdélyi M. Volentits M. Zachar J. Zelinka és Czinege Albert a btk. 185. §-ának második bekez­désében körülirt vétség elkövetésében vét­keseknek ítéltetvén egyenkint egy-egy hónapi fogsággal, 30—30 frtnyi bírsággal, behajt- hatlanság esetére még 3—3 napi fogsággal büntettetnek; az eljárási költségeket dr. Csányival egyetemleges kötelezettség terhe mellett s azon felül mindegyik saját rab­tartási költségeit viselni köteles. Politikai jogaik felfüggesztése mellőztetett.—’Indok: a vizsgáló biró előtt tett s a végtárgyalá­son kellő indoKoias néiaül visszavont ön­vallomásaik. Majthényi István az ügyészi indítvány alapján, Huszár, Szalai, Tupi, Cserni M. és Cserni J. bizonyítékok hiányában a vád- alul felmentetnek. Mészáros Mihály (huszár) és Bucskó Mihály újabban fognak idéztetni. Ezen ítéletet a kir. ügyész dr. Csányi, és Majthényi vádlottakkal szemben meg­nyugvással veszi; az elmarasztalt Sződiekkel szemben a büntetés mértékére, a Bottyá- niakkal szemben pedig a felmentésre nézve az ítélet ellen felebbezést jelentett be. Az elmarasztalt vádlottak szintén felebbeztek. MBAsnap ismét a váczi Itépvise- löválaszlás ügye foglalkoztatá a pestvi­déki fenyitő törvényszéket. Vádolva volt Félix Mihály Sződ községnek jegyzője az egyéni szabadság megsértése — és K e m e n- czei András szödi földmives hatóság elleni erőszak miatt. A tényálladék abból áll, hogy 1881. junius 24-én este Félix jegyző ar­ról értesült, hogy a korcsmában nagyban foly a vesztegetés, mire a jegyző odasietett ésWiderker Farkas váczi vállalkozót, kit a földmivesek körülállták, felszólította, hogy kövesse a községházához, hol jegyzőkönyvet akart vele felvenni. — Widerker szabadko­zott, mire a jegyző pandúrral vezettette el. A községházán megmotozták Widerkert és egy zsidó Írást és a sződi válásztók névjegy­zékét találták nála. Erre megkötöztette a jegyző és a falu kóterjébe akarta záratni. Ekkor lépett közbe Kemenczei András és Widerkert a nép közé lökte, hogy meg­szabadítsa, A mai végtárgyaláson Kemen­céi Widerker ártatlansága mellett tanúsko­dott, saját védelmére azt adá elő, hogy a jegyző durván bánt Widerkerrel és egy oly istállóba akarta csukatni, melyben két bika is be volt kötve. A tanuk, Hangácsi János váczi pandúr, a szödi kisbiró és bakter meg­erősítették e vallomást; Widerker pedig több tanúval igazolta, hogy nem vesztege- getés czéljából volt Sződön, hanem szalma- szállításra fuvarosokat fogadott fel. A tör­vényszék Félix Mihályt a büntetőtör­vénykönyv 193. §-a alá eső személyes sza­badság ellen elkövetett vétségben vétkesnek mondta ki; és 3 hónay. fogsággal büntet­te. — Kemenczei András az ellene emelt vád alól felmentetett. — Félix az Ítélet ellen felebbezést jelentett be. A kir. ügyész Félixet illetőleg a minősítés, Ke- menczeit illetőleg a felmentő Ítélet ellen jelentett be felebbezést. A magunk ügyében. Nyilatkozat. A „Veszprémi független hírlap“ szep­tember 16-iki számában városunk polgár- mesterét alj as gálád módon meg­támadta s azt irta, hogy „a váczi polgár­ság egy része Kompolthy Tivadar urat lá­togatásra kért fel. Azonban ő a meghívást mácskát, itten, egyes-egyedül. Mikor Helén abban a sötétszürke utazóköntösben — akár egy diakonissza — piruló, harmatos arczát utoljára odahajtá keblére, és Sándor mesz- szelátó-, szivartok-és táskaszijjakkal kereszt­behálózott waterproofja eltűnt a coupé aj­tajában, mamácska még mindig nem tudta, nem sejtette, hogy milyen nagyon megszo- moritja őt ez a két boldog, rossz gyermek. Csókot, imát, áldást küldött utánok, aztán visszatért kis szobájába. És itt, nyilallott először szivébe az — önzés fájdalma. Hogy neki többé senkije, hogy ö egyedül van, az ő Helénje elment, elvitték. És siratja ke­servesen, higyjék el önök, nem Helént, ha­nem (Byronnal nem szólva) — önmagát. * * * Az a kis menyecske és az a kis férj pedig Velenczében üli házassága egyhetes fordulóját. Nem ezüst-, nem aranylakoda­lom az; ily hideg, rideg érczek Jnevét korán volna még akkor emlegetni. Az esküvő egy­hetes jubileumának legjobb neve — rózsa­menyegző. A mi csak annyiban bazug elne­vezés, mert akkor még nincs tövise annak a két egymásba ölelkező ifjú bokornak. De az egyik néha egy kicsit harmatos. A mint ott ülnek holdas estéken a Café Quadri előtt* a keskeny, magas nádszókeken, mig a piazza közepén monstrekatonazenekar öblös réztöl­csérei ordítják az Aida-portpourrit, Helén gyakran emeli keztyüjét ragyogó szeméhez. Sándor ilyenkor feddőleg érinti meg a kez- tyűs kis kezet s kérve néz az ő kicsi fele­ségére. De ez még jobban nekibúsúl s akár csak egy madárka csicseregne, panaszosan felsóhajt: — Szegény mamácska ! Vájjon mit csi­nál most egyedül! No, de mire signor Ercole, a paviánsza- kálú vén cameriere előlejt a chocolade-kan- nával s párolgó barna habot sodorint ha- barójával a csészékben, már fölszáradt a könyje. Mosolyogva hint morzsát annak a kétségkívül igen dorbézoló életű hamvas­zöld galambnak, a ki még e késő órákban is fönnéjszakáz s koldul a vendégsereg közt. Signor Ercole nagyon soká habarja azt a chocoladeot; mig kezei fürgén tánczoltat- ják a babverőt, hamis szemei a fiatal pá­ron legelnek, O ne látná első pillanatra, hogy ezek rózsamenyegzőjüket ülik! ő, a aki harmincz éve szolgál a Quadriban s le­galább is húszezer ily boldog párnak hor­dott már piccolo nerot, Sherrycoblert, fagy­laltot, framboiset és czitromvizet! Ha ily ötnapos hitvestársaknak visz czitromvizet, a két pohár mellől mindig elcsen frakkja szárnya alá egy-egy ezukordarabot. „Édes ezeknek most úgyis minden!“ —• humorisál magában. És abban igaza van, hogy ilyen­kor még nem igen idézik Ferdinand mon­dását; „Die Limonade ist matt, wie dei­ne Seele.“ Fönn a Campanile loggiájából komo­ran bong bele a piazza sürgő zajába, hold- és lámpafényébe az éjféli harangszó. A ben- 8zülött velenczeiek a Tőrre dali’ orologio vén kapuive alatt sietnek hazafelé, az ifjú párok azonban dehogy engednék el a gon- dolázást. Igazi gondolás, igazi Velenczében, igazi holdfény mellett. Helén és Sándor sem vonják ki magukat a novella-stilus e locus communisa alól. Ott ülnek a gondola pehely- vánkosán, kéz kézben. A gondoliere egyhan­gúan lépeget csónakja orrában, csúztatván evezőjét a homályosan-ezüstös lagúnán; a fekete ladik mint phantom, komoran suhan a nesztelen vizben — tele tarka, fényes boldogsággal. Sándor imádattal csókolja meg felesége kezét a kesztyű fölött, telesuttog- ia azt a rózsaszín fülecskét édes bolondsá­gokkal, Helén pedig keszkenőjével elfödi a szemét s zsenge teste egész rázkódásá­val zokog: .— Szegény kis mama, ott magában! Sándor bizony egy kicsit kelletlenül adás végpontját „Kukliné prédikácziói“ ké­pezték melynek szereplői közül méltó dicsé­retet érdemelnek Barancsek Anna. Fabó Erzsiké, Doktor Erzsiké, kik mindhárman igen díszes koszorúkat kaptak tapsok kísé­retében. A férfi szereplők közül kiváltak Dick József, Korényi József, s Löbl, ki a szerepek betanítása körül fáradozott. Az előadás után táncz következett mely vígan folyt a hajnali órákig. = A katliolikiis legényegylet műkedvelői által múlt vasárnap előadott ének és szavallat estély 52 frt 20 krt. jö­vedelmezett, molybői a kiadások levonásá­val maradt az egylet pénztárának 10 frt. Fölülfizettek Neszveda István kanonok ur 2 frt. Kanda István kanonok plébános ur 3 frtot. Szives áldozat készségükért úgy a nevezett kanonok urak mint a jeleuvolt mélyen tisztelt közönség fogadják az egylet legforróbb háláját és köszönetét. Az egyleti igazgatóság. = Táuczmulatsíig. F. hó 7-én a „Curia“ vendéglő termében zártkörű táncz- füzérkét rendeznek Neumann Lajos, Schul­ler Lajos s Zerkovitz Lipót urak. Belépti dij: személyenként 1 frt 50 kr. családjegy 3 frt. Kezdete 8 órakor. A tiszta jövede­lem jótékony czélra fordittatik. = Eljegyzés. Hornung Albert csü­törtökön jegyzó el Fabó Antal helybeli iparosunk kedves leányát Erzsikét. — Az „Egyesült Easinó-kür“ f. é. octóber hó 8-án d. u. 3 órakor rend­kívüli közgyűlést tart, tárgy : Uj bútorzat és tekeasztalok beszerzése. =■ Kapunk mai számának tár­ozójában Tóth Béla szellemes tárcza- irónk „Tollhegygyei“ czimü müvéből mutat­ványul közöljük „A mama“ megható kis rajzát. — Azt hisszük hogy a fiatal szerző, ki kétség kívül a legtehetségesebb irói nemzedék egyik büszkesége, nem szorul tol­iunk dicséretére és igy fölösleges őt olva­sóinknak ajánlani. A mü csinos kiállításban jelent meg az Atheneum nyomdájában. Irodalom és zene. + Ej zenemű. Rózsavölgyi és társa zenemű kereskedésében megjelent „5-ik D a 1-g y ü j t e m é n y“ Iskolák és nevelő intézetek számára gyűjtötte, nagy részben eredetileg szerzetté Bognár Ig­nácz. Ajánlva Diaballa Gizella ur- hölgynek. Ára 1 frt 50 kr. Tartalmaz 40 zongora darabot. Ajánljuk zenekedvelő kö­zönségünk figyelmébe. + „A német nyelv levél szerinti oktatása“ czimü füzetes műből a 12—15 füzetek megjelentek Grimm Gusztáv kia­dásában Budapesten. Egyes levél ára 20 kr. A teljes mü 40 levélből fog állani, melynek előfizetési ára 6 frt.-j- Megjelent az „önügyvéd“ czimü munka 10-ik füzete. (Irta KNORR ALA­JOS, kiadja ifj. Nagel Otto Budapesten, a nemzeti színház bérházában.) E füzetben a szerző folytatja az egyes kereskedelmi ügyletek izmertetéset, nevezetesen a szál­lítmányozási, fuvarozási ügyleteket, a kár- és életbiztosítási ügyleteket, a viszonbizto- sitást, a kiadói és alkuszi ügyletet : tár­gyalja a tőzsdei ügyleteket; közli a buda­pesti áru- és értéktőzsde jogszokásait* *; végre megkezdi a bánya ügyek ismerteté­sét és tárgyalja a bánya szabadságot. Ezen érdekes füzet ára 30 kr. Felelős szerkesztő s kiadótulajdonos: Ifj. VARÁZS ÉJI GUSZTÁV. sodorintja meg bajuszát erre a diszonanczi- ára ; mindig az a mama ! Komolyan félté­keny kezd lenni a mamára. Pedig hát csak várnia kell az idők forgását és fölszikkad az asszonyarczról a leányköny. * Föl bizony, mág a mámáéról is. Ha­nem annál többet ri a harmadik. Mert nagy szerepcserék történtek. A leány most egy apró jövevény, a mama Helén, az előbi ma­ma pedig — nagymama. Mert meg kellett érnie azt az égi örömöt annak a szürke­hajú jó kis asszonykának, hogy nagymama legyen. A ki még egy éve ilyenkor a homá­lyos csöndes, szobácskábán az ő „kis“ leá­nyát siratta most egy pirosalmaképű angyal­kának kaczag, a mit az kiabálva hempereg párnái közt. És ez a parányi, tehetetlen jószág az a házitündér, ki betölti az anya­szivében a leány helyét s a leányéban az anyáét. Mily könnyű megoldása e két egy­máson csüggő lélek kis szoraorújátékának! S most a nagymama bezzeg nem ül tétle­nül a varróasztalnál; finom ujjai közt gyor­san csillog a tű : készül a tömérdek toilette a tündér-királykisasszonyka számára. S ha olykor mégis egy-egy köny csillan meg sze­mében : az örömé az. , -------------

Next

/
Oldalképek
Tartalom