Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-06-25 / 26. szám
a főváros rovására ily kimesterkélt utakon hazafi Bécs vagy Brünn kereskedésének szolgálatába nem szegődik. Talán Gyarmatnak saját érdeke követeli, hogy kereskedése Budapest helyett Bécs felé vegetáljon? De hogy az. — Nem mind külföldi kereskedő az a nehány idegen a j k ú a 1 k u s z, aki Gyarmat vidékét gyalog is bebarangolja. Hisz a külföldi kereskedő Budapesten kényelmesebben egyszerre nagy mennyiségben vásárol be s talán 'kevesebbe is kerül neki, mintha ő személyesen megy Gyarmatra és onnét bár 4 mértfölddel rövidebb utón viteti bevásárlását egyenest Bécs felé. Budapestre mén, és oda is kell menni a vidék minden gabonájának, minden gyapjújának, mert csak úgy állandók és biztosak az árak, ha világpiaczra halmoztatnak össze. A forgalom ezen irányának érdeke pedig elég hangosan követeli azt, hogy az ipolyvölgybe tervezett vasút Budapest felé épitttessék ki és Váczon csatlakozzék az osztrák állam vaspálya sínéivel. A vasút irányát csak az érdekeltek vegyes küldöttsége állapíthatván meg, bármennyire fűzi is össze jegyzőkönyveit az ipolyvölgyi érdekeltség, az irány meghatározásához beleszólásunk lesz nekünk is, és reméljük, hogy a kormány kiküldöttjein kívül beleszólnak még abba a főváros és pestmegye képviselő testületéi is. Dr. Csányi János. = Rendkívüli közgyűlést tartott képviselő testületünk tegnap f. hó 24. d. e. 10 órakor. A gyűlést Polgárme-űer úr megnyitván üdvözlé a képviselő testületet mint most már a megye közigazgatási bizottsága által helybenhagyott választások folytán kiegészített teljes számú testületet Ezután ugyancsak ezen ügy került napirendre s a közigazgatási bizottság átirata felolvastatott, melynek tartalmát már lapunk múlt számában hoztuk olvasóina tui domására. A képviselő testület a felolvasott határozatot tudomásul vette s Dr. Frey- singer Lajos úr ez ügyre vonatkozólag azon óhajának adott kifejezést, hogy ezzel ezen sok port felvert ügyre fátyol vettessék, s vállvetve párttekintetek nélkül karolja fel a képviselő testület városunk érdekeit s egyótértőleg működjék városunk javára. Ezután Csávolszky József úr inditvá- nyozta, hogy jegyzőkönybe vétessék, miszerint jövőre a városi képviselő választások után, mindazok, kiknek megválasztását az igazoló bizottság helybenhagj^ja, a választás után következő közgyűlésre meghivassanak, tekintet nélkül arra, vájjon a megye hatósága elé választásuk ellen fellebe- zés adatik-e be vagy nem? — nehogy ismét, mint jelen esetben fél évig csonka legyen a képviselő testület. Ezen inditvány rövid vitatás után elfogadtatván, következett a virilisták és választott képviselők jegyzékének kiegészítése. A virilisták közül Dr. Bolgár Lajos hivatalból törültetvén, helyébe jött Pick József. Dr. Fr ey singe r Lajos és S e r é d y Géza egyszersmind ! választottak lévén, a választást megtartják i s virilisi állásukról lemondván helyükbe jöttek Reism ann Ignácz. M. Tóth András, Soós József elhalálozván, helyére jött D e g r e Alajos. — A választottak közül Rostetter Keresztély közgyülésileg töröltetett, Cs ereklye András Jaka- bovics András elhaltak, helyökre a választás alkalmával legtöbb szavazatot nyert három póttag Rassovszky Antal Roz- m a n i t h János, B e z d e k János lettek beválasztva. Ezután Polgármester ur bemutatta a Petróczy László czimz. kanonok ! és kartali plébánosnak átadandó diszok- mányt, melynek átadására Polgármester elnöklete alatt Dr. Freysinger, K r e- n edits Ferencz és Miltényi Gyula let- j tek kiküldve. Az okmány ma adatik át. A | legközelebbi közgyűlés julius 9-én lesz, mikor is az évi költségvetés lesz tárgyalva. Ezzel az ülés 11 órakor végződött. Felhívás hazánk kereskedői karához ! Rövid idővel ezelőtt, néhány osztályunk érdekeit szivén viselő kereskedő kezdeményezése folytán, Budapesten kereskedelmi segélyegylet alakult. Nem szükséges hosszasan fejtegetni, ez egylet mily nemes czéloknak lehet megvalósítója, működése mily üdvös befolyású a magyar kereskedő jövőjének biztosítására s végre, hogy soha hazánkban tán hasznosabb kereskedői intézmény nem létesíttetett, mint ez. Az irói segély-egylet, a hirlapirók nyugdíj-egylete, a tisztviselők nyugdíj-egylete, fényes tanúbizonyságai annak, hogy ma már í csak társadalmi úton érhető el a jövőnek, a munkában kifáradt aggkornak, biztosítása. Az österr-ung. Beamten-Pensionsverein éven- kint 60 —• 70,000 forintot fizet ki segélyekben elaggott tagjai és azok özvegyei közt; a németországi könyvkereskedők segély-egylete ugyanannyi márkát. Hány gondteljes léteit mentenek meg ez összegek a kétség- beeséstől, a koldusbottól, és terelnek le talán a bűn útjáról! Ily intézmény akar lenni a kereskedelmi segély-egylet. Eléggé ismerjük a bajokat, melyben osztályunk szenved. Az alkalmazott biztos kilátásban tudja használhatlanságát aggkorában ; a 30 — 40 évi fáradhatlan és er- nyedetlen szorgalom jutalma nála a koldusbot vagy egy bolti-szolgai állás. Ez a segéd jutalma. Még mostohább azon főnöké, kit a sors kérlelhetlen keze sújtott, megrabolva őt egy tán hosszú küzdelem gyümölcseitől. Az ő állapota jóllehet még szánalomramél- tóbb. Volt segéd-kartársaihoz fordulni, ezt nehezíti nála olykor nagyon is érthető önérzete, melyet nemes jellemek még a balsors közepette sem tagadhatnak meg, főnök collegái pedig, a mennyire szerét tehetik, kitérnek előle. Nincs hová fordulnia, s kétségbeesés az egyedüli kilátás, mely előtte föltárul. A kereskedelmi segély-egyletnek lesz hivatása enyhíteni e bajokat ; czéljai lesznek : Elaggott, munkaképtelen kereskedőknek tűrhető léteit biztosítani. Egy felállítandó menedék-ház által otthont adni rokkant kartársainknak. Segélyt nyújtani elhalt szegénysorsú kereskedők özvegyei s árváinak. Rendkívüli esetekben segélyezni rövid időre és ideiglenesen munkahiányt szenvedő kereskedő segédeket. Az egyletnek ezen üdvös hatásköre megérdemli, miszerint azt hazánk kereske- dősége a legmelegebben karolja fel, annál is inkább, mert senki sem olvashatja ki a csillagokból, mi sors érheti holta napjáig, s megnyugtató lesz a magyar kereskedőknek azon tudat, hogy bármily nehezen sújtsa is a sors őket, életük pályáján találnak enyhülést, önerejükből létesített intézményünkben. Az egész kereskedelmi osztályhoz fordulunk tehát sorainkkal, a leggazdagabb főnöktől a legszegényebb segédig. Amaz alapitó vagy pártoló, ez pedig rendes tagja legyen az egyletnek. Tudjuk, mert az emberi természetben fekszik, hogy mindenki azt hiszi és reményű magáról, hogy ő soha azon helyzetbe nem fog jutni, miszerint segélyre szoruljon, s ezért sokan lesznek, kik azzal kecsegteten- dik magunkat, hogy rájuk nézve fölösleges : egyletbe lépés. Csak a mindennapi élet példáira utalunk, melyek azt mutatják, hogy millióknak volt birtokosai jutottak már koldusbotra. Azért nem hangsúlyozhatjuk eléggé és elégszer, hogy kivétel nélkül mindnyájan legyünk tagjai az országos „kereskedelmi segély-egyletnek.“Ha minden magyar kereskedő megteszi ebbeli szent kötelességét, akkor virágozni fog az egylet a magyar kereskedők üdvére és dicsőségére. A kereskedelmi segély-egylet szervezete országos, és ezért fordul az egész ország kereskedelmi karához, ezért szükséges, hogy minden jelentékenyebb városban rendelkezzék legalább egy képviselővel, ki az ügyet saját városa területére felkarolja, ott az egylet érdekében működjék és velünk érintkezzék. Nem vélünk csalódni, ha azon reménynek adunk kifejezést, hogy erre vállalkozó minden városból fog jelentkezni úgy a főnökök, mint a segédek köréből, s azért kérjük az erre hajlandókat, azt velünk mielőbb posta utján közölni. Alapszabályok, tervezetek és bejelentési ívek díjtalanul és bérmentve küldetnek meg, melyek iránt a megkeresések Budapestre, Gizella-tér 2. sz. a. levő titkárságunkhoz küldendők. A kereskedelmi segély-egylet nevében : Az igazgatóság. Ä disz okmány. Petróczi László n.-kartali nyug. plebá- bános ur azon nagylelkű adományát, hogy a volt 6 osztályú gymnasium azonnali 8 osztályúvá tételét eszközölje 31,055 frt alapítványt tett le, s ez által úgy a tanügy, mint e városnak nagy szolgálatot tett, úgy örökítette meg városunk törvényhatósága, hogy Krenedics Ferencz tanár indítványára e város díszpolgárává választotta ; miről egy díszes okmányt állított ki a következő szöveggel: Mi Vácz város közönsége, adjuk tudtára mindazoknak a kiket illet, hogy a midőn közügyeink elintézése végett alant irt napon rendes közgyűlést tartottunk, akkoron Krenedits Ferencz tanár és városi képviselőtestületünk tagja, azon inditvány- nyal járult elénk, hogy nagyságos és íő- tisztelendő Petróczy László czimzetes kanonok és nagykartali plébános úr, városunk irányában szerzett érdemeiért Vácz város díszpolgárává választatnék. — Ezen indítványt közgyűlésünk annál inkább örömmel fogadta és elfogadta, mert nevezett plébános és czimzetes kanonok ur Ö Nagysága a gymnasiumi hetedik és nyolczadik osztály megnyithatása érdekében letett, 31,055 o. é. frtnyi alapítvány által, Vácz T A R C Z A. Édes álmok .... Édes álmok álmodása, Pazarlása a reménynek, Hit a jóban s a jövőben, Oh váljon ha visszatérnek ! Vissza, vissza 1 oh miért ne ? Lelkem lángol, szivem érez, Fölhevít a szép varázsa, És a bánat semmivé lesz. Jönnek órák, jönnek percek S gyűlöletem fel-í'elolvad, Fel-felolvad szeretetté S üdv váltja helyét a gondnak. S a szerelem országából Hírek jönnek és emlékek, Melyek altató regéket S csudás dolgokat beszélnek. Oh, csak az fáj, az, hogy ez mind Tova illan újra gyorsan, S én ott állok újra, mint egy Vándor az üres vadonban. S hogy ezek csak kisértetkint, S csupán azért járnak hozzám, Intőén, hogy többé már ne Remélnék és álmodoznám. Benedek Aladár. Forgatom a könyvet. Forgatom a könyvet, Lapozgatok benne, S mintha mindenik betűje Sötét éjfél lenne, Olyan szomorú mind, Úgy fáj ez az emlék, Épen mintha temetői Sirhalomnál lennék, Ott is vagyok talán, . . Körülöttem járnak Virágtalan sírjaikat Odahagyott árnyak. S egyre azt susogják, Folyton azt beszélik: „Csukd be, tedd el azt a könyvet, Mit lapozod végig? Bánat a betűje, Minden sora éget, Összeroskadsz súlya alatt, Öszszetör az téged“ I)e azért a könyvet Elolvasom híven, Mintha biz’ a bánat nem is Facsarná a szivem í Hisz nálam a bánat Oly megszokott vendég, Olyan régi,-----------hogy nélküle Már élni se tudnék. Várhalmy Kálmán. Ama virágok, ha beszélni tudnának ..... — Rajz. — Künn a szabadban, a természet nyájas ölében, hol minden örül a természet bájainak, nyáját őrizve ül a pásztor egymagában. Ha búja van előveszi furulyáját s azon kesergi el szive bánatát, Gyuri, a nyájőr, épen most tévé le kesergő hangszerét s egy nagy sóhaj lebben el ajkáról. Feláll s figyelmesen körültekintget a messzeségbe, mintha türelmetlenül várna valakit; s csak újra letelepszik a harmatos fűre s csak újra sóhajtozik. így folyik ez egy jó ideig. H e j! a z o k a virágok, a mik körülötte vannak, ha beszélni tudnának, sokat mondhatnának el s tanúskodnának sóhajai s hangos gondolkodása mellett. „Be sokáig jön az az Erzsiké, pedig megígérte mára, hogy minden bizonynyal eljön. Istenem, talán csak nem felejtette el ? így elmélkedék, a pásztor önmagában s felemelkedve búsan tekint körül, de öröm- pir gyullad arczára, mert meglátta Erzsiké- jét. Elébe siet. A leány bátor léptekkel, de mégis mintegy szemérem szégyen érzettel közeledik Gyuri felé. Erzsikéin, édes Erzsikéin, mégis eljöttél, most már tudom, hogy szeretsz en- gemet. Átkarolják egymást, ajkaik érintkeznek, s igy maradnak némán a szerelemtől átha- tottan perczekig, „De Gyuri bátyám — bontakozik ki a leány mintegy észretérve — ha meglát valaki ? .... Mit is tettem én?“ „Erzsikéül édesem ! mit adnánk mi a világ nyelvére, hadd beszéljen ki-ki mit akar. Mi szeretjük egymást és egymáséi is leszünk örökre.“ Erzsikének oly jól esik e szavakat hallani. Rabja szerelmének, nincs reá mód. hogy belőle kibontakozzék. Ismét átkarolják egymást szerelemittasan, ölelkeznek, csóko- lódznak, Szegénység, bú, baj mind feledve. A szerelem sötótverem ! Hej! ha ama virágok ott körülöttük beszélni tudnának, sokat mondhatnának el! * * * Erszike szegény leány volt. Anyját akkor veszité el, midőn e veszteséget még felfogni képes nem volt. Atyja, ki szenvedélyének ura nem lehetett, a féktelen bor- ivásnak adta magát. Erzsiké tehát úgyszólván maga nőtt fel, a szerető édes anya nélkül. S mégis Erzsiké a legerkölcsösebb, legjobb, legdolgosabb leányka volt a faluban. Egy volt a bűne, hogy szép volt. Az Isten megáldotta őt szépséggel s egyúttal megverte azzal, hogy szépnek teremté. Irigyelték is a leányok, hogy a legények mindig körülötte forgolódtak. Ezt ugyan csak hírből tudták, mert a legények nem mutatók ezt, nehogy hírbe jöjjenek, mivel komoly szándéka egynek sem volt. S miért? mert — szegény volt. Erzsiké, a ki tudta ezt, e legényeket mind megvetette. Csoda-e tehát, ha Erzsiké szegénységében, elhagyatottságában, mindenkitől csak mint játékszer használva, a szegény nyájőr Gyuri iránt rokonszenvet érzett? S Gyurka valóban szerette őt a szerelem tiszta hevével. Bár tudta az egész falu, hogy egymást szeretik, Erzsiké mégis annyira okos volt, hogy magaviseleté ellen még az irigységnek sem lehetett panasza. Hja! De a szerelem vakká teszi az embert! Egyszer mégis megfeledkezett magáról s Gyura unszolására elment egykor atyja tudta nélkül oda, hol az ott körülöttük 1 é v ő virágok, habeszélnitudn a n á k, sokat mondhatnának el .... * * * Minden múlandó a földön! Miért ne lehetett volna múlandó Gyurka szerelme is ?... Gyurka elfeledte a fogadott esküket, Erzsiké tiszta szerelmét, és a falu egyik leggazdagabb leánya kezét kérte meg. A leány nem idegenkedett tőle, mert Gyuri valóban csinos legény volt, s a faluban egyetlen leány sem adott volna neki kosarat. Az esküvő elhatároztatott. És Erzsiké? A szegény, egykor mindenkitől irigyelt, most atyjától is megvetett leány az egyetlen kincsétől — becsületétől is mefosztva a legnagyobb gyalázatban, nyomorban sinlődött — — — — — — — — — — — Yig zene, puska durrogás hallatszik a faluban, mi a kiváncsiak raját a színhelyre csábítja. „Tyuhaj! Ihaj!“ hallatszik mindenfelől. Gyurka nősül azzal a gazdag leánynyal Nagy kedvvel indul a lakadalmas nép a templom felé, lármázó gyermekhadtól kisérve. Mindenki arczán az öröm sugárzik. De im 1 Egy szétkuszált hajú nő, dúlt, a szégyen érzetét eláruló arczczal, kis gyermekkel a karján törtet a lakadalmas nép elé .................. Erzsiké volt I Tudta jól, hogy Gyuri őt már oly hévvel nem szereti, de arra a tettre nem hitte képesnek, hogy a rajta történt szégyen után oly gyorsan más leányt vegyen feleségül ............... Erzsiké a vőlegény elé áll: „Ha van Isten az egekben, tettedet megbünteti, ügy
