Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-06-25 / 26. szám

város és vidéke ifjúságának könnyebb ki- képeztetését, minden időre szólólag előmoz­dította és igy a város közönségét örök há­lára lekötelezte. Mindezeknél fogva, Nagyságos és Fő­tisztelendő Petróczy László czimzetes ka­nonok és nagykartali plébános urat e vá­ros díszpolgárává egyhangú lelkesedés­sel kikiáltottuk és megválasztottuk, felkér­vén hazánk összes köztörvényhatóságait mi­szerint fenttisztelt Petróczy László czim­zetes kanonok és nagykartali plébános urat Vácz város polgárának elismerni mél- tóztassanak. Minek hiteléül kiadtuk, ezen szokott aláírásunkkal megerősített oklevelünket. Kelt Vácz város képviselőtestületének 1881-ik évi november 6-án tartott közgyű­léséből.“ Ily okmány kiadása városunk részéről az első s igy részint az esemény ritkasága és a jótékonyság megkívánta, hogy lehető j díszesen legyen kiállítva. Krenedits ur köz- j vetítése folytán Szinte Gábor rajztanárra ■ bizatott, ki nem kiméivé költséget és fá­radságot oly díszes okmányt hozott létre, mely bármely hasonlóval kiállja a versenyt. A szöveg igen szép r o n d írással három lapra terjed, mely lapoknak kerete renai- sáncé stylben izlésteljesen van aquarell fes­téssel és arannyal díszítve. Az első lapon az initiale ékes M betű, fölötte a váczi gym­nasium látképe sikerült kivitelben. A be­kötési tábla fehér chagrinbőr, közepén Vácz három betűjéből álló monogrammja ezüst­ből díszesen vésve. A pecsét Vácz város színeit képviselő kék, vörös selyem zsi­nóron lóg. Mindez egész még egy kemény papír tokba illeszthető. E könyvkötői mun­kát Gellér József budapesti udvari disz könyvkötő végezte. E hét folyamában a polgármesteri hi­vatalban szemlélhette minden érdeklődő, s a legnagyobb elismeréssel vannak kiállítása iránt mely városunk díszére válik. Egy négytagú bizottság fogja a nagy­érdemű férfinak ma átnyújtani, mint ked­ves meglepetést névnapnapjára. Újdonságok. = Küldöttség Paulernél. Az igaz­ságügyminiszternél f. évi jun. 18-án 3 tagú küldöttség tisztelgett FranklLeo ügyében, ki sajtóvétsóg miatt jelenleg a váczi állam­fogházban van. A küldöttséget Kürschner vezette, ki a f. hó 11-én tartott népgyülés kérelmét tolmácsolta, hangsúlyozván, hogy Franki Leóval szemben ne alkalmaztassák indokolatlan szigor, hanem úgy bánjanak vele, mint ezt a házszabályok megállapítják. Ihrlinger a küldöttség egyik tagja el- mondá a miniszternek, hogy Varga a fog­ház igazgató neki határozottan megtagadja a bemenetet. Paul er megígérte, hogy vizsgálatot fog ez ügyben elrendelni, s lehe­tőleg könnyítetni fog a bánásmódon. A miniszter barátságos fogadása igen jó be­nyomást tett a küldöttségre. = Hogy terjed a phylloxera? Az a kiküldött phylloxera bizottság mely végig jár szőlő hegyeinken, azon czélból, hogy constatálja a phylloxera létezését, leg­jobban elősegíti e pusztító rovar terjedését, mert végig vándorol a szőlőkön azon ásó eszközökkel melyekkel a phylloxérás tőké­ket kiásta, s azzal aztán nem törődik, hogy ezen eszközökre rátapadt phylloxérás földdel magát a pusztító rovart is beviszi, a még vész mentes szőllőkbe, no meg aztán azok a falusi napszámosok kik ma ebben, holnap meg amabban a szőlőben kapálnak, önkénytele­nül is phylloxera szállítókká lesznek. Nem ártana tehát egy kissé utánna nézni e do­lognak az illetékes köröknek, mert aztán nemsokára oda jutunk hogy összes szőlleink inficiálva lesznek phylloxerával, népünk meg aztán el mehet koldulni. = A hangverseny mely e hó 29- ikére volt tervezve a budapesti csónakver­seny miatt el lett halasztva és pedig jövő hó 9-ikére mert 2-ikán országos vásár tar­tatván városunkban azonnap sem mutatko­zott alkalmasnak a hangverseny és táncz mulatság megtartására. = A phylloxera. A földmivelésügyi miniszter Vácz város határában levő ösz- szes szőlőket zár alá helyezte, mely zárlat értelmében a vészes területen szőlő­tök kiásatása, levágása, gumós vagy gyök- i növények kiszedése s a talajnak bármi mó- ! dón való bolygatása további intézkedésig tilos ; továbbá úgy a vészes területről, mint ! az azzal egybefüggő összes szőlőterületről | gyökeres vagy gyökértelen szőlővessző vagy i szölőnövény, szölőlevél és általában a szölőtő bárminemű alkatrésze a szőlöfürt kivételével, valamint bármilyen fa- vagy cserjenemü ültetvény, használt duezok, szőlőkarók és szőlőlevélbe csomagolt bárminemű tárgyak kivitele tiltatik. = A muzeiim egylet részére újabban ajándékoztak: Kovács Teréz k. a. egy Mária-Czelli nagy ólom emlék érmet, egy Majlandi templom emlékére vert nagy bronz érmet, s egy II. Ferencz féle ezüst 7-est 1802-ből, Neumann Károly úr II. Ferencz réz 3-asát 1800-ból, Ruszicska János úr III. Frigyes porosz király ezüst érmét 1695-ből, M á c s i k Gyula úr Kősó­ról egy Ferencz-féle ezüst tallért 1750-ből, B. Gy. úr egy kis török réz pénzt s egy Zsigmond-féle ezüst dénárt. (1387—1437 ) ^ Pj-Pesten a létesítendő torna­egylet és kath. templom javára julius 2-án népünnep rendeztetik, részvétjegy ára 50 kr. verjen meg a Mindenható, mint reám szé­gyent, gyalázatot hoztál. Itt van gyerme­ked, felnevelem őt, hogy tőlem téged, átkozni megtanuljon.“ A nép akaratlanul is megállt s bámul­va hallgatta végig Erzsiké átkát. „No ne álljatok! Menj a templomba, es­küdjél meg menyasszonyodnak, de néki jobban tartsd meg az esküdet.“ Gyurka elébb mintha megkövült volna, végig hallgatta volt Erzsiké szavait, de egy­szerre — elnevette magát s bősz fu­tásnak eredt. A násznép felocsúdott bámulatából s szétoszolt. A menyasszonyt ájulva vitték haza szüleihez, Gyuri azóta gyakran nevet, s már megszokta nevetését az egész falu. Megőrült! Ez eset óta gyakran látják ott Gyur­kát, hol ama virágok, ha beszélni tudnának, sokat mondhatnának el. Schnller Sándor. A szerelmes védő. — Rajz. — Irta: Fladorovics János. Régi nóta az, hogy nincs a világon nyugtalanabb, izgatottabb lény, mint a sze­relmes ember, de az is, hogy sok olyat meg tesz az ember ilyen állapotban, a mire különben talán sohasem lett volna képes. Pedig nem is olyan régen történt, a mit itt most elmondani akarunk a szives olvasónak. N. megye székhelyén csak pár év előtt telepedett le a szép jövő elé tekintő s még nőtlen Kutasi Elemér ügyvéd. Hogy ne lett volna fiatal barátunk még nőtlen, midőn csak most volt közvetetlenül tanulmányai­nak sikeres befejezése után; de szorgalma, szolidsága, főleg pedig ügyessége által rövid idő alatt az egész környéken szép hírnévre tett szert s ügyvédi irodája az egész város­ban csakhamar a leglátogatottabbak egyi­kévé lön. A dolog jó darabig szépen folyt, mígnem egy magában véve jelentéktelen esemény az ifjú ügyvédet egészen kivette sodrából s összes működését kizavarta a régi kerékvágásból. Körülbelül egy éve lakott már Kutasi N. megye székvárosában. Gondtalanul mé­regette egy szép reggelen lépteivel szobáját, kedélyes füstkarikákat eregetve jó illatú szivarjából, midőn a háztulajdonos lépe be s udvariasan adá tudtára, hogy a jövő évi bérlet megkötésétől kénytelen elállani, mert egy közeli rokona, ki most nyert hivatalt a megyénél, levél útján fölkérte, engedné át neki jövő ősztől fogva házát bérbe. Igen sajnálja, hogy el kell válniok; de itt a levél, tessék elolvasni, olyan szépen van Írva, hogy lehetetlen neki ellent mondani, meg aztán rokon is. — De azért ne haragudjék az ügyvéd úr ; itt és itt tud igen szép és ké­nyelmes lakást, ha a tekintetes úr megbí­zását adja, beszél is a tulajdonossal, ki neki jó barátja; van ugyan most lakója, de majd ki ad rajta s olcsón megkapja a lakást a tekintetes úr stb. Kutasit kezdé bosszantani a dolog, fő­leg pedig az, hogy nem is szólhat ellene, mert a házba költözésekor elfeledett a gaz­dával több évre szerződést kötni; de csak­hamar belenyugodott annyival inkább, mert semmi fontosságot sem tulajdonított az egész­nek. Hogy azonban jövőre ily eshetőségek­től megkímélje magát, elhatározta, hogy saját házat vesz ; szép évi jövedelme s nem rég történt öröklése lehetővé tevék ezt neki. De hol és milyen házat vegyen ? . . . Épen ezen töprengett, midőn esetleg a hi­vatalos lap utolsó száma akadt kezébe, melyben nagy betűkkel volt hirdetve egy épen neki való házra a nyilvános árverés. Ez jókor jött, gondolá magában; s a követ­kező hóban már uj lakásán rendeztette hol­miját. Mint ügyes fiatal ember rövid idő alatt egészen beletalálta magát uj helyze­tébe s maga dicsekedett ismerősei s bará­tai előtt, mily jól érzi magát. Ezek azt fe­lelték rá: „Mit ér a szép ház, ha üres; addig pedig mindig üres marad, mig nincs benne egy szép kis feleség.“ = Az Ordern jutalma. Az orsz. nőegylet által Budapesten rendezett nőipar kiállításról megérkeztek az érmek városunk polgármesteréhez. A siketnéma intézet arany éremmel lett kitüntetve a kiállításon fénye­sen képviselt női kézi munkákért, s mint ez intézet női kézi munka tanítónője O 1- g y a i Julia is ezüst érmet kapott. Bronz érmet kapott még a Krenedits Ma- tild úrnő magán leány növeldéje. Az érmek az illetőknek e hó 26-án hótfőn.fognak ün­nepélyesen átadatni nyilvánosan, melynek ünnepélyessé tételére minél többeknek meg­jelenése kívánatos 1 = A siketnema intézetben folyó hó 27-én kedden tartják az ünnepélyes zár­vizsgát Szalay László miniszteri biztos je­lenlétében. Ez érdekes vizsgát sokan szokták meglepetéssel hallgatni s a kézi munka és rajz kiállításban gyönyörködni. Még vásárolni is lehet igen olcsón a kiállított női kézi munka tárgyaiból kedves emlék gyanánt e rokonszenvet keltő siketnéma lányok készít­ményéből 1 = Ügyes gazember. E czim alatt közli a „Magyar Újság“ jun. 23-ki száma, ama kalandos tolvajnak, Rosen féld Ma­nónak bűnügyét, kinek a mi rendőrbizto- sunkkal is volt alkalma megismerkedni, s miután ez ügyben lapunk szerkesztője is kel­lemetlen összeütközésbe jött a réndőrbiztos- sal, szükségesnek láttuk a „Magyar Újság“ erre vonatkozó sorait egész terjedelemben, minden megjegyzés nélkül közölni, hogy kö­zönségünk tájékozva legyen ez ügyben s Íté­letet mondhasson vájjon ok nélkül szólal­tunk-e fel annak idejében a rendőrbiztos úrnak ez ügyben való működése ellen. — „Kalandos tolvaj felett ítélt ma a budapesti kir. fenyitő törvényszék. Rosenfeld Manó ült a vádlottak padján, kit legutóbb a Fehérló vendéglőben elkövetett lopásért Váczott is, Győrött is elfogtak, de mindkét helyről ügye­sen megszökött, s csak Bécsben sikerült el­csípni. Rosenfeld Manó lopásért már két íz­ben súlyosan volt büntetve. 1881. őszén a fővárosba jött, itt apró tárgyakat tolvajlott el, s igy tengette életét. Deczember 1-én két jó módú s bárgyú kinézésű paraszt em­bert látott a Fehérló vendéglő előtt ácso- rogni. Odament hozzájuk, s beszédbe elegye­dett velük. Megtudta, hogy a két jámbor marhakereskedő most van először a főváros­ban s hogy szeretnének egy kicsit kirúgni a hámból. Éz épen kapóra jött Rosenfeldnek. Elvezette őket a Pannóniába, onnan az Or­feumba és aztán még néhány pinezébe. Itt már a két falusi ember kissé sokat is fel­öntött a garatra, s az egyik nagyon is di­csekedett pénzével. Rosenfeld csakhamar tisztában volt tervével. Azt adta okul, hogy most már későn, nem mer hazamenni, s arra kérte czimboráit, hogy adjanak helyet a Ifjú barátunk az ilyenekre nem szokott válaszolni. Pedig ha tudta volna, mily közel áll ehhez az állapothoz, s hogy a mit ő eddig mindig csak tréfadolognak tekintett, nem is annyira játék, mint komoly életczél, melyhez csak némi szenvedések árán lehet eljutni. Ha tudta volna, hogy még csak most lesz szüksége minden ügyvédi talentomára, mert saját szive forgand szóban, s hogy a felperes az a szőke augyalfő lesz ott az át­ellenes ház emeletén, idejének s nyugalmá­nak sokáig nem csekély rovására. Hát bizony utóvégre ő sem kerülhette ki a fiatal emberek azon közös bibéjét, melyet szerelemnek hívnak; sőt talán épen azon szokatlan komolyságért, melylyel az efféle ügyet eddig tekinteni szokta, kelle bűnhődnie amaz apró szenvedések által, melyeket Amor hamiskás nyila darab időre neki okozott. De azért ne higyjük, hogy ő, ki azon kevesek közé tartozék, kik épen nem panaszkodhatnak Fortuna istenasszony szűkmarkúsága miatt, szerelmében szeren­csétlen lett volna; nem, csak némi megpró­báltatások várakoztak rá előbb, semhogy földi boldogságának teljéhez elért volna. Csupa véletlenből tekintett ki egyik napon irodájának ablakán Kutasi, midőn a szemközti épület emeleti ablakában egy bá­jos lánykát pillanta meg, ki épen kézi mun­kával foglalkozók. Ez a szép Melánia volt, az öreg Tüskési ügyvédnek egyetlen leánya; s minthogy a jó úrnak felesége már rég elköltözött ez áruyékvilágból, a körülbelül tizenhét éves Melánia lön öregségére Tüs- késinek egyedüli öröme s vigasza. Kutasi jól ismerte az öreg urat, nem egyszer kelle hivatalos dolgokban már ed­dig is vele értekeznie, csak azt nem sej­tette, hogy ily gyönyörű lánya legyen. Épen ezen gondolkozók, midőn a lány­ka hirtelen csapá be a félig nyitott abla­kot, észrevette, hogy a fiatal ügyvéd egé­szen rajta feledé tekintetét. Más alkalommal azonban ismét ő jött az ablakhoz, hogy lopva átpillantson, van-e az ablaknál valaki; de ki merte szobában. Elhál ő a pamlagon is sőt a föl­dön is. Ezt azonban a vendégszerető atya­fiak nem engedték meg, hanem tábori ágyat tétettek be éjnek idején a szobába. Rosen- feld jól látta, hogy Kuli János a vánkosa alá dugta vaskos bugyillárisát, melyben, mint mondá egész vagyonát őrzi. A két pa­raszt hamar elaludt. Rosenfeld hamar fel­kelt, a sötétben magára kapkodta ruháit, kihúzta a pénztárczát, s ellopta a két né­met ember csizmáját. Elnök: Miért tette ezt? Vádlott: Azért, hogy ha felébrednek, ne tudjanak utánam jönni. Tudtam, hogy féltik az egészségüket, azután meg deczem- ben elején nem is tanácsos mezítláb járni. Rosenfeld szerencsésen tovább állott, bér­kocsit fogadott, elment Váczra. Felkereste a város lebujait, s egésznap dorbózolt. A két paraszt gazdát nyugodt álmukból egy rendőrbiztos és két leány verték fel. A leányok előtt Rosenfeld ugyanis még az este az egyik lebujbán azzal dicsekedett, hogy kitűnő balekokra akadt, s hogy meg fogja őket koppasztani. — ígérte, hogy jó vacsorát fizet nekik. De a lányok bosszúját a vacsorával nem oszlathatta el. Rosenfeld ugyanis mindkét lánynak hosszabb ideig ud­varolt s meglehet, hogy ő juttatta őket az örvénybe. A lányok elérkezettnek látták az alkalmat, hogy Rosenfelden megboszulhas- sák magukat. Jelentést tettek a rendőrségnél, elmondták, hogy miben mesterkedik a jó madár. — A két paraszt meglehetősen dü­hös volt a rendőrbiztosra, hogy felzörgette őket. ükét nem lopja meg senki, aztán még ha meglopná is, mi köze ahhoz a rendőnek. Hanem Fasching József csakhamar észrevet­te, hogy csizmája hiányzik. Lármát ütött, kutatni kezdett, s rájött, hogy a bugyilláris is eltűnt. Most már aztán igazán kérték a rendőrt, hogy szerezze nekik vissza az ello­pott pénzt. A rendőrség nyomban sürgö­ny özött minden felé. El is fogták Rosenfeldet, de őa váczi rendőr biztosnak egy ti z f4rtos bankjegygyei kiszúrta a szemét és tovább állott. Eljött Bu­dapestre, innen Zágrábba utazott, majd Győrbe ment. Itt beleszeretett Lichtenstein kiskereskedő szeretőjébe, egy czigánylányba, a ki aztán értesülvén Rosenfeld tetteiről, feladta. Erre aztán elcsípték a jó madarat. De megint megszökött. Bécsbe menekült. De vesztére, mert itt aztán igazán letartóz­tatták s Budapestre kisérték. A 2146 írtból még 140 frtot találtak nála. A törvényszék három évi fegyház büntetésre ítélte. = Gyilkosság. E hó 21-én Diós­Jenőn nógrádmegyei községben Krepczes kanászbojtár K i s István tehénpásztort agyonlőtte. Már régóta czivódásban állottak egymással, mígnem ez az egyikre végzetessé vált. A hullát P e r é m i Gábor tolmácsi körorvos e hó 23-án bonczolta. volna még állítani, hogy ő ilyenkor épen Kutasit leste?! .... így folyt egy darabig szépen az ablak ismeretség; s az ügyvéd, noha különben elég komolyan tudta venni az életet, csak­hamar meggyőződhetett róla, hogy egy nála eddig ismeretlen érzés hatalmába jutott, — hogy szive hálóba akadt. Valóban a ki ekkor mélyebben vizsgálta Elemér arczát, könnyen nyomára jöhetett azon változásnak, mely egész lényén erőt vett. Ő maga sem volt többé ugyan idegen a házasság eszmé­jétől, sőt érzé, hogy oly nővel, mint szép szomszédnője, boldog is lehetne; csupán azt nem tudhatá, viszonoztatik-e szerelme. Erről kelle meggyőződnie. E töprengései közepett maga az öreg Tüskési jött segélyére, ki hallván új szom­szédjáról, tiszteletét jött át tenni; majd egyúttal barátságosan hivá meg Kutasit is házához. Az ifjú ügyvéd dehogy mulasztotta volna el a látogatást s már a legközelebbi napon sietett a tisztelgés visszaadásával. Elképzelhetjük, mily hevesen vert szive, midőn a szomszédba bekopogtatott. Az öreg úr épen együtt volt leányával s a kölcsö­nös bemutattatás néhány pillanat alatt meg­történt. Azután társalogni kezdtek. Kutasi csak most vévé szemügyre gyönyörű társ­nőjét s benne valóban eszményének meg­testesülését találta. Nem csoda hát, hogy miközben tekinteteik először találkoztak, élénk pir futá orczáikat végig s hogy hir­telen oly zavartakká lőnek, hogy utóbb csaknem egyedül Tüskési tartá fenn a tár­salgást. Az öreg arczán egy halvány mo­soly világosan jelenté, hogy szórakozottsá­guk nem kerülő ki figyelmét; ő azonban ezt fiatalainknál még ekkor egészen termé­szetes dolognak tekinté. Midőn Kutasi távozni készült máskorra is meghívták őt; úgylátszik az öreg úr tel­jesen megszerette a fiatal embert; ki biz­tos lévén a szives fogadtatásban jövőre is készséggel Ígérte meg látogatását. (Vége következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom