Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)
1942-04-01 / 26. szám
2 VÁCI HÍRLAP Nemzetvédelmi Keresztet kapott A kormányzó úr Gaál Béla váci polgártársunknak a Nemzetvédelmi Keresztet adományozta. Pál ¥0ässe sa rádióban A cikkek áradata jelent meg lápunkban Perényi Pál most már országszerte ismert versével kapcsolatban. Hadakoztunk a fővárosi lapokkal, de még a magyar rádióval is, mely ismeretlen neveknek akarta kisajátítani Perényi Pál meghatóan szép versét. Most a szerző levelet kapott a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt.-tői, melyben az igazgatóság közli a szerzővel, hogy a »Levél Oroszországból« c. költeményét az április 1-i honvédműsorba fogják beiktatni. A levél azzal végződik, hogy kéréséhez híven, a szokásos honoráriumot a Magyar Vöröskereszthez fogják eljuttatni, örömmel -adjuk a hirt, hogy végre Perényi Pál is elégtételt kap, A vasutasok husvétja Értesítjük t. tagjainkat, hogy április 5-én, husvétvasárnapján aMANSz váci csoportjával együttesen családi összejövetelt rendezünk, melyre t. tagjait és családtagjait szeretettel rneghiv- tjukj, a MAVOSz és a MANSz elnöksége. váci | EGYHÁZMEGYEI TAKARÉKPÉNZTÁR R.T. K«gy«s Alapok é* Alapítványok Kexelöség® Elfogad betéteket könyvecskékre és folyószámlára a legmagasabb kamatozás mellett. — Kölcsönöket folyósít rövid és hosszabb lejáratra. — Idegen pénze» két vásárol, kiii- és belföldi átutalásokat eszközöl A vezérdoho... a zeneigazgató és a gráciák . . . Kis riport a nagy zenei eseményről Innen is, onnan is mind sűrűbbe,n hallunk arról, hogy nagy előkészület folyik valahol, nagy hangversenyt emlegetnek, Vácon szokatlan arányú, 30 tagú szimfonikus zenekar tan már együtt, áprilisban lesz, hogy hol, senki sem tudja, stb. stb. Annyit sikerült kinyomoznom, hogy a Bőripariskola felé kell szimatolnom. Este félkilenc. Tájékozatlanul barangolok a hatalmas Bőripariskola épületében. Körüljárom a földszintet, sehol semmi, csak kitűnő illat üti meg az orromat. Biztosan készül a vacsora. A lépcsőházihoz érek. Ebben a pillanatban dobszó/szűrődik le. Tehát nyomon vagyok. Fölfelé kell keresnem a titokzatosságot. Lassan megyek a hang után. Már a hegedűsöket is hallom, azután a fúvósokat, majd megint a dob következik, mégpedig, mint később láttam, két hatalmas üstdob. Tény az, hogy ez a sok hang felhozott az emeletre. Most egy kicsit előre, majd balra, azután jobbra, középen egy ajtó, ahonnan most már teljes egészében kiszűrődik a zene. Mozart Jupiter szimfóniáját próbálják. Mikor benyitok, még egy dobszóló, a karmester leinti a zenekart és vége. Hátul valaki a bőgő mellől felemelkedik, jön fogadni az új vendéget. Bemutatkozom, de róla. már előre tudtájn, hogy vitéz László Árpád, ennek a hatalmas »családnak« a vezére, sőt »vezérdobosa«. Persze Árpád bátyánk azonnal bemutat az egész zenekarnak, Így megismerem dr Pertik Ottó »zeneigazgatót«, Wolkóber János »elnököt« és a hölgyeket, akik, mint »Gráciák« szerepelnek a család berkeiben. Miután ez is megtörtént, barátságos kézfogás Pohl Gyu- lával a karmesterrel, majd leülök és figyelem a továbbiakat. Vezérünk azonban még felhívja a zenekart, hogy játszanak komolyan, mert az a veszély fenyeget, hogy bekerülnek az újságba. A karmester megadja a jelt és mégegyszer. eljátszák a Jupiter szimfóniát, de most nagyobb igyekezettel és nagyobb kedvvel, ami érthető is, hiszen egy ilyen nagy kritikus előtt, mint én... Lassan egészen megközelítem a zenekart. Ha már itt vagyok, kielégítem kíváncsiságomat. Mennyi mindent lát egy semleges személy, akinek semmi különösebb köze nincs az egészhez. Éppen Koller Gyuri főbőgős mellett állok, aki most igen heves küzdelmet viv a húrokkal és a vonóval, de amint hallottam, ő került ki győztesen, mert egyszer sem fogott mellé. Most balra fordulok, a vezérdobos félhangos számolása üti meg fülemet, jóllehet 16 ütem pauzája van, kiszámolja végig az egészet. Azután kegyetlenül belevág a dobba, mintegy dühében, hogy tizenhatig kellett számolnia, végül tenyerével letompitja a hangot. Ezen pontosság ellenkezőjéről győződtem meg két fiatal intézeti növendéknél. A következő párbeszédet lestem el. — Mondd, te végig számolod? — Nem! — Mert én sem. — Pedig nekik nem árt, mert ők fúvósok voltak. Hogy mennyire nem árt, azt igazolja Scheffer nagyságos, valamint Pertik »zenediri« sokszoros gyilkos tekintete a fúvósok felé. A most következő rövid szüntben ki- kiváncsiskodom lapom részére a törté- nendőket. Elvégre nem lehet igy elzárkózni a nagy nyilvánosság elől, amely éhes már erre az eseményre, mely éhséget nekem kell kielégíteni liszt- és zsirjegy nélkül, de annál több cukorral. Tehát: Ez a nagyszabású előkészület egy nagyszabású társadalmi attrakció soksok izzadtsága. Az esemény április 20 körül kerül terítékre. Pontosan mikor és hol. .. mindez még a fejeket töri. De hogy Vácon még ilyen nem volt, azt már a program is igazolja. Mert nem kisebb zenei csemegékben lesz réna mmtírn I & Magyar Nemzeti Hasak melléltliely© ÄH SSäs® magyar ÁJ.tal&aog SSSstostí* Társaság laormeíü fCSgjrnfí&ség« Konstaisélsí-téí* 15. Tssíefsssi ; s§ Alapítva: 1S64 BETÉTE K E T gyümöJ csöztetünk w KÖLCSÖNÖK Er folyósí tűni W A BANKÜZLE' minden ágával foglalkozunk szünk. mini Mozart Titusz-nyitányá- ban, Mozart fuvolaversenyében, azután halljuk Schubert H-moll szimfóniáját és K. Pikétliy Pastorálját. A próbákat betenkint kétszer -tartják, még pedig hetek óta és még egy pár hét hátra is van, tehát a felkészültség lelkiismeretes. Úgy érzem, nagy siker lesz! ÍCövi László Mindenkit érdekeli Vác megyei város építési szabályrendelete Árai 2 ■ — pengő Kötve : 3 * — pengő Aki épít, vagy építtet, nem nélkülözheti! Kapható : Pasividéki Nyomdában VáROil FILMSZÍNHÁZ Szombaton 8; vasárnap 2, 4, 6, 8; hétfőn 2, 4, 6, 8 és kedden 4, 6, 8 órakor fet: MAGDOLNA Lázár Mária, Somlay, Turay, Lehotay, Petrovics, Kamarás, Vaszary 20 fillértől 90 fillérig. — Jegyrendelés a pénztári órák alatt telefonon is 201. Nemes Ignác elnök a tömeget nézi, Nem tetszik ez a nagy kivándorlás néki. Ha mindenki elmegy, aki idevaló, Soha sem telik le a csatorna adó. Szurmay Dezsőt a hívei már várják, Úgy emlegetik, mint a gyarmat kormányzóját. Bercsényi Kálmánról csak annyi újságot, ö szervezi lent meg a közbiztonságot. Törzsök Béláné már — a férje is tudja — Harminc hektó óbort küldött a hajóra. Gavallér embernek gavallér a párja, Ilyen derék asszony sok kellene máma. Egy juhász most jön ki, kampós bot kezében, •Együtt megyünk komám? — kérdem tőle szépen. Afrikába minket nagyon forrón várnak, Lesz ott legelője bőséges —. a nyájnak. Keresztül néz rajtam, mégis igy szói végül, Nem megyek én, kérem, szamár, puli nélkül. Főjegyző úr pedig ápertén megmondta, Szamár nem mehet fel erre a hajóra. Egy bájos szabásznő, a nett Illés Eáni, Az óráját nézi, nehéz neki várni. Egészen diszkréten meg is tudom tőle, Kint az új hazában vár rá vőlegénye. Szilveszter, Nándi, no meg az egész banda, Mind el akar jönni, apraja és nagyja. TIa,ngol primás, kontrás, gyantázzák a vonót, Gyémántba keresik künn a borravalót. Juci, Ica, Maca, Edit kedves láuyok, Sírnak, nem engedi elmenni mamájok. ígéretet kapnak már most jó előre. Egészen biztosan elmennek jövőre. Olasz Ödön igy szól, de szivesen mennék, Ha legalább húsz évvel fiatalabb lennék! Novotny biztatja: Ödön bátyám gyere. Megfiatalít lent a varázslók szere. Kunseliner mester most jön, fölényesen legyint, En már voltam ott künn, de kimegyek megint. Rádióval bőven elláttam a tájat, Mozit is szereltem, úgy emlékszem hármat. Yesze’ly cukrász most nem jöhet velünk, Búsan nézi, hogy mi nagy örömmel megyünk. Nehezen várja, hogy megjöjjön a gólya, Sztálinnál van némi számolnivalója. Tőrincsy, Perényi tapasztalt vadászok Megvizsgálják rendben van-e a puskájok. Ök most csak vadászni mennek Afrikába, Nyúl helyett elefánt lesz a hátizsákba. Megnézem, a tömeg mire lett kiváncsi? — Éljen! — megérkezett Pintér Imre bácsi, ö nem jön velünk, csak búcsúzni jött ide, Nem hagyta nyugodni velünk érző szive. Mikor sirt a magyar, elsötétült egünk, A reménység lángját gyújtogatta nekünk. Vérző szívvel irta sok szép dalát, versét, Belesirta mindbe nemes magyar lelkét. Most már elsimultak homlokán a ráncok, Mosolygós szemében örömkönnyet látok. Hálánk visszaadja csekély kis kegydiját, Vácott elnevezünk nevéről egy utcát. Imrey, a szabó, azou gondolkozik, Hogy künn Afrikában mivel foglalkozik. Kételkedik, hogy ott szabóságból megél, Hol egy úri öltöny két fügefalevél. Quell Rudolf elnök meg szomorúan nézi, Mennyi hű barátja megy el innen néki. Szól: — Ha bajotok lesz, tudassátok velem, Ha segíteni kell. elér oda kezem! Végre megkapom én is a menetjegyet, Rövid búcsú után a hajóra megyek. Előbb végignézek mégegyszer a téren, Szivemhez van nőve ez a város nékem. Hősök szobra tövén — lelki szemem látja — Megrázza sörényét a szobor oroszlánja. Velünk együtt tépte a rabláncot máig, Most szabad hazába szabadságra vágyik. Elvisszük magunkkal, hogyha jönni akar, A bátrakat, a hőst becsüli a magyar. Messze Afrikába, hová mindig vágyott, Hirdesse ott tovább a szent szabadságot. Mikor indul hajónk, hol kötünk ki végre, Ezeket megírjuk pont mához egy évre. Fogadjuk szivesen e tréfás kis mesét, Tegye kellemessé április elsejét.
