Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)

1942-11-14 / 90. szám

56. éTÍoiyam 90. szám Vác, 1942 november 14 VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre...............................3 P — f Vidéken egy negyedévre...............................3 P 50 f Egyes szám ára .................................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ BS LAPTULAJDONOS: BERCSÉNYI DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon: 17. Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendő. «iVe adjon a Gondviselés nyu­godt éjssakáiegy olyan nap után, amelyben minden erőmmel nem töre­kedtem arra, ^ogy ember­társaimról gondoskodjakS" A szociális gondolkodású püspök fogadalma papjai és fjivei előtt A szép hosszú ősz vasárnapra befe­jeződött. .Még ragyogó napsugár csó­kolta vasárnap az egri főszékesegyhá­zat, melynek belsejében kenték fel dr. Pétery Józsefet, az új váci kinevezett püspököt, héttőre azonban már vigasz­talanul szakadt az eső és a napsugár már nem bujt többé elő. Szerda reggelre egy tenyérnyi kék folt sem akadt az égen, sűrű pára ülte meg a határt, a házakon azonban egy­másután. jelent meg a nemzeti zászló és hirdette, hogy a hétköznap dacára nekünk ma nagy ünnepünk van: A vá­ros első polgára, az egyházmegye új vezére ma vopul be székvárosába. A püspök bevonulása Délután három óra tájon indult dr. Pétery József püspök a budapesti szer­viták rendházából autóján teljes püs­pöki ornátusában Vaszary Mihály dr. kancellár kanonok ja társaságában. Egészben csak 30 km. utat' kellett az autónak megtenni, mégis közel másfél órába telt, mig ideért és eljutott a püs­pöki székvárosig, mert az út váratla­nul diadaluttá lett. Ahol csak egy ház­csoport van Budapest és Vác között, ott mindenki az országúira tódult és kalaplengetve, tisztelegve köszöntötte az egyházmegye új főpásztorát. A városok és községek pedig diadalkapukkal, szó­nokiatokkal, virágcsokrokkal akasztot­ták meg szeretetteljes útját. Újpesten óriási közönség fogadta a püspököt. Idejöttek a rákospalotaiak is papjuk és polgármesterük vezetése alatt. Du­nakeszin a kulturház előtt diadalkapu állott, amelynek tövében Alag, Duna­keszi, Fót községek népe fogadta lel­kesen a főpásztort, akit a váci járás nevében Fék András dr. főszolgabiró köszöntött. Alsógödon, Felsőgödön, Sződligeten hasonlóképen diadalkapu állott és virágokkal állították meg a püspök kocsiját. A Hétkápolnánál, a 48-as emlék tö­vében kis óival alos társaság várakozott az érkező püspökre. Vanyek Béla dr. apátkan on ok-plébános, kinek plébániá­jának területére először lépett a püs­pök, köszöntötte előbb hódolattal az egyházmegye fejét, majd Inczédy- Meiszner János polgármester a város megbecsülő szeretetét hangoztatta el­ső polgára előtt, kinél Bombay Endre százados városparancsnok, utána Ma- <iách József dr. rendőrkapitány jelent­kezett. Autókra ülve vonultak végig az alsóvároson át a Székesegyház-térre. Jóval 4 óra után jelezte Hanauer j püspök harangja az új egyházfejedelem érkezését és nyomban rá az összes tem­plomok harangjainak nyelve megszó­lalt. Az autók egymásután jelentek meg a székesegyháztér bejárata előtt, de az oszlopcsarnoknál csak az utolsó állott meg, amelyből a kis püspöki sapkával lején teljes püspöki diszben lépett ki Pétery József dr. és az úszó uszályt Vaszary kancellár emelte utána. Átszel­lemült arccal haladt fel a lépcsőkön és ment az ott egy begyült káptalan tagjainak sorai között áldást osztva, midőn egyszerre felragyogott az arca: Jó ismerőst látott maga előtt: Kovács Vince felszentelt püspök, káptalani helynököt, akit szívélyesen megölelt és arca két oldalán megcsókolt. A káp­talani helynek a következő kis remek beszéddel köszöntötte az egyházmegye főpásztorát: Állj meg egy percre székesegyházad' küszöbén Főpásztorunk! Vess egy te­kintetet e városra, melynek szinte min­den köve elődeid nagylelkűségéről és áldozatkészségéről beszél. Vess egy te­kintetet székvárosod híveire, akiket Eléd hozott a szeretet s akiknek sze­méből gyermeki ragaszkodás és bol­dog várakozás tekint Feléd. Várják már régen, hogy eljöjj és felvedd a nagynevű elődöd kezéből kihullott pász­torbotot, hogy elmondd a Krisztus aj­káról tanult igéket, hogy lelkűkre hul­lassad a kegyelemharmatot, mellyel a Szentlélek a püspökszentelésben ke­zeid beharmatozta. Igaz, vár sok munka és fáradság, sok gond és talán sok szomorúság is. De ime székesegyházad kapuja tárva, ol­tárán ott vár az Isteni Főpásztor, aki megenyhit, ha elfáradtál, felemel, ha leroskadtál s megvigasztal, ha elszo­morodtál. Borulj Eléje s mondd el Hoz­zá első főpásztori imádat, miérettünk, amig mi imádkozunk Teéretted. Es kér­jük Istent, hogy pásztor és népe, akik most szeretetben egymásra találtak, egykor újra megtalálják egymást bol­dogságban. Ad multos annos: vagyis: örökre! A beszéd alatt figyelhette meg min­denki az új püspököt. Az arcán valami nyugodtság honolt, szeméből biztató de­rű és boldogság- sugárzott, alakja pedig a püspöki talár alatt valóban fejedel­mien domborodott ki. Mielőtt megszó­lalt volna, mindenki szivébe belopta magát az új püspök, aki most már szeretetteljes hangon szólalt meg és elmondotta, hogy boldogan jön székes- egyházába, hogy Isten kegyelmét kö­nyörögje le az ő, a káptalanja és pap­sága munkájára, amelyet a hivek ez* reiért fognak végezni. Felzúgott az orgona hatalmas hangja és Christus vincit. .. dallamát énekel­te sok száz gyermekajak. A püspök ál­dást osztva a kispapok végellát-hatat- lan térdeplő sorai között érkezett a szentségoltár elé, ahol térdenállva imád­kozott, majd folytatta útját a főoltár mellett levő trónusáig. A templom fényes világításban tün- döklött, minden padsor el volt foglalva és a térközökben rengeteg diáktanuló tanáraik vezetése alatt. A főoltárnál rövid ceremónia folyt le. Szél Kálmán dr. székesegyházi főespe­res, kanonok imája után szentséges ál­dást osztott és néhány perc után a színes menet, végén az áldástosztó püs­pökkel, elindult a kijárat felé. Ilódolás a hősök emléke előtt Most olyan szép jelenet következett, amelyet a váciak sohasem fognak el­felejteni. A mi városunk népe erősen vallásos, de vallásosságát összeköti magyar érzésével. Az új püspök ott fo­gott meg minket, ahol mindkettőt a legszebben érintette. Autója a kijárat után nem balra a püspöki palotához, hanem jobbra a Csáky-uton a Konstan- tin-térre hajtott. Már egészen alkony volt. Szinte, szokatlan, égtek a villany - lámpák, sőt az ivlámpák -is, melyeknek fénye alig tudott átvergődni a, sűrű ködös novemberi estén. Az autó ponto­san a siketnémák előtt állt meg és ki­lépett abból a püspök, kancellárja kí­séretében. A hősi emlék előtt már ek­kor ott voltak a hivatalok és a katona­ság képviselői és gyér számú közönség, aki csak ekkor lett figyelmes a tör­téntekre. A püspök szemközt megállt a szobor­ral, levette kalapját. Egy hatalmas ba­bérkoszorút hoztak, melyről az esti ho­mályban is vakító hófehér kettős szalag cssüngött alá és azt az emlék talap­zatára erősítették. A püspök némán ál­lott, majd lehajtotta fejét, látszott, hogy imádkozik. Mindez pár pillanat műve volt, de emléke kitörölhetetlenül belelopta ké­pét szivünkbe. Az egész város népe kö­szöni püspökének, hogy mindnyájunk szent emlékét, a város hatszázn d több hősi halottjának szobrát láthatóan meg­tisztelte. A püspök első miséje Megint elmondhatjuk, hogy annyi pap, budapesti és vidéki előkelőség nem járt városunkban régóta, mint csütörtökön, ami­dőn megyéspüspökünk első ün­nepi miséje felé fordult a másfél­milliós egyházmegye érdeklő­dése. Az országutakon az autó­sok sokasága iparkodott Vác felé, a reggeli vonatok pedig száz számra hozták az egyház­megye lelkészkedő papságát a püspöki székhelyre A székesegyház padsoraiba csak belépőjegyes meghívottakat bocsátottak be. így is minden talpalatnyi hely el volt foglalva. A szentélyben az Egerből ér­kező vendégpapság (Kriston Endre dr. nagyprépost, felszen­telt püspök vezetése alatt hat kanonok érkezett), valamint az egyházmegye prelátusai, főespe­resei, esperesei nyertek elhelye­zést. A szentély előtt székeken ültek a vidéki papok, plébáno­sok és szerzetesek. Az első padsorokban kapott helyet Pest vármegye küldöttsége, kiket dr. vitéz Endre László alispán ve­zetett. Mindannyian diszmagyar- ban voltak. Ott ült Viczián Ist­ván főispán Hedri Lőrinc Heves megyei főispán társaságában és Eger város küldöttsége. Har­minc évig lelkészkedett Eger­ben új főpásztorunk és őt na­gyon kedves és szép emlékek fűzhetik a mátraaljai érseki metropolishoz, mert nem mu­lasztja el sohasem, hogy egri emlékeire ne hivatkozzon be­szélgetései közben. A város min­den közhivatalának és katona­ságának képviselője ott volt a padsorokban és mindenki ér­deklődve nézte a színdús képet, mely szinte növekedni látszott a ragyogó villanyfényben. A székesgyház főbejárata előtt a káptalan fogadta érkező püs­pökét és az orgonán „Te Deum“ hatalmas akkordjai hangzottak fel, melyet a papság énekelt. A szentélybe érve a Csáky-trónt foglalta el a főpásztor, vele szemben az úgynevezett Schus- ter-trónon Kovács Vince fel­szentelt püspök, káptalani hely- nök foglalt helyet. Rövid szer­tartás után a szószékre lépett Vaszary Mihály kancellár, elő­ször latin, majd magyar nyel­ven felolvasta azt a pápai ok­iratot, amellyel Pétery József egri kanonokot váci püspökké nevezi ki. Amikor a Püspök teljes püs­pöki ornátusban a püspöki tró­nust elfoglalta, Kolossváry Mi­hály a Káptalan nagyprépostja állt fel vele szemközt, a szentély közepére és üdvözlő beszédé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom