Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)

1942-11-14 / 90. szám

«Kü ben, mellyel a teljes fényben ott álló Főpásztort köszöntötte, a váci ősi püspöki Trónusról mondott történelmi motívumok­kal átszőtt dicsőitő himnuszt. Meghatóan szép és elragadó je­lenség volt az ifjú daliás püs­pöknek a trónuson szelid arcu­latával szép alakja ebben a fes­tői környezetben, amilyent csak a katolikus Egyház művészi szer tartásaival képes produkálni. Kolossváry Mihály kószább be­szédéből a következő részt kö­zölhetjük. A nagyjtrépost igy beszéli: A váci püspökség sorsa szorosan egy­beforrott a nemzet sorsával. Kiió fel­jegyezte. hogy valahányszor végigsöpört nemzetünk tragédiája Hazánkon. íatár- clulás, törökpusztitás. vall ásta. lan súg, hatalmiönkény, Trianon, kommunizmus: ugyanannyiszor -együtt vérzett nemze­tünkkel a váci püspök trónusa. Kegyelmes Atyánk a 900 éves liosz- szú sorozatban Isten kegyelméből a 91-ik. . . 91-szer állja körül, hol gyá­szos öltözetben Isten előtt sirván a gyászidőkben, hol nemzeti fényben a derűltebb korszakban a híveknek és klérusnak nagy tömege ezt a trónust, amely nemcsak alapitójának Szent Ist­vánnak dicsőségéről beszél közei ezer esztendő óta, nemcsak egyházi és hon­fiúi erényekben tündöklő férfiak teltei­től ékes. hanem mély tanulságokkal és okulásokkal teljes, súlyos esemé­nyekkel átitatott történelem volt ez az ezerév, melyben benne volt nem egy­szer ennek a nemzetnek temetője és feltámadása, bánata és öröme, gyásza és vigasza, lesujtottsága és felemelése egyaránt. Áldjuk mindezekért a felettünk őr­ködő isteni Gondviselést, mert benne megismertük az ő akaratát és Általa megtanultuk a boldogságra vezető utat. Ha Excelt ént iád nagynevű elődeinek sorozatából, kezdve Hanauer püspök­től, elhagyva az újakat, csak a régieket emlitem. Scbuszter Konstantin, Rosko- ványi Ágoston. Migazzi Kristóf. Alt- han grófok, a nagy Dvornikovich. Bá- thori Miklós történelmi alakjaira gon­dolok. kiknek lelkülete egy magaslaton állt azzal a méltósággal, melyet visel­tek: akkor mélyen hódoló tisztelettel álljuk körül ezt a püspöki trónust, melyen az egyháznak apostoli hitvallói, a lelkek hű sáfárjai, nemzeti érzések­ben a Hazával egybeforrott főpapok és a püsspöki székvárosnak mindenkor bőkezű Mecénásai ültek. De nemcsak tisztelettel hódolunk a trón előtt, hanem szeretettel álljuk'kö- rül ezt a trónust, évszázadok dübörgő eseményeit átélt, nemzeti tragédiáink 1------------------------------- 1 váci iik&rékpéhztíii I á. Magyar Memseti Siaesk mellékiiely« Aa Első .ti>»H'jrar AjUalAnos T'ärnasä? kerületi főElg'yiíüfiaíígo-. V*-», Honatwifttí.iü-tér iß. 11 «5» BETÉTEKET gyümölcsöztetünk V KÖLCSÖNÖKET folyósítunk V : A BANKÜZLET minden ágával foglalkozunk földrengéseit átszenvedett történelmi al­kotást, melynek ormán ott ragyok Krisztus keresztje, a »Crux fidelis«, a hű kereszt, mit Excellentiád nemcsak kivülről mellén, hanem szivében is min­denkor hűen hordozott. Mi tudjuk, hogy Kegyelmes Atyánk Eger ősi várából nemcsak Dobó István­nak törhetien magyar szivét hozta el hozzánk, hanem azt az apostoli lelkű letet is. mit Eger nagynevű püspökei­nek Eenessinek, Telekesinek és. Er­dődének és* nagy érsekeinek köztük Ex­cellentiád szülővárosa szülöttének Lo- noviesnak és Bartakovicsnak évszáza­dokat bevilágító szellemével szívott ma­gába. Ezek után az új püspök szólt papjaihoz és híveihez. Hangja meleg, tömör, fűti az átérzés heve, mely szavait és mondatait még nemesebbé teszi. Olyan beszéd ez, mely először püspöki trónusáról elhangzott, amelyet érdemes elolvasni, érdemes fö­lötte gondolkodni. A püspök ki­tárta leikét és megrögzitette gondolatait hatalmas hallgató­sága előtt, mintha mondani kí­vánta volna: Ellenőrizzetek, hogy ezekből mennyit teljesítek! Te­gyük hozzá, hogy valami olyan légkör van az új püspökünk körül, mely némán beszél és a szociális gondolkozású egyház- vezér nagy terveinek ellent­mondás nélkül hitelt ad. .% püspök beszéde — Mindenkor nagy munkát, gondot és felelősséget vállalt ma­gára az, aki az isteni Gondvi­selés akaratából és a Szentszék­nek a bizalmából a püspöki tró nusra lépett: mert hiszen Krisz­tus Anyaszentegyházának, egy egész egyházmegyének az irányí­tása, szent eszméket kellő bá­torsággal képviselő papságot tá­masztani, irányítani, nevelni és megtartani, az ellenséges táma­dásokkal szemben a szent ügyeket bátran megvédelmezni, minden időben nehéz feladat és felelősség. De ha máskor is nagy felelősséget vállalt magára a Főpásztor úgy most, a mai idő­ben, amikor a háború sötét árnya borítja fekete szárnyait az egész világra s a mi édes magyar hazánkra is különösen nagy felelősséget vállal magára Isten és emberek előtt az, aki egy egyházmegye kormányzását vállalja. Mert most a lelkek irá­nyítása sokkal több és nehezebb akadályba ütközik, mint máskor. A háborúból származó nehézsé­gek, gondok most általánosak, minden családban feltalálhatok s az emberek lelkét bizonyta­lanná teszik. Nekem az a meg­győződésem, hogy ma az embe­rek sokkal jobbak és valláso­sabbak, mint voltak egy ember­öltővel ezelőtt, amire én emlék­szem, de másrészről azt is meg kell állapítani, hogy ma az em­berek sokkal többet szenvednek, mint bárminő időben. Ma arány­lag nem sok koldus és csavargó jár az utcákon, mert a közállapo­tok rendezettebbek, mint vala­mikor voltak, de másrészről meg­állapítottuk, hogy a társadalom lett koldusabb, mint bármikor. Azt is megállapítjuk, hogy azok a bajok, amelyek körülveszik az embereket, igen könnyen lelki bomlásokat, lelki talajmozgáso­kat eredményezhetnek,amelyek­nek nagyon könnyen azok le­hetnek a következményei, mint amelyek az elmúlt háború kö­vetkezményei voltak. — Hogy ezek az események be ne következzenek, az állam­nak kell elsősorban kiterjesz­teni a szociális gondoskodást az egész állami életre, de más­részről az egyháznak az ő szo­ciális szeretetgyakorlásával, jő példájával kell ezt a szeretetet és szociális gondoskodást el­mélyíteni. A püspöknek és a papságnak az a hivatása, hogy a keresztény közösségi érzés és a mások megsegítése vágyának fokozásával s a gyakorlati ke­resztény életnek a kézbentartá­sával törekedjék a szegény em­bertársakat felemelni. A nagy katolikus eszmék, az örök igaz­ságok akkor lesznek igazán élet­értékek, ha beállítjuk azokat a keresztény szeretetnek a vilá­gába s azokkal törekszünk nem­csak az emberi észt és értelmet, hanem az emberi sziveket is megnyerni. — Éppen ezért, nekem az a meggyőződésem, hogy az én kedves hívőim tőlem, új főpász­toruktól, nem azt várják, hogy fényben és pompában éljek, hogy lakomákat és ünnepsége­ket rendezzek és hogy általában a vagyon mutogatásának az elő­nyeivel az embereket elkápráz­tassam, hanem minden bizony­nyal azt várják, hogy együtt sír­jak a sírokkal, együtt szenved­jek a szenvedőkkel és minden testi, lelki erőmmel együtt dől gozzak a közjó előmozdításán Ha minden szenvedést és nehéz­séget nem is tudok megszüntetni, de legalább az élére állok az olyan mozgalmaknak, amelyek a szegény embereknek, különö­sen a sokgyermekes családok­nak a megsegítését tűzik ki cél­jukul. Ezt a munkát püspöki hi válásomból kifolyólag vállalom. Vállalom Isten segítségével, szent, erős elhatározással. És hogy ebben a munkámban el ne lankadjak, azért arra kérem az isteni Gondviselést, hogy ne ad­jon nekem nyugodt éjszakát egy olyan nap után, amelyben min­den erőmmel telbetőleg nem tö­rekedtem arra, hogy szegény embertársaimon segítsek s róluk gondoskodjam. — Ebben a munkában a leg- bivatottabb munkatársaim az én kedves papjaim lesznek, akiket ezen a mai napon, a mai alka­lommal szivemből és szeretet­tel, igazi atyai szeretettel kö­szöntök. Kedves Paptársaim, Oltártestvéreim! Nektek most két dolgot ígérek: Először azt ígérem meg, hogy Atyátok le­szek, mert hiszen, ha kell, lesz­nek komoly intőszavai is a püs­pöknek, mert a mi családunk­VÁCI | EGYHÁZMEGYEI TAKARÉKPENZTÁR R.T. Alapot és Alapítványok Kesalósége F UTIIR A - (ObtzomAnyot Elfogad betéteket köny­vecskékre és folyószámlére a legmagasabb kamatozás mellett. — KSics&nSket folyósít rövid és hosszabb le­járatra. — idegest pénz©* kel vásárol, küi- és bel­földi átutalásokat eszközöl ban, közösségünkben, vagy ha úgytelszik, hadseregünkben ko­moly fegyelmezettségnek és rendnek kell lenni! De más­részről olyan Atyátok leszek, aki megérti a ti gondolkodás- tokát, méltányolja munkátokat, aki örül minden lelkipásztori sikereteknek, aki együtt szen­ved és együtt örvend veletek, aki vállalja aggodalmaitokat, gondjaitokat s aki nyakába tud borulni a tékozló fiúnak is — Krisztus Urunk szavai szerint —, ha az az atyai házba visszatér. Atyátok leszek! De egyúttal szolgátok és szolgatársatok is leszek a munkában, akinek min­den törekvése az lesz, hogy megossza a muDka nehézségét, a nap bevét és terhét veletek, aki­nek minden boldogsága az lesz, hogy nektek örömet és vigasz­talást szerezhet. — És tőletek, kedves Oltártestvéreim azt ké­rem, amit a méltóságos Főpré- post úr volt szives előlegezni, hogy a köteles tiszteleten kívül, amit meg fogtok újítani, ragasz­kodjatok a főpásztorotokhoz. A mai fogadalom alkalmával fűz­zétek bele, hogy a szociális te­vékenység terén főpásztorotok utasításait szívesen fogjátok fo­gadni és azokat meg is fogjá­tok tenni. — Szeretettel köszöntőm a mai napon kedves hiveimet is, nemcsak azokat, akik a mos­tani alkalommal a templomban jelen vannak, hanem azokat is, akik az egyházmegyében, annak városaiban, községeiben, falvai­ban és tanyáin a napi munká­jukat végzik. Érezzék meg, hogy a főpásztor szeretete kiárad innen rájuk is. Szeretni akarja őket, imádkozni akar érettük és dolgozni életük javáért. — Szeretettel köszöntőm egy­házmegyém vezető-állásban levő w á R OSI FILMSZÍNHÁZ Szombaton yj4, Vj’6, Vi8 órakor Vasárnap %2, J#4, *£6, Vi8 órakor TOSCA Puccini örökbecsű operájának filmváltozata Főszerepben : Argentina Imperio Scarpia: Simon Michel. Cavaradossi: Rossano Brazri JÖN! Szerelem és vérpad

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom