Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)

1942-07-22 / 58. szám

Ara: 12 fiSfiér f o i it i h a i és társadalmi hetilap. Megjelenik hetenként hétszer: szerdán és szombaton ELŐFIZETÉSI ABa. S&alyben egy negyedévre................. Tádékén egy negyedévre...................... XgyM szám ára . ................................. 8 P — t 3 P 50 f 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ES LAPTULAJDONOS: BERCSÉNYI DEZSŐ SZERKESZTŐSED ES KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-mtoa és Csányi-Üiis sarkán. Telefon: 1T, Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyílt-tér díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendő A nemzet és a faj védelméről beszélt váci előadásán az alispán Ez lenne Vác város húsellátása? A vármegye alispánja nagy­­fontosságú felhatalmazást adott Pest vármegye főszolgabiráinak és polgármestereinek. A meg­hatalmazással reájuk ruházta, hogy járásukban, vagy városuk­ban a húsellátást ne csak ren­dezzék, hanem ellenőrizzék is Ezen az alapon nálunk a pol­gármesternek hathatós beleszó­lása van a város közönségének húsellátásába és azzal Inczédy- Meiszner János polgármester élni is kíván. Két rendelkezés készült el ugyanis a városházán e nagy fontosságú üggyel kapcsolatban. Az összes húsiparosok, heute Sek és mészárosok írásos fi­gyelmeztetést kaptak a polgár­­mestertől, hogy „mindent kö­vessenek el“ a város lakosságá­nak hússal való ellátására és semmi körülmények között más községbelinek, vagy városbeli­nek húst ne mérjenek ki. A polgármester most megkapta azt az engedélyt az alispántól, hogy revizió alá vegye a húsiparosok iparengedélyét és amelyik ipa­ros hosszabb idő óta nem vá gott, vagy nem mért ki húst az üzemében, annak iparengedé­lyét megszűntnek jelenthesse ki és más jelentkező iparosnak adhassa. A másik rendelkezés főként a közönséget érdekli közelről. Apolgármester elrendelte ugyan is, hogy ezentúl a városháza kapuja alatt naponta kifüggesz­­szék, melyik mészáros mennyi marhát vágott, melyik hentes mennyi sertést szúrt le és vitt üzletébe kimérésre. A közönsé­get itt tájékoztatni fogják arról, hogy hol kell húst keresni. Mikor azt vetettük közbe, hogy ezzel a közönség nagy része még nem fogja tudni, hogy me­lyik üzletben lesz hús, mert a vágások csak késő délután fe­jeződnek be és igy csak este­felé teszik közzé azokat a vá­rosháza hirdetőtábláján. Másnap hajnalban pedig megkezdik a kimérést és mire a közönség j jelentkezni kezd, a hús már el- j fogyott, Micsoda tülekedés lesz ; esténkint a városháza alatt, j hogy megtudják, hói vágtak ! A közönség kényelmét azzal le­hetne szolgálni, ha minden hen­tes és mészáros kötelezve lenne üzletének kirakatában feltűnő betűkkel' kiírni, hogy ennyi és ennyi marhát, sertést vágtam. Kimérés holnap reggel 7 órakor kezdődik. Mert a városházán azt is kijelentették, hogy az üzletnyitásnak törvényes rendje van és ezentúl nem lehet majd a hentes- és mészárosüzletekben a derengő hajnali órákban meg­kezdeni a húskimérést. A közönség agyában már az is megfordult, hogy hatósági hússzéket kellene felállítani és a város láthatná el lakosságát hússal. Rizikómentesen tehetné. Bátran nevezhetjük szabadegyetem­nek azt az értékes előadás sorozatot, melyet most városunkban a Szent Jó­zsef Fiúnevelő Intézetben bárom vár­megye mintegy 80 női tanereje ré­­■ szére tartanak. Megemlékeztünk arról, bogy a vár­megyei népművelési bizottság az isko­­lánkivüli népművelés fejlesztésére, tö­kéletesítésére nyolc napos tanfolyamot rendez Vácon, hol a népoktatókat, je­lenleg hölgyeket olyan elődadások ke­retében ismertetik meg a népművelés magasabb feladataival, melyek nívó tekintetében magasan állnak. Katona Géza népművelési titkár, lel­ke ezeknek a tanfolyamoknak és az ő frappáns bevezető, majd. befejező sza­vaival konferálja be az egyes előadó­kat, akik a legváltozatosabb, de ter­mészetesen a célkitűzéseknek megfe­lelő témakört választják előadásuk tárgyául. Ez a nyolc nap. mely. mint mondjuk, egy magasabb továbbképzés, munkában eltöltött gazdag program­má testesült. Az elméleti előadások a délelőtti órákban egyfolytában tarta­nak egészen az ebédidőig, ebéd után pihenés, sport és szórakozás, az esti órákban pedig különféle gyakorlati tanfolyamok tarkítják a zsúfolt ter­vezetet. , Azt irtuk legutóbbi beszámolónk­ban, hogy vármegyénk alispánja, vitéz Endre László, kinek legfőbb égisze alatt áll az egész tanfolyam, több Íz­ben ellátogat Vácra. Valóban az alis­pán szívesen tartózkodik a kis cso­portnál. mert bár a megnyitásra nem tudott eljönni, de a szombati ismerke­dési esten a Nagysörházban tartott halászlén már ott láttuk a hölgyko­szorú közepén, kit természetesen nagy ovációval fogadtak. Eljött az alispán kedden délelőtt is és ez alkalommal azt a szerepet vál­lalta, hogy előadást tart. Gyorsvonat­tal jelezte érkezését, ki is vonult a vá­rosi diszhintó a huszárral a vasúti állomásra, de az alispán csizmában. és bricsesznadrágban egy órával a gyors­vonat érkezése előtt autójából szállott ki a Szent József intézet előtt. Besietett az előadó terembe és rö­vid idő múlva felült az előadó asztal­hoz, hogy beszéljen figyelmes hallga­tóságának. Bejelentette, hogy nemzet­­védelemről, fajvédelemről és ezzel kapcsolatos kormányintézkedésekről kí­ván előadást tartani. Aztán úgy bele­mélyedt érdekes témájába, hogy észre sem vette, mily gyorsan repül az idő, mert az előadás teljes másfél óráig tartott. Bőven beszámolt a nemzetvé­delmi intézkedésekről, ezzel kapcsolat­ban kitért az Országos Nép és Család­­védelmi Alap fontos szerepére, célki­tűzéseire és máris látható eredményei­re. A jelenlevő városi főjegyzőnktől, Karay Kálmántól megkérdezte, hogy Vácon hány Oncsa házat építettek fel a sokgyermekes családok 'részére. Mi­után nálunk még az építkezésnél tar­tanak, beszámolt arról, hogy a . vár-Váci katona-fiú a háborús Firenzében Az olasz kormány meghívta üdülésre, a magyar sebesült ka­tonákat Ezek között volt Völgyi László zászlós, a takarékpénztár könyvelője is, ki a gyönyörű vá­rosban nyitott szemmel járt és tapasztalatait a következő érde­kes cikkben foglalta össze. Firenze város megtisztelő meghívásá­ra tiz-tiz magyar, német, olasz, spa­nyol, román, szlovák, finn frontse­besült bajtársammal alkalmam volt be­letekinteni az olasz nép háborús éle­tébe. A nyolcadik Zenés Május gazdag programja mellett üdültetésünk és az olasz művészet tanulmányozása volt olasz utunk célja. Az Ente Provinciale Per II Turismo hozzánk beosztott vezetője Signore Al­­pini szerencsénkre ügyesen és tartalma­sán használta ki a rendelkezésünkre álló tizenhat napot. így sokkal több és értékesebb tapasztalnivalót, látnivalót éltünk át. A finomharmoniájú és változatos, derűsszépségű vidékekre vágyó álmom lesi esült meg Firenzében. A Piazza Miehelangelóról midőn lenéztem, cso­­<lála<os mozaiknak láttam a várost­­ezerszinű virágágyai közül kiemelkedő régi épületeivel, á Cascinóknak az Ar­nóval versenyző örökzöldben kígyózó sétányaival, csipke fehér márványaival, évszázados rőt tégláival, szürke ódon falaival. Ez a temérdek szín egyetlen mennyei nyugodtságú összhangba ol­vadt egybe. De, amidőn leértem a város szivébe, csalódásfélét éreztem és egyúttal az olasz kertművészetet dicsértem. Amit fent a Michelangeló téren ezerszinű virágágyaknak láttam, az itt lent ha­digazdálkodásra bevetett virágágyak. Csak a széle illatozó, sokszínű virág, lényegében veteményeságy. Búzától a napraforgón keresztül a zöldborsóig minden mezei és konyha növényt meg­találunk az utcák, terek, sétányok, disz­­kertek berkeiben. Csodálatom megsok­­szorosodott, amidőn ezen virágágyak végeihez értem, óvóhelyi lejáratok. Ke­­resztíil-kasul futják be a várost ilyen 200—300 személyt kényelmesen befo­gadó, vasbeton épitményű óvóhelysé­gek. (A váci Székesegyház-tér esztele­nül IjöIemelete pincéi jutottak önkén­telenül eszembe.) E tökéletesen megépített légoltalmi berendezéseket korszerűin megszerve­zett és vasfegyelmű légoltalmi intéz­kedések egészítik ki. 22 órakor teljes a város elsötétítése. Minden nyilvános helységben záróra. Az utcalámpákon még kék fény sem pislog, a járdák szegélyeit sem meszelték be, mint ná­lunk. Az elsötétítés beálltától az utcán gyulát gyújtani, dohányozni nem sza­bad. Hang után botorkálnak az utcán s csak akkor, ha feltétlenül szükséges! Fegyelem az egész vonalon! »Súlyos bír­ságot mérnek a renitenskedőkre. Pl. fénykiszürődésért az ablakon először pénzbírsággal- másodízben elzárással büntetik a lakástulajdonost. Kellenek is e szigorú intézkedések, hiszen Málta az angolok legközelebbi repülőtámaszpontja légvonalban alig 800 krn-re fekszik Firenzétől. Éjjeli be­repülések pedig még az erősen kiépített légvédelmi záróvonalak ellenére is már megtörténtek az ellenség részéről. Hi­szen meg akarják menteni az ezeréves civilizációjuk alkotta sokféle művésze­tük halhatatlan remekeit. Mindent el is követnek megmentésükre. Értékes festményeiket óvóhelységben tárolják, szobraikat, templomaikat és azok oltá­rait homokzsákokkal övezik. Művésze­tük legjavát sajnos igy nem is láthat­tuk. Csak ajándékba adott műalkotá­saik fényképei sugározták felénk múl­tuk nagyságát és jelen erejük minden törekvését. TTgy gondolom, fölösleges művésze­tük alkotásait leírnom, hiszen egy olasz Bedekker sokkal kimerítőbben tájékoz­tat azokról, ellenben mindenki érdek­lődésének teszek eleget akkor, ha azok­ra a látottakra, tapasztaltakra utalok, amit egy külföldi lát, hall egy olyan népnél, amely szintén hadban áll. Bi­zonyára, mint sokan mások, a kedves olvasók is azt kérdeznék tőlem: ho­gyan vélekedik az olasz nép a most folyó háborúról és mennyiken viseli e háború következményeit pl. lelkileg, gazdaságilag. A következőkben ezekre térek ká. Kiváló alkalmam nyílt ezen kérdések tanulmányozására, ha Albergo Regina szállodánk előtt elhaladó autóbuszra szálltam és azon a Piazza Viktor Em­­manulre, a város centrumába mentem. Az olasz élet középpontjának is nevez­hetném e teret. Főposta. Nemzeti bank, áruház, kávéházak, vendéglők, cukrász­dák, mindenléle üzlet, a pesti teleki­­tőrünkhöz hasonló pavillonos kirako­dóvásár övezte e hatalmas térséget. Zsongó embertömeg, csilingelő autó­buszok, villamosok, fagázhajtású ma­gánautók, konflisok, taxik tarkítottak a képét, zsalugáteres komor emeletes üzletházak tövében ácsorgó vitatkozó csoportok nyújtották a tér dekoráció­ját. Tehát önkéntelenül szemem elé tárult az olasz élet, mely semmivel sem más, mint nálunk. Gondokban, különféle gondolatokba merült olasz népen is, miként a pestin, csak a sántikaló, fel - kötött kezű katona látására tapasztal­hat ó az a tudat: hiszen háború van!

Next

/
Oldalképek
Tartalom