Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)

1942-01-04 / 1. szám

56. örfolysi VÁC 1. szám Véc. 1942 január 4 Gáli József tanügyi főtanácsos urnák Mélt Jókai-utca 8. hírlap ?ol HIHal é a társadalmi hetilap. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és v a s ó r n a ELŐFIZETÉSI IRAs Helyben egy negyedévre 3 P — t Vidéken egy negyedévre . . . . . 3 P 50 f Egyes szám ára . . . . „ „ .... . 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ IS LAPTULAJDGNOS: DERCSÉNYI DEZSŐ SZERKESZT08BG IS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-fat sarkán. Telefoni 1T, Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyílt-tér díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendő. Anglia becsapja a zsidókat! Ezt mondja egy zsidó-röpirat, mely Vácon látott napvilágot Most, mikor a földre sújtott zsidó­ság, mint az igazhivő Mekka felé, Lon­don irányában várja a feltámadás csil- ’ lagát, a maga nemében ritka röpirat j jelent meg városunkban. Névtelen a szerző, de minden sora elárulja, hogy a »kiválasztott nép« soraiból került ki s ennek dacára megtagadja az egységes gondolkodást, amidőn oldalaAm át fa­jának nem ismert hűvös józanságával megállapítja, hogy az angolok mindent Inkább akarnak, de a zsidóság' eszmei­nek megvalósítását nem, ennélfogva Anglia a Balfour-deklaráció óta be­csapja a világ zsidóságát. Nem lesz érdektelen megismernünk a röpirat nyomán azt a nyilatkozatot, melyet 24 év előtt Balfour lord, kül­ügyminiszter intézett Rotschild lord­hoz s amelytől oly sokat kért és vár még mindig á világ zsidósága. »Külügyminisztérium, 1917 nóv. 2. Kedves Lord Rotschild! Nagy megelégedésemre szolgál, hogy Őfelsége kormányának nevében a cionista törekvések iránt a kabinet által is felülvizsgált és helyesnek el­fogadott alábbi szimpátianyilatkoza­tot közölhetem önnel. Őfelsége kormánya a zsidó nép ré­szére Palesztinában nemzeti otthon létesítése iránt jóakarattal viseltetik és a legnagyobb erőfeszítéseket fogja kifejteni, hogy megkönnyitse ennek a célnak az elérését, melynél azon­ban tisztában kell lenni, hogy sem­mi olyasmi nem tehető, ami a lé­tező nemzsidó közösségeknek Palesz­tinában és a zsidóknak jogállását bármely más országban csorbíthatná. Kérem, hogy ezt a nyilatkozatot adja tudomására Nagybritánia és Ír­ország cionista szövetségének. James Balfour.« E hivatalos nyilatkozatra támasz­kodva a zsidóság biztosra vette, hogy Palesztinában most már végleg beren­dezkedik és megvalósíthatja a zsidó álmot: a zsidó államot. A béke- szerződések megkötésekor kivívták ugyanis a nemzeti kisebbségek, hogy védelmükre, hatalmas protektort vá­laszthattak, melyek garantálták, hogy terveiket valóra válthatják. Már itt megnyilvánult Anglia álnoksága. Az arabok azt kérték a Népszövetségtől, hogy az USA legyen az ő protektor- juk, de Anglia megakadályozta és ke- resztülerőszakolta, hogy úgy a zsidók, mint az arabok protektora ő lehessen, így azután ő kapta meg a hatalmat Palesztina fölött is, mert (szintén Anglia kívánsága) kimondotta a nép- szövetség, hogy az ott lakó két nép még nem érett az önállóságra, tehát gondnok kell föléjük. Ez mind Anglia, világhatalmi elgon­dolásából eredt. Az Indiához vezető út egyik oldala, Egyptom és Suez a kezé­ben volt, a túlsó oldal, Palesztina és Mezopotánia is kellett neki. így azután minden ünnepélyes deklaráció ellenére máig is hatalmában tart két népet és mesterséges ellentétek szitásával iga­zolja, hogy mig egyik sem »érett« az önállóságra, miért is nem kell Palesz­tinából és Mezopotámiából kivonulnia. Húsz évnél már több, hogy Anglia Ígért a zsidóságnak és minden tény­kedése odairányul, hogy soha Ígéretét be ne váltsa. Mindenütt vörös fonálként húzódik keresztül a zsidóság újabb életén Anglia álnoksága, melyet a váci röp­irat pontró 1-pontra ki is mutat. Még sem eléggé bátor. Mert nem vonja le a konzekvenciát és nem kiáltja oda a zsidóságnak: Ma se bízzatok Angliában, mert ha győzne is, megcsalna bennün­ket! Múzeum-közgyűlés Tragor Ignác nélkül Elérkezett az új Vizkereszt napja, mely évtizedek óta a Muzenm Egyesü­leté. Ez idén is megtartják a közgyű­lést, melyet majdnem teljesen az ö emlékének szentelnek. Tárgysorozat ez lesz. 1. A közgyűlést megnyitja dr Göndör Sándor alelnök. 2. Dr Szarka Gyula titkár jelentése. 3. Dr Inczédy József jelentése a pénztár állapotáról. 4. A tisztikar választása. 5. Bán Már­ton piarista, c. gimn. igazgató, a vá­rosi muzeum igazgató-őre emlékbeszé­det mond dr Tragor Ignác volt mu- zeumegyesületi elnökről. 6. Esetleges indítványok. Kinevezés a pénzügynél A Kormányzó úr dr vitéz Nyerges Gyula pü. főtanácsosi címmel és jel­leggel felruházott pü. tanácsost pü. főtanácsossá nevezte ki. A pénzügyminiszter Knézy István forgalmi adóhivatali I. o. tisztet, a vá­ci forgalmi adóhivatal vezetőjét a IX. fiz. osztályba forgalmi adóhivatali fő­tisztté, Száger Tibor váci id. minőségű forgalmi adóhivatali II- o. tisztet a X. fiz. osztályba id. minőségű forgalmi adóhivatali I. oszt. tisztté, Gyulai Ist­ván váci forgalmi adóhivatali gyakor­nokot a XI. fiz. osztályba id. min. forgalmi adóhivatali II. oszt. tisztté nevezte ki. Még van , karácsonyi ajándék a tűzharcosoknak A Magyar Tűzharcos Szövetség váci főcsoportja legközelebbi bajtársi össze­jövetelét január 12-én, hétfőn este 8 órakor tartja a szokott helyen. Ez al­kalommal kiosztásra kerülnek az utó­lag beérkezett karácsonyi ajándékok. Gyönyörű kiállításban jelent meg Dercsényi Dezső dr hatalmas munkája: Nagy Lajos kora A karácsonyi könyvpiac szakértők ál­tal elismert egyik legszebb könyve: Dercsényi Dezső dr hatalmas munkája, mely Nagy Lajos királyunk négy év­tizedes dicső kormányzásának korát tárgyalja. Most van 600 éve, hogy az Anjouk királya magyar trónra lépett és művészi megjelenéssel méltó köntösben ismerteti Dercsényi Dezső Írása azt a kort, amikor Magyarország halárát há­rom tenger mosta. Az Egyetemi Nyomda tökéletes mun­kát végzett, midőn a pazar kiállítású könyvvel meglepte a magyar tudomá­nyos világot és a bibliofileket. A fiatal műtörténész sokkal közelebb áll hozzánk, mintsem hogy elkövetnék azt az Ízléstelenséget, hogy munkájá­nak belső tartalmát dicsérnék. Ánv- nyit írhatunk, hogy a budapesti napi­lapok egymásután a legnagyobb elis­meréssel írnak a könyvről és Írójáról. Álljon itt Nagy Lajos kora elis- mtolen legkiválóbb ismerőjének, Kar­dos Tibor egyetemi magá.ntanárnak kri­tika-részlete. mellyel a szép munkát méltatja: Nagy Lajos koráról egyszerűen nem tudunk eleget. Mindez természetesen a tágabb értelemben vett közvéleményre áll, mert a szaktudomány évtizedek óta csendes és szakadatlan munkával ké­szíti elő alakjának közvetlen, teljesebb és éppen ezért új megismerését. Gere- vich Tibornak egy kiváló, fiatal tanít- j ványa, Dercsényi Dezső vállalkozott rá, j hogy ezt a szinte áttekinthetetlenül nagy anyagot összegyűjtse és megros­tálja. Töretlen munkakedv kellett hoz­zá, és józanság, amely kom öl y kritikai érzékkel kezeli az anyagot. Bízvást el­mondható, hogy lényegében mindazt össze tudta fogni, amit Hóman Bálint, Gerevich Tibor és mások e téren föl­kutattak. Művészettörténeti vonatko­zásban maga a szerző is lényegesen gazdagította az anyagot. Csak most derül ki, hogy művészi emlékek szem­pontjából milyen fékyes' kor volt Nagy Lajosé. Meglep az élénk építkezési kedv, amely egy aránylag rövid építé­szeti korszak, vagyis négy évtized alatt elég sokat hozott létre, még jobban meglep a ragyogóan fejlődő szobrászat, mely a rokon és szinte talajának szá­mítható ötvösművészettel egyetemben hazai előzményekből bontakozott ki és emelkedett a megújuló olasz művészet­tel majdnem egyenlő színvonalra.Meg­lep az olasz és francia (avignoni) fes­tészeti középpontok megihlette fal- és könyvfestészet, a pompázatos lovagi életnek megfelelő gazdag iparművészet. Mindez, érthetetlen és halott lenne, ha a szerző nem tenné eléje, mint' prae- rnissát, az udvari életnek jól megraj­zolt és teljes képét. Csak Nagy Lajos fizikai és lelki képén, az udvari lovagi életen, szellemi kultúrán keresztül tud­juk megérteni a művészi virágzást. A magyar középkor utolsó hatalmas föl- lobbanása a maga különös, izgatott, át­meneti világával, gyönyörködő élet- és pompaszeretetével táplálta a művésze­teket, melyekben viszont mintegy lát­hatóan. ölt testet a késő középkori életérzés és világfölfogás. A történettu­domány is hálás lehet ezért az össze­foglaló képért, mely a további kutatá­sokat lényegesen megkönnyíti. A ku­tatásban mutatkozó hézagok most nyil­vánvalókká lettek, megvilágosodtak egyes összefüggések, fölvetődtek egyes problémák, melyek megoldásra várnak és esetleg tér nyílik a vadászkedvnek is a munka arányából következő, elke­rülhetetlen hibák kijavítására. Műve megerősíti egyetek között azt a sejté­sünket is, hogy a magyarság kultúra­teremtő ereje ekkor már akadálytala­nul érvényesült. Szakember és nagykö­zönség egyaránt ajándéknak veheti ezt a szép, komoly munkát, mely egy is­meretlen és nagyszerű korszakot tár föl a magyarság múltjából. * Még csak annyit, hogy a könyv író­jának lelkületére élénk világot vet,hogy műve második oldalán művét édesany­jának ajánlja, . .. _ ____ Gresz Szilveszter visszapályázza a váci otvosí állást Néhány hónapja hogy eltűnt ut­cáinkról sudár magas alakja és nem szabad búcsút intern neki, mert min­den valószínűség szArint nemsokára is­mét találkozni fogúik vele Vác utcáin, főkép pedig piacán.^! Gresz Szilveszter <flt Veszprémből ke­rült Vácra tisztiorvosiak. Ismeretlenül pályázott és elnyerte váz állást. Egy­szer csak Vácon termeit és megkezdte működését. De hamar V rnegismerték! Réme lett főként a piacnák. Boltok­ban, műhelyekben is rettegtek tőle, mert ha megjelent, mindig tálált ki­fogásolni valót az egészség nevében. A piaci kofák pedig egyenesen reszke­tek. A régi patriarkális árusítást, föld­ről, piszkos rongyokról csakhamar megszüntette. Megizlelte a tejet, tej­fölt és a mi csak rossznak látszott, rögtön kiürítette, elpusztította. De nem felejtette el az egészség kihágók ellen feljelentést tenni. Nem nézte, hogy ezzel magánpraxisa szenved, a nálunk szokatlan erélyes piaci ellenőrzést pi­henés nélkül, hétről hétre folytatta. Ezek után teljesen érthető az a fel­lélegzés, mely főként a piacok táján volt érezhető, midőn hire terjedt, hogy Gresz Szilvesztert Baja törvényhatósági város tiszti orvosának nevezték ki. Miért ment el Gresz doktori Ma­gyarázata egyszerű. Fe'esége oki. gim­náziumi tanár, akit időközben a bajai lánygimnáziumhoz nevezett ki a köz- oktatásügyi miniszter. Egyikük sem akarta, hogy külön, .külön éljenek,miért

Next

/
Oldalképek
Tartalom