Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)

1937-12-05 / 91. szám

József főíegyőrtől, hogy 1934i- ben állítólag 30 mázsa répát vit­tek Rusztek igazgatónak és nem tudja, tiogy az árát megfizette-e. — Józsa Sándor fegyőr 15 éve az irodában dolgozik és Thury miniszteri tanácsos parancsára utána nézett a könyvekben, hogy szállitottak-je marharépát. Meg­állapította, hogy ilyen szállítás nem történt. — Viléz Kenéz őrsparancsnok kijelenti, hogy tud a répakiásá­sáról és arról, hogy kb. öt má­zsát kicseréltek. A répát feleltet­ték és a későbbi termésből az igazgatónak megadták. Nagy feltűnést kelt Ruszith.il- Rlisztek Lajosné megjelenése a törvényszék előtt. Elmondja, hogy állataiknak etetéséről ő gondoskodott, melyeket a piacon vásárolt. Férje sohasem folyt be­le, amint mondotta, elég gondja van a fegyházban. Egyszer vet­tem répát és szóltam az őrsj^a- rancsnoknak, hogy a fegyházi állatokkal etessék fel, mert fél­tein, hogy nedves és elromlik. A fegyháznak épen szüksége volt répára. — A házidolgosokra tényleg olyan szigorú parancs volt? — Igen. az uram szigorúan megtiltotta a csempészést és mi­kor rajta értek egyet, azonnal leváltották. — Le meri tenni az esküt mindezekre? — Igen, nyugodt lelkiismeret­tel! Szenessy Árpád nyug. főtiszt kijelenti, "hogy az igazgató nem kaphatott a Bukiban termett ré­pából. Ő éveken át gondnok {/olt, Standard, Phillips és Telefunken új rádiókészülékeket díj­talanul bemutatja Virányi Vác, Gróf Csáky-út /. Telefon: léié Jllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllli r Nem kormoz Szagtalanul ég Hamutartalma 8°/o = 9 Magas hol okú m Kapható: | Hirschfeld Ottónál Széchenyi-ufca 13. ha az igazgató bár itt kapoilt volna is, azt neki bejelentik. Most hallja először, hogy ilyen váddal illetik. Marczinka főtanácsos kijelen­ti, hogy nem találja nyomát (mi­szerint Rusztek Lajos répát ka­pott volna a Bükiből, erről a könyvekben nincs szó, pedig a minisztériumtól engedélyt kapojtt rá. Harmadik vád: A kényszer állatvágások A vád szerint Rusztek igazga­tó Perlusz Márton által a sajájt kényszer vágott tehenét a fegyin­tézetnek szállította élelmezésre. Imre Gyula, élelmező tiszt vallja, hogy az igazgatótól egy­szer utasítást kapott, miszerint másnap Perlusz által szállítan­dó marhahús minőségét ne ki­fogásolja, mert az ő kényszer­vágott marhája lesz. A hús sár­gás kinézésű volt. Most megma­gyarázza Imre, hogy milyen húst kellett szállítani. A budapesti másodosztályú hús minősége szerint domináljon a vörös szín. — Ártalmas volt a hús az élel­mezésre ? Nem volt ártalmas, hisz a hatósági húsvizsgáló pecsétje is rajta volt és közfogyasztásra al­kalmasnak találtató, tt. Az elnök most felolvassa az igazságügymi niszlérium Írásos engedélyét, mely szerint Rusztek Lajos igazgatónak engedélyt ad a kényszervágott tehén húsának a fegyliáz részére való kiméré­sére. Ha az igazgató nemi mond­ja, folytatja az elnök kérdéseit, hogy ne kifogásolja a húst, mit tesz ? — Akkor nem veszem át! Kérdezte az állatorvost, miért sárga a hús? Igen, ő megnyugtatott, hogy a hús jó, különben nem bélye­gezte volna le. — Volt kára ebből az intézet­nek? — Betegedés történt? — Nem. Most az elnök megállapítja, hogy nincs oly miniszteri ren­delet, mely tiltaná, hogy kény­szervágásból ne lenne szabad húst fogyasztásra átvenni. Most az ügyész kérdezi a ta­nút: — Ellensége maga az igaz­gatónak? Nem tud válaszolni, mert dr Ruszlhi-Rusztek Lajos felemel­kedik helyéről és mond valamit, amiből ez érthető ki: Itt ülnek előttem az intézet tisztviselői és a vizsgálat alaLt egyetlen egy sem köszönt nekem, volt főnö­küknek! — Erre majd felelünk ! — mondja Horváth Kálmán. Perlusz Márton 63 éves hen­tes és mészáros kihallgatása kö­vetkezik. Azt mondja az elnök kérdésére, hogy amint az új igazgató jött, megszűnt fegyházi hússzállitó lenni. — Nem úgy van, — szól az elnök, — jobban emlékezzék! — Igen, most egy éve lehet, hogy kiestem a hússzállitásból. Nem adott ön kényszervá­gott állat húsát az intézetnek? — Nem, soha, mindig1 szabály­szerűen szállítottam! — válaszol határozottan Perlusz. — Figyelmeztetem a hamis tanuzás következményeire, — mondja az elnök —, egyenesen válaszoljon, mindig megkerüli a kérdést! Itt nem magát akarják porolni. Adatok vannak rá, hogy kényszervágást végzett. — Igen, kétszer vettem a volt igazgató úrtól tehenet. Az egyik szöget nyelt, ezt levittem az is­tállómba és ott tartottam napo­kig. A 'másik nem tudta borját megszülni. — Tanú van rá, hogy maga kényszervágott állat húsát adta el az intézetnek! — Honnan tudja az élelmező tiszt, hogy én kényszervágoll húst vittem be? Kijelentem, hogy egyetlen egyszer sem' adtam a fegyháznak ezeknek a tehenek­nek húsából, mert ezek jobbak voltak és én nem vagyok köteles j'obb húst adni. Az egyik hét mázsás tehén volt' akkor vág­tam egy 350 kilósat, annak hú­sát vittem be. Vádlott (Perlusz felé kiáltoz­va): — Hogyan vásárolhatott Rusztek igazgatótól mirhát, mi­kor annak sohasem volt járlata? Elnök (szigorúan): — Nézze, maga nagy bűvésze a gyanúsítá­soknak. Azért, mert a valóság bizonyítását elrendeltük, magá­nak még nem lehet nagy hangja, tehát ne kiabáljon. Ezért rendre - utasitom! Dezső Dezső állatorvos vall­ja, hogy Ruszteknek két tehené(t kezelte. Egyiknek idegen test volt az előgyomrában (szöget nyelt), a másik altesti bénulás miatt nem tudóit szülni. Mindkettőt le­vágták, kövér tehenek voltak, hú­sukat lebélyegeztem. Ezután az állatorvos magyarázatot adott arról, hogy máért volt a hús sár­gás. Az igazságügyi főszámtanácsos nyilatkozott ezután, hogy Per- 1 úsznak joga volt levágni az álla­tot, a minisztérium engedélyt adott Ruszteknek az eladásra, csak az árra tartotta fenn jogát. Negyedik vád: Perlusz (benzint csempészeit Varga István ny. főfegyőr vall­ja, hogy egyszer Perl úsznak az intézetből benzint vittek ki. A fegyházi sofőr kabátja alalt hoz­ta a kannát és akkor lehívták Rusztek igazgatót, ki botjával az autó gumiját ütögetve, szigorúan így szólt: — Vegye tudomásul, Perlusz úr, hogy maga utoljára volt benn autójával az intézet­ben. Elnök: — Ez igen fontos, ké­rem, szó szerint vegyük jegyző­könyvbe ! Fehérváry László szerint sok­szor mosták Perlusz autóját a íegyencek, de benzint nem látott csempészni. Szenessy Árpád tud­ja, hogy benzint vittek ki Per- lusz részére az intézetből. Hornyánszky védő: — És a kitiltás után is járt be Perlusz aulója a fegyházba? Elnök: — Ez Perlusz dolga! A sértettre már nem tartozik! — Hát jöjjön most Perlusz — szól az elnök. Most Arady Béla áll fel, ki­jelenti, hogy Perlusz kihallgatá­sától eláll, majd utána halk ösz- szesúgás és Rusztek közbeszól: — Én kívánom akihallgatását. — Azt hiszem, igaza van, hogy kéri Perlusz kihallgatását — jegyzi meg az elnök. Elnök: — Arról nem kell val­lania, hogy történtje kísérlet, mi­szerint a fegyházból ön benzint csempészeit volna ki autóján. Perlusz azonnal válaszol és ki­jelenti, hogy vallani akar. ő éj­szaka Budapestről jövet a fegy- ház autóját az országúton el­akadva találta és ott a helyszí­nen átadta neki benzinkészletét, hogy haza tudjon jönni. Másnap azért ment be a fegyházba, hogy a kölcsönadott benzint megkap­ja. Meg is kapta. — Akkor miért volt szükség arra, hogy a fegyház sofőrje a kabátja alalt vigye a benzinkan­nát?- Nem' vitte, de nem is vihet­te, hiszen egy tízliteres kannát nem lehet elrejteni a kabát alá. Úgy hozta, hogy azt mindenki láthatta, hiszen mindenki tudott arról, hogy a fegyházi autót ben­zinnel kisegítettem. — Jöjjön csak ide Varga, — mondja az elnök. — Maga na­gyon misztikus dolgokat mond. Fenntartja, hogy a benzint ka­bát alatt hozták ki? Mondja Per­lusz szemébe! Szembesítésnél mindketten megmaradnak állításuk melleit. Most Perlusz arról lesz vallo­mást, hogy az igazgatót 30 fil­léres kilométerpénzért szokta szállítani. Ez abban az időben nem volt drága fuvar, mert volt, akitől 40 fillért kért, ez olyan közepes kilométerpénz volt. De elszaporodtak Vácon a taxik, akik már 20 fillérért fuvaroztak és az igazgató ettől az időtől kezdve taxikkal járt. Marcinka főtanácsos kijelenti, hogy az autó-ügyből kifolyólag a kincstárnak semmi kára nem származott. Elnök: — Nagyon köszönöm. Ötödik és a hatodik vád; Rusztek a fegyházzai üvégez­tetett és nem fizetett Fehérváry László fegyőr azt vallja, hogy tudja, miszerint azí igazgató házát a fegyház üvegez- tette és az nem lett elszámolva. Az elnök most felolvassa a vizs­gálati iratokból, hogy Rusztek Lajos 156 pengőt fizetett az üve­gezésért. Azután komoly intel­met intéz a tanúhoz, hogy miért vádaskodik, ha bizonyosat nem tud. Állásával játszik, ha hamis vallomást tesz. Ezután a váci ál­lamrendőrség jelentését olvassa fel, melyben a kiküldött detektív megállapítja, hogy Rusztek La­jos házának nincs is üveges ver- randája és ha a területet üvegez­Házikabátok, köntösök Alkalmas karácsonyi ajándékok nagy választékban Zilz ern él

Next

/
Oldalképek
Tartalom