Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)

1937-11-28 / 89. szám

V: X O I it I R ti A P 3 Egy francia lap a váci fegyházról A Détective cimü francia bűnügyi képeslap november 4-ki számában terje­delmes cikk jelent meg a váci fegyház- ról. A cikk egy hosszabb, képekkel gazdagon díszített riportsorozat keretében jelent meg. (Les prisons du monde=A világ börtönei) s néhány sorban felhívták rá a figyelmet a budapesti napilapok is. Szer­zője Henry Malrlc (Merkadier) nem­csak a legmelegebb elismerés hangján ir váci tapasztalatairól, hanem valóban őszinte csodálattal van eltelve a magyar műveltség iránt. Értékes és igaz barátot nyertünk vele a magyar ügynek: és büszkék lehelünk rá, hogy itt Vácon. Hisz nemcsak Franciaországban, de szerte az egész világon ezren és ezren olvasták ezt a lapot és olvasói a társadalom legkülöm- bözőbb rétegeiből kerülnek ki. Öröm rá­gondolni ; hányán és hányán keresgélnek majd a lexikonokban, hányán ütik majd fel a térképet, hogy tájékozódjanak! És jól esik tudnunk, hogy érdeklődésük köz­ben egy baráti hang hirdeti a magyarság értékét és műveltségének nagyságát. Azt hisszük tehát, hogy örömet szer­zünk a Váci Hírlap olvasóinak, ha teljes egészében közöljük azt a cikket, amely a világ figyelmét hívta fel városunkra. Előbb a megjelent képeket is­mertetjük, azután a cikket hű fordításban. Kedves, hogy a szerző az igazgató és őrparancs­nok szavakat magyarul is kiírja, dűlt betűvel szedve, sőt később csak magyarul, elhagyva a fran­cia magyarázó-szöveget. A lap hét képet közöl a váci fegyházról. Ezek a képek bemu­tatják a gombkészitő-üzemet, a könyvkötőim, áhelyt, a nyomdát, a belső udvart néhány foglalatos­kodó rabbal (a kapu fölött jól látható a magyar címer), a fegyházat a Kőkapuval s a cikk élén az igazgatót dr Schüszler Rezsőt. Középen csónakban ülő rabokat látunk, amint kényel­mesen halásznak. A magyarázó szöveg hozzáteszi: »Idillikus lát­vány, de valóban így van.« A fegyházat és a kőkaput ábrázoló kép alatt olvasható szöveg pedig írnintégy összefoglalja az egész cikk velejét: »A váci fegyházf, egy órányira Budapesttől, amel­lett a diadalív (arc de trio'mphe) mellett emelkedik, ajmlelyet Má­ria Terézia tiszteletére emeltek. Külseje egyáltalán ne:m vissza­utasító ... Mert a magyar bünte- tőlörvénykönyv javítani és ne­velni akar, nem pedig »megto­rolni.« De lássuk a cikket. »Láttam a magyarországi ra­bokat, megismerteim életüket. Nyolcszázat láttam. Úgy, ahogy, m.'gism; r.eim. gondolataikat. Ala­pos betekintést nyertem minden­napi életükbe. Jól tudom, miről Ózdi síé Nem füstöl Nem kormoz Szagtalanul ég | • | Hamutartalma 8p/ci | Magas hőfokú sa j Kapható: | Hirschfeld Ottónál | Széchenyi-utca 13. beszélek. Ezek a rabok valóban olyanok, mint a »többi embe­rek« s nem az emberiség söpre­déke. Megőrizték az éleiben való hitüket és emberi méltóságuk tu­datát. Az elLévelyedés és az őrü­let napjai után ismét megtalál­ták az egészséges és normális élet izét és örömét. Az embersé­ges bánásmód csodálatos ered­ménye ez. Az igazat megvallom, nemi fog­lyokat láttam, hanem olyan szakmunkásokat, akik közösség­ben élnek és dolgoznak. Vác a Duna partján fekszik, egy órányira Budapesttől. La­kói egyforma házakban s egy­forma utcákban laknak. Mint minden vidéki városon, ezen is egy kissé az unalom egyhangú­sága érzik. A város végén a külváros: Kis- vác elején, egyszerű, de szilár­dan álló, mintegy húsz méter magas diadalív emelkedik. Ak­kor építették, mikor Mária Te­rézia királynő hű alattvalóit jött meglátogatni. A diadalív előtt alacsony fal, vasrács, virágok. Azután egy kö­rülbelül harminc méter magas fal, 'melynek se vége, se hossza. Ez a fegy ház fala. Az igazgató és Kenéz Imre őr- parancsnok vezetése alatt meg­látogattam a váci fegyházat. A váci fegyház igazgatója dr Schüszler Rezső, királyi ügyész, vizsgálóbíró és jogi doktor. Ra­gyogó műveltsége és finom ud­variassága elbűvölnék még a 1 e g me gá La Ik odo 11 abb emb er gy ű - lölőt as. De nelm kivétel a mas- gyarország'i fegyházak tmtgas- rangú tisziviselői között. Mert a többi fegyházigazgalók is igen művelt magasrangú tisztviselők. S kétségtelenül ez adja 'meg ve­zetésüknek a belátó emberiesség és a megértő jóakarat jellegét. Alaposan megnéztem a váci fegyházat. Minden talpalatnyi helyet megmutattak. Mindent iájt­tam. Mindent m eg|ma gy a r áztak. Annyira, hogy Ember Gyula1) barátom, a francia nyelv egyik kiváló magyar terjesztője, meg is unta a sok járás-kelést és in­kább a napon sütkérezett a virá­gos kertben. Én pedig szakadat­lanul jártam-keltem, föl és alá mindent jól megtekintettem. És én akartam is látni. És mondhatom, hogy felejthetetlen emléket vittem jm'agatnmal. Még ma is tűnődöm: vájjon fegyhá­zat, vagy pedig valami do.gozó ember-közösséget láttam-e? A fogadószobák tágasak és vi­lágosak, a hálótermek aprólékos gonddal tisztán tartva s külön­féleképen díszítve és csinosítva. Mindenkinek megvan a maga »matracos« ágya és szekrényké­je. Ebben aztán fehérnemű, könyvek, élelmiszerek és az el- méilt szabadság emlékei. Amott magas, tágas és világos cellák vannak. És étvágygerjesz­tő tisztaságéi konyhák. Megizlel- tem bőséges és Ízletes főztjüket. Sokkal jobb, mint az a gyaláza­tos koszt, amit boldogult katona­koromban ettem. A betegek táp­láléka finom és igazán kiváló. Hát még a csirke milyen finom! Igazán megnyalhatja az ember *) Magasrangú tisztviselő a külügy­minisztérium sajtóosztályán. Ö igazította útba a francia újságírót. KULTUR -MOZGO Szombaton 4—6-8, vasárnap 2—4-6 8, hétfőn 4—6 8, kedden 6 — 8 órakor, 20—80 fillérig. — Legkitűnőbb magyar film. — 1008/,-kal jobb, mint a színdarab. — 4 napig. VIKI Bársony Rózsi, Berky Lily, Kis Manyi, Zala Karola, Jávor, Rózsa­hegyi, Kabos, Csortos, Mály, Pethő, Nagy mind a iiz ujját utána! Az egyszerű és barátságos ka­tolikus kápolnából a kicsiny és komoly protestáns templomba megyünk, majd a titokzatosságot árasztó zsinagógába. A könyvtárban magyar, német és francia könyvek, gondos kö­tésben. Klasszikusaink. Népsze­rű regények. Coppóe költemé­nyei. Magyarország megbecsüli a barátságot. És Coppée Ferenc2 barátja volt és az is marad, a történelem viszontagságain ke­resztül is. Azután a napos ebédlők, a tantermek, a diszterem és a szín­ház. Majd a cellák, a megfenyí­tettek számára. »'Mindig üresek,« mondották. És el is hiszem. Az elsőfokú cellákban aszta­los-, elektrotechnikus- és lakaé tos- munkaasz/alok szakmunká­sok számára. A fegyelmi tanács helyisége. »Ritkán van rá szük­ség ...« Kérész tűimen l em a hatalmas, virágos udvarokon. A foglyok díszítő tehetsége látszik itt is, ott is. A fehér falakon buzdító jel­igék: »Lelkiismeret. Törvény. Haza. Egy Isten.« Oldalt a vil­lanyos mosoda, a római fürdők­höz hasonlatos fürdőtermek, a pék- és a hentesüzem. Mindenütt központi fűtés. Villanyos fa­gyasztó-üzem. Vannak szövő, varró és va­saló munkatermek. Kosárfonó s gombkészitő műhely. Csodálatos mindenfele formájú és nagysá­gú kosarakat fonnak, díszes és különleges színű gombokat ké- szitenek. A festőanyag délame- I rikai növényi gyökerekből ké­szül. Ezek száz- és százezer, számra jönnek. Más műhelyek­ben asztalosmunkákat végeznek és mezőgazdasági gépeket javí­tanak. Végül az összes magyarorszá­gi börtönök műhelyei közül a legjobban berendezett: a váci nyomda. Itt két modern rotációs gép van, öt gyorssajló, szedő- és soröntőgépek, körülvágó- és uj- sághaj togalógépek, számtalan betűszekrény és fűzőgép. A könyvkötőmííhely valóban mű­vésziesen dolgozik. Nyolcvan munkás dolgozik benne, napon­ként tíz órát. Az igazságügymi­nisztérium nyomtatványait szad­ii tják. A kertben kórház, napozóer­kélyekkel a tüdőbetegek számá­ra, szobákkal és hálótermekkel. Műtő- és röntgen térinek, jálék- és olvasótermiek. Nagy és gyors felvonók. Mintaszerű gyengélke­dő szoba. Az üvegházakban ritka virá­gok, értékes gyümölcsök. Vete­ményeskert. Gyümölcsös. Két gazdaság, egyik bent a fegyházban. Nagyszerű állatál­*1 Kiváló francia költő. Iöö5-ben egy nagyobb Írókból és politikusokból álló társasággal Pesten járt, megkoszorúzta Petőfi szobrát és elszavalta a nagy ma­gyar költőhöz irt költeményét. lomány. A lóistállókban izmos s jólápolt telivérek. A tyúkketre­cekben .megszámlálhatatlan szár­nyas. És láttam a fegyenceket élni, dolgozni és tevékenykedni, mo­solyogva, félelem nélkül. Láttam őket, mindenütt, a föld, vagy munkaasztalaik fölé hajolva, a gépeknél és az ekénél, amint a lovakat és a nagyszarvú ökröket vezették, kocsikat hajtottak,vagy eveztek a hatalmas és békés Du­nán, olvastak, ettek, jártak-kel- tek, elmélkedtek, írtak, beszéllek. Láttam őket, amint ügyesen halásztak a nagy és széles bár­kákban, a Dunának, ennek a jó öreg magyar folyónak egyik partjától a másikig. Minden mozgásukban szabadok, egyedül járnak a mezőn, órák hosszat s nyugalmasan jönnek vissza. Néhánnyal beszélni is tudtam. Nem panaszkodtak. S egy kese­rű szót sem hallottam. Valami benső béke, katonás megszokás érzése látszik rajtuk. Ezt mond­ták nekem: — Nőm rossz itt. Nyugodtan élünk. Valahogy megvagyunk!.. Kissé meghökkentem, beval­világrádió sorozat egyik leg­kiválóbb típusa a 88-as Orion nagy luxus super. Látni és hal­lani kell, hogy fogalmunk legyen e készülék értékéről Kopható minden Orion rádiókereskedőnál flz ORION gyári lerakata Kunsch- iternél, az állomás mellett

Next

/
Oldalképek
Tartalom