Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)

1937-11-28 / 89. szám

4 VÁCI MIKLÁP Házikabátok, S te geo «0? köntösök Alkalmas karácsonyi ajándékok nagy választékban Zilzernél lom. És egy kissé hitetlen is vol­tam. Ilyen fegyház!... Annyi szörnyű börtönt láttáim! Annyi szenvedést, gyűlöletet, kétségbe­esést és borzalmas bosszút is­mertem jmleg! Ezekről a helyek­ről, ahol az ember szenved, ve­zekel és gonoszságát mindazzal a jóval fizeti meg, ami (még szi­ve mélyén megjmarad s ezt is a társadalom bosszúja összetöri s förtelmesen megcsúfilja, erről mennyi gyalázatos részle­tet olvastam! Dr Schüszler Rezső, aki min­dent személyesen mutatott imieg nekem, ezt mondta: »A magyar büntetőtörvény- könyv szociális politikája nem a megtorlás, hanem a javítás és a nevelés. Nem a bűnösök kiirtása a cél, hanem ellenkezőleg, az emberi társadalomba való visszahelye­zésük.« Az igazgatónak igaza van. Ma­gam is ismerteim, Budapesten egy kereskedelmi vállalat igazgatóját, aki három évig ült lopásért (18 éves korában követte el). Egyéb­ként a legjobb fiú a világon és túlon-túl becsületes ... »Vasfegyelem uralkodik min­den fegyházban. Ez a fegyelem elengedhetetlen, hogy a foglyok­nak visszaadjuk a renddel és az erkölcsi nyugodtsággal együtt a munkaszeretetét és a rendes élet után való sóvárgást.« »A renitensek és a javíthatat­lanok megfenyitésére legjobb eszköznek bizonyult az, hogy a munkától elvontuk őket. így nélkülözik mindazokat az elő­nyöket, amiket a békés dolgozók élveznek.« »A fogoly szálmára az a legna- gyobb büntetés, ha megfosztjuk mindennapi munkájától. Gyak­ran tapasztalhattam, hogy ez milyen hatásos.« »A magyar fogoly, ha társai­tól elkülönítik s magára hagy­ják, jobban szenved, mint bár­mely más neímlzetbéli: unatkozik, majd kétségbeesik s minden ve- zeklésre kész, hogy ismét dob gozhassék.« Különben figyelemreméltó, hogy Magyarországon, ahol az emberek általában hevesvérűek, a bűnözés nem túlságosan nagy. Az utolsó nagy bűnügy mintr egy három éve volt. Egy jócsar Iádból való, de züllött fiatalem­ber feleségül vette kedves ét,majd megölte, úgyhogy egy szakadék­ba lökte... Anyagi érdekből. »E régi történet óta semmi rendkívüli nem történt. De a tolvajokban nincs hiány«, i Ezeket a fajta tolvajokat isme­rem. Minden társadalmi réteg képviselve van köztük. Igazan festői és vidám kol- dúsnépség. Néha, maga sem tud­ja, hogyan, egy megiévedt sze­gény ördög, aki éhes volt, nat- gyon éhes, de nagyon éhes, va­lahogy megfeledkezik magáról... Cigányok is vannak bőven. Valóban jó zenészek. Zsebtolva­jok, zsebmetszők, csavargók, ta­pad a kezükhöz minden, ef-el- csennek mindig valamit, kő lé­nyedén emelik ei a pénztárcákat, akár H ódmező v&árhe 1 yb ői, Debrecenből, Miskolcról, Szér kesfehérvárról valók, parasztok, vagy városiak, rossz fiúk, vagy ügyes kópék: azért érdemesek egy kis könyörületre. A Kis Hangúban, Radisiis La­jos elmesélte nekem, hogyan öl­tözött fel huszártisztnek, hogy egy pesti szűcsöt ötezer pengő­re »megvágjon«. Ezért a »kis ügyért« öt évet kapott Mária- Nosztrán. Ma álnéven festeget valahol. Egyébkén! a bűnösök megja­vulnak. A sötét múltat hamar elfelejtik ezek az egyszerű agy­velők. »Nálunk, mondoüa a kiváló Schüszler igazgató, azok a sze­rencsétlenek, akik börtönbe jut­nak, azonnal hozzákezdhetnek új életük megalapozásához. S ezt annak köszönhetjük, hogy az igazságszolgáltatás a munka ja­vító hatását felismerte s igy a bűnösök nincsenek megbélye­gezve, hanem újra elfoglalhatják helyüket a dolgozó emberek kö­zött. Magyarországon mír nin­csenek többé megbélyegezettek, törvényen kívüliek. Ha valaki hibát követett el, megfizetett ér­te. Azután újból elfoglalhatja he­lyét a társadalomban s élvezheti a szabadságot és a szabadság mi nden örömét.« Ami engem illet s afrnit a leg­inkább fontosnak tartodam, az, hogy m gtanultam és megértet­tem, hogy Magyarországon az elítélteket nem teszik a társada­lom ellenségévé, hanem ellenke­zőleg, visszahelyezik a társada­lomba és nem kell félidők, hogy (múltjuk áldozataivá válnak. Semmi lázadás, senfmji gyűlö­let, semmi megbélyegzés. Az élet újra felveszi azokat, akiket el­vetett. Az ilyen új élet-kezdésre ezer és ezer példa van. Egy kis városi csaló (de igen intelligens), ügyvédjelölt lett... Egy utca-lány derék család­anya lett s már három szép gyermeke van. Bizony nagyon sok szegény ember van Magyarországon. Nagyszerű ország, de szerencsét­len. i Az emberiségnek valóban cso­dálatos példáját láttam. Magyar- ország eltörölte azokat az áihág- hataflan korlátokat, melyeket a törvény oly magasra emel jmás országokban. Magyarország azok nak az embereknek a hazája, Kójlyi Adorján nagysikerű vigjátéka. Filmre irta: Núii Károly. — Zene: Ábra- fiám 'Pál. — Rendezte: Keleti Márton. Főszereplők: Jávor Pál, Kahos Gyula, Bársony Rózsi, Csortos Gyula, Rózsahegyi Kálmán, Pethő Attila, Mály Gerő, Kiss Manyi, Berky Lili. Bemutatja a Kultur-mozgó Előadások kezdete: szombaton 4, 6, 8, vasárnap 2, 4, 6, 8, hétfőn 4, 6, 8, kedden 6, 8 órakor. 69. m.kir. jótékonycélú állami sorsjáték Húzás december 3-án Főnyeremény: 40.000 ar. P Ezenkívül 18.729 különböző nyeremény, melyeket mind | készpénzben fizetnek ki. | Sorsjegyárak: Kgész: ar. 1* 3‘— Fél: ar. P 1*50 Kapható minden osztálysorsiepy főáru- sitónál, dohánytőzsdében, valamint a pénz előzetes beküldése után a szé­kesfővárosi m. kir. Pénzügyieazga’ó- ságnái. Budapest, V. Szalay-utca 10. A nyeremények száma és ősz- szege jelentősen emelkedett! ——hi^wa— sa akik nincsenek tele társadalmi el őitélé lekkel.« Eddig a cikk. Legforróbb vágyunk, hogy bár igaz lenne az, amit a francia iró cikkének utolsó mondatában megállapított! Buzgól- kodjunk tehát, művelődjünk és töreked­jünk arra, hogy így is legyen. Legyünk méltók erre a szívből jövő dicséretre. És hogy a magyarságnak ez az új barátja oly szeretettel, sőt a hagyományos trancia udvariasságon jóval túlmenő lel­kesedéssel és igazi, őszinte ragaszkodás­sal távozott tőlünk, annak azt hiszem, nem csupán a fegyintézet kitűnő berendezése az oka. Hanem minden bizonnyal az a hagyományos magyar vendégszeretet is, az a cikkben is emlegetett «exguise co- urtoisie» (finom udvariasság), amelyel a fegyintézet az irót fogadta. Ez a nemes példa lebegjen szemünk előtt, ha majd az eucharisztikus kongresszus néhány kül­földi vendégét itt Vácon üdvözölhetjük. És akkor remélhetjük, hogy mindnyájan, mint a magyarság igaz barátai fognak ránk gondolni. Hadnagy Tibor Előadás a turistáknál A MTE váci osztálya novem­ber 30-án, kedden este i/29 óra­kor ifj. Pottornyay Gyula: »Ér­dekességek az orvosi történelem­ből« címmel veti tettképes elő­adást tart. Állandó panasz a villanyóra miatt A vasúti állomás felé igyeke­zett egy utas az utolsó reggeli; vonathoz. Még tempósan lépe­getett, ám vesztére és a villany­óra alatt rászólt egy ismerőse: »Ne siessen, hisz a villanyóra szerint még Liz perce van az in­dulásig.« Ráhajlott a szóra és lassabban tette meg azt a kis utat az állomásig. Ám mire oda­ért, ép elindult már a vonat s az itthon cseppent utas tűnőd­hetett azon, hogy minek állítot­ták fel a villanyórát, ha nemi gondoskodnak arról is, hogy pontosan mutassa az időt mind a négy lapja, mert a cifrája a dolognak, hogy csak egyik olda­lon volt késés és ép azt látta a lelmaradt utas. X m

Next

/
Oldalképek
Tartalom