Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)

1937-09-19 / 69. szám

VÁCI fffIRUAF 3 ISMEn D MEG VÁROSODAT ÉS K. Ö 11 NY É K ÉT ! Virfiar cg Élettárban Következő sétánk nehezen szü­letett meg. Az augusztusvégi vi­haros napok pontosan mindig akkor kellemetlenkedtek, a(m(L- kor nekiindultunk. Mégsem si­került kikerülni. Nem elriasztá­sul, de a történeti hűség érdeké­ben valljuk be, hogy itt künn, a hegyvidékben a legkisebb vi­har is — legalább is szörnyű! Már a mind jobban közeledő dörgés, a vészes, sötét felhők tö­mege — bizony, neon a legbizta­tóbb látvány. (Vácon, a házak között ilyesmi nem esemény!) Különösen nem biztató, ha a túristát olyan helyen kapja el, ahol nincs hová betérni. Ilyen­kor eszébe jut az embernek mindaz, amiket az ilyen helyze­tekről olvasott, hallott. Fa alá ne állj, mert bizonyosan odavág a rnénykő! Ha pedig arra gon­dolunk, hogy hányszor kíván­juk, legalább is magunkban, va­lakire és mérgünkben: üsse (meg a ménykő!..., ímingyárt az is az eszünkbe jut, hányszor kívánják ugyanezt — ránk is! Tehát a fa nem jó! Inkább kóboroljunk to­vább! Igen ám, de azt is olvas­tuk, hogy ilyenkor a legkisebb pontot kell mutatni a mentő­nek, tehát legjobb lesz lefeküdni a fűbe. Hogy pedig ez az ötven százalékos óvintézkedés mit je­lent ruhának, de még' a bőrünk­nek is, azt nem nehéz elképzelni. Dehát ha a tanácsadó kibirta, bizonyára kibírjuk mi is! Mondom, ilyenek jutnak az eszünkbe vihar közeledtére, ha nincs a közelben semmi befutó alkalmatosság. Nem,célunk azon­ban hősnek látszani, valljuk be tehát, hogy nekünk volt! A puszta, ahonnan, mint már a közelmúltban említettem, nem engednek el két pohár bor nél­kül. Persze, hogy rámfogták, hogy nem a vihar elől »mene­kültem« be, hanem, a »vendég­látás« miatt. A rövidesen kitört vihar azonban igazolt! Essen . . . ne essen? . . . Az ajtóban már egész társaság várt. Nagy fogadások történtek: lesz-e vihar, vagy nem? Volt ott szőlősgazda és földbirtokos. Is­merve az idei nyári időjárást, Ferenczi János Gasparik-utca 14. sz. alatii tudakozódó­irodája a leggyorsabban informál! Kereskedelmi könyveket, folyószámlákat felülvizsgál, utánszámol Irodai munkákat vállal Készpénz-kölcsönöket köz­vetít írógépen irásmunkákat ké­szít Tervrajzokat fénymásol (sokszorosít) rögtön érthető lesz, hogy két különböző érdek ütközött a fo­gadásoknál és az ezeket kisérő óhajoknál. A szőlősgazda az ör­dögbe kívánta az esőt, hiszen az előző két vihartól kapott negy­ven, meg hatvan milliméteres víztömeg s mindegyik után az égető nap alaposan rohaszltani kezdte a szőlőt, itt tehát az újabb víztömeg csak fokozza a katasz­trófát. A földbirtokos pedig azt erősitétté, hogy az eke száraz földben túr, a felforclitott föld már fehér! Érthető,hiszen alan- kásan emelkedő hegyvidékről le­fut a legnagyobb viz is, amit a Váciak a középvárosi vasúti alul­járóban állandóan (és szomo­rúan) igazolhatnak. Vihar ... a javából A földbirtokos győzött, mert a vihar kitört. Menydörgött, vil- lámlott és percek múlva olyan ítéletidő támadt, hogy a puszta és gazdái iránti szeretetem imin- gyárt hatványozódott. Egyszerre csak nagy kiabálás. Rohan a cselédség: — Itt a viz! A »nagy­szerű« gombási úton messziről közelgőit a vizár, mint egy min­dent elsöprő veszedelem. Borzal­mas volt! És népi hiszi el, aki ezt itt még nőm látta. A Gombás­patak kitört a medréből (amiből ugyan könnyű volt kitörnie!) és hömpölygőit az úton az iszapos sárga lé, mint a Bruszilow-offen- zivában a muszka. Ilyen lehet a Vezúv kitörésénél a láva. Iszo­nyatos! Akit ez elkap, különösen az öregebbjél, nem Iából ki be­lőle élve! Kálmán barátunk irrijár- is rohan — dirigálni. Hogy zu­hog, mintha dézsából öntenék, az őt nem érdekli, ruhája per­cek alatt csuromviz, a fő, hogy az .emberek rohanjanak kapá­kért s neki, az itt beforduló pa­taknak, gyorsan töltést csinálni, Imert elönti a pusztát a viz. Hogy peroenkint csapkod a villám, az­zal itt már senki sqm törődik, a fő a töltés a kanyarban, mert bemegy a viz a szegény emberek portájára és bizony, még ki is feszi a vályogot, nem beszélve az egyéb nagy kárról, amit a lakás­ban okozhat. Indul a munka, a csupaviz ruhák gőzölnek már, szörnyű kínlódni a sárral, hi­szen az agyag' malik, alig bírják rakásra rakni. A hegyekből höm­pölygő vizár azonban mind (ma­gasabbra dagad, hömpölyög be a pusztára, be a házakba... Nincs itt már pientség, hiába a (megteszi le ti energia ... Az em­berek ott is hagyják a patakot, rohan ki-ki a fészke felé, men­teni, amit lehet, keresztül sáron, vizen, mert itt a sár bizony miár a viz alatt ragasztja a csizmát. Bizony, bement a házakba a viz, rakják a molyól asztalokra, pa­dokra ... hiszen igy is sok a kár... Szegény ember kára! A sárga lé pedig jön szünte­len, a felhők mind alacsonyabb­ra törnek, nagyon csipkés, szür­ke a szélük... jaj, csak jeget ne hozzon!... Két és fél órát dúlt a szörnyű férgét cg! Borzasztó volt! Az egyik elszonlyorodott zsellér ke­serűen mondja feléfml: — Mit tudják azt a városban, k y l t y r ­MOZGÓ Szombaton 5—7—9, vasárnap 3—5 — órakor, 3 napig, 20—70 f-ig, Willy Forst 7—9, héttőn 7—9 világhírű mesterművei BÉCSI TAVASZ (Burgtheater). Olga Csehova, Hans Moser, Willy Eichberger, Hortense Raky, Werner Krauss. Kedden 5—7—9, szerdán 7—9 órakor, 10—40 fillérig GRETA GARBO : KARENIN ANNA micsoda élet van itt!... Igaza volt! Aki ezt nem élte át, el sem hiszi, hogy Váctól fél­órányira ilyen borzalmak adód­hatnak ... Alig rohant el az utolsó felhő is, máris kisütött a nap, de oly forrón, hogy égette a bőrt. És a szőlőt... A fogadások eldőltek. Ami jó volt a földbirtokosnak, az rossz volt a szőlősgazdának és — a pusztai zsellérlakásnak ... Arról persze szó sem lehetett, hogy folytassuk sétánkat, mert még a legpasszentosabb rámiás- csizmát is lehúzta az agyag, neimt- hogy barangolni lehessen benne. Köves ember ----—■ Két éve bujdosik a vízicserkészek kérése Kik a vízicserkészek Vácon ? A cserkészet Vácon belső jel­lemnevelő munka. A cserkész a jó munkával nem dicsekszik, a hibákat lehetőleg egymás között beszéli meg. Mivel a X cserKész'r kerület ellenőrző tisztje, a VSE igazolás előtt álló cserkészcsapa­tát a nyilvánosság előtt bírálta meg, a választ is nyilvánosan va- gyok kénytelen megadni. A VSE keretein belől két év­vel ezelőtt indult meg a cserkészl- csapai-szervezés. Mintegy húsz fiúból álló kis csapat keresett ven zetőt és egyesületet, hogy cser­készéletet éljen. Nemes szándé­kukban nem lett volna helyes magukra hagyni őket, már csak azért sem, mert fiatalos akará­sukat esetleg hamar kihasználta volna az ifjúságra éhes földalat­ti szervezkedés. Helyiségük első időben nem volt. Lelkesedésüket ez nem csökkentette. Gyűlésezlek a sza­bad ég alatt esőben, szélben, hi­degben is. Később a város te­kintélyes sportegyesülefe, a VSE beszervezte a fiúkat és a labda­rúgó szakosztály ideiglenesen át­engedte saját helyiségét is —bár nem hozzájuk, hanem a vízi- szakosztályhoz csatoltalolt a cserkészcsapat. A csapat szervező testületi gyűlésen résztvett a kerületi el­lenőrző cserkésztiszt úr is és tanácsadását, támogatását ígérte meg'. A csapat viziimunkára kért engedélyt. Ennek előfeltételével rendelkeztek a fiúk. A belső cser- készmunkán kívül az volt ugyan­is a céljuk, hogy a város alatt hömpölygő és vizicserkészet élé­sére igen alkalmas Dunát ki­használják, azon csapatigazohá- tás után mentőszolgálatot végez­nek és viziünnepségek rendezé­sével (úszó, csónakverseny stb.) népszerűsitik. A cserkészszövetség alapsza­bály módosításra szólította fel a VSE-t. Ennek megérkeztétől füg­gött a cserkészcsapat igazolása. A kérvény másfél év óta bujkál fórumoknál, de a lelkesedést ez a bürokratikus lassúság sem csökkentette. Közben az idegen- forgalmi iroda ellenszolgálat fe­jében helyiséget bocsájlolt a csa­pat részére, amiből azonban ki kellett később költözniük. És most jön az, amit az el­lenőrző tiszt úr kifogásolt. Mivel a csapat semminemű azt nézi, hogy megéri-e... Hallgassa és nézze meg az ORION rádiókat. Könnyen megállapíthatja az ár és az érték viszo­nyát. ORION rádiót fog vásárolni. KAPHATÓ ^ MINDENÜTT nz ORION gyári terakala Kunschnernél, az állomás melleit modw

Next

/
Oldalképek
Tartalom