Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)

1937-04-04 / 25. szám

4 VÁCI HÍRLAP Mn—MUIIHH WHHi ITIWIMIHIilUiilllHii'i'NI'iW1 azt mondja: — Miért fizessek én 60 fillért, mikor a miniszteri rendelet csak 40 fillért állapit meg és — leszállítja az órabért, így lesznek az elsőkből az utol­sók, akarom mondani: a mini­mális órabérekből a maximáli­sak. Mit tehet a munkás? Sem­mit. Pedig, ugye, nem ez volt a célja a rendeletnek? A cél a legkisebb órabér, — ebben az az esetben 40 fillér —, megálla- pitása volt, melynél kevesebb nein fizethető. De lehetetlen állapot az is, hogy a munkabérek mindig az árak után — csak kullogjanak. (Ha ugyan egyáltalán megmoz­dulnak! — mert hónapok óta növekszik a legszükségesebb élelmi- és más cikkek ára, de tessék nekem egyetlen egy mun­kaadót is mutatni, aki erre való tekintettel felemelte az órabért.) Halló! Halló!!! Hová rohan? — Sietek Blunárhoz ? — Minek? Minek? Mit lehet ott kapni ? — No hallja, maga még nem is tudja ? Női, férfi és gyermekkerékpá- rókát, alkatrészt, gumikat, valamint különféle mérlegeket, újat és használ­takat is. És ami a legfontosabb: a nagy áremelkedés dacára még min­dig a tavalyi olcsóbb árakon árusít! Kedvező részletfizetésre is! — Úgy? Akkor én is odamegyek vásárolni! — A pontos cime: Rákóczi-tér 8. a magyar kultúrának szolgálatot ne tegyen. Jött és hóditott, mert a merevség — miniszteri fogadá­sok sleppje volt akkoron —egy­szerre eltűnt: Wlassits Gyula oly közvetlen volt, oly természete­sen viselkedett, hogy mindenki rögtön megszerette. Végigcsinál­ta a hosszú és nagy ünnepsége­ket, udvarolt a nagy grófpüs­pöknek és még délután sem sza­ladt el. Valamikor három leié került sor a bankettre. A Kúria nagyterme zsúfolva. Akkor volt idegenforgalom! Vendégek és vá­ciak mind a miniszterrel, vagya püspökkel akartak együtt ebé­delni. Jól emlékezem, a miniszter a grófpüspökkel a kályhától akis­terem felé eső sötét részbe vet­ték be magukat. Mellettük Gajá- ry, Freys inger Lajos, Zádor, szemközt Borbély Sándor, Ba­lás kanonok, kiből nemsokára Gsáky rozsnyói püspököt csi­nált. Persze az egész terem a minisztert akarta hallani. A sok halljukozásra mégis felállt és kö­rülbelül ezeket mondotta: — Az ellenzék nekem nagyon zokon veszi, hogy sokat beszé­lek. Reklám-miniszternek csúfol a sajtója. Hát én elhatároztam, hogy a sikelnémák nagy napján Éppen ezért kívánatos, hogy ezeket a bizottságokat a szük­séghez képest minél gyakrabban összehívja az ipar ügyi minisz­térium és ha a drágaság úgy kívánja, új béreket állapítsanak meg. Mert elképzelhetetlen, hogy az egyes szakmákban már meg­állapított bérekhez, dacára a drágaságnak, talán évekig se nyúljanak hozzá! A munkásságnak az a kíván­sága, hogy ne a minimális, a leg­kisebb, hanem az átlagos óra­béreket állapítsák meg és hiva­tásos ellenőrökéi alkalmazzanak, mert különben ellenkező ered­ményi érnek el, mint amit tulaj­donképpen elérni kívánnak. Mert igen könnyen ki lehet játszani a rendeletéi a munka­időnél. Nem is beszélve a mun­kabérekről. Például: A munka­adók megállapodnak és olyan tervezetet adnak be a rendőri büntetői)Írósághoz, hogy reggel 8-tól 12-ig és délután 2-től 6-ig foglalkoztatják alkalmazottaikat. Az igazság pedig az, hogy már reggel 7-kor kezdenek és leg­feljebb egv órás ebédszünetet tartanak és igy marad a 10 óra, ha nem több. Mert ki ellenőrzi, hogy reggel és délben mikor kezdenek? A lág lelkiismeretű munkáltató arra számit, hogy úgyis csak este jön, ha jön va­laki, megnézni, hogy 6 óra után dolgoznak-e még. A munkabére­ket pedig majdnem teljes lehe­tetlenség ellenőrizni. Végső következtelés az, hogy a 48 órás munkaidő és a leg­kisebb munkabérek megállapí­tásáról szóló rendeleteknek há­rom súlyos hibája van: 1. az ellenőrzés hiánya, 2. a bér- és munkaidő megállapításának las­súsága, 3. a rendelet kijátszásá­nak nagy lehetősége. így fest a 48 órás munkaidő és a legkisebb munkabér a gya­korlatban. * Amidőn a fentiekben kritika tárgyává tettem a munkaidő- és bérrendezést, távol állott tőlem az néma marad az én ajkam. Kivé­telt azonban hajlandó vagyok tenni és ha valaki alapítványt tenne e díszes gyülekezetből a szerencsétlen sorsúak nevelésé­re, megnyílik a szám és standa- pede hallani fogják a miniszter hálás köszönetét... Több se kellett, a gavallér Csáky püspök azonnal felállt és bejelentette, hogy tízezer koro­nás alapítványt tesz a sikeLnélrba intézetnek. Még el se ült a dör­gő taps, Wlassics miniszter meg­törölte vakitó kendőjében szá­ját és gyönyörű apoteozisl mon­dott Migazzi, Eszterházy, Pelt­ier püspökök méltó utódjáról... Ma is emlékezem a nagy hatás­ra. Játszi könnyedséggel kezelte a szól, humor és mélységes gon­dolatok tolultak az ajkára. Egy­szer rikato tt, egyszer mos oly og- latoll — a váciak nagyon meg­szerették. Azzal fejezte be beszédét, hogy ha hallani akarják — kövessék Csáky Károly gróf és püspök példáját. Kisvártatva fel is emel­kedett szólásra Balás Lajos és szerényen megjegyezte, hogy ő csak váci kanonok, neki nem telik annyi, mint püspökének, de egy íélalapitványt, ötezer ko­ronát szívesen felajánl... Mire a szándék, mintha lebecsülném az iparügyi minisztérium ebbeli tevékenységét. Ezt a haladást minden józan gondolkozáséi munkás elismeri. Szerénységem csupán a hibákra kívánt rámu­tatni azzal a szándékkal, hogy ezek minél előbb kiküszöbölles- senek, mert a munkaidő és mun­kabér rendezése egyaránt ér­deke a munkáltatónak és mun­kásnak. Érdekük, hogy minél előbb kiküszöböl tessék a sz nny- konkurrencia, az Olcsó Jánosok­kal látástól vakulásig való dol­goztatás, mert ez az ipar létét és érdekét veszélyezteti. Érde­kük az egyenlő munkáltatási fel­tételeknek az életbe való átül­tetése ! Rá kívántam mutatni, hogy az ellenőrző szerv hiánya nél­kül a törvény nem sokat ér. Mert, vájjon mit érnek a ren­deletek papíron, ha a gyakorlati életben a könnyű lelki ismere- lűek fittyet hánynak a törvény­nek ?! Bénik Gyula Vásár esőben, kettős ünnep után Hát úgy még kevés vásárt szidlak kereskedők és iparosok, mint a váci sarlós-vásárt, ame­lyik ezidén nem is hétfőre, ha­nem keddre esett a liusvéli ket­tős ünnep után. Az ég is el volt keseredve és már napok óta esett az eső, csatakos lett az or­szágút, vásártér. A váci vásár­nak mégis csak jó hírnevének kell lenni, mert mindezek da­cára, ha nem is kora reggel, de késő délelőtt megLellek a vásár­helyek állatokkal, jöttek a világ minden tájáról, csak az a baj, hogy eladó volt sok és vevő ke­vés. Mióta a sertés ára felment, a kofák ellepték a váci piacot és csak jól ismert kofáktól le­hetett vásárolni, kik szemrebbe­nés nélkül hathetes malac pár­jáért 40—50 pengőt mertek kér­ni. Néni volt olcsó marhavásár sem. A legolcsóbb, kimustrált a miniszter: Fél beszédeket nem szoktam mondani és újabb egy félórás beszédben gyönyörköd­tette hallgatóságát. Sziporkázott, szónoki hasonlatokkal élt, szinte alig engedték leülni és senki sem vette észre, hogy tizenötezer koronát szerzett a magyar kul­túrának ... Miután több alapitványtevő nem jelentkezett, Wlassics Gyu­lából sem lehetett több szónok­latot kicsikarni. Egy kicsit még várt, megnézte az óráját és meg­kérdezte, hogy mikor van vonat BudapesLre. Se miniszteri vonat, de még miniszteri Pullmann se, olyan egyszerű, közvetlen, mint mi, mondogatták a váciak és egyszer csak azt veszem észre, hogy az egész Kúria künn van az állomáson, megszaporodva az utca sétálóival. Akkor is szűk ketrecbe szorították a nagy utas Közönségét. Wlassics Gyula alig tudott a lábán állni, oly közel voltak hozzá. Körülvették és te­kintetükkel simogatták, mint egy népszerű helyi nagyságot. A mi­niszter eltűnt, maradt köztünk a kedves, joviális ember, kinek mindenkihez volt egy-egy jó sza­va. Azt kérdezte tőle Zádor pol­gármester: Kedves emlékkel tá­vozik-e? marhát 64 fillérért vitték el kilónkint. Miután pedig a ta­vaszi munka minden gazdának a körmére égett, a lovak árai horribilis magasan jártak. Az emberek lehorgasztott fejjel jár­tak mind a három vásártéren és megadással dagasztották a rettenetes sarat. A városban ilyenformán alig volt nép, ke­reskedő és iparos egy jó pén­teki hetivásárt külömbre taksált. A statisztika is azt mutatta, hogy egyébként gyenge vásárainkkal szemben ez a váci vásár volt a leggyengébb, mert még a vá­ros is majdnem 600 pengővel vett be kevesebbet a vámokon és réveken, hunt az előző évben. Az idei sarlós-vásár gyenge for­galmát a következő adatok iga­zolják. Bevettek: 1937-ben 1936-ban Vámon _____________ 917 P 1,132 P Réven _____—_____ 711 P 633 P Helypénzből ______ 919 P 994 P Összesen 2,247 P 2,759 P A Magyar Lovaregylet és az Ügetőegylet határozata értelmében lóversenyfogadások úgy a galopp, mint az ügető­versenyekre helyben ki­zárólag Abonyi Ödön bo­okmaker fiókirodájában. Blau Miksa és Társánál Vác, Gr. Csáky Károly út 7 köthetők. — Fix-, solo-és halmozott fogadások az ösz- szes versenyekre Telefon 173. Üzlethelyiség kiadó! Rácz Pál-utca 6. sz. alatt. Érdeklődni: Dr Márkus, Budapest VI., Hungária-felsőkörút 90. A miniszter arca egy kicsit piros volt a sok udvariaskodás­tól, a hosszú beszédektől. Meg­ragadta a polgármester kezét: — Mukikám, nem fogom elfelej­teni öreg városodat! mondotta és szeméből az őszinteség csil­logott. Akkoriban a váci posta főnöke Bercsényi János volt. Hatalmas termet, dörgő hang, féltek is az alantasai tőle. De aztán gyermeki kedély! Olyan jóizűt azóta se hallottam nevet­ni, mint mikor Bercsényi János eléje állott a miniszternek, ráve­regetett a vállára és szólt: — No hát kedves miniszter úr, ha még egyszer jól akarja magát érezni, jöjjön csak Vácra, szívesen fogadjuk! Bercsényi húsos tenyerét raj­ta felejtette a miniszter vállán. Wlassics Gyula gyöngéden lefej­tette, megrázta és szép kék sze­mein ál mosolygott rá a közvet­len hangú vidéki postafőnökre. Igazán mondom, nem rontott a tekintélyén. Bejött az ötórás bé­csi és Wlassics még külön inte­getett az első osztályú kocsiból Bercsényinek. Egyedül a nagy lelkek kiváltsága, hogy elesett embertársaikért lehajolnak és felsegítik... Old riporter Elsőrendű szántó és gyümölcsösnek alkalmas földek eladók! Érdeklődni lehet: Dr Bartos Ferenc ügyvédnél. Vác Bá- thory-utca 5. szám. Telefon: 33.

Next

/
Oldalképek
Tartalom