Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)

1937-04-04 / 25. szám

VÁCI HÍRLAP 5 Vitéz János felismerte édesanyját és hozzátartozóit A néma titoK megoldása? Vitéz János = Kozár István A siketnóma Vitéz János sor­sa úgylátszik e héten új állomás elé érkezett. Nemcsak Vácon tudják, hogy egy elnémult hős katona él kö­zöttünk, hanem a Váci Hírlap cikkei szétvitték az egész or­szágban, sőt a határokon túlra is és ma nagyon sok kis község­ben nyomoznak abban az irány­ban, hogy a titkot, ki az a Vitéz János, felfedjék. A Váci Hírlap cikkei nyomán valóságos búcsú- járás indult m^g Vácra. Nincs nap, hogy a vonatról tétovázó asszonyok, gyemekek le ne száll­nának és első kérdésük: Hol ta­lálhatjuk Vitéz Jánost? Eddig még a Vácra ellátoga­tott hadiözvegyek közül egyik sem ismerte fel eltűnt férjét a mi Vitéz Jánosunkban. E hé­ten azonban olyan történt, ami e pillanatban érdemes a feljegy­zésre. Az elmúlt napokban Gal- gamácsáról itt járt özv. Kozár Parti csooaliiiaz ill Pácon! Tisztelettel értesítem Vác cs vidé­kének vizisportot kedvelő közönségét, hogy Vácon, a Ounaparton, XI. Ince pápa sétányon (volt Alsó Dunasor) modern, szárazföldre épült CSÓNAKHÁZAT építettem fel, melyben a kényes gumi­kajaktól (faltboot) a legkényesebb ver­seny (race) nyolcasig bármely típusú és méretű csónakok téli, nyári gara- zsirozását vállalom. A csónaképitőiparban már több, mint egy évtizede dolgozom, melyet Hercogh László első magyar regatta- csónaképitőmesternél tanultam és ez alatt az idő alatt szerzett szaktudá­som, valamint a csónakház vezetése körüli munkákat, melyeket a gyakor­latból ismerek, képesítenek arra, hogy csónakházamat felépítsem s vele járó súlyos anyagi felelősséget magamon viseljem. Célom városunk nevének annyi sok dicsőséget szerzett vizisportjának fej­lesztése, melyet csónakházam létesí­tésével, annak biztonságával s főként szolid áraimmal fogok elősegíteni — Ehhez a vizisportot kedvelő közönség szives pártfogását kérve, a csónak­házzal együtt rendelkezésükre áll FEHÉR KAROLY csónakháztulajdonos Antalné, született Barna Anna és Pesti Jánosné, született Dob- roviszki Mária. A rendőrségen jelentkeztek és olt dr Várhidy György rendőrfelügyelő szobá­jában elmondották, hogy ők is olvasták a »Váci Hírlap cikkeit és azt hiszik, hogy Vitéz János hozzájuk tartozik és benne el­veszett testvérüket találják meg. kinek valódi neve: Kozár István. Bővebb felvilágosításul elmon­dották, hogy két Kozár fiú vo­nult be Galgamácsáról a világ­háború véres mezeire. Az egyi­ket Istvánnak hívták, aki körül­belül ma 43 éves lehet, a másik János, kiről határozottan tud­ják, hogy meghalt. A két fivér egy menetszázaddal ment ki a harctérre és egy fedezékben is laktak. Egy alkalommal gránát vágott a fedezékbe, mely abenne levő katonákat betemette és kö­zülük többet megölt. A hazajött katonák elbeszéléséből annyit tudnak, hogy a betemetettek kö­zött volt Kozár István is, mig a másik testvért, Jánost a grá­nát széttépte. A rendőrfelügyelő behivatta Vitéz Jánost, aki feleségével meg is jelent. Egykedvűen nézett vé­gig a társaságon. A siketnóma katona, kinek most egy csoport­képet mutattak a galgamácsaiak, nézte-nézte a katonákkal teli ké­pet és egyszerre csak rámutatott saját 20 év előtti képére. Most megható jelenet következett: a két asszony, kik az elveszett Ko­zár István vérbeli rokonai, Vitéz János elé álltak és a néma hős szemében könny jelent meg. Nem szólt egy szót sem szegény, csak pergett arcáról a könny. Az asszonyok is összeborulva sírtak és megölelték Vitéz Já­nost, aki viszonozta az ölelést. Kis idő múltával újabb próba következett. Az asszonyok el­mondották, hogy a két Kozár- fiú gyermekkorukban nagy ve­szedelmet okoztak a faluban, mert pajkosságból felgyújtották a szülői házat. Hét és kilenc évesek voltak akkor, de ezt a jelenetet soha sem felejthették el. — Sssssssü! Ezek a hangok hangzottak el Vitéz János ajká­ról, lehajolt a földre és kezével mutatta, hogy akik a tüzet csi­nálták gyufából, azok kicsik vol­tak. Ezután az asszonyok a harc­téren történt gránátbecsapódás iránt érdeklődtek a néma kato­nánál. Vitéz János kinyitotta a száját és ez az egyetlen egy szó jött ki rajta: — Bumm! És a következő percben két kezét a feje fölé tette és úgy mutatta, hogy a bomba becsapódása el­len hogyan védekeztek. Várhidy dr felügyelőnek, aki szemtanú volt, a jelenetek na­gyon valószínűvé tették, hogy Vitéz Jánosnak valahai köze van a galgalmácsaiakhoz. Ezért, hogy a nyomozást elősegítse, a pol­gármesteri hivatalba kísérte" 'e fel a két mácsai asszonyt és Vi­téz Jánost, ahol Gurszky dr fő­jegyzőnek jelentették az i'mént lejátszódott jeleneteket. A fő­jegyzővel megállapodott a két galgamácsai asszony, hogy va­sárnap újra bejönnek Vitéz Já­nosért és most magukkal viszik fal ujukba. * A két asszony hazament és elmondották Vácon szerzett ta­pasztalataikat, melyek sejtelme­sek ugyan, de nagyon biztatók. A jó öreg Kozár néni szive tá­ján nagy melegséget érzett és mindent nagy örömmel hallott, csak abba nem akart beleegyez­ni, hogy vasárnapig várjon, ami­kor a Korona-uradalom kocsit ad, hogy a titokzatos embert ki­hozzák Galgamácsára. Össze­szedte minden pénzét, mert bi­zony, nagyon szegény asszony volt teljes életében és bezavarta egyik lányát Vácra: azonnal hozza ki fiát Mácsára! A szép magyar község egész népét láz fogta el. Formálisan az utcán tanyáztak, mert hát hozzák Kozár Pistát, akit húsz éve nem látott a falu! Hát a nómahős jött is és a kocsin már csodálatos változásokon ment keresztül. Amint nézte a tájat, kipirult az arca, csillogott a szeme. Vác- kisújfalunál próbát tettek vele, hogy ez-e a falu, mire a kezé­vel intett, hogy nem ez, menjünk tovább! Galgamácsa előtt, az út- kaparóháznál egyszerre lázasan kezdett lihegni a szegény ember és kezeivel hadonászott, mintha mondani pkarná mindenkinek, hogy itthon vagyunk! Kozáréknak egy kis zsákutcá­ban van a házuk, a patika mel­lett. Amint az utcakeresztezés­hez értek, leszállították a kocsi­ról Vitéz Jánost, aki anélkül, hogy bárki segítségét igénybe vette volna, egyenesen a Kozár- házba ment. Bent, a szoba fél­homályában azonnal ráismert édesanyjára, a 82 esztendős asszonyra. Sírva, zokogva ölel­azbesztcementpala javításra nem szorul, vihar- és fagyálló. ETERNIT MÜVEK Budapest, VI., Andrássy-út 33. gették egymást. Újabb próbák következtek. Embereket állítot­tak eléje, akiknek kézmülogatás- sal adta tudtukra, hogy ismeri őket és azt is megmondotta a maga nyelvén, hogy merre lak­nak. Voltak, akiket nem ismert meg, de ezek már a háború után születtek. A falu népe nagy szeretettel fogadta a megkerült fiút. Simo­gatták, paroláztak vele és ő sok­sok arcot megismert. Skonda Béla községi főjegyző mindezek­ről most jegyzőkönyvet vesz fel és elküldi Vácra, hogy a csodá­latosan visszatért Kozár Istvánt igazolja és részére nagyobb rok­kantsági illetéket eszközölhesse­nek ki. Kozár, amikor e sorokat írjuk, még boldogan éli napjait odahaza a rég nem látott ott­honban, de vissza akar térni Vácra, mert a keresetét félti. Ha ugyanis nem dolgozik, nem kap­ja a heti nyolc pengős nyug­diját. Mire e sorok megjelennek, Vitéz János—-Kozár István már Vácon lesz ... Kettős bajnoki a szigeti pályán Ma, vasárnap érdekes bajno­ki küzdelemnek színhelye lesz a VSE szigeti sporttelepe. Dél­után negyed háromkor helyi derby-meccs a Reménység és a VSE II. között. A bajnoki he­lyezésre lesz nagy kihatása e mérkőzés eredményének. Utána négy órakor a Budaörsi SC és a VSE I. b. mérkőznek a baj­noki pontokért. A VSE kikapott a múlt évben Budaörsön s most akar revánsot venni jóképessé­gű ellenfelén. Egy életen át erős, egészséges fogak! KALODDNT F 0 G K Ö ELLEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom