Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)
1934-08-05 / 60. szám
E Ára 12 fillér 48-ik évfolyam 60. szám Vác, 1934 augusztus 5 VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: iEíelyben egy negyedévre ....................................3 P — f Vidéken egy negyedévre ....................................3 P 5o f Egyes szám ára......................................................iá fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: BERCSÉNYI REZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Gsányi-út sarkán. Telefon 17, Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. 1914 Nálunk igy kezdődői/ __ Jl 4. ^aáíGsímosgósií A történelem már megállapította percnyi pontossággal, hogyan indult a világháború. Mindenki tudja, miként távozott el Belgrádból a monarchia követe és néháüy órával később felrobbant vasúti hid a világháború kezdetét harangozta be. Teljes részleteiben ismerjük, mi történt ugyanebben az időben Berlinben, Szentpéterváron és Párisban. Keveset olvasunk azonban arról, hogyan kezdődött a világégés kis vidéki városokban, ahol lelkesen, vagy könnyezve búcsúzott övéitől a magyar katona. Vájjon látja-e még szeretteit? Ezek a kis életek voltak most olyan érdekesek, mint a berlini, bécsi események, mert hiszen egy kis család, egy kis világ központját jelentette a kenyérkereső távozása. Valljuk meg, hogy a magyar társadalom teljesen tájékozatlan volt abban az irányban, hogy milyen is lehet a háború ? 1878- ban volt az okupáció, már kezdett teljesen feledésbe menni. Ki emlékezett 1866-ra, Königrätz katonái már nagyon öregek és csendesek voltak. Szándékosan-e hagyta meg illúziódban a közönséget a hadvezetőség és a külpolitika vezetői, ma még nem tudni, de tény, hogy a közönség sem a háború rémeiről nem tudott és el sem tudta képzelni, hogy hosszú ideig, mondjuk az elkövetkező télig is tartson. Elővesszük a Váci . Hírlap húszév előtti példányait, elmondhatjuk az akkori szemtanúkkal, hogyan kezdődőit nálunk. Göndör Sándor dr volt akkor Vác város főjegyzője és minthogy mindenkor a főjegyző volt a katonai előadó, ő őrizte a mozgósitás okiratait két öregvasszekrényben. A rendkivül fontos rendelkezéseket és előre elkészített behivókat rajta kivül talán még Zádor János dr polgármesterismerte, akinek kezeiben nagy hatalom volt már a rendelkezések következtében. És az a katonai bizottság, amely évek folyamán többször is megjelent a városházán és ellenőrizte, hogy a változásokat keresztül vitték-e a mozgósítási iratokon. Ebben a két vasszekrényben a város férfi lakossága nagy részének neve szerepelt. Nemcsak azok, kik katonai szolgálatra voltak kötelezve, hanem katonai szolgálatra nem alkalmas iparosok, idősebb fuvarosok, kiketkésőbb hadimunkára osztottak be. Hogyan tárult fel az a titkos láda, sok száz derék váci polgár megirt végzete, arról a város egykori főjegyzője most a következőket mondotta el nekünk: — Mikor Ferenc Ferdinandot és feleségét meggyilkolták Sara- jevóban,én családomhoz utaztam Monorra. Csendes meleg vasárnap volt. Az állomásokon cső portosulásokat láttam, de csak Monoron tudtam meg, mi volt az oka. A trónörökös meggyil kolásának következményeit tár gyalták mindenütt és biztosra vették a háborút Szerbia ellen. Nem tudtam nyugodni, visszatértem Vácra, felsiettem hivatalomba, elővettem a mozgósítási iratokat és dolgozni kezdtem bennük. Nagy izgalmak közt telt az idő a belgrádi ultimátumig. Akkor én egész nap, késő estig vártam a mozgósítási parancsot, hogy a hirdetményeket kibocsáthassam, a behivókat szétküld- jem, de nem jött. Miután kinn laktam Bácskában, Zádor polgármesternek adtam át a kulcsokat, hogy ha az éj folyamán megérkezne a mozgósításra szóló parancs, tegye meg az első lépéseket. Kora reggel jöttem be a városba, julius 29-ike volt, vasárnap és már messziről megpillantottam a zsidó iskola falán a zöldszinű plakátokat: Részleges mozgósítás! Besiettem a városházára és otthagytam a szűk főjegyzői szobát, a közgyűlési teremben ütöttem fel tanyámat, amely igy is szűknek bizonyult. Bevonuló katonák szorongásig megtöltötték a folyosókat és mindenki elém törekedett, hogy felvilágosítást kérjen. Jól emlékszem, aki legelőször elém jutott, Lu- dányi György volt, alsóvárosi kisgazda. Tüzérnek kellett bevonulnia Przemyslbe. Ő hallotta ugyan a hires várnak a hírét, de nem tudta, hogy merre kell oda menni. Elővettem tehát a menetrendet és keztem silabi- zálni, míg a több száz katona künn zsibongva, türelmetlenül várakozott. A bevonulókkal semmi bajom nem volt. Nagyobb gondot adott azonban a sok felmentés, a hadiszolgáltatás, ipari munkára való küldés. A legegyénibb kívánságokkal jöttek és ha nem tudtam teljesítetni, megharagudtak. Erről lehetne aztán sokat beszélni. Mozgósítás éjjel 3 óra 30 perckor Abban az időben még nem volt rádió. De volt olyan áldása Vácnak, ami soha többé vissza nem jön: telefonunkon ingyen beszélhettünk Budapesttel, képzelhető, hogy el volt foglalva a Budapestre vezető telefon drót. Ontotta is a híreket, mint a mai jó fajta rádió és az egész város megelégedéssel hallotta, pedig mindenki már háborúról beszélt és az arcok még sem voltak komorak. Jött a hirBudapestről, hogy tüntetés tüntetést követ, három zászlót visznek az élen, a három zászlón három uralkodó arcképe: öreg királyunké, Vilmos császáré és az olasz királyé. A hármasszövetséget ünnepelték, később egy negyedik zászló is oda került, mikor hire járt, hogy a törökök is velünk tartanak : a szultán arcképe nézett le mereven a negyedik zászlóról. A szerbek ellen igen nagy volt az elkeseredés és mindenütt kihívó viselkedésükről beszéltek. Gyorsan hire terjedt, hogy Pasics szerb miniszterelnök az ultimátumot Giessl báró előtt tépte ketté. Ehhez hasonló bolond hírek egymást hajszolták, ezért biztos tekintélyeket kerestek, rájuk hivatkozva terjeszthessék a szenzációkat. Legtöbbször a püspöki palota volt ez a tekintély és amit a püspöki palotával együtt emlegettek, azt a városban minden házban hitelesnek elfogadták. De nem is otthon, künn az utcákon, vendéglőkben és kávéházakban volt ebben az izgalmas percekben Vác lakossága és szivszorongva várta a híreket: mi következik? Úgy este 9 óra felé a püspöki aulából az a hir jött, hogy követünk elhagyta Belgrádot. Háború! — mo- rajlott át a tömegen, a pillanatnyi megdermedést azonban hazafias dalok éneklése, Szerbia gyalázása váltotta fel és olyan volt a hangulat, hogy régi haragosok békültek össze, olyanok álltak beszélgetésbe egymással, kik sohasem ismerték egymást, a huszártisztek, ez a nagyon zárkózott társaság most legegyszerűbb emberekkel is parolá- zott. A táviró hivatalban permanens szolgálat volt. Bézay Jenő pósta- felügyelő személyesen ellenőrizte, hogy mikor hívják Vácot, sokan bekukkantak a Kossuth- utcai odu-hivatalba : nincs-e még hir a mozgósításról? Nincs. És Ida regénye a legjobb, legnagyobb magyar film! a percek kínos lassúsággal múltak. Végre éjjel egy órakor Budapest hívta Vácot és a papírszalagon két hosszú sürgöny szavai jelentek meg. Egyik Vác polgármesterének, másik Ivánka főszolgabírónak szólt és Bézay felügyelő mély csenben olvasta a szótagckat, melyet elsápadt arcok hallgattak. Nem telt bele tíz perc, a városházán felpattantak az öreg vasszekrény zárjai, előkerültek a zöld szélű falragaszok és az erre kijelölt emberek már is szaladtak az utca sarkokra, kifüggesztették. Zádor polgár- mester elvégzett még néhány dátum beírást, feljegyezte, hogy a honvédelmi miniszter éjjel 2 óra 30 percre rendelte el a mozgósítást, ami azt jelentette, hogy e perctől számítva 40 ik Dapon azt fejvesztés terhe alatt be kell fejezni. Nem kell félni, a magyar kötelességtudó, mindenkivégezte dolgát úgy, ahogy a parancs szólt, a magyar mozgósitás nem napok, hanem órák alatt befejezést nyerhetett volna. A városházán ezen az éjszakán nem aludtak ki a villanylámpák, költöztették át a katonai ügyosztályt a közgyűlési terembe, de ott még előbb rendet kellett csinálni. Nagypapirkartonok voltak a falakon kihúzva. Képzeljék, mi volt ezeken? A vásártér rendezésének pályanyeríes terveit mutogatták azon a lakosságnak, de kit érdekelt most, sarokba velük! Zádor polgármester Galcsek György pénzügyi bizottsági elnökkel most a legnépesebb helyen, a Hornung kávéházban jelent meg. A vasutas ezred tisztjei, a huszár ezred tisztjei és a polgárság tagj ai hosszú asztalok mellett ültek, mindenki magyarázott. Amint a város két vezetője a küszöbön megjelent, Lovászi nyirettyűje abban a pillanatban elhallgatott és Zádor polgármsster rekedt, elfogódott hangon kihirdette a mozgósitást» Egetverő éljen válaszolt rá és egy vasutas ezredbeli kapitány Lovászi előtt termett és a Kossuth nótát parancsolta. Roppant lelkesedést keltett ez a jelenet. Közös hadseregbeli tisztek, a polgársággal és a huszárokkal együtt énekelték a Kossuth nótát, minden bántódás nélkül. Majd a huszártisztek a Himnuszt into- nálták, Lovásziék átvették és nemsokára még az utcán is zengett a szent magyar ének. A lelkesedés legmagasabb fokra akkor hágott, mikorGalcsek György mondott igen tüzes beszédet. Szerb árulásról, magyar vitézségről, királyhűségről, nemzeti áldozatkészségről volt szó benne
