Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)
1934-08-05 / 60. szám
VÁCI HÍRLAP ey és alig akarták leengedni az asztalról, ahová felerőszakolták. 1914 julins 29 hajnali három óra : az egész város lázban. Közben még nem pittymallott, de már hét forspontos kocsi, melyeket Vác városa állitott a főszolgabiróság elé, vitte szét a váci járás 23 községébe a mozgósítási parancsokat és nem telt bele három óra, a csendőrség jelentette, hogy a nép mindenütt alegnagyobb rendben megkezdte a bevonulást. A vásártér képe nagyon mozgalmas volt Hat helyen gyülekeztek a használatra kiadott katonai lovakkal a gazdák. A váci huszárok hat százada szép rendben szedte vissza állatait és vitte a kaszárnyába. Béke időben az alsóvárosi kaszárnya sarkáu penetráns formalin szag ütötte meg az orrokat. A földszinti termeken nem üveges ablak, hanem drótháló állott, innen most csoda jó felszerelés került elő. A huszárok szinte nem hittek szemüknek, amikor meglátták magukat teljesen uj uniformisban. Sárga csizma, piros nadrág, csukaszürke kabát fedte az alul is teljesen uj alsófehérneműt. Uj derékszíj, uj kard és uj puska és szürkével behúzott csákó, de gazdag is volt a monarchia. Minden ruhadarabnak tudta a rendeltetését a huszár, csak egy pléhlapocska volt, amivel nem tudott mit csinálni. Később már tudták : a halálcédula volt. Erre jegyezték fel a nevét, korát, ezredét és a harctereken ezt húzták elő a mozdulatlan katonai uniformisok alól, ennek alapján készült a veszteséglista, amely csak nem akart végetérni. Emlékszem, a Váci Hírlap potom fillérekért a veszteséglistára előfizetést hirdetett. Rengeteg jelentkező volt, aki érdeklődött és elvi'te. Először négy oldal, azután nyolc, tizenhat, sokszor harminckét oldal, alfabetikus sorrendben, petit betűkkel. Elestek, eltűntek. Nem győzték már a neveket olvasni. Az igaz, hogy aki előfizetett a veszteséglistára, talán maga is bevonult, talán ő is belekerült a szomorú névsorba. A mozgósítás harmadik estéjén megint utcán volt a város népe. A vasutas ezred tisztjei és legénysége utazott el Kor- neuburgba. saját székhazában VÁCI TAKARÉKPÉNZTÁR A Magyar Nemzeti Bank | mellékhelye VAc, Konstantln-tér 15. Telefon: 63 Kölcsönöket kedvező feltételekkel folyósít <3> Elfogad betéteket és azokat aranyértékben fizeti ki <3> | Exportálók rfiHzére tóimultvftn.yok kladtlin VAc és kilrnyíkíre (Ez volt az első veszteségünk, hogy a magyar vasutas ezredet nem lehetett felállítani Vácon. Mennyi hadianyag, mennyi millió maradt volna itthon!) A váciak nagyon megszerették a javarészt németül beszélő legénységet és a nagyon udvarias, kedves tiszteket. Ennek a sze- retetüknek adtak most kifejezést, amidőn zászlóval, zenével, rengeteg nép vonult végig énekelve az utcákon és közöttük alig tudott haladni a tisztek és a katonák sora. A vasútnál az egyik főhadnagy 40 embernek szóló vagon tetejére kapaszkodott fel és onnan szónokolt Vác népéhez tört magyarsággal. Azután németül folytatta és a nép, bár nem értette, lelkesen zúgott bele éljeneivel. Közben életbe lépett a hadimén etrend. Vonatok dolgában nagyon el voltunk kényeztetve. 24 vonatpár, ezek között nyolc gyorsvonat állt meg akkortájt Vác öreg állomásán és most egyszerre a kényelmes pulmanok helyett öreg harmadosztályú bárkák, jó Isten tudja, honnan kerültek elő és kehes mozdonyok pihegtek az elején. Másfélórát, meg ha jól ment, két órát utaztunk Budapestre, de senki sem zúgolódott, mindenki tudta, hogy ennek igy kell lenni. Az állomáson huszárezredünk kiküldöttei hadiöltözetben várták a bevonuló huszárokat és kalauzolták a kaszárnyába. írjuk meg még a mozgósításról azt a nagy meglepetést, amelyet a falragaszok árultak el, hogy mindenki katona 50 évig. Arról senki sem beszél, hogy uj sorozások sora kezdődik, hogy akiket a sorozáson kidobtak, addig kerülnek vizsgálat alá, mig katonának be nem válnak. Mindenki azt mondotta, hogy a sorkatonaság elvégzi munkáját Szerbiával és még a tartalékra sem fog sor kerülni. Bárdoss Ernő azzal búcsúzott, hogy sajnos, ő már puskaport nem fog szagulni, mert 32 éves és nem telt bele egy hónap : ő is hősi nalott volt. A bevonulások szakadatlanul tartottak. Vácról körülbelül 800- an mentek a 32-esekhez és a huszárokhoz, 200 an a tüzérekhez és a műszaki ezredekhez a részleges mozgósítási parancsra. A magyar nép kötelességtudására Írjuk ide jellemzésképpen, hogy a kaszárnyák és felszerelő állomások nem tudtak a rengeteg bevonulónak rögtön ruhát kiosztani, mire a tartalékos legénység ott a kaszárnyák előtt töltötte el éjeiét, nappalát kis katonaládáján ülve, vagy a fejét rátámasztva. Täuber Ferenc harmadnap azzal jött vissza Budapestről, hogy a tüzérlaktanya előtt akkora néptömeg várakozik felszerelésre, hogy ő reméli, hogy miszerint a nyolcadik napon bejut a kaszárnyába, de addig is visszajött, hogy a polgármester által kiosztott aktáit feldolgozza. Azután megindultak a katona-vonatok. Először, jól emlékszünk, a leit- merichihadtest cseh legénysége jött. Tele volt lelkesedéssel, minden vagonból zászlót dugtak elő, krétával rengeteg gyalázkodó írást írtak fel az ajtókra, azt mondták : ezek a trónörökös katonái, ezek mennek elsősorban megbosszulni a trónörökös halálát és ezek voltak a hadseregszégyenei, akik első puskalövésre átszöktek a szerbekhez és ezek miatt kellett gyorsan Sabác alá vinni a negyedik hadtestet, a sokezer budapesti, váci fiút. Jöttek a katonák a nap minden órájában, az órának minden percében. Uj szórakozása volt a közönségnek : kijárni az állomásra és várni a katona vonatokat. Egy óra alatt legaláhb öt-tiz vouult el szemeink előtt. Legtöbben megálltak, mert élelmezési állomásuk volt Vác és egyben itt kapták a vonatok a rendelkezést, hogy melyik pályaudvarra fussanak be. A jó váci közönség csak nézte, nézte őket, néha félénken megszólli- tott egy-egy katonát. Latkóczy Pál állomásfőnök akkor a Váci Hírlap tudósítójának azt mondta, hogy „kérem, ez nem látványos ság, ez a legvéresebb komolyság, ki tudja, hányán jönnek vissza ebből a daloló vig fiúk közül ? Illő lenne tehát, hogy a váciak testvéri szeretetüket megmutatva, emlékezetessé tennék nekik átvonulásukat és cigarettát, édességet, váci kalácsot és más kedvességet osztanának szét nekik“. Kihirdettük a Váci Hírlap ban és másnap már volt olyan úriasszony, aki ruháskosárral hozott ki kalácsot, másik gyümölcsöt és majd mindenki cigarettát, senkinek sem volt üres a keze és most már addig tartózkodtak az állomáson, mig kiürült a kosár, kiürült a cigarettásskatuja. Azután mentek haza, sütöttek új kalácsot, töltöttek uj cigarettát. Népvándorlás volt akkor a mi állomásunkra. Sürgöny jött, felkészültek huszáraink is és ott a mai raktárak mellett nagy serényen rakodtak. Persze, hogy kinnt volt itt is a város és ellátták a figyelmesség minden jelével az induló huszárságot, csak beszéd nem volt. Zádor Jánosnak, aki nem volt szónokember, mondták, hogy néhány szóval kellene háziezredünket elbúcsúztatni. Minek — mondotta a polgármester — nem hallottátok, hogy az őrnagy úr is azt mondotta, két, három hónapon belül ismét itt hon lesznek. Azután egy csendes, meleg délután fehér hajó kötött ki a ma felhagyott Dunagőzhajózási állomáson. Nagyon kevesen tudtak róla, pedig ez a hajó a tehetetlen sebesülteket hozta a szávamenti harcokból. A vér átütött a kötéseken, a liordágya- kon olyan katonákat hoztak ki a hajó mélyéből, akiknek nem volt kezük,vagy nem volt lábuk. Most látott Vác népe először sebesülteket. Az arcok fakó- halványra váltak, még a férfiak szájagödrén is vonaglott valami; az asszonyok, lányok nem állták meg, zokogtak mindannyian és félve emlegették, hogy az övéik sorsa is ez lesz? RémIda regénye a VÁROSI ünnepi megnyitója Kedvező feltételek mellett: «■ Üzleti folyószámlák Betétek Kiil- és belföldi átutalások Kölcsönök VÁCI EGYHÁZMEGYEI TAKARÉKPÉNZTÁR R.T. KegJ-es Alapítványok Kezelfiséjfe^ KONST ANTIN-TÉR képeket láttak, hogy apjukat, vagy férjüket most hozzák ki a hajóból . . . arra nem is gondoltak, hogy másik eset is lehetséges, hogy ott idegenben, kukoricásba ásott tömegsírban mészlével egymásután öntik le a halott katonákat . . . így kezdődött húsz évvel ezelőtt a mozgósítás, a folytatása pedig még mindig az egész nemzet szájaizében van. A zászlóaljparancsnok é3 helyettesének balesete Súlyos szerencsétlenség történt szerdán délután a balassagyarmati országúton. Zászlóaljunk a nógrádi hegyekben gyakorlatozott, midőn egy katona lebukott kerékpárjáról és igen súlyos sérüléseket szenvedett. A zászlóaljparancsnok rögtön intézkedett, hogy a katona az első kötéseket megkapja a terepen, azután maga vállalkozott arra, hogy gépkocsiján a szerencsétlen fiút gyorsan kórházba szállítsa. Az autóban a zászlóaljparancsnok és helyettese foglaltak helyet, hátsó ülésen helyezték el a sebesült katonát. Amidőn a lókosi partról lejöttek, történt a szerencsétlenség. A csárda közelében ugyanis a gépkocsi első kerekének gumija kipukkadt, aminek következtében a gépkocsi elveszítette kormányozhatóságát és nekifutott az útszéli szederfának. Az összeütközés oly súlyos volt, hogy úgy a zászlóalj- parancsnok, mint a helyettese súlyos sebekkel került ki belőle. Mindketten bordatörést szenvedtek és testük kisebb-nagyobb zúzódásokkal van tele. A két törzstisztet beszállították Vácra és itthon ápolják őket. Felépülésük négy hat hét alatt fog megtörténni. Hétfőn: iskolatársak találkozója A váci iskolatársak szövetségének szokásos havi összejövetele hétfőn, augusztus 6-án lesz a Lehőcznél, délután 6 órakor. Ez az augusztusi összejövetel a többinél is jobban szokott sikerülni, mert az iskolatársak közül sokan töltik itthon a nyarat, miért is a rendezőség a Váci Hírlap útján hívja fel az érdeklődők figyelmét a hétfői összejövetelre.
