Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)

1934-04-11 / 28. szám

E Mac, §934 ápr;iis 11 ára 12 fillér 48-ik évfolyam W 23. szám Polfíll&Ai és íársadalmf frellleip, megfeieiriíR hetenként kétszer: szerdán é$ vasérn&p ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre ...................................3 P — f Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 5o f Effve3 szám ára .................................. 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉm SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon rí. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Váciak küldöttsége megy a kereskedelmi miniszterhez az olcsó vasúti Jegyért Az olcsó vasúti jegy érdeké­ben gyűlt össze a közönség és lett hatalmas demonstráció Vác idegenforgalmi érdekeiért is. A közönség régen érzi, hogy kö­telességünk e téren megnyilat­kozni és szinte kirobbanás sze­rűen egy érzéssel foglalt állást amellett, hogy Vácot meg kell ismertetni az idegenekkel, meg kell ragadni minden alkalmat, hogy állandó lakosság telepít­tessék városunkban és élvezzék ők is mindazt a kulturális és gazdasági haladást, amit ez az öreg város modern alkotásaival nyújtani tud. Nem várt hatalmas érdeklő­dést váltott ki az a kézrői-kézre járt meghívó, mely a polgársá­got vasárnap délelőttre a vá­rosháza közgyűlési termébe népgyűlésre hívta össze. Soha nem látott tömeg a fehér terem­ben! Attól lehetett tartam', hogy a karzat leszakad, lent ember ember hátán tolongott és kísérte nagy érdeklődéssel, helyeslé­sekkel, vagy közbeszólásokkal a szónokok beszédét. Az emel­vényen a polgármester ült, kit az utóbbi időben sikerült meg­nyerni a város közönségét fog­lalkoztató eszmének. Megnyitó jában kijelentette, hogy okos magánérdek városunkat az ide­genekkel megismertetni, de ki­jelenti, hogy az idegenforgalom érdekében kifejtendő agitációnak ideje szerinte még nem érke­zett el, mert többek közt nincs Vácnak megfelelő szállodája. Modern lakásai pedig el vannak foglalva és csak azok az üresek, amelyek sötétek, nedvesek, 11a- szályi kőből épültek, de nyoma­tékosan kijelenti, hogy ha az idegenforgalom hirdetése pénzbe kerül, arra neki nincs pénze, sőt nincsen abban a helyzetben sem, hogy a pótadót ötven szá­zalékon felüi emelje, hogy ide­genforgalmat tudjunk csinálni. E kis lehangoló bevezetés után kezdett hozzá Starnberger Rezső, a Kereskedők Egyesüle­tének elnöke, beszéde elmondá­sához. Mindenki azt hitte, hogy az elnököt sikerült megnyerni néhány szűklátókörű kereskedő­nek és ő is azt fogja hirdetni, amit azok: drága vasút jegyre van szüksége a váci kereske­delemnek, hogy senki sem men­jen Budapestre vásárolni! Starn­berger elnök épp ellenkezőleg: állást foglalt az olcsó vasúti jegy, főleg pedig az olcsó vasúti bér­letjegy érdekében. Micsoda anti­merkantelista felfogása a Máv- nak, mondotta beszédében, hogy ha az utas hosszabb utat tesz meg, akkor aránylag drágább jegyet fizet, mint aki rövid tá­volságra utazik. Illusztrálta is: ha Váciéi Alagig, Alagtól Buda­pestig váltok egy egy havi bér- letjegyet, akkor 10-10 pengőbe kerül. Ha Vácról Budapestre váltom meg ugyanezt, úgy aMáv ezért a távolságért 37 P 50 fil­lért fizettet. Micsoda egyenlőt­len eljárás az, hogy a szobi vo­nalon egyetlen kéregjegyes ál­lomás Vác, amelynek nincsen füzetjegye. Hát a mi pénzünk nem olyan, mint a nagymaro­siaké? És micsoda állapot az, hogy a Máv szemet huny, eltűri, hogy Rákospalota—Újpest állo­másának ma nagyobb forgalma van-, miül a Nyugatinak, -mert a fizető-utasok 80 százaléka le­száll és villamoson folytatja út­ját, mivel igen nagy megtakarí­tást ér el a Máv menetjegyén. Kijelentette, hogy legnagyobb lelkesedéssel támogatja a váci polgárság régi kívánságát. Fráter Aladár, a mozgalom lelkes harcosa szóialt most fel és hosszú, de mindvégig érdekes előadásában vázolta a mai hely­zetet és hogy mit kivánunk. Nagy elismeréssel szólt a Váci Hírlap ról, mely ezt a mozgal­mat évek óta napirenden tartja és lankadatlanul ösztökél, hogy a város lakossága érdekében tennünk kell. A Váci Hírlap minden oldalról megvitatta úgy a vasúti jegy, mint az idegen forgalom kérdését és nekünk megkönnyíti munkánkat, mert csak elő kell venni a Váci Hír­lap számait és szószerint ma­gunkévá tehetjük mindazt, ami lelkűnkből kifejezett és logiku­san egészbe foglalt. Ezért be­szédének bevezetéseképpen ki­fejezi háláját és köszönetét a Váci Hírlap-nak, melyet önzet­lenségéért nem csak olvasnunk, de pártfogolnunk is kell. Elmon­dotta, hogy Rákospalota-Újpest vasutmelletti utcái telve vannak leköltözött, váciakkal, akik na­ponta kijönnek a pályaudvarra és boldogan fognak meg egy-egy váci utast, hogy kedves, volt lakóhelyükről elbeszélgessenek és eseményeit megtárgyalják. Ugyanez az eset Sződligeten és Gödökön, amelyek népesednek Vác lakosságából. Évente 400 P- nél többet kell elkölteni ma havibérletjegyre, amely összeg­ből ma már igen tisztességes lakást kap bárki Budapesten és akkor nem kell napjából három órát elutazni. — A munkás heti jegyek árá­nak a leszállítását is követel­jük — kiáltott valaki a karzat­ról. Mire Fráter kijelentette, hogy ez a mozgalom nem kizá­rólag egyes jegyek árának le­szállítását célozza, hanem azt akarja, hogy minden váci része­süljön a leszállított jegy kedvez­ményében. Felemlítette, hogy városunk elnéptelenedésének oka a drága vasúti jegy, meiy ha olcsóbb volna, újra sok ezer lakója lenne Vácnak. Sok uj ezer lakostól pedig a kereskedő többet várhat, még akkor is, ha azok egy része Budapesten vá­sárol, mint az itt megmaradt két-háromszáz családtól. Ezért nincs ok íéini az olcsó füzet­jegytől, ami minden vácinak hő kívánsága. Voit idő, mikor a vá­ciak 20 krajcárt fizettek Buda­pestre egy utazásért, mert ilyen olcsó volt iüzetjegy, de akkornapi 6000 utast vitt a vonat Buda­pestre. Vá-créri és Vác.a Máv for­galmában az első tíz varos kö­zött állott. 7000 helyett ma 600 utast szállít Vácról a Máv és hova tovább még kevesebb lesz az utasok száma, ha a vasútjegy ilyen drága marad. Szói arról, hogy bűnös könnyelműség fel nem használni az alkalmat és a nyugdíjasok tömegeit meg nem szerezni áliandó lakónak. Meg kell írni városunkról, hogy itt talál kultúrát, iskolát, jó vizet, jó világítást, minden gyermeké­nek jó iskolát, olcsó piacot, gyö­nyörű vidéket, halászat, vadá­szat, turistáskodást: élhet a szen­vedélyének. Hirdetni keli mind­ezeket városunkról a budapesti napilapokban, hogy jőjenek ide és telepedjenek le. Külön figyel­mébe ajánlja hallgatóságának, hogy szeressük városunkat és ne mondjunk róla rosszat, ha jót nem tudunk róla mondani. Töb- ször tapasztalta a vonaton, hogy csak leszólni tudják Vácot. En­nek ellenében, mikor megtudta, hogy egyik társa vidéken akar letelepülni, meghívta magához, meguzsomiáztatta, aztán körül- vezette a városban: itt is maradt. Szeretetet kér a város iránt a város gyermekeitől és ha mind­annyian egy célra összefogunk, a siker sem maradhat el és vá­rosunk élete ismét fellendül, amelyben,hivatalnok, iparos, ke­reskedő és munkás meg fogja találni a maga életörömét. A nagy hallgatóság rendkívül nagy rokonszenvvel fogadta Fráter Aladár beszédét, mely egyenes megnyilatkozása volt annak, hogy elég volt a tétlen­kedésből, most cselekedni kell és egész beszédét átszőtte a városa iránti nagy szeretőiével. Utána Queli Rudolf szólalt fel és az iparosság lelkes támoga­tását tolmácsolta. Ha a lakos­ság kevesebbedbe, a házak ér­teke csökken, az iparosságnak nem lesz foglalkozása. Ha. sza­porodunk, minden iparág meg­találja a maga munkáját. Szilágyi Gyula kijelentette, bogy áldozatkészség nélkül ide­gen forgalmat nem tudunk csi­nálni. Ezért indítványozza, hogy nagyobb gyűlést keli megszer­vezni és a bankok és gyárválla­latok tartaléktőkéjük arányában járuljanak hozzá az akcióhoz. Az utolsó felszólaló a polgár- mester volt, aki reflektált az el­hangzottbeszédekre. Több közbe szólás történt, melyek drágálták a rév és vám tarifáit, villanyt és vizet. Ezekre azonnal vála­szolt és felvilágosította a közön­séget, hogy a rév a szomszéd­ban, Nagymaroson sokkal drá­gább, de a tarifákat nem mi, hanem a kereskedelmi minisz­ter állapította meg. A keramitra hat éven át évi hatvanezer pen­gőt keii fizetnünk. Sokkai jobb, hogy ezt az összeget nem pót­adóból kell fizetni, hanem meg­fizetik az átvonuló autók és fu­varok. A viz már negyedével olcsóbb lett, a villanyra pedig most folytat bizonyos tárgyalá­sokat. Kijelenti, hogy minden közmű olcsóbb lenne, ha min­denki kötelességének tartaná a fizetést és nem lenne tengernyi hátrálék. Nem gondolja, hogy önkéntes adományokból idegen- forgalmat lehetne csinálni. Gya­korlatból tudja, hogy Vácon mindig ugyanaz a százötven ember adakozik, sok ezren pedig az áldozatkészség minimumát sem mutatják. Ő a városi köz­gyűlés elé viszi az idegenfor­galmi ügyet és majd megpró­bálja, hogy szavazzanak meg bizonyos összeget e célra. Na­gyon helyesnek tartja, hogy vá­rosunkra a figyelmet a fővárosi lapokban hívjuk fel. Szükséges­nek látja, hogy plakátot adjunk ki és rövid népszerű leírást Vácról, melyet sok ezer példány­ban kell terjesztenünk. Ezekről önálló indítvánnyal fog a város áldozatkész közgyűlése elé lépni. Legkézenfekvőbb ma és legsür­gősebb a vasúti jegyek olcsóbbá tétele. Erről a szervezőbizott­ság egy jól megszerkesztett me­morandumot készítsen Fráter Aladár előadása alapján, kinek buzgólkodásáért itt is szívesen mond köszönetét. Érintkezésbe fog lépni főispánunkkal és or­szággyűlési képviselőnkkel, akik a kereskedelmi miniszternél nem csak ki fognak eszközölni kihall­gatást, de hathatós közbejáróink lesznek, hogy kívánságainkat

Next

/
Oldalképek
Tartalom