Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)

1934-01-03 / 1. szám

ára 20 fillér Hai számunk 8 oldal E 48-lk évfolyam____________________________________ 1. szám Vác, 1934 január 1 Poliííkíi! és íársadaiml hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon it. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér,. dijszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre ...................................3 P — f Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 5o f ICgyes szám ára ....................................................i2 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉNYI DEZSŐ 1933 AZ ÉV TÖRTÉNETE Ép egy éve történt, hogy c szokott helyen amely — tíz évnél több — hogy oly kedves nekem buékot kívántam, elkeseredetten, mert hiszen a toliam vissza sohse retten. Bevált-e? Mindenki uniszónó kiált, hogy a sok óhajból be vajmi kevés vált. Minek hát a buék? — ha csak tradíció, eredmény nélküli locsogó csízió! Nem bánthat senkit se az elkeseredés, mikor az óhaj sok s az eredmény kevés. Mit kívánjunk tehát, ami be is váljon, s ne csak, mint holt betű, az újságban álljon! Rádió —horoskóp! — ez a jövő gépe, nézzük meg a jövő szebb lesz-e már végre? Sejtelmes ködökből bontakozik a nap, sokan még a meleg ágyukban alszanak, rádió autóm rohan végig Vácon, pompás képét máris szívrepesve látóm... Hatalmas vágóhíd lent a város végén, mellette gyár-telep, vagy tizenhat kémény, ime most a szívem ismét nagyot dobbant, Andorék tempóban gyártják mára szap­pant, hatalmas sugárút, két szélén két sor ház, ott díszük a három emeletes kórház. Hát itt mi világos? — meglepetés ma is! — járásbíróságnak van már villanya is! A Fő-úton végig emeletes házak, tyű, de széppé tették a Székesegyházat. Csend, rend és tisztaság a Szent Három­ság-téren, pedig hetivásár, péntek van ma éppen. A rendőrség előtt öreg rendőr ásít, a kertet gyomlálja odébb meg a másik. Tűzoltó laktanya fehérre meszelve, tizenkét nagy ajtó van rája szerelve. Gyönyörű indóház, ép egy vonat megy el, kétszázan utaztak — olcsó füzetjeggyel. Hát ott a magasban mi a csuda legyen? — függőhíd? — amelyen vagy száz ember megyen, Deákvár megkapta a felüljáróját, rajta az útjukat únos-untig róják. A Szent-István téren egy hatalmas csarnok uralkodik benne kétszáz kofa zsarnok. Pestvidéki Nyomdát újból felemelték, még a saroktelket is beépítették. A Konstantin-téren ragyog egy új csoda, új városház, azaz városi palota. Előtte autók, tyű, van vagy ezernyi, anyakönyvvezetőt várja valamennyi. Át a Dunán híd visz, alatta nyolc pillér, úr még a Pokolban a jó öreg Schillér. A VSJE pályán Fradival van csata, 5:0-ra vezet Vác közös, nagy csapata. No de gyerünk vissza! Mit szól hozzá, apu, milyen remekmű lett az öreg Kőkapu. A Főúton végig ívlámpák fénylenek, három fillér miatt nem rontjuk a szemel! Kisvác is csinosabb, megfiatalodott, mióta már ő is kapott keramitot. Árpád-utca boldog, sohse haragszik már, hiszen minden házból az utcára lift jár. Erzsébet-utca is mindjárt boldogula, hogy egyszer arra járt a Pé Fejér Gyula. Minden oly jószagú, minden oly jóízű, negyvenezer lakost itat már a vízmű. Boldog ez a város! mégis igy lelt lassan, hisz az országzászló fent leng a magasban! Január Az év első hója de sok mindent ígér! Szerencse, bú, öröm utói vájjon kit ér? Majd elkövetkezik ez a hosszú lista, fő: hogy januárban ki-ki optimista! Közgyűlés beszámol: haladunk, haladunk, s ezért Istenünknek hálát is adhatunk, elsősorban nem is a nagy haladásért, hanem a sok adó kibirhatásáért! Az elismeréstől cseppet sem irtózunk, hisz a legkönnyebben csak ezzel adózunk. A nyugdijszázalék megérdemelt magas, amellyel ily ifjan elvonult dr. Vadas. Csak nem fizetgelik a váci vizecskét, könnyebb vón megfejni a rúgós bakkecskét, azt mondják, a törvény adja a tanácsot: nem lehet perelni ital-adósságot. Vikend-telepet kap fent a Büki-sziget, mindennap egy új terv... már egynek sem hiszek. A vágóhíd terve azt hittük már megdőlt, kifizettünk érte jó négyezer pengőt, Van egy jó tanácsom, remélem, megtart­ják, vágóhíd kösse át a Dunánk két partját. Kőkapu kopottan bámul le rég kendre, úgy hírlik, fegyencek hozzák újból rendbe, remélem, mire e vers végére érek, már rendbehozatta a jó fegyintézet! Drágálja a váci villanyt főispánunk, hát még hogy drágálná, ha itt lakna ná­lunk! Előadást tartott Tragor Ignác bácsi, háromezer éve hogyan élt a váci? —- — jobban élt! — gazduram imigyen megj­jegyzi: nem kelletett még a vízért is fizetni! Faj állattenyésztők és a sporthorgászok a Tatárjárással hálózták be Vácot. A szódavíz-adó legújabb adó lesz. Kórmánjdanácsos lett dr. Vadas József, Mert hogy derék Vácunk sokszor poros, sáros, utcaseprő-gépet vesz nekünk a város: gyorsan kimondhatták rá a kemény: nem kő !-t, bizton tiltakoztak a jó utcaseprők. Kaliforniai? — hazai pajzstetü? — erről vitatkozik újságban a betű; megoldja egy móré: báj ám a’ mindenkíp, há kálifór, há más! — mindégy ámmán, há csíp! Radó László ék is visszajöttek hozzánk, úgy vélve, különben sokat unatkoznánk: kicsi a műsoruk? '— ippeg, hogy csak ippeg? — a műkedvelőktől szedték el a tippet, míg azok tanulták szöveget, a nótát, Radóék bölcs céllal hát előjátszották. Volt is nagy sikerük, férfiaknak, nőknek, természetesen a jó műkedvelőknek! Január kezdetnek mintha drága vóna, úgy hírlik, drágább lesz a jó váci zóna, deficittel Beszkár kissé soká flörtölt, nem baj, csak maradjon a jó zóna-pörkölt. Beköszönt a farsang, mindenütt mulatság, (fogott-e jó férjet magának, kis nagysád?) Aszongya a Hírlap, talán biz’ megmérte?., kétszerannyi marhát ettünk, mint tíz éve... derék vágóhidunk kétszer annyit vágott, hogyan is bírta el e sok marhaságot? Február Most következik a legrövidebb hónap, pedig de nagy tere vóna itt a jónak? A legjobb kívánság februáriusban: sose legyen hiány bugyelláriusban! Vácrátót teje most spórolna a pízzel, de aszongyák, nem kell! — konkurál a vízzel ! Nem volna teljes a nagy farsangi lista, ha nem jött vón vissza a fess Mágnás Miksa, ha télen is játszik egyesült Vese-VAC, előadásain beköszönt a tavac. Farsangi estélyén mulat a Kaszinó. A Manszéknál ismét divat a kalikó. Faj állattenyésztők megest kiállítnak, galambot, nyulakat megfiatalítnak, az állatcsodáknak nincsenek határi, legszebb a kanári és egy nőstény-ári. Elköltözött tőlünk Matzenauer Oszkár, a jóságos arca égben mosolyog már. A Polgári Dalkör harminc éve dalol, sikereikért jó hírnevük szavatol. Nőegylet is adott farsangzáró teát, reggel hatig ki-ki kitáncolta magát. Drága villany ellen harcol ma a város, mért nem lehet olcsóbb! — cseppet sem világos! Anya könyvvezetőnk panaszkodik nagyon, hogy a nősülendők nem strapálják agyon! pedig ha a farsang se lesz eredményes, a többi hónapók eredőiéire e kétes, vannak olyanok is, kikre ráparancsol, csak hogy ki ne jöjjön az ős gyakorlatból. Tenniszezőinknél jól mozog a rekett, műsoros estjükön senki be nem rekedt. Ezerötszáz adós mondta fel adóját, aki nem mondta fel, a végén jói az járt, felmondók kérését majd úgy megszívlelték, hogy az adójukat jobban felemelték. Pazar műsort adott az evang. Nőegylet, szerény programjukból direkt óriás hegy lett, kitűnő sikerük adott is nagy hangot, alig várjuk már az új-évi farsangot. Gimnazista-cserkész nagy fiú lelt idén, tíz év emlékeit hordozza már szivén, tíz éve főzik már a jó öreg Vácot, aranyos gyerekek ezek a csirkászok! Alig takarodott el az a sok hóié, a Fehérek mellől költözik a bódé. Deákvár csendőrt kér, de hiába kéri, azt az időt ő meg tán sohasem éri, de hiszen erről szólt eddig is az ének: nincs oly kérése, mit teljesítenének! Cigánybál is vagyon! Itt a nők nem ülnek! Dzsezz is úgy muzsikált, ahogy ők fütyül­tek. Március Március a tavasz előszele volna, ha a kései fagy még bele nem szólna, ám a fagy beleszól, természete oly vad, szívekkel ám nem bir, azokon már olvad!

Next

/
Oldalképek
Tartalom