Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)
1933-04-05 / 27. szám
Ara 12 fillér 47-ik évfolyam 27. szám Vác, 1933 április 5 váci: Politikai és iórsadalml hetilap, me< HÍRLAP gjelenlk hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre.................................3 P — f Vidéken egy negyedévre.................................3 P 5o f Egyes szám ára .................................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DEKCSÉX1I I*EZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Ilirdelések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. AZ BRULO BRONYFOG Ismeretlen és érdekes részletek arról, hogyan fogták el a vecsési postarablót Mayernéé az érdem! — A ki rabolni akar, ne hordjon aranyfogat — Nem találnak rendőrt — Őrség a vendéglőben — Szarvasközön át Schwarcz Simon karjaiba — Április a rendőrségen Iskolatársi köszöntő a mai kanonoki beiktatásra Kedves Kálmán! Engedd meg. hogy magas egyházi kitüntetésed alkalmából, bizton valamennyi conscolári- saink nevében is, meleg szeretettel és bensőséges baráti érzülettel (itt a nagy nyilvánosság előtt?) üdvözöljelek. Ez ünnepélyes pillanatban had húzom széjjel immár egy emberöltő eseményeinek függönyét, hogy visszalépjünk mindannyiunknak annyira kedves Alma mater: a váci piaristák gimnáziumának osztályaiba. Ugy-e emlékszel, kedves Kálmán? együtt indultunk és róttuk nyolc esztendőn át egymás mellett az iskola padjait, Te a tisztes csizmadiamester szerény, mindig példás viseletű és szorgalmú fia, és én a szegény zsidó fiú, hogy kitartó akarattal és buzgalommal együtt is érkezzünk meg az érettségi vizsgálat — mily szép is most visszagondolni — egyvonalú eredményéhez. És jól esett látnunk, miként megy teljesedésbe és válik élő valósággá, amit már diákkorunkban jól sejtettünk, Széli Kálmán útja csak felfelé vághat. Mennyi szerénység, mily munkakészség, töretlen szorgalom egy emberben, párosulva bensőséges, mély vallásossággal, szegény ekés reá- szorulók istápolásával és szere- tetével. Kedves Kálmán! Midőn az ősatya Józsefet eltávozott vérei után küldötte, útjában, a monda szerint, Isten angyalával találkozott, ki csodálkozva kérdezte, hová mégy, kit keresel ? „Testvéreket keresek, Uram“ — feleié a bibliai József. Nos, kedves Kálmán, rólad is elmondhatjuk a bibliai Józseffel, egészéletedben csak testvéreket, barátokat kerestél s szereztél csak a jót és nemest művelted és boldog érzés fogott el, ha e mindnyájunkra ránehezedő időben, itt könnyeket letöröltél, ott sebeket bekötöztél, vigasztalást szereztél, megnyugvást nyújtottál. Ez ünneplés érzésben köszöntelek szeretettel újólag, kedves Kálmán és immár főpapi működésedre a Gondviselés bőséges áldását kívánom. Neuman Adolf dr. Áthelyezett szolejabirók A vármegye főispánja Hozaij Gyula dr. szolgabiról, ki a vác i főszolgabiróságoii hosszabb idő óta tesz közmegelégedésre szolgálatot, a kalocsai főszolgabiró- sághoz helyezte ál május elsejével. Helyébe Biáról jön Vácra Bcálci Miksa szolgabiró. Fószolgabiránk és a Népsz ava Múlt nyáron a Népszavában sorozatos cikkek jelentek meg, melyek mindegyike Horváth János dr. főszolgabírót vádolták különböző visszaélésekkel és kedvezésekkel. Mikor a szenzációk elmúltak, következeit a komolyabb rész: a vármegye alispánjának felhatalmazása alapján, a kir. ügyészség hivatalból sajtópert indított a szocialisták lapja ellen. Síréin László, a lap belső munkatársa jelentkezett, mint szerző. A főtárgyalás szombaton folyt volna le a budapesti törvényszék Schadl-tanácsa élő t de a hírlapíró legmesszebbmenő elégtételt ajánlott fel a méltatlanul megbántod főszolgabírónak, ki azt elfogadta, mert a háttérbe bujt informátor ellen nem járhatott el. A hírlapíró bocsánat- kérő nyilatkozata lapunk nyilt- tér rovatában van. Tűzollóföparancsnokunk előadása Az ország tűzoltóparancsnokai Budapesten országos gyűlést tartottak, melyen mintegy 70 vezető tűzoltó liszt jelent meg. A gyűlésen több előadás volt. Ezek között nagy figyelemmel hallgatták Domonkos Andor váci- tűzoltófőparancsnok szakelőadását. Deák wár — hátrányban és sötétben Panaszos felszólalást kaptunk Deákvárról, melynek lakossága mellőzöttnek véli magát. *Áz utcai világításról van szó. Deákváron nincs kövezet, nehezebb a tájékozódás az utcákon, de van koromsötétség. Ott ugyanis később gyújtják az utcai világítást, mint Vácon. Csak talán nem azért, mert mi külön telkenkint is fizettünk, hogy legyen világosság? Talán már keveslik hozzájárulásunkat? kiált fel a panaszos hang, mely egyforma mértéket kér Deák várnak és Vácnak egyaránt. Mennyit fizetnek a katolikusok ? A váci róm. kát. egyházközség letárgyalta ez évi költségvetését és most a kát. híveknek is bemutatja. A kik eziránt érdeklődnek, forduljanak a felsővárosi plébániahivatalhoz, a hol a költségvetést közszemlére kitették. Elfogták a postarabló!! Úgy szárnyait ez a hir az utcákon szombaton kora délután, mintha rádió hozta volna s hangosan beszélő adná tovább. Kis- vác az utcán és elemében volt! Beebédeltek, nyugodtan adhatták tovább a hirekeh Százan beszéltek és százötvenféleképen mondták el, hogyan történt. A budapesti lapoknak a legnagyobb szenzációja volt. A Németországi események majdnem eltörpültek mellette. De ahá- nyan vannak, mind máskép írták meg! A Váci Hírlap itt a budapestiek után kullog ugyan, de viszont iparkodik úgy, a hogyan történt, a valóságot megírni és olyan jele ne'.ekea melyekről a nyilvánosság még nem tud. Érdekli a közönséget, tehát kellő részletességgel is tárgyaljuk: Áruló aranyfog Scheili Sándor, a vecsési postarabló, mint saját vallomásából is megalapítható, pénteken jelent meg először Vácon. Hetivásár volt, a kisváci Mayer-ven- déglőbe tért be és fröccsöt ivott. Nem igen vetettek rá ügyet, ilyen mozgalmas napon nem nagyon érnek rá foglalkozni a vendégekkel. Szombaton az idegen visszajött a vendéglőbe. Nagyon idegesnek látszott. Folyton cigarettázott. Mayerné figyelmeztette is az urát, hogy feltűnő ennek a kopaszra nyírt idegennek a viselkedése. Hátha a bujdosó vecsési póstarabló, te?! tette hozzá gyanakodva. Kun Emilhez, a ki azelőtt az Agraria üzemvezetője volt a íegy- házban és most a hentesek és mészárosok bukibeli jégvermét bérli, odament a fiatal Mayer, kinek felesége gyanúja szöget ütött a fejébe: Nézd csak, milyen idegesen viselkedik! Egy darabig figyelték. Levest evett és cigarettázott. Kun azt mondotta, hogy átmegy a Pro- hászk a-trafikba, kér egy újságot és megkeresi Scheili, a vecsési postarabló leírását. Addig vigyázzanak. Nem sokára visszatért. — Nagyon hasonlít rá, de ez kopasz! súgta Mayernak. Aztán a leírásban az van, hogy jobb felső fogsorában aranyfog ül. — Megtudom én rögtön, szólt a fiatal kocsmáros és eléje állt az idegennek: Leves után parancsol valami húsfélét? Mayer nem is figyelt, "mit mond a gyanús idegen, szeme a szájára tapadt. És mikor válaszolt, megvillant felső fogai között az aranyfog ...- Rohant vissza Kunhoz: ő az! mondotta izgatottan és Kun az ajtóba állított egy fiatal géplakatost, hogy ha az idegen meggondolná magát és menni akarna, visszatartsa. Mayerék az udvari kijáratra vigyáztak. Hatan voltak a kocsmában és mindenki tudta már ki a rejtélyes idegen, mindenki szerepet vállalt az őrzésére, míg Kun visszajön. El voltak határozva, hogy erőszakkal is megakadályozzák távozáí át. Az »őrséget« ideged'ette,hogy Kun nem jön. Ennek az volt az oka, hogy a rendőrőrszemet először nem találta. Más utcában tartotta körútját. Néhány perc múlva azonban visszajött és Kun vitéz Harmalhy István rendőrtörzsőrmesterhez ment. A Kőkapunál talált rá. Hogyan tartóztatta le Harmathy a rablót? Most adjuk át a szót Harmat- hyiiak. — Biztos ur, a kocsmában egy idegen ember van. Már második napja fordul meg ott — mondotta, — jó lenne, ha megnézné. Azt mondja a vendéglős, hogy nem beszélget, mint a többiek szoktak, hanem mogorván maga elé bámul. Nagyon sokat cigarettázik és igen ideges. Lehet, hogy azonos a vecsési postarab lóval. — Rendben van, menjünk — szólt vitéz Harmalhy és máris elindult a vendéglő felé közben kivette zsebéből a váci rendőrség által sokszorosított Scheili- féle személyleirást. — A vendéglőbe lépve félszemmel odapillantottam a sze- mélyleirásos fér lire. Éppen késsel vagdalta a sertéskarajt és evett. Odaléptem a vendéglőshöz: — Ismeri-e ezt, aki ott ül a hátam mögött? — szóltam neki — Nem ismerem — felelte a vendéglős, — csak annyit tudok róla, hogy másodszor van már itt.
