Váci Hirlap, 1933 (47. évfolyam, 1-97. szám)

1933-04-05 / 27. szám

2 VÁCI HÍRLAP A frissnyirású kopasz fej — Költekezik nagyon? — Hacsak három fröccsöt nem lehet annak nevezni. Mióta van itt? — kérdez­tem tovább. Vagy másfél órája. — Erre kimentem a vendéglő konyhájába kiszolgáló kis ab'a- kon át belestem a vendéglőbe azért, hogy alaposan megnéz­zem az ebédelő férfit. A sze- mélyleiráson az volt, hogy ol­dalra fésült sűrű fekete haja van, ez pedig kopasz most. Lát­szott a fején, hogy egész friss a nyirás. Nem tétováztam tovább, hanem bementem a vendéglőbe és az idegen asztalához léptem. Ugye, maga idegen? —szó­lítottam meg. Honnan jött? Visegrádról jöttünk — fe­lelte — a mesteremmel, Hoff­mann Ferenccel együtt, akinek ott van péküzlele. Mert én pék vagyok. Az a mesterségem.- És minek jöttek Vácra? — Azért, hogy szalmát ve­gyünk.- Hát ezt én nem hiszem el válaszoltam neki, mert Viseg- rádhoz közelebb is vannak köz­ségek, ahol biztosan sokkal ol­csóbb a szalma, mint itt Vácon, ahol még fuvardijat is kell a szállításért fizetni. — No, ezt nem jól tudja, őr­mester úr, ez nevetséges állítás — válaszolta a férfi. — Ott azon a környéken olyan drágaság van, hogy még a kenyér is drágább, mint itt. A váci ki&tánynál éjszaka . . . — Maga miért maradt itt? — Tetszik tudni, egy' kislány­nál voltam és hát ő miatta ma­radtam még Vácon, a főnököm engedelmével. — Ki az a kislány? — Bocsásson meg, ez diszk­rét dolog, úriember nem árulja el egy nőnek a nevét, akivel dol­ga van. — Ne diskuráljunk tovább, igazolja magát. Erre a férfi egyik zsebe után a másikban kezdett keresni-ku- tatni, aztán elfehéredett, majd hirtelen kipirult. Egyszer csak egész testében remegni kezdett, úgy hogy s z emme 11 á Ih a ló an ész­re lehetett venni: borzasztó ide­ges lett. Azulán megszólalt nagy- nehezen : — Nincsen ... kérem ... ná­SAJÁT SZÉKHÁZIBAN váci takarékpénztár A Magyar Nemzeti Bank mclléhhclje Vác, I4oiESlS5í5ÍÍ!!!-lér 15 Telefonsaim «3 Elfogad betéteket és azokat aranyértékben fizeti ki 0 Mindennemű bankári üzletek lebonyolítását vállalja 0 KxporíálóJí figyelmébe |Meztí)(az(IaHilgi ílrnk kivitelihez szük­séges tannsitvíinyok kiaüisn VAc is környékére lám semmi — volt két levél .... de elveszett. . . — Kövessen a kapitányságra szóltam rá erélyesen. Legn agy óbb csodál hozá­somra a férfi elmosolyogta ma­gát és gúnyos hangon ezt felelte: Hát az hogy lehet, hogy valakit előállítsanak azért, mert nincsen nála Írás? Magyarországon, a belső terüle­ten nincs szükség útlevélre. Mondom hogy magyar ember vagyok, bocsásson utamra. Kissé tétovázni ke d em — mondja vitéz Harmalhy, —mert a kopasz fej se stimmelt a sze­mélyiéi rással és ez a határozott állítás is megingatott a hitem­ben. De már, gondoltam, ha el­kezdtem, be is fejezem a dolgo­mat. Ezért rászóltam: Én kötelességemet teljesí­tem, gyerünk! Megyünk, megyünk —vá­laszolta, — de előbb fizetek. Szökés a Szarvas-közben Egy pengő harmincat fi­zetett Mayernak, aztán felvette kopott, gyűrött télikabátját és mentünk. Egész a Szarvas-köz­ig nem történt semmi. Nem is kötöztem meg, szépen előttem haladt két lépéssel. lit azonban egy pillanat alatt megugrott és beszaladt a közbe. Elővettem re­volveremet, megtöltöttem és rá­kiáltottam : Álljon meg, mert külön­ben lövök! Közben a férfi a közből ki­ért és befordult az Eötvös-utcá- ba. Mikor az utca sarokra ér­tem, láttam, hogy vele szemben jön Schwartz Simon szabó és rászóltam : Fogja meg, Schwartz ur, ezt az embert! A menekülő ember azon­ban tagadó! ag intett a kezével, majd mindkét kezét az égnek emelte a falnak dőlt be, igy szól­va: Megadom magam! Meg­adom magam! — Hozzáugrottam, szij jal meg­bilincseltem és elindultam vele a kapitányság felé. Útközben rá­szóltani : Mondja meg, hogy kicso­da maga? — Én vagyok, én vagyok... — felelte egész testében remeg­ve, — különben, ne faggasson a biztos úr, majd a kapitányságon mindent elmondok. Rendőrtisztek szemközt Két rendőr hozta már a pos­tarablót. ftAz ügyes Harmathy fogta a szíjat, melyet hirtelen átadott a társának: Sáfár rend­őrtanácsos és Görög dr. rendőr- fogalmazó, a bűnügyek referen­se közeledett. Két óra múlt, vé­ge a hivatalos órának a rendőr­ségen. Április elseje, te Jóska, hozzák Scheilit, a postarablót, mondja Sáfár tanácsos tréfál­kozva. A mint mennek és a mint kö­zelednek a rendőrök, Sáfár Ele­mért mind inkább elhagyja tré­fálkozó kedve és félhangosan mondja: — Nem is április: láttam Scheili Sándor arcképét, ő az! Mehetsz vissza! A kis Harmathy ép odaért, összevágja bokáját és szól: — Fogalmazó úrnak jelen­tem, elfogtam a vecsési posta- rablót. A bűnügyek referense egy kicsit savanyúan, hogy az ebé­det ma kitudja vacsorára meg­eheti-e, visszafordul. Annál na­gyobb kedve volt Petzkó de'.ek- tivnek. Megint egy jó fogás! Maga Scheili, ugye? kér­dezte a tanácsos a mellette álló bilincses embert. Én vagyok, én! válaszolt és nagyot röhögött. Scheili Visegrádról való Rögtön megkezdték a kihall­gatását. Lassan mindent beval­lót’. Erről már a budapes i la­pok bőven Írtak, itt olyan rész­leteket akarunk megírni- a mit még nem tudnak. Scheili családja Visegrádon lakott. Szülei már nem élnek, de Scheiliek sokan vannak ott, sőt álszarmazlak Nagymarosra is. Ismerős tehát neki ez a vidék. A mint Vecsésről elmenekült, Budapesten át Rákospalotára ment villamoson. Innen Vácra, majd Nagymarosra. Itt kevés időt töltött, féli, hogy észreve­szik, ezért a legköze'ebbi vonat­tal bejött Vácra. Ez már pénte­ken volt. A Mayer-vendéglőben spriccerezeli, éjszakára kiment a kisváci szérűre és ott aludt. Szombaton reggel fiz óra­kor mondotta a poslarabló jegy­zőkönyvbe — ismét bementem abba a kocsmába, ahol előző nap jártam és éppen ebédeltem, amikor eg}7 rendőr odalépett hozzám és igazolásra szólított fel. Azt feleltem neki, hogy nincs nálam semmiféle okmány, csak egy pár levelem volt, de azt is elvesztettem. A rendőr erre a kapitány­ságra akart előállítani, de útköz­ben az egyik mellékutcában megugrottam. A rendőr a nyo­momban volt, mások is az uta­mat állták, úgy hogy nem tud­tam tovább menekülni, kényte­len voltam megadni magamat. Kiég szombaton este elvitték Scheilit a váci rendőrségről. Előzetesen itt rajzottak a buda­pesti újságírók. A Váci Hírlap szerkesztősége értesült először a postarabló el- fogatásáról. A mi újságunk már künn volt, nem adhattuk a szen­zációt, ezért 2 óra 5 perckor tudósításunk már az Es!i Kurír­ban megjelent. Roppant szenzá­ció volt ez Budapesten! És a konkurrens Magyarország nem hozta. Először áprilisi tréfá­nak mondották, hogy a Kurír gyors értesülését gyöngítsék. De azért az újságírók autóba vág­ták magukat és vágtattak Vác felé. Késő este is Scheili vei voltéi­VÁ R Nyilt-tér Nyilatkozat A Népszava 1932. évi julius 13-iki számában „Staub Elemér nyug. államtit­kár villamosítási üzlete Veresegyház és környékén“ „Ha a főszolgabíró sógor“ cím allatt cikket írtam, ahol dr. Horváth Janos főszolgabíró ur személyét úgy állítottam be, hogy ő hivatali hatalmát igénybe véve, befolyásolta a községek Képviselőtestületét abban, hogy a köz­ségek világítási bevezetési munkálatait logora, Staub Elemér kapja meg. A Népszava 1932. évi junius 14-iki számában „Tárlat a veresegyházi csend­életről“ cim alatt ugyancsak cikket irt. Ezen cikkben a főszolgabíró úrról azt állítottam, hogy a veresegyházi tó árlej­tésen személyesen befolyásolta az árlej­tésben személyesen résztvevő tóbirtoko­sokat. A Népszava 1932. julius 21 -iki számá­ból ,, A váci főszolgabíró magánhadjárata a Népszava ellen“ cim alatt ugyancsak cikket irt. Ezen cikkemben állítottam a főszolga­bíró úrról, hogy a Népszava árusítását igyekezett megakadályozni azzal, hogy azokat, akik a Népszavát árusították, az aruseás miatt megfenyegette és hogy ezzel kapcsolatosan Stréhl Imre lakására detek­tívet küldött. Mirmost mindhárom cikkel kapcsola­tosan kijelentem, hogy dr. Horváth János főszolgabíró ur magatartása törvényszerű es abszolút korrekt volt. Kijelentem még azt is, hogy cikkeimet téves információk alapján írtam meg és nyilatkozatom adásának éppen az az in­doka, hogy azóta beszerzett információim a cikkeim tényállításainak az ellenkezőjé­ről győztek meg. Ezért én dr. Horváth János főszolga­bíró úrral szemben elégtételt adva, saj­nálatomat fejezem ki, és a közvéleményt ezen nyilatkozatom megadásával tájé­koztatom. Budapest, 1933 április elsején. Strérn László s. k. Kedvező feltételek mellett: ■■ Üzleti folyószámlák Betétek Étül- és belföldi átutalások Kölcsönök VÁCI EGYHÁZMEGYEI TAKARÉKPÉNZTÁR R.T. Kegryes Alapítványok S-Iezelőség'e KONSTANTIN-TÉR foglalva a rendőrfogalmazó. Kis szobájába rontottak be az izga­tott újságírók. Itt beszélhettek is Scheilivel. Megkérdezték tőle, bánja-e bűnét? — Hogyne bánnám! vála­szolt. Csak dologházat ne kap­•OSI 1933 április 5-én, szerdán 5, 7 és 9 órakor 10 — 40 filléres helyárak Warner Baxter, Leyla Hyams Szerelmes ellenségek Pierre Benoit gyönyörű regénye — A világháború izgalmai, a német leány és a francia katona győzelmes szerelme, a hadifogolytábor mozgalmas élete, a sze­replők kitűnő játéka avatja a filmet ünnepi műrorrá Ragyogó és gazda g kisérőműsor ____________ Szombaton 7 és 9 órakor Vasárnap 3, 5, 7 és 9-kor Az igazi ÜfSCSgljr film AZ EZÜST SAS Jack Holt. Ella I.oe, Itnlpk Graves — Minden idők legszebb és legnagyobb ropiilfi-filmje

Next

/
Oldalképek
Tartalom