Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)

1931-11-11 / 85. szám

2 VÁCI HÍRLAP A postahivatal csak a nála vásárolt okmány- bélyegeket bélyegzi felül a váltóűrlapokon A postavezérigazgatóságtól ka­pott értesülés szerint a váltóűr­lapokra a váltóilleték lerovása céljából felragasztott okmánybé­lyegek felülbélyegzését a posta­hivatalok jövőben a pénzügymi­niszterrel történt előzetes meg­állapodásnak megfelelően csak abban az esetben teljesitik, ha a felülbélyegzést kérő egyén az okmánybélyegeket ugyannál a postahivatalnál vásárolta és a váltóűrlapra a felülbélyegzéssel megbízott tisztviselő jelenlétében ragasztotta fel. Házbér bevallások leadása A városi adóügyosztály ez­úton is értesíti a háztulajdono­sokat, hogy a bevallási iveket november 28-ig kötelesek kitölt­ve a városi adóügyosztályhoz leadni. Bevallási nyomtatvá­nyok a városházi kapusnál kap­hatók. Figyelmezteti az adóügy- osztály a háztulajdonosokat és a lakókat, hogy a bevallási Ívbe a valóságnak megfelelő adatokat írják be és ezt aláírásukkal is igazolják. A ki bevallását a fenti határidőig elmulasztja beadni, az lüo/o-os bírságot fizet. Közöljük t. üzletfeleinkkel, hogy minden régi és új betét aranyértékű. Érdeklődjék intézetünknél az új rendszerű és kamatozású betétekről VaCI EGYHÁZMEGYEI TflKflHÉKPÉHZTflR B.Í. KONST ANTIN-TÉR csillagot, mely itt a horizonthoz egészen közel van. Megtaláltuk a déli kereszt négy csillagját is. Néha belevilágítottunk kézi­lámpáinkkal a folyó medrébe és kerestük a tűzpirosán villogó pontokat: az alligátorok sze­meit. Néha találtunk tizet is. Mesések voltak a holdvilágos éjszakák. Napfelkelte,napnyugta tomboló színjátékkal megy vég­be. A festői szó nem kifejezés az ég jelenségeinek jellemzé­sére. A tábor közelében, a folyó partján van egy kis falu. Kevert vérű, a lakosság indián, néger és fehér egyveleg, de a néger jobban kiütközik. A bőr a ci­gánytól a moir feketéig válto­zik. Nagyon szegény emberek, primitiv földművelést űznek (ku­korica, banán, kókuszdió, cu­kornád). Házaikat fából és sár­ból ragasztják össze és pálma­levéllel fedik. Bútoruk, edényük alig van. Háziipar, népművészet nincs. (Befejezés a vasárnapi számunkban). Hollós Dénes Hogyan jubilált PINTÉR IMRE? Iskola könyvbe kellene felven­ni mint való igazságot, gyerme­keket kellene elvinni hozzá és mutogatni : Úgy szeressétek szü­lőföldeteket, mint ez a derűs kedélyű, aranyos öreg úr, Pin­tér Imre ! Mi itthon, a mától, holnaptól előre megviselt, ezer emberi gonoszságtól marcangol­tak ezt már nehezen értjük, de megértik őt az idegenben dol­gozó váciak, a kik hosszú évti­zedek után pihenni térnek meg az édes szülővárosba. Lelkűk legmélyén, kimozdithatatlan kö­zös titkos öröm él : Egykor, nemsokára én is ott leszek köz­telek, a hol gyermekkorom áb­rándjait kergettem boldogan ! Vállán a 65 év súlyával és a megélhetés gondjaival egyetlen ideálját nem engedte elalkudni soha Pintér Imre. Azt, hogy visszakerül szülővárosába. Es mert még nem jöhet, az ötvene­dik esztendő után megáll egy pillanatra, itthon jubilál és megy újra robotolni. Ezt is a szeretet mennyi gyöngédségével teszi. Azelőtt minden évben jelentke­zett egy-egy uj hangversenyre. Most hat éve nem jött. A mint mondta a jó fiú : nem akarja szülővárosát kiélni, majd a ju­bileumra ... És a jubileumkor igazán bol­dog öröm volt látni olyanokat, kik soha sem mutatkoznak szín­házban, de most az egyszer, Pintér-ünneplésről nem akartak elmaradni. Hála és szeretet a múlt szépségeiért, a mik minél nehezebb időket élünk, annál ragyogóbban járnak előttünk em 1 ékeze tünkben. A Kulturház gyönyörű ter­me fenn, lenn érdeklődők szá­zaival telve. (Egész bizonyos, hogy üres ülés csak azérL akadt, mert nem jöhettek el, de a je­gyeket megváltották) Ilyen szép társaság adott találkozót, mert igen sokan szívesen emlékeznek Pintér Imrére és művészetére. Szétnyílik a függöny és mu­zsikusai közt Vác másik szerel­mese, Szőlössy Ferenc, a m. Kir. állam rend őrség zenekarának karnagya. Tüntető, igen szives taps üdvözli a hazatérő fiút, a kire mind büszkébbek leszünk, a mint zenekarával újabb és újabb nehéz számot ad elő. Nincs az a katonazenekar, mely fegyelmezettebb, művészibb, har­monikusabb. Ha egy tucatnyi művész is játszik az államrend­őrség zenekarában, szint, tartal­mat, zenei gondolatot az a kar- nagyi pálca hozza ki, a mi a mi Szőlőssynk kezében oly jól áll. Azután a függöny elé Andor Károly, a szép est egyik rende­zője áll és hallunk tőle oly gyö­nyörű gondolatokkal teli ódát az ünnepelthez, minő nem min­dig terem Andor kobozán sem. Eddig ünnepi volt az est, a mi most jön, az meghatóan csa­ládi, a váci nagy család ünnepe. Ott áll könnyeivel küzködve a fényesen világított színpadon, tapsorkánban a hálás fiú: Pin­tér Imre. Előtte Krakker Kál­mán és percekig nem jut szó­hoz, meleg szeretet szól a tap­sokban Pintér Imre felé. Azután a polgármester úgy, a hogyan csak tőle telik: játszik a szív húrjain, köszöntvén jubileumán a város neves fiát. Nem fontos, mint válaszolt Pintér Imre, mert ilyenkor nem a száj, a szív be­szél a hála és szeretet szaván. Kedves, egyéni és póz nélküli, semmi sem teátrális : a hálás fiú nemes szavakkal köszöni sz ülő városa ragaszkod ásá t. Andor Károly már hozza is a hatalmas városi sziliekkel ter­hes babérkoszorút. Öröm, hogy a váci Iskolatársak Szövetsége sem feledkezett meg és gyönyö­rű virágkosárral lepte meg ne­ves tagját. De jön a Pintér-fiuk közül Imre, nemzeti színű szal- lagos koszorúja a földet súrol­ja, oly hatalmas és oly gyönyö­rű poémát zeng nem a művész­hez, az apához, hogy lenn, a nézőtéren törülgetik szemeiket. Aztán szerető hitves, a nagy mű­vésznő az arany koszorút hoz­za művész férjének. Itt már aj­kak nem beszélnek, az ajkak egymásra forrnak. A tapsorkán elmúltával még egyszer szól az ünnepelt : — A családi rész véget ért, jöjjön a komédiás ! A mi ezután következett, egy cseppet sem sablonos. Sokszor irodalmi értékű apró jelenetek, táncszámok, Pintér Imre szere­peiben a vetítő vászonon, majd a színpadon megjátszva Ripet, Plenchard tábornokot és klasz- szikus társait, egy-két hatásos kupié, apró kis színészek nagy jövőigérgetései, kedves koníe- ransz, zeneszámok, halk régi, feledhetetlen melódiák, Parla- ghy Kornélia hatalmas kolora- turája tömören (sem színes hangjából, sem franciásan fi­nom előadásából nem veszett el még egy vonalnyi.) De mind, mind Pintér Imrével, jubileu­mával vonatkozásban. Szinte zsúfoltan sok volt a műsor : szombaton mentünk a színház­ba, csak vasárnap jöttünk ki. Mindenkinek tetszett, kedves, családias, művészi volt, nem fe­ledjük. Külön meg kell emlékeznünk az előadás főattrakciójáról, ifj. Pintér Imre, »Vak Tamás ál­ma« című darabjáról. Persze az ünnepelt játszotta a főszerepet, de még fényesebbé három váci urileány szereplése tette. Tragor Margit (Múlt) Reidner Baba (Jelen) Krakker Baba (Jövő) gyönyörű látványosság volt. A Múlt szívig hatoló melegséggel közvetítette a nemes gondolato­kat, a Jelen meglepett drámai készségével (tökéletes drámai művésznő!) Jövőnk pedig,hogy oly szép legyen, szinte álom ! A legnagyobb figyelemmel hall­gatták (pedig már éjfélre járt az idő,) végül pedig a nagysze­rűen megválogatott műkedve­lők, a szerző és a jubiláns sze­rető asszonyával osztoztak a zú­gó tapsfergetegen. Nem volt vége. Kis piros fal­ragaszok a Hliniczkybe hívták vacsorára a társaságot és ennek nagyterme is megtelt. Nem is oszlottak szét reggel halig. Szől- lőssy Ferenc remek zenekará­nak szebbnél, szebb számait hallgatták, szünetekben pedig váci borral köszöntötte az is­merősök lelkes tömege Pintér Imrét, a ki most újra láthatta, hogy mennyire szereti és nem feledi őt szülővárosa. Laboráns ne vezessen autót Kemény és Hajagos főorvosok részesítették a sebesülteket első segélyben Vasárnap az esthomályban egy taxi állott meg a Kőkapu mellett és véres alakok keltek fel nagy nehezen párnáiról. Kemény dr. fegyintézeti főorvos mind az öt utast visszatessékel­te és vitte le őket a városi kór­házba, a hol Hajagos dr. főor­vossal neki kezdtek a véres tes­tek ápolásához. Közben elmond­ták szerencsétlenségük okát: Pronjevicz Róbert, Hungária szénművek laboránsa feleségé­vel, barátjával, Schichtnich Vil­mos állástalan cipésszel és két kis gyermekével vasárnap reg­gel autón Kóspallagra mentek látogatóba. Ponjevitz vezette a gépet. Este visszatérőben a ka- talini szerpentinig nem történt baj, de a mint leereszkedtek, az autó nem engedelmeskedett. A gép befordult az árokba és mind az öten alá kerültek. így találta meg őket Kis Jenő budapesti taxisoff őr, a kinek Vácon túl fu­varja volt. Az orvosok megálla­pították, hogy Pronjevitz és fe­lesége láb- és oldaltörést szen­vedtek, Schichtnichnek jobb karja tört el, míg a két gyer­mek több zúzódást szenvedett. Miután kellő orvosi ellátást kap­tak, vonaton visszatértek Buda­pestre. Az összetört gépet külön szállították utánuk. Székelési zavarok, bélgörcs, puffadtság, gyomor­szédülés, izgalmi állapotok, sziv- idegesség, félelemérzés, bódult- ság és általános rosszullét ese­tén a természetes „Ferenc Jó­zsef“ keserűviz a gyomor és bélcsatorna tartalmát gyorsan és fájdalom nélkül kiüríti, a vér­keringést előmozdítja s tartós megkönnyebbülést szerez. Ko­runk legkiválóbb orvosai a Fe­renc József vizet úgy férfiak­nál, mint nőknél és gyermekek­nél teljes eredménnyel alkal­mazzák. A Ferenc József viz gyógyszertárakban, drogériák­ban és fűszerüzletekben kapható. VÁ R O S I November 12-én, csütörtökön V,7 és 9 órakor Nagy kabaré-est Fellépnek: FEKETE PÁL operaházi tag, a rádió kedvence, ARDAY BÉLA az Andrássy-úti színház tagja, KŐMIVES ERZSI a Városi Színház tagja, SZEGHALRiY ERZSI az Uj Színház tagja, VAJDA JÓZSEF a Belvárosi Színház tagja, 8CARS&Y ÉVA a kassai színház tagja Szólók, tréfák, mókák és iDoSíézatok 21/, órás kacagás. liiüozi Sielyárak Fekete Páí konferál

Next

/
Oldalképek
Tartalom