Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)

1931-10-14 / 77. szám

Ára 12 fillér. 45-ik évfolyam. 77. szám. Vác, -1931 október 14. HagjMlHU. VÁCI HÍRLAP Polííikcií és társadalmi helílap, megfelenik helenkénl kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: HELYBEN EGY NEGYEDÉVRE. VIDÉKEN EGY NEGYEDÉVRE . EGYES SZÁM ÁRA.................... 3 P — FILL 3 P 50 FILL 12 FILL FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉMI DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-UTCA ÉS CSÁNYI-ÚT SARKÁN TELEFON : 17 HIRDETÉSEK, NYILTTÉR DÍJSZABÁS SZERINT A mai helyzet keresztmetszete Ebben a mai szerencsétlen, fenekestül felforgatott Európá­ban, — de talán már az egész világon, — ahol az élettel yaló küzdelemben kifáradt emberek lassan-lassan odajutottak, hogy már nem is a magnk szomorú sorsán keseregnek, hanem lesik a más baját, hogy azon vigasz­talódhassanak, — mindenki a gazdasági problémák megoldá­sán töri a fejét, mindenki »gaz­daságilag« akarja »szanálni« ezt az országot. Vajmi kevesen gon­dolnak arra, hogy ez a gazdasá­gi leromlás csak következmény, az emberi gyarlóságoknak, kap­zsiságnak, önzésnek. irigység­nek, egymás meg nem értésének s nem utolsó sorban a politika túlkapásainak következménye ; tehát nem csak a következményt, hanem elsősorban az okokat kellene orvosolni, ha újból élet­képesek, megelégedettek és gaz­daságilag is megerősödöttek aka • runk lenni. Persze az ilyesmiről Írni sok­kal könnyebb, mint azt gyakor­latilag is megvalósítani, mégis foglalkozni kell ezzel a problé­mával is s minden eszközzel és minden erőnkkel oda kell hatni, hogy az ember felebarátjában, a magyar a magyarban ne el­lenséget, ne konkurrensét, ha­nem segítőtársát lássa. A mun­kaadó és munkás ne gyűlölettel nézzenek egymás szemébe, ha­nem szeretettel és megértéssel szorítsák meg egymás becsületes kezét, hogy a »tőke« a munka­adó képében ne csak azt kalku­lálja, hogy miként érhetne el mentői nagyobb hasznot, hanem gondoskodjék megfelelőleg azok­ról is, akiknek munkájával, sok­szor véres verejtékével a tőkéjét »forgatja« ; de viszont az alkal­mazott, a tisztviselő, vagy mun­kás se azon törje a fejét, hogy. hogyan lehetne a munkaadó »hajóját megfúrni«, avagy a lá­zas munkálkodás leple alatt mi­nél kevesebbet dolgozni, hanem odaadó munkával igyekezzék munkaadóját nemes törekvései­ben, — a minél több munkaal­kalom megteremthetésében — tá­mogatni. Míg nem jövünk tudatára an­nak, hogy csak akkor segíthe­tünk magunkon, ha egymást tá­mogatjuk, addig, amig a kapzsi­ság, irigység és gyűlölködés ma­rad az uralkodó érzés az embe­ri szivekben, amig a társadalom különböző rétegei az összefogás helyeit gyűlölködve néznek far­kasszemet egymással ; nem lesz, nem lehet gazdasági konszolidá­ció sem. Addig lehet pénzszűkét előidézni, avagy lehet az inflá­ciónak újra terel adni, de az országot »szanálniy lakosait a nvomorúságlól megmenteni nem lehel ! Jó pár esztendő óta mondjuk azt, hogy a »mélyponton« va­gyunk, hogy » ennél rosszabb idők már nem jöhetnek, s mit látunk? Amióta'ezt mondogat- juk, még rosszabb és rosszabb körülményiek közé jutunk s min­den esztendőben az előzőt sír­juk vissza, azt az előzőt, ame­lyikről akkor azt mondottuk, hogy »annál rosszabb már nem lehet...« Pedig a proletárdikta­túra bukása óta a »szakértő kö­rök • állandóan a gazdasági problémák megoldásán törik a fejüket anélkül, hogy a lejtőn való lecsúszásunkat egy pillana­tig is meg tudták volna állítani. S ez igy lesz, igy marad mind­addig, amig csak a következmé­nyeket igyekeznek orvosolni s az alapvető okok gyógyítására gondot nem fordítanak, amig az irigység, kapzsiság és gyűlölkö­dés rákfenéjét ki nem ölik az emberi szivekből, amig a társa­dalmi ellentétek ki nem egyenlí­tődnek s amig a politikai érde­mek egyeduralma meg nem szű­nik ebben az országban. Mert nincs olyan fizetésleszál- litás és nincs olyan adóemelés, ami ezt az országot a mai gaz­sági törekvések gyökeres meg­változtatása nélkül meg tudná menteni s ki tudná huzni abból a mély kátyúból, melybe nem csupán a háború és az úgyne­vezett »vihigkrizis«, hanem sok tekintetben a tőke kapzsisága s az emberek irigykedése és gyű­lölködése juttatta. Vitéz Keresztes Béla 35 év egy község tanítói munkájában Szép ünnepség keretében bú­csúztak el kar társai és Fót kö­zönsége Varga Gergely ref. ta­nítótól nyugalombavonulása al­kalmával. Vasárnap délelőtt 11 órakor a ref. templomban tar­tott bucsuünnepélyen az általa alapított Református Dalkör ní­vós énekszáma után Balog Fe­renc lelkész mondott búcsúbe­szédet az egyház nevében, majd D. Forgács Julianna, mint utol­só tanítványa búcsúztatta volt tanítványai nevében. Varga Ger­gely meghatva köszönte meg az ünnepélyes búcsúztatást és szép beszédben megemlékezett arról a 35 évről, amit a népnevelés munkája közben Foton eltöltött. Társasebéd is volt a Hangya vendéglőben, amelynek során felolvasták a ref. esperes üdvöz­lő levelét a nyugat ombavonuló- hoz. Azután Brclélgi Zoltán fő­jegyző a község nevében, Szede­réiig i Zoltán lelkész az evangé­likus egyház nevében, majd Ke­rekes Gyula rektor-laniló a fóti tanitói kar nevében búcsúztat­ta Varga Gergelyt, miközben, a tanítók ajándékaképpen átnyúj­tott egy szép írókészletet. Bér­lők József a Ref. Dalkör nevé­ben mondott hatásos köszöntőt, majd a különböző társadalmi és szakegyesületek, melyeknek Var­ga Gergely tevékeny, munkás tagja volt, mondtak üdvözlő be­szédeket. Az ize*. Nőegylet második teaestélye október 18-án Az izr. Nőegylet második tea­estélyét október 18-án, vasár­nap délután öt órai kezdettel a VTE helyiségében rendezi. A háziasszonyi tisztet a következő úrhölgyek látják el: Révész Béláné, a nőegylet elnökasszo­nya, Bük Sámuelné, Hochfelder Mátyásné, Kern Mártonné, Ro­senfeld Józsefné, Rottmann Li- pótné. Házi-kisasszonyk: Kovács Magda,Légrádilboly,Nagy Rózsi. Házi-gazdák: Blauner József, dr Kohn Lajos, Schlossberger Endre. Az egylet Vezetősége szeretettel lát mindenkit és — tekintve a jótékonycélt — itt kéri a minél számosabb meg­jelenést. Pillangó főhadnagy a tűzoltóknál Teljes anyagi és erkölcsi si­kerrel mutatta be a Pillangó fő­hadnagy operettet a VÖTT. mű­kedvelő gárdája. A telt ház, a zönség lelkesedése, megértő tap­sa volt a jutalma a sok és fá­radtságos, sokszor az éjszakába belenyúló próbáknak. Katinka szerepét Welzl Ancsi játszotta, a kit már A legkisebbik Horváth lányból és még számos operett­ből ismerünk és igen kedves megjelenésével, otthonos mozgá­sával, táncaival és kellemes hangjával ragadta magával hall­gatód. Müller Mandi az ezre- desné kedves szerepében éneké­vel, táncaival lopta be magát egyaránt a női és férfi szivekbe. x\ férfi szereplőkről is csak Jót., Lestár István fess, daliás bonvi- ván, akit már sokszor szívesen láttunk színpadon. Csodán Ma­nó — Kovács Laci — kellemes estét szerzett mindenkinek, még a morozusokat is megkacagtatta. Sokakkal el felejt te He, hogy mennyi adót is kell még fizetnie. De, mint az egész darabnak rendezője, a táncok tervezője és betanítója is megérdemli a ba­bérkoszorút, amit a színpadra neki feladtak. Velzer István ez­redes nagyon jól játszotta a fél­tékeny férjet. Vájjon hol tanul­hatta ? Gahlen Rezsőt (tábor­nok) már mindenki ismeri. Ha é) kilép a színpadra, már elég, hogy tapsban törjön ki a publi­kum. Az őrmestert még egy iga­zi őrmester sem alakíthatta vol- 1 na jobban, mint ifj. Spolvindt János. Kadét Lovász János volt. Az előadást Sümegh Miklós ve­zetésével négytagú zenekar Kí­sérte művészien. Előadás után tánc, hangulat volt reggelig. Van még becsületes megtaláló Sebcslha Ferenc bányamester Alacskáról a múlt hét folyamán Vácon és Kosdon járt. Ä mint lapunkban olvasható volt, azért jött vissza régi otthonába, mert a kosdi bánya munkásainak ke­nyeret akart adni s elviszi őket magával, mig a bányát a víztől megmentik. A mint dolgát vé­gezve a vasúti állomásra ment, hogy hazamenjen, sürgős ügye keletkezett a kistafirozott állo­másépület külön álló kis házi­kójában. De nehezebben jött ki, mint a hogyan bement: zsebé­ben papirosba göngyölve volt 1400 pengője bankókban s Se- bestha azt hiszi, hogy munka közben kirántotta és a mélybe dobta. Hiába kereste a vonat ér­kezéséig — a pénz nem került elő. El is utazott azzal a gon­dolattal, hogy a legdrágább láto­gatást most tette életében. A- kis házikót Pónya Rozália gon­dozza. Nem hagyta békében az a hir, hogy az ő papirosai kö­zött 1400 pengő keveredett el bankóban ! Kutatott, keresett és a szorgalmas munka jutalmat nyert : Mikor már ő is fel akart hagyni azzal a gondolattal, hogy megtalálja a sok pénzt, kezébe akadt a papircsomag s benne az 1400 pengőt érő bankó. A rend­őrségnek átadta1 a sok pénzt s most várja jutalmazását a sze­gény-asszony. 22 család kér Percről segítségeit Érdekes az az állapot, amely­be Alsópenc Váccal van. Ki­csinyben hasonlít nagy Magyar- ország és Fiume helyzetéhez. Ott Horvátországon kellett át­menni, hogy Magyarországba jussunk, itt Nógrádvármegyén és ismét Vácon vagyunk. Ház­számok is váciak, rendőrileg, közigazgatásilag Váchoz tartoz- nak, tehát Vácinak kell róluk is gondoskodni. A múlt napokban kérvényt hoztak be, A1 sópöne­rői, az volt megírva, hogy 22 család él az elszakított városré­szen, a kinek nincs betevő fa­latja. A kérvényt hozzácsatol­ok a segitőakció többi írásához. Singer varrógépek | mégis a legjobbak [

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom