Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)

1931-08-12 / 61. szám

Ára 12 fillér. 45-ik évfolyam. ________________________________________61. szám. Vác, 1931 augusztus 12. VÁCI HÍRLAP Políííkai és iársadalmi hetilap, megjelenik heíenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: HELYBEN EGY NEGYEDÉVRE. VIDÉKEN EGY NEGYEDÉVRE . EGYES SZÁM ÁRA.................... 3 P - FILL 3 P 50 FILL 12 FILL FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DEIiCSÉHTTI »EZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-UTCA ÉS CSÁNYI-ÚT SARKÁN TELEFON : 17 HIRDETÉSEK, NYILTTÉR DÍJSZABÁS SZERINT Béke és kritika Vác, 1931 augusztus 10 A Váci Ilirlap legutóbbi szá­mában egy híradás jelent meg, mel}T dr. Hörl Péter ny. főor­vos úrnak közgyűlési felszóla­lását adta le ezzel a címmel »Hörl Ivolossváry ellen«. Ez a referátum ad nekem alkalmat arra, hogy bár nem szívesen, de mégis visszatérjek a június 25-iki közgyűlésnek Árpád-ut­cai tárgyára. Fájdalmas ügy ez, mert hiszen itt sebeket ütöttek mindenfelé : vád érte a város vezetőségét az ellenőrzés miatt; megtámadták a városi mérnö­köt a terv miatt ; a közgyűlést, ezen terv jóváhagyása miatt ; hónapokon át valóságos forra­dalmi láz uralkodott az érde­kelt polgárok között és másfél év óta ez az ügy foglalta le a közgyűlésnek értékes idejét, anélkül, hogy az ügy előbbre vitetett volna. Ezek után min­den jóindulatú és városát sze­rető polgárnak örült a szive, midőn a város magisztrátusa megtalálta a megoldásnak igen szerencsés, de áldozatokat kívá­nó útját a házak aláfalazásá­val, mely teljes reparációtnyúj­tott a sérelmekre, sőt felfokoz­ta az érdekelt házak értékét. Csak végig kell mennünk az Ár­pád utcán és mindenki láthatja, hogy a legsilányabb házikó is mennyivel lett magasabb, masz- szivabb, értékesebb és milyen szépen hozta ez a megoldás összhangba az utca szintjével azon házakat, amelyek tulajdo­nosai elfogadták ezt a szeren­csés operációt. Amidőn junius 25-én a köz­gyűlésen ezen tárgy újból napi­rendre került és a polgármes­ter ur javaslatot tett, ahhoz a minden tekintetben jól megfon­tolt javaslathoz két szempontból szóltam hozzá : 1. javasoltam, hogy a 12 hónapi várakozási időt szállítsa le a közgyűlés 6 hónapra, mert ez is elég a meg­fontolásra ; ezt a közgyűlés el­fogadta. 2-szor kérelmet intéz­tem a képviselőtestület minden egyes tagjához, Hörl Péter úr­hoz is és mindenkihez, hogy a lelkek békéje érdekében vegyük le már ezt a tengeri kígyót a napirendről, tekintsük ezt meg­oldottnak és pedig szerencsésen megoldott kérdésnek ; kértem a képviselő urakat, hogy a Köz­gyűlésen kívül is legyenek apos­tolai a békének, a megnyugvás­nak, a kiengesztelődésnek azok között, akik sérelmet éreztek és soha ne engedjük magunkat be­folyásolta tni olyanoktól, akik nem törekszenek békére, mert a tömegpsihozis sokszor ragad­ja magával az embereket jobb meggyőződésük ellenére is. Mi i képviselők, legyünk fék, le­gyünk vezetők, irányítók a béke utján. A közgyűlés éljenzett,tap­solt. Ezeket mondottam, sem töb­bet, sem kevesebbet. Feljogosi- J lőtt ezen paraenezis elmondásá- j ra idős korom ; hiszen a köz- j gyűlés legidősebbjei közé tarto­zom ; feljogosított állásom, mely nemcsak címekkel, kiváltságok­kal jár, hanem kötelességekkel I is, hogy szóljak ott és akkor, j amikor és ahol használok a j köznek. Az én beszédem nem irányult senki ellen, sem dr Hörl Péter ur tisztelt szemé­lye, se más ellen ; holmi béke­bontók elnémulásáról szó sem j volt abban ; nem személyek, ha- j nem áramlatok ellen küzdöttem, j mely ha állandósulna, városunk j békéje, vele nyugalma, vele fej- | lődése és jövője borulna fel. | Beszédem sértő nem lehetett j senkire nézve és éppen ezért a í mit ott mondottam, azt én nem- j csak fenntartom az utolsó be- j tűig, hanem itt a nagy nyilvá- [_ nosság előtt nyomatékosan alá- í huzva megismétlem Írásban is : j kérem a mélyen tisztelt képvise- j lő urakat, azoknak mindegyikét, j hogy ebben a nemes akcióban, j a béke, a kiengesztelődés és a j megbékítés., helyreállításában az í Árpád utcai kérdést illetőleg fogjunk össze és tépett Hazánk jelen szomorú viszonyai között legyünk egyek. Áki mást hámozott ki beszé­demből, az nem akart vagy nem tudott megérteni. És ha mind­ezek dacára akad olyan, a ki minden intencióm ellenére is magára akarja venni az inget, mely részére nem készült, erről én nem tehetek. Nyugodt lélek­kel tekintek vissza arra a 21 esztendőre, amióta a váci kép­viselőtestületnek tagja vagyok, hogy személyében ott soha, sen­kit meg nem bántottam, mert hivatásom nem sebeket ütni, ha­nem sebeket gyógyítani. Nem szeretném azonban ha félreértenének. A béke alatt nem értem a jogos és okos kritika teljes kiirtását, mert amennyire szükséges egy város irányításá­ban és fejlesztésében az önzet­len idealizmus által fűtött tevé­kenység : éj)oly égetően szük­ség van arra a kritikára is, me­lyet nem a gyűlölet hajt és nem keres kákán csomót, hanem a város érdekeinek bölcs körülte­kintéssel való védelmét bírja cé­lul. Megfelelő kritika nélkül a hatalom könnyen despotiznuis- sá válhat, az ügyek elposványo­sodhatnak, a visszaélések fél- burján ózhatnak. Igen szeren­csétlen az a város, melynek köz­gyűlési terméből hiányzanak az okos, józan kritikusok. De le­gyen az a kritika mindenkor igazságos, gyűlölettől mentes, a tárgyban, melyet bonckés alá vesz, tájékozott, dialektikájában világos, élvezetes, mindenek­előtt logikus, nem pillanatnyi si­kerekre törekvő, hanem mérje széles látókörrel a város fejlő­désének lehetőségeit és küzdjön ezek keretei között. Ahol a kri­tika ilyen, ott tisztelettel tcKin- tenek arra minden oldalról, mert abból tanulnak, művelőd­nek és a fejlődés iránt fogéko­nyabbak lesznek a lelkek. Min­den kritika mely demoralizál és a haladás gátja, rossz ; a mely kritika fecsegő, nevetségessé vá­lik ; a mely többre vállalkozik mint amennyit elbír, tekinté­lyét veszti. De viszont a kritika, mely tisztit, felemel és a hala­dás akadályait bölcs tapintattal irtogatja : elismerést érdemel. Felszólalásom anyagának meg­világítására Főszerkesztő Urnák lekötelező szívessége folytán in­kább választottam ezt az utat, mint a közgyűlésen az élőszót, AüíxL a^jszavak elröpülnek és. mint a jelen eset is mutatta, fél­reérteinek vagy félremagyaráz- tatnak ; már pedig súlyt helye­zek arra, hogy necsak a köz­gyűlési terein falain belül, ha­nem azon kivid is városunk minden súllyal biró polgárához hiteles szövegben eljussanak je­len soraim, azzal a kérelemmel, hogy fogadják azokat szívesen. Kolossváry Mihály prelátus-kanonok, felsőházi tag------------------" íi polgármester' ajáralatet tett s városi pajta megvételébe A nagyszerűen megépített Flórián-utcában, mely most az autójárás folytán főútvonallá avanzsált, éktelenkedik a város pajtája. Valamikor, mig nem építették meg a gazdasági ud­vart ia szent István-téren, az iromba épület szolgálatokat tett, most azonban már némán hall­gat, feléje sem néznek és a vá­rosházán legkevésbbé sem gon­dolnak arra, hogy az elhagya­tott épületet kijavíttassák, miu­tán nincs is szükség rá. Krakker Kálmán dr. kormányfőtanácsos, polgármester házának hat ab­laka a pajta udvarára néz és erre a szolgalmi jogot már rég megzerezte. Nem közömbös te­hát reá nézve, hogy kifog vala­mikor ott építkezni és esetleg ablakai elé falat húzni. Ezért most a városi képviselő test ül et­ilek ajánlatot tett a polgármes­ter, hogy a rozoga pajtát, mely már régen haználaton kívül van, megvásárolja. Árát gavallérosan rábízza a város bizottságaira, hogy állapítsák meg. Megszűnik az ingyen papnevelés Magyarországon A magyar püspöki kar részint elvi szempontból, részint pedig a szemináriumok fentartásának anyagi nehézségei miatt az in­gyenes papnevelést megszüntette és a szemináriumokba felvett növendékeket, illetve azok szü­lőit tartásdij fizetésére kötelez­te. Bár egyes egyházmegyékben már be van vezetve az u. n. seminariscicum, vagyis a lel- készkedő papságnak százalékos anyagi hozzájárulása a szeminá­rium fenntartásához, illetve a növendékpapság neveléséhez és ezeknek az egyházmegyéknek főpásztorai is az elv kedvéért ragaszkodnak a tartásdij fizeté­séhez, mely az ujonan felvett és jövőben felveendő kispapokra nézve kötelező, a régi növendé­kekre nézve pedig fakultativ. Hűséges liá&icseEégfek jutalmazása A belügyminiszter már évek óta pénzbeli jutalmat és okleve­let ad olyan házi cselédek számá­ra, akik egy gazdánál hűsége­sen hosszabb időt eltol lőttek. Az eddigi jutalmazásoknál is csak olyan cselédek jöttek figyelem­be, a kik harminc vagy ennél is több időt szolgáltak egy egy he­lyen. A belügyminiszter termé­szetesen tárcája szerény keretei közt nem adhat jutalmat mind­azoknak, akik megérdemelnék. De nem zárkózik el az elől, ha a cselédtartó gazda a száz pengő jutalmat a magáéból adja, hogy ez esetben az elismerő okiratot ki ne szolgáltassa a hűséges cse­lédnek. De természetesen a hosszabb szolgálati idő leteltét ebben az esetben is megkíván­ják. líilsai* a Osjssáa® A csütörtöki vihar a Duna közepén találta Nagymaroson í Schlésinger János és Boros László csónakázó diákokat. A vihar oly nagy volt, hogy kifor­dította őket a csónakból. Bár mind a kettő elég jó úszó volt, mégis a vízbe fulladtak volna, ha segítségükre nem jön két fia­tal, bátor legény a csónakház csónakjával. A partról rettegve nézték a küzködőket. Sikerült is úgy a két diákot, mint a csóna­kot is kimenteni. A partra ér­kezőket éljenzéssel fogadták, a bátor megmentő kel — kik ma­guk is veszélyben forogtak — meg is jutalmazták. (Kár, hogy a nevüket nem sikerült megtud­nunk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom