Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)
1931-07-29 / 57. szám
Ára 12 fillér. 45-ik évfolyam. 57, szám. Vác, 1931 július 29. VÁCI HÍRLAP Politika! és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként Rétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: HELYBEN EGY NEGYEDÉVRE. VIDÉKEN EGY NEGYEDÉVRE . EGYES SZÁM ÁRA .................... 3 P - FILL 3 P 50 FILL 12 FILL FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: oi;h€Síl\ii öezso SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-UTCA ÉS CSÁNYI-ÚT SARK'ÁN TELEFON : 17 HIRDETÉSEK, NYILTTÉR DÍJSZABÁS SZERINT A főváros elriasztja piacáról a vidéki termelőt A milliós lakosú főváros közélelmezésének ellátásában oly nagy szerepet játszó vidéki termelők ellen adott ki rendelkezést, a mely szerint az eddigi piaci szabályoktól eltérően, hetenként csak kétszer engedélyezi a termelők felvonulását a fővárosi piacokra. Ez az érthetetlen rendelkezés pedig épen a nagy nyári szezon legelejeén lép életbe, amikor a kisgazda megkezdi termeivé,nyeinek értékesítését. Az öntöző berendezkedés nélkül dolgozó kisgazda május és június hónapokban állandóan a mezőn dolgozik és a felhők sűrűsödését vizsgálva, imádkozik esőért. Ha e két hónapban kapás termel- vénye megfelelő mennyiségű csapadékot kap, meglesz a nyári keresete, ha e'két hónapban szárazság van, mint 1928-ban volt, akkor a kisgazda kapás termel- vénye kiég és már csak az őszi termésre számíthat. A folyó termelési évben, e két hónapban, megfelelő mennyiségű csapadék mellett, közepes jó termésre van kilátásuk a kisgazdáknak. A nyári kelkáposzta, fejeskáposzta, zöldség és sárgarépa jó terméshozamot adott. A most fejlődő paradicsom, burgonya pedig a legszebb reményeket nyújtja. A gyümölcstermelés is közepes jó. Nem is panaszkodtak eddig a kisgazdák és már csak az áruknak piaci értékesitését várták. Ennek ideje el is érkezett. A fővárosi piacokra eddig hetenként többször Vác közeléből a következő községek szállítottak gyorsan romlandó cikkeket : Dunakeszi, Alag, Alsógöd, Göd, Felsőgöd, Sződ, Vác, Nógrádve- rőce, Fót, Fótujfalu, Csornád, Veresegyháza, Váchartyán, Vác- kisujfalu, Zsidó, Kösd, Penc, Nézsa stb. E nevekkel állandóan találkozhatunk eddig a fővárosi piacokon, mert minden kocsin rajta van a gazdának neve és termelői helye. A fővárosi piacok az eddigi rendszer mellett is lul voltak zsúfolva a nagy nyári szezonokban s gyakran előfordult, hogy egyes piaci napokon a gazdakocsiknak egy része kiszorult. A legújabb rendelkezés azonban lehetetlen helyzetet fog teremteni, mert egészen bizonyos, hogy hetenként kétszer az összes községek szállítani fognak s ez esetben a főváros hogyan akarja elhelyezni a termelőknek nagy tömegeit ? De különleges helyzetet idéz elő a rendelet a gyorsan romlandó idényáruk értékesítésénél. A paradicsomot, gyümölcsöt, uborkát, tököt, amikor beérik, azonnal le kell szedni és már legkésőbb másnap reggel piacra kell szállítani. A pénteki napon beérett gyümölcsöt, paradicsomot, uborkát még aznap szedni kell s mivel a legközelebbi piaci értékesítési nap a következő keddre esik, tehát bárom nap és négy éjjelen át kellene azokat friss állapotban megőrizni. Hogyan gondolja ezt a főváros közélelmezési osztá1- lya ? Az eddigi piaci rendszer szerint, nyáron, hetenként átlagosan 8000—9000 gazdakocsi vitt fel árut a fővárosba. A többszöri árusítási napokon ez a tömeg egyenletesen osztódott el bizonyos napokban. Azonban ha az árusítást két napra rendelik el, az annyit jelent, hogy egyszerre 5000—6000 kocsi jön fel. Ha igazán törődnek kizgaz- claérdekekkel, a mint hogy azokkal törődni kell, úgy Vác városának, a váci járásnak megkell mozdulnia és a többi városokat és járásokat, melyeket e nagy kár éri, értekezletre kell hívni, hogy a közérdekben egyöntetűen, impozánsan lépjenek fel! Érdekes vizsga A múlt héten érdekes vizsga folyat le. Nem az iskolában, hanem a Dunán. Eljött Budapestről Jordán Károly vasúti és hajózási főfelügyelő és a Fürge csavargőzösön kezdte vallatni a két vizsgázót, a kikben Andor Károlyt, vízmüvünk igazgatóját és Meiszner János dr. városi ügyészt vélt mindenki felismerni. Mindketten a hajógép kezelői és hajóvezetői vizsgát sikerrel letették, a mi azt jelenti, hogy motoros, vagy gőzgépes jármüvet a Dunán kormányos és gépész nélkül maguk vezethetnek. Csak egy piarista tanárt helyeztek el Vácról, de kettő jött Vácra Véget ért a piarista rend nagy káptalanja és a szülők, kiknek gimnazista fiuk van, nagy érdeklődéssel várták a szokásos tanári áthelyezéseket, mely az idén a káptalan miatt halasztást szenvedett. A tanárváltozások ebben az évben megkímélték Vác első intézetét, melyhez az elmúlt tanévben hét uj tanár érkezett. Az idén csak egy tanár távozik: Kmeltg György, a matematika és fizika tanára, kit a rendfőnök a szegedi gimnáziumba helyezett át. A rendfőnöki intézkedésre ugyanekkor a váci intézetben való tanítás alól felmentették Kaisern István világi történelem tanárt, a ki igy jövőre már nem lesz Vácon. A megüresedett két helyet piarista tanárral töltötte be a rend- kormány s Vácra jön Bozi Ferenc Tatáról és Vas József a budapesti tanárképző intézetből. Hogyan leit Tótfalu és környéke hires epertenyésztő ? Irta: Nótárius Lajos Nehezen vajúdott az idén a tavasz. Aggódó szeretettel gyönyörködtek gazdasszonyáink az eper ültetvényeikben. Mert fontos dolog a jó epertermés nálunk nagyon. Mégis csak az eper az első, amiből egy kis pénzt lát a hosszú télen kifogyatkozott gazda. Aztán, kivált eleinte, megvan az epernek a tisztességes ára. Bár az eleje termés nem épen szegény embernek való, az első kosárkákkal hihetetlen árakon elkapkodják. Itt vagyon épen nekünk, tótfalusiaknak, némi sérelmünk. Az eper ugyanis még néhány évtizeddel ezelőtt is a mi specialitásunk volt. Tömegcikként mi termeltük először. Tőlünk tanulták többek között a jó me- gyeriek is. Oda férjezett leányaink vitték innen a palántákat, meg a termelés titkát. No most már ! — Ezek a mi szépséges begyeink nekünk szereznek ugyan gyönyörűséget, hanem Megyernek és különösen Leányfalunak tartanak enyhét, a visegrádi hasadékból zordo- nan száguldó hideg légáramlat ellen. Emiatt aztán a természet előbb van Leányfalun egy néhány nappal. Hanem ez a néhány nap az epernél súlyos különbségeket jelent, mert azokat a bizonyos első, drága kosárkákat most már megyeri testvéreink viszik a piacra. Harmad, negyed napra, mikor mi is szál- 1 tijuk az első zsengéket, már 30—40 filléres különbözet van kilónként. Azért sem nem panaszkodunk, sem nem irigykedünk. Az epertermelésnek érdekes története is van különben. Épen ezt akarom elmesélni. Tudvalevőleg vidékünkön még a rómaiak honosították meg a szőlőt. A kereszténység felvétele után az olasz szerzetesek okszerű szőlőművelésre tanították a magyart. Vidékünk borai már az Árpádházi királyok alatt híresek voltak. Anjouk, majd Mátyás Champagneból, Burgundiából hozattak kiváló fajú szőlővesszőket és azt Budán és vidékünkön ültették el. A mi, szőlőművelésre kiválóan alkalmas, a kóborló hadak utjából félreeső dombjainkon a török világ alatt is virágzott a szőlőművelés. Evlia Cselebi, a hírneves török utazó is megemlékezik az itteni »lédus és écles-csipős« izű szőlőről. Ámbár az édes-csipős jelzőről arra következtetnek, hogy a ni űréit is alighanem megizlelte a derék muzulmán. Valószínű, hogy már abban a korban is a szőlő volt lakosságunk fő jövedelemforrása. Bél Mátyás az 1737-ben megjelent munkájában azt mondja a község a folyón túl levő,kellemes dombokon, közel Tah leírásában : a szőlőt a szigeten nem miveinek, hanem vár romjaihoz, ahol a vincelléreknek sok boruk vagyon, melynek gyümölcse nagyon szép, egészséges és fehér szinti, de van ott veres is. Schams Ferenc.Ungars Weinbau című, 1832-ben megjelent művében Tótfalu évi bortermését 20 ezer akóra becsüli. Az akkori ár akoliként 3 forint körül mozgott. Galgóczy Károly Pest- vármegye legrégibb monográfiájában a következőként jellemzi bortermelésünket: a Tahi pusztán ültetett szőlőiben a vidéken most is hires, de messze vidéken is méltán jó hirt érdemlő fehér bort termelnek. A bor újkorán nyers és savanyu, de jó pincében, mely itt nem hiányzik és jó kezelés mellett annál kevesebbé válik 4—5 év után. A fővárost, saját területén kivid a budai oldalról, többek közt Tót- falu tartja asztali szőlővel. Tót- falu és Bogdány kezdi 1877 körül az asztali szőlő külföldre szállítását. Szőlő van 523 hold. Egyszóval jólét és gazdagság volt Tótfaluban a szőlőművelésből. Néhány, sajnos most üres pince ma is tanúbizonyságot tesz hajdani, nagy bortermésekről. Ott van elsősorban a kincstárnak, volt földesurunknak a látványosságszámba menő pincéje, a régi dézsmaház, a mai erdészlakás alatt. Téglából művészien boltozott ivei alatt szénásszekér is megfordulhatna. Gazdáink pincéi egész sort foglalnak el egy meredek agyag- domb oldalában. A nagy, tágas présházak legtöbbjét lakóházaknak alakították át. Néhány ősz- becsavarodott, jobb időket látott öreg még élénken emlékezik azokról az időkről, amikor veszélyes volt ezen a soron járni. Mert ha az első sor pince előtt
