Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)

1931-07-29 / 57. szám

2 VÁCI HlfíLAF A váci pékek emeltek Amint előre megírtuk, a váci pékek megvárták a fővárosi ese­ményeket és a budapesti kolle­gákkal egyidejűleg drágították meg a mindennapi kenyeret. Meg kell Írni, hogy a váciak nem voltak olyan mohók, mint a fővárosiak, mert nálunk a fe­hér kenyér ára nem oly nagy mértékben drágították, mint Bu­dapesten. Az igaz, hogy a barna kenyér ára, miga Kállay-kenyér jön, a fővárosban maradt a régi, nálunk 8 filléres emelést kapott. Az uj kenyérárak Vácon ked­den léptek érvénybe és e naptól drágább a kenyér, ide iktatjuk az uj kenyérárakat: (A zárójel­ben eddigi árak) A barna és rozs kenyér nagy­ban (25) 33, kicsiben (28) 36 fillér kit önkin t. A félbarna (32) 38 nagyban, kicsiben (36) 42 fillér. A fehér (36) 40 fillér nagyban, kicsiben 44 fillér az 'eddigi 40 fillér helyett. Összahasonlitásul ideiktatjuk a váci malom lisztárait az eme­lés napján : A dupla nullás 39.20. a'0-ás 38.20, a 2-es 3/.20,. a 4-es 35.90, 6-os 33 pengő. Ke­reskedésben ezekhez az árakhoz jön a kereskedelmi haszon, mely körülbelül tiz százalék. Benke cserkészparancsnok az öreg cserkészek táborában A gimnázium cserkészcsapata most tért vissza nyári táborozá­sáról, a boldog ifjúság itthon me­séli kedves élményeit. A parancs­nok azonban nem pihenhetett meg, mert Svájcban most nyílt meg a cserkésztisztek tábora és Benke Imre tanárt oda vezé­nyelték ki. A diák cserkészek parancsnoka el is utazott már a külföldi táborba. Singer varrógépek mégis a legjobbak el is suhant szerencsésen a gya­nútlan idegen, a harmadikba már nyájas szóval, gyengéd erőszakkal bizton becipelték és azután sohasem tudta meg töb­bet, hogy a maga lábán, vagy pedig angyalok szárnyán ke­rült-e haza. Mert a szegény gaz­dának bora volt bőven, ahogy éppen az ideje volt ludferlály is, szárazkolbász is akadt, de an­nál nehezebb volt ivópajtást sze­rezni. Hej, szép idők, régi idők, boldog idők. Hanem aztán egyszerre csak jött a filoxera. Ez aztán hama­rosan véget vetett jólétnek, jó­kedvnek, barátságnak örökre. A fii oxer át 1880 junius 13-án, Tótfaluban Málnay dr. szőlőjé­ben észlelték Magyarországon először. Málnay a hires szőlé­szetébe a világ minden tájáról kísérleti célokra hozatott vesz- szőkkel hurcolta be a veszedel­mes férget. Az ő vesszői azután szertevitték az egész országban. Tótfalun ekkor már több, mint 200 hold volt fertőzve. A ható­ság el is rendelte ezek kiirtását, de már késő volt. Ugyanez év őszén már Leányfalun és Bog- dányban is megállapították a vészt s aztán rövid idő alatt or­szágszerte. II motor nem állt meg... Súlyos baleset az aszódi országúton Kellemetlen: kalandja volt e héten egy kisfád gazdának : Akarata ellenére ráült egy mo­torbiciklire, mely elszáguldott vele s felfordifot-ta. Ma Budapest­ien, a zsidókórház egyik beteg­ágyán, bekötözött- fejjel várja gyógyulását... E. Kurdi Károly a kik Váci szérűkön csépel gépével. Napke­lettől napnyugtáig működik a gép és az ad ogat óban gyors ütemben tűnnek el a kévék, hogy más helyen a tiszta, arany­sárga szemek patakjai zúduljon ki. A szorgalmas ember ezért- nem is liagyja el helyét shogy elhagyta egyszer, örökre bánni; fogja, mert meggondolatlansá­gának nyomát mindig viseln fogja arcán. Kurdi; László hentesnek mo­torbiciklije van. Azzal szokott vágtázni s néha, üres óráiban kilátogat a kisváci szélűre is. így tett a napokban is. Elbeszél­getett a dolgozókkal s végül fel­szólította E. Kurdit, hogy'jöjjön vele haza motoron. A fiatal Kur­di nem akart a gépre ülni. Nem való az neki, majd haza megy a lábán. De addig alkalmatlanko­dott, addig erőszakolta, míg a meghívást el kellett fogadni és a motorbicikli oldalkocsijába ült, hátul pedig sógora, Szabó; Bálint foglalt a vezető mögött helyet. Úgy beszélték meg, hogy Bi- sitz fatelepénél a motor megáll; és leszállanák. Kurdi László azonban viccet csinált : elszá­guldott Bisitz mellett, keresztül a városon és meg sem állt Csö- rögig, a hol egy ismerőse házá­nál tette le kél utasát. Termesze­Kurdi László a motorba cíkíít utasaival belevitte az árokba. A mint nagynehezen kiszabadítot­ta a gépet, megvizsgálta és nagy örömmel tapasztalta, hogy nincs sem a motornak, sem neki bav ja. De most támogatja ki az árokból nagynehezen Szabó Bá­lint sógorát-Kurdi Lajost, kinek arca csupa vér. Szerencsére az aszódi ország­ul sem oly elhagyatott, mert né­hány perc múlva jött egy autó, annak reflektorfényében felfe­dezték a szerencsétlenséget és E. Kurdit rögtön beemelve az autó­ba, behozták a városba, orvos­hoz. Itt konstatálták, hogy a sé­rülés súlyos, itthon nem tudnak rajta segíteni, ezért ugyanez az autó a sebesültet Budapestre, a zsidó kórházba, szállította. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy E. Kurdinak súlyos úlka- poesíörése van és arcán számos erős zúzódás. Azonnal megope­rálták és miután, felgyógyulása hosszabb ideig tart, ott tartották a kórházban. Azért, mert a motor nem állt meg, azért a rossz tréfáért, hogy utasaival kiszáguldott a város­ból, Kurdi László a bíróság előtt teletni fog. A polgármesiee* szabadságon van Krakker Kálmán db:, m. kir. kormányfőtanácsos, polgármes­ter rég nem vette igénybe sza­badságát. Most bejelentette az alispánnak, hogy hivatalos sza­badságát megkezdi, de itthon fog tartózkodni. Szabadsága alatt Tornáiig Jánoss dir. taná­csos helyettesíti. Vácnak nines szisiidi rektora lesen élénk szemrehányásban volt része, de még sem fordul­hattak rögtön, be kellett menni jó szóra, meg egy pohár borra. Késő este indultak vissza és hiába volt a gép reflektora: Nemcsak korának egyik leg­híresebb pomológusa, de jósá­gos szivű, derék orvos is volt a jó öreg basahidi Málnay Ignác. Önmagát vádolta a veszedelem előidézésével, melyet faluja ked­velt lakosságára zúdított. Ha­nem saját bajainál sokkal job­ban fájt, falujának elszegénye­dése, a nép nagy elbusulása, bi­zonytalansága, mellyel nem tu­dott mihez fogni, hogy uj uta­kon ismét jobblétet teremtsen magának. Hiába tanácsolt, adta, kínálta, erőszakolta ingyen ne­mes csemetéit, hiába agilált a gyümöl őstermelés érdekében, hiába mutogatta, osztogatta cso- daszámbamenő finom almáit, körtéit, ma is hires fekete, óriás ropogós cseresznyéit, málnását, epresét, nem volt bizalom hoz­zá. Különösen az epret ajánlot­ta, ami akkortájt még csak ker­tekben itt-ott termett s ritkaság volt a piacokon. A jövő igazolta az öreg ur helyes gondolkozá­sát, de akkor nem ment a dolog. A szebbnél-szebb csemegesző­lőkhöz szokott lakosság sehogy sem bízott ennek a külsőleg szép, de bizony nem igen tar­talmas gyümölcs jövőjében. (Befejezés a vasárnapi számunkban). A fővárosi tanok: k.özfik. hogy ; a köz oktatásügyi mmssztérium.J szétosztotta a színtársulatok Kő- !: zott az állomásokat. Ez azt jet­ién ti, hogy egyik színtársulat j másikat; nem zavarhatja és nem mehetnek akármelyik városba, csak oda, a hova koncessziója szól. Néhány év előtt Vác kö­zönségének nregkérdezése nél­kül,. akarata ellenére kaptak Halmi Jenő színtársulatát, mely megelégelte a dicsőséget ók cse­rélt Radó Béla színigazgatóval, ki sokkal jpbb társulattal jött be Vácra. ivét hónapot, töltött itt és dacára a sok városi ked- [ vezésnek, bizony deficittel fejez­te be a váci színjátszást. Ezért nem csodálkozunk, ha Radó Bé­la szinikerületét olvasva, abban Vác neve nem fordul elő. De Vác sehol, egyetlen direktor ke­rületében sincs benne. Abban megtudnánk nyugodni, hogy vá­rosunkat kihagyták a kerületek­ből és néhány évig színtársulat nem látogat el hozzánk. De ez nem igy lesz, hanem szabad prédául dobják kicsi társulatok­nak, a melyek soha sem tudnak egy-egy várost könyöradomány- gyűjtés és hatósági beavatkozás nélkül elhagyni. Ez ellen már előre tiltakozunk. Ezért Kell megalakítani a város társadal­mából a váci színi bizottságot, hogy meglepetések ne érjék és kellemetlen társaságok ne erő­szakolhassák magukat nemzeti színjátszás ürügye alatt a váci közönségre ! —niiBiH^Hiiiiim ................—_ Vácon kár v&ft a betéteket letiltani! Egyik vezető pénzintézetünk igazgatója igy fejezte ki vélemé­nyét a pénzintézeti korlátozás­ról. Az ő biztos megállapítása szerint a váci pénzintézetekből 50—60 ezer pengőnél többet nem vettek ki,eZek között a leg- nagyobb összegek kereskedelmi bevásárlásokra, munkabérekre kellettek. A betétek alig szenved­tek, a mi a váci és vácvidéki közönség, érett gondolkodását dicsérőleg jellemzi. A- Mób és rosszindulatú híresztelések Vá­con is felütötték fejűket, de el kellett, hallgatni, mert hitelre nem találtak. Ellenbe® ’- a váci közönség elhitte azt, hogy ama- gyar pengő szilárdan fog áll «mi, mint. a múltban állott.. hogy jobb helyen van a pénzük a jól megalapozott váci pénzintéze­teknél, mintha otthon tartanák és nem kell félni, hogy a kor- mányya; betéteket megdézsmálja. ElhSték sí váci pénzintézetek vezető embereinek, hogy. semmi kár som fogja őket érni,, mert lényegében a korlátozás az ő érdé küket! védte. Vácon a bank­betéteket akár rögtön is fel le­hetne szabadítani : mindenki tudja már, hogy a magyar:pen­gőnek hajh nem lesz. A finnek átutazása Vácon Egy lelkes kis csapat spon­tán ünneplésben részesítette: jú­lius 25-én 19 óra 21 perckor a gyorssal városunkon átutazó finn testvéreket. Volt ott bőven szives szó,, mosoly, virág stb. Nemcsak magyarul éltették, az átutazó rokonokat s Finnorszá­got, hanem elhangzott az üdvöz­lés háromszor finn nyelven is a cserkészek ajkán.: »Etekén Szuovai I« és megható volt a finnek magyar válasza : »Éljen Magyarország !« s-a vonat, indu­lásakor: »Viszontlátásra!« Igen, testvéreink, a viszontlátásra bol­dogabb időben s mielőbb* Nagy- M agyar országon ! A rendező bi­zottság ezúton köszöni mind­azok. fáradozását, a kik a fo­gadtatásra kijöttek az állomás­ra, köszöni különösen az állo- máKtőnök s a,: rendőri tisztikar előzékenységét s a cserkészek kivonulását VáCI EGYHÁZMEGYE lEKFJÉKPÉiZTÉR R. T. . 1 ■ "■■■■■— ■ 11 1 " KONST AN.TIN-TKR Külföldi pénznemeket és kifizetéseket leggyorsabban beszerzőnk KÜLFÖLDI, PÉNZNEMEKET VESZÜNK!

Next

/
Oldalképek
Tartalom