Váci Hirlap, 1931 (45. évfolyam, 1-96. szám)

1931-06-17 / 45. szám

Ára 12 fillér.

45-ík évfolyam.

45. szám

Vác, 1931 június 17.

VÁCI HÍRLAP

Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap

ELŐFIZETÉSI ÁRA:

HELYBEN EGY NEGYEDÉVRE. VIDÉKEN EGY NEGYEDÉVRE .

EGYES SZÁM ARA .

3 P - FILL 3 P 50 FILL 12 FILL

FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS:

©EKCSÉM1I I>EZS&

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

SZÉCHENYI-UTCA ÉS CSÁNYI-ÜT SARKÁN

TELEFON: 17

HIRDETÉSEK, NYILTTÉR DÍJSZABÁS SZERINT

Az önmegtagadó munka és az összefogás segítheti ki az országot bajaiból! — mondotta Kornis Gyula dr. programbeszédében kerülete tapsai és éljenei között

A hívogató plakátra kis betűvel kitették : Mindenki oil legyen, ki hazáját és városát szereti. Kornis Gyula programbeszédén valóban mindenki ott volt, akit nem gátolt más körülmény a megjelenésben s. a kik nem hangzatos jelszavak meghallgatására gyűltek egybe.

Megértő lelkes hangulatban, zsúfolt széksorok előtt beszélt ismételten az egységes párt kiváló jelöltje, kinek programjára összegyűltek a varos társadalmának minden rendű, rangú tagjai. Huber József dr. elnök megnyitóban magyarázta, miért kell egységes pártot támogatnunk, majd a megbecsülés és szeretet tapsai közt állt ki Kornis Gyula dr., hogy programját ismertesse. Ez a hatalmas beszéd nem kortes tartalmával át- hangzik a kerületen túl, azért szükségét érezzük, hogy teljes egészében itt közöljük :

Tisztelt Polgártársaim !

Amikor először állottam itt néhány hónappal, mint képviselőjelölt, aki bizalmukat kérte és valóban fényesen meg is kapta, hideg-havas világ volt, a természet mintegy görbe szemmel nézett a politikára. Amit azonban a természet megtagadott, pótolta a szülőföldem szeretetének és ragaszkodásának melege és azonos politikai hitvallásunk belülről kifelé sugárzó energiája. Azóta kitavaszodott, a fákmeg- lombosodtak, a kalászok felütötték rónáinkon fejüket, virágba borult körülöttünk a világ, a külső természet és a lélek nagy harmóniába olvad, tele a termékenység és gyümölcsvárás reménységével.

Ha azonban e derült képpel szemben a gazdasági és politikai helyzet állandó körvonalait veszem szemügyre, ezek merevsége és sötét színezete változatlan maradt. A világtörténelem kereke viszonylag lassan forog : négy hónap, amióta képviselő vagyok, nem hozhatott még komolyabb változást. Oly mélyek és súlyosak a zúzódások és sebek a nemzet körül csonkított testén, hogy egy tavasz nem elegendő bármily szorgos munka és ápolás ellenére is, a gyógyulásra.

Pártpolitika és nemzeípoliíika

E rövid aktiv politikai pályám tapasztalatai, amikor közvetlenül beláthattam most már nem csak az államkormányzatba, mint államtitkár, hanem a törvényhozás és napi politika munkájába is, még jobban meggyőztek annak helyességéről, hogy az egységes párthoz csatlakoztam. Ez a nagy párt volt az, amely a lefolyt liz esztendő alatt, gróf Bethlen Istvánnak nagy koncepciójú, hatalmas kezdeményező erejű, mindig tettre ] kész és energikus vezetése alatt,

; a világháború és a forradalmak nyomán rombadőlt, agyonsanyargatott, a nemzetek közt tekintélyét vesztett országot újra fölemelte, létének és életének újra szilárdabb formákat adott.

Akkor tudjuk csak értékelni Bethlen István és pártja munkáját, ha az 1919 és 1920 évek gazdasági és politikai rémes képét lelki szemeink elé vetítjük. A széttépett ország romokban hevert, a forradalmak következtében semmi fegyelem és tekintélytisztelet ; az első nemzetgyűlés sok kis pártra, frakcióra bomlott, melyeknek sokféle ideig való, pillanatnyi koalíciója a komoly kormányzásra teljesen alkalmatlan volt. Mindenki politizált, irigykedett, intrikált, vezéri pálcára vágyott és hazát mentett. A magyar társadalom egymással farkasszemet néző osztályokra tagolódott. Intelligencia és parasztság, mezőgazda és városi lakosság, keresztény történeti középosztály és a kereskedő s bankvilág engesztelhetetlenül állott egymással szemben. Közben pénzünk I teljesen elértéktelenedett, vásár- ! lóértéke napról-napra romlott: teljesen tönkre ment az ország.

Bethlen István látta meg először történeti szükségességét annak, hogy a pártfrakciókkal szemben, amelyek szilárd kormányzásra alkalmatlanok, egy nagy pártot kell szervezni, amely az összes társadalmi osztályokat és foglalkozási ágazatokat egységbe fogja az ország ujjáépi- tésére. E párt megalkotása tette lehetővé tiz esztendő óta a nyugodt belső kormányzást és alkotást. De csakis ilyen egysé■ ges és szilárd nagy párt adta í meg a lehetőséget annak is,

! hogy az ország tervszerűen sze- | rezte vissza külső tekintélyéi is j a világ nemzetei között. Euró- | pának békediktátumoktól te- i remtett, ránk nézve rémes új helyzetében és életfeltételeihez alkalmazkodnunk kellett, mindig vigyázva arra, hogy ez az alkalmazkodás soha se jelentsen végleges lemondást a Duna egész völgyére, az ezeréves hazára vonatkozó elsőszülöttségi jogunkról«. S Bethlen István szívós diplomáciai tehetségének sikerült kivívnia, hogy sok országjárása után a magyar igazságot világkérdéssé érlelte, a nemzetközi szunnyadó lelkiismeretet fölrázta. Néhány évvel ezelőtt még nem követelhette volna a nemzet igazságát, a revíziót olyan energikusan, mint tízéves jubileumi beszédében : Mgazsá- j got az igazságtalanul mcggyö- j törteknek, egyenlőséget az egyen- j tétlenségbe taszi£ottaknak, egye- | sütést az akaratok ellenére erő- j | szakkal elszakitottaknak és meg- j I élhetésl mindenkinek a nap alatt.« S ezt a számlát, ezt a követelést fölemelt fővel és férfias eréllyel állíthatta fel Európával szemben, mert hisz földrészünknek ma legrégebben kormány- | zó és egyik legtiszteltebb állam- férfia.

Ennek lehetőségét azonban az adta meg, hogy volt Bethlen mögött egy szilárd egységes nagy párt. mely nem tekintette magát öncélnak, hanem csak eszköznek az ország javának kiépítésére, azaz nem egyoldalú pdr/politikát űzött, hanem nem- ze/polilikát. Ez a belső történeti misszió az igazolása az egységes párt további fennmaradásának és virágzásának.

Az ellenzék egy töredéke részéről sokszor hangzik el, hogy ! Bethlen István hagyja el a he- ! lyét és legyen új pártalakulás.

| Botor kívánság ! Miért ? Azért, hogy Bethlen tehetsége és szívós akarata megmentette számunkra Sopron-vidékét ? hogy erős párt alakításával a nyugodt fejlődés és építés lehetőségét biztosította ? hogy a szer- tezüllött társadalmi és gazdasági életet konszolidálta ? hogy valutánkat értékállóvá tette és stabilizálta ? bogy letiport és lenézett nemzetünket bevezette és tiszteltté tette újra a nemzetek társaságában, sőt barátokat szerzett számunkra, akik közül az egyik, mint nagyhatalom, nyíltan követeli már a revíziót? Hát olyan megbízhatatlan és politikailag éretlen tömeg volna a magyar, mint az antik görög, amely egyik nap Miltiadest diadalszekéren fogadja Athénben,

nemsokára meg gyalázatosai! ; száműzi ?

Ilyesmiről azonban szó sin- ! csen. Az ország zöme, úgy ahogy ; tiz esztendő óta, most is szikla- ! szilárdan áll Bethlen István liá- j ta mögött. El sem tudja gondol- i ni, ki jöhetne a helyére hasonló | kormányzó tehetséggel. Nem ; esik abba az országvesztő illu- | zióba, mint 1918 októberében : »csak új kormány, demokratikus, a Károlyi Mihályé segíthet az országon, mert az antánt nem a magyar nemzet ellen visel háborút, hanem csak a Habsburgok ellen a demokráciáért, tegyük le a fegyvert s az antánt rögtön keblére ölel bennünket!«

Ugyanezt a végzetes politikai elmejárást jellemzi remekül a zseniális Mussolini, aki ezerféle állami gondja mellett Száz nap címen Napóleon-drámát irt. A francia nemzetgyűlés a Waterlooi ütközet után követeli Napóleon lemondását, mert hisz az európai koalíció nem a francia nemzet, hanem csak Napóleon ellen küzd. E vélemény vezérszónoka a nagy retorikájú, de naiv és .impresszionista Lafa- yett. Napóleon kénytelen lemondani s a további ellenállást, amely pedig Blücher ügyetlensége miatt nem volt kilátástalan, megszüntetni. A nemzet- gyűlés békekövetei háromszor is hiába kérnek a győzelmes Blüchertől meghallgatást. Végre hetyke adjutánsa fogadja őket. A francia küldöttség vezére, La- fayett azt hiszi, hogy a porosz hadsereg azonnal megáll és békét köt, ha hallja, hogy Napóleont lemondatták s új kormány alakult. Majd leesik az álla, mikor az adjutáns kijelenti, hogy nekik egészen közömbös, ki Franciaország uralkodója : nekik egy fontos : bevonulni Párisba s onnan diktálni a békét.

A magyar ember, mikor ezt a színi jelenetet nézi, önkénytelenül arra gondol, hogy ugyanilyen Lafayett-i könnyelműséggel clopta oda a Károlyi kormány az országot Franchez D’ Eprais tábornoknak Belgrád- ban, a ki maga elcsodálkof- zott a küldöttség borzalmas nemzetárulásán : »Hát ennyire sülyedtek Önök ?« S most újra, amikor olyan államférfiunk van, akit más nemzetek irigyelnek tőlünk, azt halljuk, hogy ha Bethlen eltávoznék és az abszolút demokrácia (értsd rajta az ő uralmukat, amely sokkalta erőszakosabb a valóságban, mint a mai s egyhamar anarchiába fúl) megvalósulna, azonnal automatikusan bekövetkeznék a revízió, a kisántánt rögtön sietne visszaadni az elra-