Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)
1930-06-08 / 43. szám
( fillér. Mai számunkhoz insyeiiés rádiómöliékletcst adunk 44-ik évfolyam Vác, 1930 junius 8 »»oüitttkafe és larsacSaiml netitap, is^gjeienlk íletenkint késs^ör sxertíán és vasárnap Előfizetési ár: Melyben egy negyedévre . . Vidéken egy negyedévre . > Egyes szám éra ...... Felelős szerkesztő, kiadó 2 P 80 fül. 3 P 50 fül. — P 12 fill. és laptulajdonos BERCSÉNYI DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sxéchényi-utca és Csányi-út sarok. Tel. 1? Hirdetések és nyllttér milliméter soronKm díjszabás szerint T rianon A világégés lassan véget ért, némák már a gyilkos fegyverek s a jól elvégzett barbár munka után hazatértek a fáradt emberek. Mindenkinek akadt valakije aki elment s végül ott maradt, álmodozva a nagy „Miért?“ felett omlodozó csendes hant alatt.-S a hant felett világtalan szemmel virrasztanak csonka katonák, ennek karja, annak lába nincsen, úgy várják a zengő harsonát, amely újra harcba hívja őket, új dicsőség, új sikerre fel . . . Feledve a véres összeomlást újra mennek — hogy ha menni kell! De egyszerre, a föld mély öléből felsír egy hang: Ne mozduljatok! Én a Doberdón vesztettem az éltem, halálomból mind okuljatok; Idegenért, idegenbe hajszolt elvérezni átkos Ausztria . . . Szól a másik: ezért jutott koncul az oláhnak Transylvánia; — Engemet meg Egyiptomba küldtek, hogy védjem meg a magyar hazát. Azalatt meg Bácska, Bánát földjén szerb-banditák fenik a kaszát És a csendes, bús magyar temető ébred, eszmél, lázong, talpra áll s egetverő orkánná nőtt hangján tetemre hiv, vérbosszút kiált: Miért kergettek idegen országba, nem lenne most koldus a magyar, vérző testét nem tépné rongyokra a román-, cseh-, osztrák-, szerb-agyar. S minden talpalatnyi földet megszállnak titkon, csendesen, egyik Marost a más a Tiszát védi, a harmadik őrt áll Temesen. Nincsen fegyver csontos, jég-kezükben. De az Eszme még is tettre készt, feltámadtak, segíteni jönnek, visszaverni, ha keli — a közelgő vészt. . . Megnyugovást követelnek tőlünk? Tőlünk, kiktől mindent elvettek. Tőlünk, kiket az útszéli koldusnál szegényebbé, árvábbá tettek! Ha volt vétkünk, megbűnhődtünk érte, elég volt a gyötrő szenvedés, megcsonkítva törzsünk, kezünk, lábunk... Hát Trianonnak ez még mind kevés? ! Nem Trianon ott még nem vagyunk, visszasujtani is tud még a kar, Ezeréve dacolunk a sorssal, Még is vagyunk, akik voltunk magyar! Elszédültünk a súlyos csapástól, Le is rogytunk, *de már gyógyulunk. Irredenta legyen minden ember, aggastyán, vagy csecs-szopó poronty ... Nem Trianonban lakik az Isten. Ki azt hinné, gyáva, vagy bolond! Ezerfelé tépjük a papirost s dörgő hangon harsogjuk oda: Ránk parancsolt rongy irástokba trianoni bölcsek! Magyarember nem nyugszik meg, Nem, nem, soha! . Pintér Imre Szólnak a Hétk ápolnaharanj ni! Az idei májusi áj tatosság utolsó napjaira már nem csupán a mély lelki áhitat szólította az embereket a Hétkápolnához, hanem kedves harangszó. a mely élénken vegyült a természet felriadt, szűzi csendjébe. Ez a harangszó amellett, hogy az isten dicsőségét hirdette, még azért is csendült kellemesen a fülünkbe, mert tudjuk, hogy egy polgártársunk és sok szegény névtelen vallásos lélek ájdozatkészségének köszönheti télét. Gagel Ede mészáros és hentes- mester és neje és a Rózsafüzér társulat tagjai adományozták a kápolnának. Nehéz munkájuknak gyümölcséből az Urnák is juttatnak és ezzel krisztusi gondolkodásuknak megható példáját szolgáltatták, ők egyébként mindig óit találhatók, a hol jótékonykodni és a közért adakozni kell, fölöslegükből enyhítik a szociális nyomoré Ez a vagyonnak a legszebb rendeltetése. Gágel Ede és nejének harangja a komoly gondolatok egész tömegének zsilipjeit nyitják meg. Látjuk, hogy a kommunizmus hullámverése eljut határainkig és idebent is az elégedetleneknek nagy töÁ mege él. Ezek talán a magán vagyon megszüntetésétől és a kollektiv gazdálkodástól várják az üdvöt. De jut- na-e a kollektiv gazdálkodásból harangra és jótékony adományra ? Származnék-e üdv a magántulajdon m égsz ü n l c t és éh ő 1 ? Hans Kaltnaker Bánya» című drámájában Mihály a munkás forradalmár, az összeomlott tárnából való megmenekedése. és gyermekének születése után, megtanulja ismerni az élet értelmét, kommunista gondolkodásába az alázat érése vegyül és igy szól feleségéhez : Ne feledkezzél meg Anna a kenyérről. a borról, a húsról és gyümölcsökről. Sem a selymekről, ruhákról és langyos fürdőről. Sem a házról, kertről, rétről, égboltról és ünnepi órákról. Sem a reggeli alvásról. Mindez megvan azoknak ott fenn. De a szeretet az hiányzik nekik. Különös ez Anna, nemde ? Mert mi is nélkülözzük. De honnan is volna. Most megyünk és mindezt megszerezzük magunknak. Nem vagyunk jogunkban ? ők elég soká dorbézol- tak a bőségben. Most nekünk lesz teritve. De meg fogjuk-e tanulni a szeretetet a terített asztalnál ? Ezeket a szavakat J^ultat^a az eszembe az a szeretet, a mely a Gágel-háaiapján lényegében arisztokratikus lett, majdnem teljesen megszűntek. A mai polgárság nagy hatalma és szellemi és ideológiai élete között, nagy gondolkodók Ítélete szerint, nincs kellő megegyezés és áthidalás. Pedig kellene lenni. A természetes evolúció nem jelent mindig szellemi fejlődést. Oly törvények szerint megy végbe, a melyek mindenki részére fálumsze- rííek. A polgárság lelki elégtelensége hozza létre a racionalista és minden értéket elpusztító materialista felfogásokat. A tiszta szociális probléma helyébe az emberi gépezet fűtésének problémája lépett. Holott valóságban arról kellene, hogy szó legyen, hogy a munkásosztályt proletármentessé tegyük. Egy osztállyá saját becsülettel és méltósággal, a melynek megfelelő ellátása nem az egyedüli cél, hanem ép úgy magától értetődő eszköz, mint polgárnál és főrangúnál. Kívülről jövő kommunista organizáció által ezl a lényegileg lelki folyamatot sohasem lehet megoldani, hanem csakis a munkásnak a még meglevő emberi értékekhez való külső és belsőleges kapcsolódása által. Az osztálykülönbséget a nagy francia forradalom megszüntette, jogilag és tényleg. Ezt a jelszót, a mely a tömegekben még tud gyújtani, az események már túlhaladták. Az a haladás, a mely a közösség iránti kötelességek és a személyes szabadságból származó egyéni jogok kiegyenlítése terén észlelhető, nem jelentéktelen. Bár a bérviszonyok terén tagadhatatlanul vannak jogos követelések, mégsem szabad a proletáriatust a kapitalizmussal szemben ellentétbe állítani, hanem a proletáriatusnak és azzal a szocializmusnak ilyen módon való megszüntetésére kell törekedni, hogy megélhetési viszonyt javítsuk. Ennek az útja az a szeretet, az az áldozatos lélek, a mély a hétkápoínai harang adományozóinak lelkét most és máskor eltoltötte. Az ilyen szerétéi enyhiti a szociális bajokat és egyengeti a megértés útját. Melege bevilágít a nagy szociális problémák sötét méhébe és remélni engedi, hogy ezek megoldásánál nem a rombolás szelleme fog győzedelmeskedni. r. F. Gy. A főssjjráft kinevezte ,az újjlrásorvosi Hajagos László dr. lemondása folylán megüresedett váci járási orvosi állásra Preszly főispán Hofer Ferenc pacsai járási orvost nevezte ki. Az uj járásorvos Szigvárl János városi gyógyszertáriul a jdonos sógora. Halálozás Hribcil Ferenc püspökszilágyi kán- tortnniló 41 éves korában meghalt. Váci származású voll, Miéről nősült és minden gondoláiéval szülővárosán osügg'ötl. Ide vezette utolsó útja is. Halálát nagy r ok on ság gy á szól j a. zaspárt arra ösztönzi, hogy jótékonykodjék. Mert a szere tétén múlik minden. Nem a bíráson. Az még nem tesz boldoggá. Az osztálygyűlölet sem tesz boldoggá, csak a szeretet. Kétségtelen, hogy a technika vívmányai a kapitalizmusban élő polgárságnak a hatalom gyakorlására oly lehetőségeket adtak meg, a mely csak a feudális hatalommal hasonlítható össze. Egyidejűleg azonban a polgárság jó hagyományai, a melyek
