Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1924-02-20 / 9. szám, Rendkívüli Kiadás
V A CI HÍRLAP 3 Meg kell vallani, hogy sokan voltak, a ki némi idegenkedéssel fogadták polgármesteri állásra való megválasztását. Féltek az ifjúság bátor, eiöre meg nem fontolt kezdeményezésétől. Féltek attól, hogy a mai zavaros időkben a város adósság tengerében merül el és végül is a polgárság roppant rnegterhelíeíése következik. De mint a nyári harmatot felszívja a ragyogó napsugár, úgy olvadt fel az 5 egyszerű, hivalkodás nélküli egyéniségében minden ellenmondás és idegenkedés. Egy év múlva hivőjévé, nagy tisztelőivé váltak még azok is, a kik ellene szavaztak a választáson és minden váci embernek ragyogott fel a szeme, látván polgármesterének maradandó alkotásait. Legelső kötelességének ismerte, hogy azzal, a mihez fog, a legalaposabban megismerkedjék. (Betegsége alalt kész doktor tett, a ki, mondják, feltett kérdéseivel a legnagyobb zavarba hozta a szakembereket is.) Mikor elhatározta, hogy megváltja a város villamos művét a Ganz kezéből, neki feküdt és késő éjszakákon, mikor elszabadul egész népi munkájától, megtanulta a — villamosságot. Egy villamos mérnök nincs jobban otthon a villamosság bonyolult tudományában, mint ő volt. Ennek kö vetkezménye lett az, hogy Kalocsa városa őt szakértőnek kérte fel a városi villamos rnö döntőbíróságában s az az 5 véleménye alapján hozta meg ítéletét. A villamos mű tehát a város kezében volt, most a vásártér következett. Áttanulmányozta dr. Zádor János óriási munkáját és ment Hanauer A. István püspök elé. Zádor polgármester megkötötte a szerződést Csáky püspökkel, de a vörösház körüli rész még rendezetlen volt. Hónapokba telt, de sikerült a megegyezés és a város első polgára aláírta azt a nevezetes szerződést, meiyiyel véglegesen a város tulajdonába ment át a roppant értéket képviselő vásártér és megindulhatott rajta az építkezés. Egy napon azzal lepte meg a pénzügyi bizottságot, hogy opciót szerzett a Kertvárosra és a Szalay részvénytársasággal tárgyal a megvételről. Miból vásárol, polgár- mester úr? kérdezték tőle és talán egy hétre meg volt a szerződés: 70 hóiddal szaporította a város vagyonát. Jött a kislakásépilö akció. Teljes erővel belevetette magát s az a szép gondolat hevítette, hogy ő a városának minél iőbnet épi'. Heteken át járta a minisztériumokat türelemmel kapacitálva az „illetékes köröket“ s nem sokára építettek 3 a vásártéren és a Lágyason egyszerre. Ma már Csányi- felep az elnevezése, a nép nyelvén kelet- kezetí, ő nem kívánt ilyen örök emléke!, ő dolgozott tovább. Jött a forgalmi adó. Rögtön észre vette, hogy ebből az uj adóból milliók várnak j városára és úgy megszervezte, hogy ma más városok jönnek ma tanulni Vascra és Vácnak valóban milliókat hoz kis apparátussal a forgalmi adó. Közben, egész csendben, vásárolt mindent: vastól a fáig és csendesen halmozta is fel. Megindította az utcák kövezéséi Kis- vácon, az alsóvárosban. Szebb utcánk ma nincs, mint a Petőfi-ulca kövezése ! Csatornákat készíttetett nem egy utcában egyszerre és reggel hat órakor már ott ellenőrizte a munkát és szakértője voit annak! Mert ő soha 3em az irodájából dirigált hanem a helyszínen magyarázott és intézkedett. Altkor volt aztán boldog, ha ott, alkotásai terén megmagyarázhatta az érdeklődőknek, mit tervez. Legutolsó munkája a Rókus-kápolna előtt levő három kétemeletes ház. Ezt már nem tudta befejezni, bár reggel, este ott buzdított, de ezek is az ő alkotó munkáját fogják dicsérni. És ha elgondoljuk: mindez alig került valamibe, vagy jobban mondva, a város polgársága észre sem vette, hogy megter- helteíése nélkül milliókká! nőtt a közvagyon. Kincs túlzás abban, hogy a szakér- íök egy milliárdnál nagyobbra teszik azt az összeget, mellyel Csányi László polgármestersége alatt szaporodott Vác város vagyona! Két esztendeje volt ehhez és ő ezalatt zseniális pénzügyi szakemberré lett, mert tessék csak összevetni: mindenért, a mit alkotott, egy hitvány koronával sem tartozik ma a varos. Csányi László mindent kifizetett. Miből ? Az ö titka, soha sem dicsekedett. De igen, a pénzügyminiszternek tartozott a város 100 millióval az uj épülő házakra és ő egy hónapban 38 milliót törlesztett arra a kölcsönre, melyet kamat nélkül eszközölt ki. Mire kivirul sirhaníján a kegyelet virága, már ez az adőság is a múlté lesz. A legszebb ideák foglalkoztatták. Szerette volna a városházát két emeletre építtetni, már mindene kész volt hozzá — a tetőszerkezet mialt nem lehetett. Ezért legkedvesebb gondolatainak egyike volt, hogy a vásártéren épit városházát, nagy boltokkal s ott több állami hivatal! is elhelyez. Tervezte, hogy a vásártéren egy nagy közműhelyt csinál a város kisiparosai részére, a kik a drága motorokat és szerszámokat nem tudják megfizetni. Mindegyik iparosnak lelt volna ott egy-egy külön kis műhelye, a város adta volna a hajtóerőt és a gépeket. A munkát gyorsan és olcsón termelhették volna. A hála élt szivében az iránt az intézet iránt, melyben nevelkedett. Úgy gondolta, hogy a Szilágyi-árvaházat építkezésekkel megnagyobbítja és parkot áilií köréje. Nagy méretű internálusra gondolt, a hol előkelő szülők gyermekeit nevelik piarista rend tagjainak vezetése alatt Ezzel emelte volna a váci főgimnázium erkölcsi érlékét és a gazdag emberek vagyonokat áldoztak a nevelésre. A pénz ilí maradt volna a váci iparnak és kereskedelemnek. A munka felőrölte szervezetét, de még akkor is, betegen tervezett. Baráti körben megvallotta, hogy legközelebb megcsinálja a város egységes csatornázását, a város régen várt vízvezetékét. És Csányi László habozás nélkül neki fogott volna és előteremti a milliókat, ki is fizeti. De kegyetlen lett a sors egyszerre ehhez a városhoz! Utolsó éjszaka Csányi László öt hónapos betegsége alatt sokszor volt pesszimista. A ki úgy megismerte az orvostudományi, vagy legalább is saját betegségét, attól ez érthető voit is. Már a klinikán elvesztette reményét a felépüléshez és csodálatos, mikor hazakerüli, a meleg szerető otthonba, reményei újra éledtek és meggyőződése, mondóba, hogy meg fog gyógyulni. Az utóbbi hetekben azonban ismét felülkerekedett lelkében a végtelen szomorúság, hogy neki menni kell. Ezért mindig azt szerelte volna, hogy kedvesei, legkö- zelebbállői soha se távozzanak betegágyától. Végtelen jósággal beszélt, nemes lelke visszatükrözte ajkán gondolatait — mindenki iránt. A keresztényi megadás tükröződött le minden szavában már az utolsó hetek napjaiban is. Szombaton este körülötte voltak felesége, apósa, anyósa, Buczkó Gáborné, Csányi Irma nagynénjei, Csányi Ferenc nagybátyja. Korpás János unokatestvére. Ott voltak orvosai: Höri Péter dr. és Neumann Adolf dr., kik különben naponta többször felkeresték. Megjött Horváth Elemér püspöki titkár gyermekkori barátja, bizalmasa. Az ő előadásából mondjuk el az utolsó órákat. — Gondoltad-e, édes Elemérkém, mikor min? kis gyermekek együtt játszottunk, hogy te fogsz halálos ágyamnál állani ? E szavakkal fogadta Horváth püspöki titkárt, a ki egy kis keresztet hozott részére. Röglön kezei közé vette, csókolta, el nem engedte haláltusájában sem. A jóbaráí-pap fohászimákaí mondott kérésére és ő csendesen mondta utana és a i szent család oltalmát kérte maga és szerettei részére. Majd kérték, hogy pihenjen, de azt mondotta, hogy beszélni vaiója van még és csendesen megszólalt: — Mindenkinek, a ki megbántott, kivétel nélkül megbocsátok és akárkit is bármi módon megbántottam, akaratlanul, véletlenül is, szívből bocsánatot kérek tőlük. Az anyai vallásos nevelés nemcsak halódása perceiben, hanem már régen betegsége alatt kifejezésre jutott több alkalommal, mikor kifejezte többször háláját, hogy a római kát. egyház gyermekének vallhatta magát. Féltizkor szivgörcs fogta el, rettenetesen szenvedett. Azt hitték: ez a vég és az erős szervezet még vagy ötször győzedelmeskedett a leselkedő .kaszás fölött. Egész éjjel öntudatosan beszélt, mindig búcsúzott környezetétől és kérte, hogy mindnyájan, közösen, együtt, érte imádkozzanak. Kezei közt a kereszttel, szeretjeivel együtt mondotta áhilaíos lélekkel a fohászimákat. Szemekből isméieiien kicsordult a köny, mikor éjfél felé megszólalt és a Boídogságos Szűz oltalmába ajánlotta családját, jóbará- taii, városát és városának minden lakóját. Szivet tépő jelenet volt, midőn feleségétől s néhány hetes kisleányát kívánta látni. A rajongásig szeretett asszonyától hosszú kézcsókkal búcsúzott, ártatlan kicsinyét, minden erejét összeszedve, magához szorította. Nehéz lélekzésröl panaszkodott, majd megint legyőzte a szivet szorongató halált és ismét imádkozott bensőséges hittel. Mindenkihez jó szava, kérése volt, bocsássanak meg, ne feledjék öt, feleségét, ártatlan kicsinyét. Hajnalodotí. Az ágyon a haláltusában kimerült férfi. Rokonai egy ^pillanatra a másik szobába vonultak. Annyira öntudatnál volt, hogy rögtön megszólalt és kérte: ne hagyják el, tegyenek mellette. Félhét. Csányi László teljesen elcsendesült, úgy látszik, mintha pihenne. Szeme azonban egy irányba mereven néz, ajka eltorzul . . . néhány pillanat ... és nemes lelke elhagyja földi porhüvelyét... Az órán háromnegyed hét előtt öt perccel . . . A részvét A város ébredt és már mindenki tudta,
