Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1924-02-20 / 9. szám, Rendkívüli Kiadás
4 VÁCI HÍRLAP hogy mélységes gyász borult rá. Régen ei volt ra készülve mindenki, mégis rettenetesen hatott. Vasárnap reggel órákon át másról nem volt szó, csak Csányi Lászlóról, életéről, alkotásairól, hálájáról. És min den arcon csak részvét es részvétteljes szavak, csak jót, csak nemeset tudott mindenki mondani. Nagy ember volt az, a kiről halála után sem tud a társadalom rósz- szaí mondani, munkájában makutat tataink Elsőnek a varos tanácsa gyűlt össze fenn, a városházán. Ott voltak a pénzügyi bizottság tagjai is, kik előtt zokogva jelen- lelte Täuber polgarmester-heiyeties, hogy Csányi László polgármester nincs többe. Első elhatározásuk természetesen az voit, hogy a hala az iránt, ki életét áldozta varosáért, külsőleg úgy nyiíatkozhatik meg, ha polgármesterei a város halódjanak tekinti és méltó eltemetéséről gondoskodik. A temetés rendezésével megbízták Täuber Ferenc és Miiienyi Aurél tanácsosokat, de & nagy munkából a tisztikar legkisebbjéig mindenki kivette részét. A yyaszjetentések sorai meg vasárnap hirdeíiéK a nagy gyászt. A családon kívül a varos, a sporíeyyesüleí, a városfejlesztő rí. adott Ki gyászjelentést. A poigari dalkör választmányi gyűlésén azonnal elhatározta, hogy a temetés pompáját emelni akarja és gyászkarokat énekéi. A márciusi önálló hangversenyének jövedelmét pedig felajánlja a szereleit polgármester síremlékének felállítására (Ezt a spontán jött nemes, szivet mulató hala rozaíot Täuber polgármester-helyettes nem fogadta el, miután a családi sírbolt, melyben Csányi Laszió szülei nyugszanak, mar díszes marvanyemlékkel van megjelölve.) A sportegyesület végtelen meghatottságban tartotta gyűlését. Elhatározta, hogy Csányi László emlékére örökös vándordíját alapit, hogy hirdesse az önzetlen, lelkes sportférfiú emlékéi időkön keresztül. Mulatsága, melyet jövő hétre tervezed, elmarad. Legtöbb iparüzemben elhatározták, hogy a temetés napján délig dolgoznak, a főgimnázium igazgatósága szünetet rendelt keddre, reggel gyászmiséí tartottak. .Az összes elemi iskolákban szünetet rendellek el. A város képviselőtestülete csütörtökön rendkívüli közgyűlést tart. Az egész gyűlést Csányi László polgármester emlékéi,éli szentelik és Kolossváry Mihály preiálus- kanonok mond gyószbeszédeí. A városháza lépcsőháza, fehér terme teljesen feketébe öltözött. A délszaki növények közt magasan álló ravatalhoz egymás után hozzák a koszorúkat. A nagy tömeg állandóan vallónk. A ravataltól könyes szemekkel távoznak. Gyászoló, részvétet nyiivániló küldöttségek egymásnak adják az ajtókilincset és tolmácsolják a mélységes fájdalmat Täuber helyettes polgármester elölt. A koszorúk Ä ravatal lába a koszorúk tömegében áll és a sokszínű szailagok a délszaki növényen köz! húzódnak meg. A következő koszorúkat jegyezhettük fel: Felejthetetlen Angyikámnak — Szerető feleséged. Drága jó apukámnak — ldikéd. Szeretett Lacinknak — Emma néni, Géza bácsi, Kató, Edd, Mária. Dr. Csányi László nak — Váez város közönsége. Dr. Csányi Lászlónak — A város lisztviselökara, kezelőszemélyzete, az összes alkalmazottai. Drága jő Lacikának — Ilona és írma. Felejthetetlen Lacikának — Feri és Mariska. A viszontlátásra — Gábor. Utolsó üdvözlet — Move VSE. Felejthetetlen Lacikánknak — Apus, anyu». Mély részvéttel — Marx János és neje. — Felejthetetlen polgármesternek — Horganyhengermű rt. Hi- tzigrád Lajos koszorúja. Szereteti Polgár- mesterének — A villamos mű személyzete. Dr. Csányi Lászlónak — A Váci Nemzeti Társaskör. Szeretetünk jeléül felejtheíet- Lacinak — Szfrakó és Koller család. Jó keresztapának — Laci és Magda. Tisztelete jeléül — A Mr. áüamrendőrséq váci kapitánysága. Polgármesternek — A váci kir. orsz. fegyintézet. Őszinte gyásza jeléül — Kodak Ltd gyár. Utolsó üdvözlet — Jenny. A m. kir. posía és íávirda személyzete. Mé.y tisztelete jeléül — A váci szövő kötögyár rt. Szeretett igazgatosagi tagjának — A Városfejlesztő rí. löten veled Laci — Feri becsiek. Ezeken kívül még vagy négyén csokor, koszorú felírás nélkül. Temetése Kedden délután három felé megállóit Vácon a dolgos, lüktető elet. A bonokat bezárták, az iperos szerszámja pihent. Minden üt a városháza felé vezetett s valóban a varos minden utcaja ontotta az ünneplőbe öltözöm tömegeivel. A tűzoltóság és a rendőrség kordont vont a városházi négyszögben es az egyre szaporodó szazak, ezrek békés türelemmel várakoztak a szomorú szertartásra. A vármegyétől a szomszédos rendezett tanácsú varosoktól kezdve iü voltak, képviseltették magukat még a kis községek is. Nincs a városban hivatal, magánvállalat, gyár, mely nagy küldöttséggel nem veti volna részi Csányi László polgármester temetésén. Iskolások tömege, ezernyi ezer nép: most látszod mennyire becsülték azt a férfiút, kit Vác városa elvesztett! Podhorányi József prelátus-kanonok, a pénzügyi bizottság elnöke végezte az utolsó szertartást, mely a gyászbaöltözötí közgyűlési terem ravatalánál folyt le, a hol csak a városháziak, a küldöttségek és a városi képviselők vettek részt. A polgármester koporsóját mos! városi tisztviselők váiiukra veitek és a városháza elé vidék. Felhangzott „Circumdederunt...“ szivekbe markoló dallama és könyes szemek néztek a rideg koporsóra. Majd Andor Károly vezetése alatt a Poigári Dalkör Egressy „Mér! oly borús . . ." karát énekelte halotii csöndben s aztán Täuber Ferenc h. polgármester búcsúzol! ezzel a beszéddel : Kedves Polgármesterünk! Utad rövid voll, alig egy-kél lépés apádtól öröklött, ama nemes nagy cél felé, mely szülővárosodnak nayygyá, széppé teleiében, lakosainak kebelében a megelégedés, a szebb jövő reménye érzeiének fen keltésében, a polgárságnál pedig a közérdekért való önzetlen egyült működésnek kifejlesztésében csúcsosodott ki. Rövid vo.t az ul, csak néhány lépés a cél, de ez a néhány lépés eredményekben dús, mert rendkívüli nagy szellem, leleményesség és merészség, erős akarat, teltrekészség és páratlan szorgalomra volt építve. A fenyes pályafutást, melyet jövődbe rajzolt a műit s a mellyel a város jövendő haladása volt egybekötve, megsemmisítette a halál. Büntetés vájjon ez a városra, melynek még értelmisége sem íudctí egybeforrni közös városi érdekben sem ? Ha büntetés, úgy végtelenül lesújtó, de a melynek súlya alatt kell, hogy jobb belátás, igazi megértés fakadjon a szivekben a visszavonás helyeit. Porhüvelyed koporsóba zárva, de szellemed, mint mikor még a földön is jártál, a magasban szárnyalt. Tekints le reánk kegyesen, segiís gyenge erőinket a közre jól munkálni, erősilsö akaratunkat, frissessilsd szellemünket, fokozd lankadó szorgalmunkat, hogy azt az ürl, melyet távozásod hagyod halra, a Te szellemedben, a Te nagy akaradot, a Te mélységes tudásod, a Te benső szereteted szerint becsüieíes, odaadó munkával ki- töltsük s ez állal Hozzád érjünk', hogy az az Isten veled, a melyet mondok, csak porhüvelyednek szóljon, leikeinkben legyünk egyek örökre. Isten veled! Mos! Krakker Kálmán nemzetgyűlési képviselő. a pénzügyi bizottság tagja a város közönsége nevében szólt: Lehajtóit fővel, könyes szemekkel és megrendüli lélekkel állok koporsód elült dr. Csányi László, hogy utolsó Isten hoz- zádot mondjak neked Vác város közönsége nevében. Annak a városnak búcsúszavát tolmácsolom, a melynek minden rögét, kövét, minden lakóját annyira szerelten, a melynek apraja, nagyja úgy a szivébe zárt Téj gedeí! Váci és Vácé voltál vérednek min- j den, atomjával, fényes tehetséged minden j fellángoiasaval. * Elsuhannak előliem ifjú éveid... Már I gyermekifjú korodban öröm voltai szüieid- l nek, büszkesége tanáraidnak. Férfi korod I kezdetén, a nagy világégés kataklizmája* | ban a haza hivó szavara, szivednek sugat* I latéra polgári foglalkozásodat otíha.yva, j kardot kötöttél, szellemi fegyvereidet, sze- j rétéit könyveidet és toliadat fényes acéllal ' cseréléd fel. A legkülönbözőbb csatatere- j ken, Orosz-Lengyelország hómezőin úgy, mint a véres Doberdó napló! izzó szikláin, előbb mini tüzérliszt, később mini repülő tiszt szereztél hírt, dicsőséget magadnak és a magyar névnek. Te tudod, mily büszkék voltunk már akkor read, a mikor a harciéri fáradalmak kipihenésére olykor j hazajöttél s melleden újabb és újabb fényes elismerését láttuk vitézségednek. Óh, ha tudtuk voina, hogy a halálos kór csirái akkor már iáién benned voltak! Később, a? összeomlás, a forradalmak rémségeinek megszűntével, elhivatolísógo- i dat érezve, lelked vágyát követve, talán í családi tradíciódnak is engedve, szeretett j szülővárosodnak adminisztrációjába lépték ! Hozzáértésed, rátermettséged, kiváló szel- j lemi képességeid, lebilincselő, mindenki* ! nek szivét, lelkét meghódító egyéniséged \ szabaddá és biztossá tette az utat arra a | polcra, mely legszebb, legfelemelőbb, meri ; polgártársaid szereíetén és bizalmán ala- j pul. A megüresedett polgármesteri székbe ! páratlan lelkesedéssel választattál. \ És itt kezdődik az alig 30 éves fiatalembernek nagy koncepciója és páratlan lendülete. Igen nehéz közgazdasági viszonyok között, az alkotásnak, az igazi város- fejlesztésnek oly mértéké? valósítottad meg, a melyet elérni csak a Te zsenialitásod, hangyaszorgalmad és minden akadályt leli űzd ö, kitartó szívósságod volt képes. Alig 3 évi vezetésed Vác város történetében korszakot alkot. A város minden utcája, tere, a város adminisztrációjának és gazdasági fellendülésének minden mozzanata a Te alkotó geniusodaí, a Te nagyságodat és most már — fájdalom — a Te emlékedet hirdeti. Neved örökké fog ragyogni városunk történetének lapjain, emlékedet nagyságodat generációk hirdetik és áldják Lelkiszemeink elé idézzük még egyszer nemes sporttól edzett alakodat, tiszta, kék szemednek őszinte tekinteté?, arcodnak lebilincselő, kedves mosolygását, mindig és mindenkivel szemben nyájas szavaidnak bársonyos lágyságál és elbúcsúzunk nemes alakodtól. Elbúcsúzunk a koporsóban fekvő jó baráttól, igaz magyar hazafitól, városunk nagynevű polgármesterétől és felkeressük halhatatlan, nemes lelkedet; halhatatlan, megdicsőült lelkedet, a ki — tudom — most már a mindenható Isten I zsámolyánál örök éleiéi éli. Kérjük a Te ‘ megdicsőült, halhatatlan lelkedet, hogy legyen szószólója a magyarok nagy istene élőt gyászbaborulí, árván maradt városunknak, sok sebből vérző csonka hazánknak, jobb sorsot érdemelt nemzetünknek! ifjú ember, nagy halóit; Dr. Csányi László Isten veled! Egy hatalmas kocsit megraktak koszorúkkal, a másik, négy lótól vont gyászkocsira került a koporsó, melyet beláthatatlan tömeg kísért. Véletlen-e, vagy akartáig de az uj épülő városi házak előtt egy pit- | lanatra meg kellett állni a gyászkocsinak ... j Aztán tovább. A menet éle íú! járt már a i vasúti aluljárón, a vége még az ev. tem- . plom körül ment. Ekkora részvéttel még ! aligha »emeltek ebben az öreg városban! j A {emelőben édes apja, anyja mellé ke- j riilt Csánvi László sokai szenvedett, kihűlt í teteme. Még egyszer imádkozott a pap, | még egyszer felhangzott a Dalkör gyö- j nyörű szép éneke és a katona trombitás I kűrijébe fújt. Hátul Lovászyék hegedűje 1 sirt; Lehullott a rezgő nyárfa . . . Isten j veled . . . Élnünk együtt nem* lehet . . . j Felnőtt férfiak zokogtak, százan, ezren, j hogy Csányi László testét visszaadták a j földnek. Most megtalálta ez a város szí- j vének együftdobbanását a fájdalomban ..! Nagy férfiú volf, kit ennyi ezren sirattak. Nvnmrifl ViSrnr.
