Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)

1924-06-01 / 24. szám

ára 150Ö korona 38-íH évfolyam. 24 *».£&? Vác, 1924 junius 1. VÁCI HÍRLAP PolHiftal és társadalmi hetilap, megjeleníti vasárnap Előfizetési ár: Helyben egy hóra 7000 K. Vidéken egy hóra 9000 K. Egyes szám ára 1500 korona. Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos Bercsényi Desső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Caáky-ut 4 ez. (íparudvar) Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint. Sport, vagy kenyér'? 5 még azi mondják, hogy nincs új a nap alatt! Hát ez nem új: szembeállítani a testedzést a megélhetéssel ? Avagy nem szokatlan az az enyhébb formula is, a mely rangsorozza ezt a két fontos szükségletet: előbb a kenyér s csak azután jöhet a sport! Mein kedves Atyámfiái, így nem beszél­hetünk, hogy sport, vagy kenyér, hanem csakis igy : sport is, meg kenyér is, avagy a ti nyelveteken: sportot, hogy több legyen a kenyér! A sportkedvelő, a sporiúző, a turistás­kodó, a szabad levegőt kedvelő ember kétségtelenül munkabíróbb! Az edzett em­ber többnyire egészségesebb s következés- képen kevesebbet nyomja az ágyat, jóval ke­vesebbet költ patikára,"orvosra. A sportoló ember kevesebb időt tőit a kocsmában, mérsékeltebben iszik (aikoholl), keveseb­bet (vagy egyáltalán nem) dohányzik, a mi «ital egészségét konzerválja, pénzkiadásait is apasztja. Az edzett ember mindenképen különben, könnyebben álíja meg a helyét, mert az már valóban nem uj mondás : ép testben ép lélek s tegyük hozzá igaz, egész­séges, ép erkölcs! Ép testben ép lélek, ép lélekben ép erkölcs: ez az ép ember, az egész ember! E csonkaországnak, hogy ép országgá lehessen egész emberekre van szüksége ! Hogy neveljünk egész embereket? Ép, egész (s nem csonka) neveléssel! Nem szabad elhanyagolni egyiket sem : a lelket is művelni keil, az erkölcsi érzületet is nemésbiteni, de a testet sem hagyhatjuk parlagon! Az uj testnevelési törvény, ennek az ép nevelési metódusnak kíván szolgálatába állani, mert a bölcs tapasztalat azt bizo­nyítja, hogy az ifjúnál, a férfinél késői do­log a testedzést kezdeni, a rendszeres testi nevelés, ha nem korábban, de legalább is az iskolás korral kell, hogy kezdetét vegye. Ennek az „uj szellemnek“ — spártaiak ne forduljatok meg dicső sírjaitokban! — en­nek az uj magyar (örvénynek kívánunk az életben utat törni, azzal is, hogy junius 19-én, Űrnapján a váci tanulókkal, elemis- tákkal, polgáristákkal, gimnazistákkal, hadi­árvákkal és siketnémákkal együttes torna- ünnepélyt rendezünk! Támogassátok azt olyan mértékben, a mint, hogy azt ez a magasztos és hazafias ügy megérdemli! Engedjétek meg még, hogy okulíatóul el­mondjam egy Oroszországban 50 hónapot töltött magyar hadifogoly tiszt idevágó em­lékeit. így beszélte el az illető — kérlek ne akarjatok reáismerni: — Valamikor — hajdanában-danában —, jóval a világháború előtt ősszel,Ravasszal turistáskodtam, nyáron eveztem, télen kor­csolyáztam, vívtam s csak regényből is­mertem a migrént, a patikából — hogy so­kan keresték, vették — az. aszpirint, azt sem tudtam mi fán terem a fejfájás . . . Aztán elmúlt egy kis nagy idő, elmaradt a sport — mind több ilyen — olyan sürgős dolgom akadt . . . s megis­mertem a gyomorfájást, az ilyen-olyan, meg amolyan renyheségekef, az ideges gyomor- baji, a villamos masszást, a dielikus étren­det — a Karlsbad! sétát — a turista út he­lyet — és voltam már úgy is, hogy egy pipa bagót sem adtam volna eleiemért! S ekkor — tán nekem épp jókor — jött a nagy háború s megkezdődött a kófic élet : . .menetelés éjjel-nappal, ülés-fekvés a vizes lövészárokbán. 5 ott, a ho! mások komoly gyomorbajokat szereztek ... az én gyomorbajom elmúlt! Jött a fogság, a maga antidiéíikus étel rendjével s a gyomorbaj csak nenn jelent­kezett. Nyáron ugyanis egész nap a zárt udvaron sétáltunk, vártuk a békét! — 70 lépéssel íei s alá — s akkor megfogadtam, hogy a napi 1 — 2 órás sétát soha, sohasem hagyom ei! De ember teszen fogadást . . . és még a fogságban megszegtem. Szibé­riában, a mikor dolgozni kellett, hogy meg­élhessünk : íűlon-!úl belefeküdtünk a mun­kába. A kapzsiság vitt rá, mert akkordba dolgoztunk. A szandálokat varrtuk s mert minél többet készítettünk el, annái több vöií a kereset, kora reggeltől, késő eslig varrtunk. A mi pedig nagy szó ott, a hol másfél óráig tart az éjjel. Egy pár hét alatt annyira belefeküdíünk a munkába, hogy már esíenfe a félórás sétát is elhagytuk, annyira elfáradtunk, hogy már ahhoz sem volt kedvünk s vagy lefeküdtünk, avagy elmentünk az „intim“ kávéházba török ká­véra, friss krémes süteményre s amerikai cigarettára. E háromért, e rövid félórás élve­zetért dolgoztunk napestig! Nem őrület? S még jókor szűnt meg a munka, mert kü­lönben letörött szervezetünket elvitte volna a tífusz! S ekkor újra fogadást tettem! Csak egyszer segítsen haza a j© Isten, soha többet nem feledkezem meg róla! És? Elmúlt otthon egy-két év! Csak még ezt s még ezt, csak ma, csak még egy-két hétig dolgozom pihenés nélkül, majd aztán pihenek, majd aztán sporiolok, sétálok, szívom a friss levegőt . . . s puff neki bumm! s jelentkezeti isméi őkegyessége, az ideges gyomor! Eddig az elbeszélés, több most már nem érdekel bennünket . , . Hát vájjon nem úgy kellene-e belenevelni az emberbe, már az embergyermekbe a sporszereieieí, a természet iránti rajongást, a jó, friss, a szabad levegő iránti bőséges igényt, az izmok naponkénti gyakorlási vá­gyát, hogy annak hiányát csakúgy érezzük, mint az üres gyomrot? S hogy a napi sport porcióról épp úgy ne tudjunk le­mondani, mini a mindennapi falat kenyérről! Tehát? Nem lehet az másként: kenyér is, sport is! Szentgyörgyi Gusztáv. tf&aspán hivataívizsgáiaion Preszly Elemér dr., Pestvármegye főis­pánja most jön először hivaíaivizsgélatoí tartani városunkba. Mint értesülünk, a vizs­gálat e hó 4-én, szerdán lesz s azt délelőtt a városházán, délután pedig a főszolgabíró- Ságon tartja meg. A főispán kíséretében lesznek Agorasziö alispán, Fekels szám­vevőségi főigazgató és a vármegye több szakelőadója. ííiegáVágasIi s posta, wasu3s telefon és a Issjjó A máv junius elsejétől — a mint már megírtuk — a személydijszabásoknak 50 %-al, az árutarifáknak 30%-a 1 való feleme­lését kérte, a mihez a Közlekedési Tanács is hozzájárult. Az uj felemelt vasúti tarifák csak egy hónapig, julius elsejéig maradnak érvényben, a mikor az aranykorona díjsza­bás lép életbe, a mely a júniusban felemelt tarifáknak majdnem a kétszerese lesz. A vasuti személytarifák 50%-os felemelésé­vel egyidejűleg, ugyancsak junius elsejétől kezdve megdrágul a posta, a távíró és a telefon is. Az uj díjszabás szerint a levél- portó 20 grammig helyben változatlanul 1000 korona, a vidékre pedig 1800 korona lesz. A külföldre szó!ó levelek újabb díj­szabása 4000—50Ö0 korona. A helybeni levelezőlapok dija 600, vidékre 1000 korona, szomszédos országokba 2400, egyébb kül­földre 3000 korona. Az uj ajánlási dij hely­ben 1500, vidékre 2200, a külföldre pedig 5000 korona. A távirat uj szódija belföldön 1000, Ausztriába 1500, a többi szomszédos államba 2000, egyébb országokba egy arany­korona, azaz 18000 papir korona, a dijakat aranyfrankban számítják 18000-es szorzó- számmal. A távbeszélő dija egyszeri beszél­getésre helyben és vidékre 2001) korona. Budapestre Vácről egyszer 20 ezer koro­náért lehet beszélni. A váci telefon ára egy hónapra 160 ezer korona. A személyhajó igy drágul: Budapestre, vagy Budapestről Vacra I. osztály 6000 ezer korona helyett 12000 ezer, íí-ikon 3000 ezer korona helyett 9000 ezer, ílí-ikon 2400 ke« róna helyett 6000 korona lesz a meneídij. Licitálás a tagdíjak emelésére Legrégibb egyesületünk, a váci lövész- egyesület szerdán tartotta évi közgyűlését Miltényi Aurél főlövész vezetése aiaíí, me­lyen a tagok igen nagy számban jelentek meg. Úgy latszik, újra fénykorát kezdi élni az öreg löház. A közgyűlésnek érdekes je­lenete volt a tagdíj kérdés tárgyalása. Tud­valevőleg a legkisebb tagsä,.i dijat nem­csak Vácon, de talán az egész országban a loházban fizetik. Eddig 200 korona volt, a melyet most a választmány 12 ezerre kéri emelni. A főlövész a közgyűlésen 20 ezrei proponált, de felállóit Sáfár Béla és 40 ezerben leérte azt megállapítani. Kedélye­sen meg is szavazták. A közgyűlést a szo­kásos íársasvacsora követte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom