Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)

1924-06-01 / 24. szám

2 A tegnap emberei VI. A rajztanár úr. Időzzünk azokkal, akik másszor voltak, Mit az élet megvon, megadják a holtak. Míg a születés, rang, állás tekintélye szárnyat ad a becsvágynak, szellemi vagy testi rövidlátás gátat vetnek a tekintély hatalmának. Hatványozott mértékben így van ez a tanár-embernél, akinek valamelyes fogyatko­zását hamarosan meglátja a nebulók éles szeme és csorbát ejt elöljárói tekintélyén. A rajztanárnak egyéb­ként is kevesebb a becsülete szerzetesi iskolában, mert ő az egyedüli polgár tanár, aztán a tantárgya sem első­rangúan fontos és ha még ehhez valami defectus járul — vége a tekintélynek. így volt ez a mi kedves em­lékű jó rajztanárunkkal is. Hiába volt ő a siketnémák érdemes igazgatója, hiába húzta föl tüzesetek alkal­mával fehér árvalányhajas, aranyveretü ékes sisakját és tábornoki díszruháját, nekünk gyerekeknek kedveit rajztanárunk maradt, az ő órái pedig a pajkos csíny­tevések derűs órái voltak. Ha dupla csiptetőt is tett az orrára, a gyereksereg akkor sem hitte el, hogy látja helytelenkedéseit, nem volt respektusa, ha még oly sűrűn is osztogatta a pofonokat. A pofon még a legszelídebb természetű és legjobb viseletű fiúnak is kijárt, mert válogatás nélkül osztotta érdemesnek, ér- demetlennek egyaránt és az igazságtalansága volt az oka, hogy a rajz óra alatt minden gyerek megvadult és rá akart szolgálni a neki úgyis kijáró pofonra. Ez a pofon sem volt ám közönséges arculütés, hanem egészen sajátos arcon taszítás. Nem ütött, hanem ta­szított. Ezzel meg azt érte el, hogy a legtöbb gyerek legurult a katedráról és ott ordított, amig a jó lelkű rajztanár úr meg nem vigasztalta boesánatkérő sza­vaival. Ilyen bömbölést vitt véghez az egész osztály órája végén; mind azon siránkozott, hogy engedje haza, ő azonban legtöbbször megkeményíteíte a szívét és nem engedte el a büntetést. Mikor pedig öt perc múlva a bezárt gyerekek a hátulsó ajtón kiosonva szembetalálkoztak vele a borbély műhely előtt, előzé­kenyen viszonozta köszönésüket. (A büntetést elren­delte, de mivel nem lakott a házban nem ellenőriz­hette, hogy kiszolgáltatják-e maguknak a nebulók ?) Tekintélyének azzal is ártott, hogy a gyerekek neveit elferdítette; egyiket sem hívott a rendes a nevén. így lett Marmorsteinből Marmorli, Oberlanderből Landli, íntzédyből Intzédli, Tragorból Tragli, sőt a tulajdon nevét viselő öccsét is Krenedlinek hívta. Lengyel, akit ő Legyecskének nevezett, ismétlő volt s előzőleg egy éven át tanulmányozta a rajztanár gyöngéit. Régi ismerősökként üdvözölték egymást az első órán. Persze már a bemutatkozás sem ment simán. Legyecske be akarta mutatni a tudományát. Kiült mind­járt a szamárpadra és ha a tanár úr félre fordult, ko­mikus taglejtésekkel kisérte szakszerű fejtegetéseit. A gyerekek persze kacagtak, a tanár észrevette, okát kérdezte és rárivalt a deiiquensre : — Legyecske, letérdelni ! Legyecske a parancsra letérdelt. Alig fordult azon­ban a tanár úr egyet-kettőt a katedrán, ropogni kez­dett a lába alatt a kréta, dióhéj, mi egymás, amit Le­gyecske kedélyesen alája rakott. Erre az következett, hogy a rajztanár úr lecsapott egy hosszú nagy léniá­val a Legyecske fejére. Legyecske erre elkezdett bőgni. — Megint a tavalyit folytatod ?, te gazember. Gyere a kaminba! Erre az egész osztály nagy gaudiumára íülöníogta a rugkapálózó lurkót és kivezette. A kályhafülkébe be­zárta és rázárta az ajtót. Nagy búbos kályhák voiíak abban az időben a gimnázium tantermeiben. Zavartalanul folyt egy ideig a tanítás, mikor az egyik kályhacsempe nagy robajjal leesik a rajztanár úr háta mögött és az így támadt résen megjelenik Legyecske mosolygós ábrázolatja. Víg jelenetek közben foiyt le mindig a rajzok be­mutatása. A trigonometriai ábrákat tussal kellett volna megrajzolni. A tust azonban keverni kell és az időt- rabló unalmas foglalkozás. Ezért a fiúk legtöbbje tintát használt. Úgy sem veszi észre a rajztanár űr! De a rajztanár úr összehajtotta a csiptetőjét és mintegy nagyító üveggel vizsgálgatta a beadott rajzokat: — Hát ez tus ? — Igenis rajztanár úr, tus! — de még ki sem mondta, puff! már pofonlökve vágódott le a kated­ráról. Nagyon mulatságos volt az alakok beadása is. Min­den gyereknek oktaédert, tetraédert, hengert sat. kel­lett otthon kártyapapirból készíteni. Azaz csak kellett volna, mert a legtöbbje nem csinált. Padok szerint keliett felvonulni a katedrára. Az első padsorbeliek közöl azok, akiknek nem volt, elkérték azoktól, akik hoztak és mikor a helyükre mentek, visszaadták. Koc VÁCí HÍRLAP j kának sokan a íintatartójukat nyújtották át. Megtörtént, í hogy a rövidlátó rajztanár vizsgálódásai közepett | megnyomta a rúgóját és a tinta kifolyt az asztalra. No, volt is aztán riadalom ! Erhardt tanár úr a cselőtei deák majálison tiz kraj­cár pályadijat tűzött ki annak, aki a legnagyobb hazug­ságot mondja. Egyik is, másik is mond nagyot. Van, aki rájuk licitál. — A rajztanár úr nem tud rajzolni - vágja ki F. M. Erhardt tanár úr a tíz krajcárossal egyidejűleg egy pofont is kiszolgált a nyertesnek. H h®Bt*fjas»3f8ierag3es'iinö megkereste az égés;?; réssEwésraytokéjét Hitzigrath Lajos igazgató vezetése alatt áiíó Horganyhengermű részvénytársaság most lelte közzé első mérlegét, hogy síz osztrák anyaintézeílől elvált és önálló ma­gyar vállalkozás lett. Az üzleti jelentésből megtudjuk, hogy a devizasziikségleí nehéz beszerzése és a nyersanyag behozatala rendkívül akadályozta a nagy vállalatot munkájában, de így is 300 millió alaptőke melleit 306 milliót kereseti az elmúl! évben. A mérlegnek érdekesebb számadatai a kö­vetkezők : A gyári telkeket 6 millióra, az épületeket 40 millióra, a gépeket 105 mil­lióra, az anyagokat és árukészletet egy milliárdra becsülik, adósok 662 millióval, ezzel szemben II milliót gépekre, épüle­tekre leírlak, hitelezők 1,370 millió, a nyers jövedelem 437 millió volt. A vállalat hétfőn tartotta közgyűlését a takarékpénztárban, melyen a fényes eredményért Hiízigraíh igazgatónak köszönetét mondtak. SfalaBoaeások Zádory Lajos ny. állampénztári igazgató nem régen ment nyugdíjba. Azok közé a hűséges munkások közé tartozóit, kiknek éltető eleme a munka. Félt is a nyugalom­tól, mint monda, az vesztét fogja okozni. Csakugyan ágynak dőlt s néhány hónapi kínos szenvedés után május 27-én vissza­adta leikét íeremíőjének 70 éves korában. Sipeki Baíás Gyula nyugalmazod száza­dos hosszú szenvedés után 72 éves korá­ban meghalt. A város társadalmának egy régi, igen tisztelt alakja tűnt el vele, kit nagy tisztelettel kiséri utolsó útjára. Bergmann Mihály gyáros és földbirtokos Nagymaroson 67 éves korában kiszenve- delt. Az elhunyt nagy szerepei játszóit Nagy­maroson és megyéjében általános tiszte­letnek örvendett. Halála nagy családot bo ritoít gyászba. H 3©s 48 éve érettségiseitek * találkozója M'ácoB? Ritka szép ünnepre készülnek főgimná­ziumunkban. E hó 10 én kezdődnek meg a szóbeli érettségiek Szűcs István minisz­teri tanácsos vezetése alatt s 12-ére vaiő- szinűleg befejezési is nyernek. Ebben az időben fogja a váci iskolatársak szövetsége ugyancsak Szűcs min. tanácsos elnöklete alatt megtartani éves közgyűlését, melyen részt fognak venni az uj érettek s azok a régi diákok is, kik tíz, húsz, harminc és negyven éve hagyták el főgimnáziumunkat s a kik erre a napra adtak találkozót Vácra. Ilyen szép összejövetel még aligha volt városunkban, melynek fényét még azzal is növelik, hogy a jelenlegi tanulóifjúság előtt fog lefolyni az ünnepély, a szeretett inté­zet és tanári karának üdvözlése. A harminc éve érettségizettek megbízottja Täuber Fe­renc városi tanácsos és a negyven év előtti volt diákoké Podhorányi József preláius- kanonok, kik most állítják össze a gyö­nyörű ünnep programját. Eljegyzés Kasza Zoltán máv forgalmi liszt Duna­keszin, Kasza Pá! állomásfőnökünk fia május 27-én eljegyezte Rausch Ilonka úr- , leányt. Nyilt-tér Mindazoknak, kik szeretett jó édes apánk halála alkalmából részvétükkel felkerestek s emlékét azzal is megtisztelték, hogy utolsó útjára elkísérték, fo- gádják ezen az utón hálás, őszinte köszönetünket. Vácon, 1924 május 27. XVölcz Joachim gyermekei. él ő s s Ö g-j ©■1 n 51 v á ra i t á s A csaladom és a magam háiás köszönetét tolmá­csolom azoknak a derék, önfeláldozó embereknek, név- szerint Szöllösi József, Letyinszky Imre, Szommer Károly és Tubaiy József uraknak, a kik engem a viz- befúlástól megmentettek. Vác, 1924 május 30. Wolkóber János Í ICöatEÖE&eisíyiSváffiitás Ifjan eltávozott Géza testvérünk, illetve kedves fiatal rokonunk halála mély gyászba borította lel- s künket, itt mondunk köszönetét mindazoknak, kik Í gyászunkban részt vettek s a temetésen való meg­jelenésükkel is kifejezték szeretett halottunk iránt érzett rokonszenvüket. jj Vácon, 1924 május 30-án. ] A gyászoló Knoblauch- és Czóbel-családok ICettli© Ss^ÖEirs a MSE saes'si rrseg & bajs-íokságot Az eimuit hé! erős próbára teile váro­sunk foítbalhiveinek idegeit. Kéi olyan mér­kőzés kerüli eldöntésre, a melyből az egyik Vác foíbalhegemóniáját biztosítóba a VAC- nak, a másik pedig a váci alosztály komoly aspiránsává tette VSE-f. E hó 25-én szo­katlanul nagy érdeklődés mellett mérte össze erejét a két helyi csapat VÁC és VSE, a melyből a VSE került ki vesztesen. Két 11-essel győzött a VÁC, megszerezve ujongó híveinek az örömet. VÁC őrömpoha- rát ürítette 29 én és aVSE Soroksári AC csa­patával küzdött a reménytelennek látszó alosztály bajnokságért, a melynek biztos nyerését két utolsó könnyen vesztett mér­kőzéssel kétségtelenné tette, 1:0 arány­ban verte meg a VSE Soroksáron, ^sa­ját pályáján, a bajnokságban otthon még veretlen SAC csapatát s igy jobb góiará- nyával, feltéve, hogy hátralevő alagi mér­kőzéséi is nyeri, bajnoka lesz a váci al­osztálynak. VSE minden játékosa szivét és lelkesedését vitte bele a küzdelembe s csak igy sikerült az elismerően jói játszó SAC-íói 1 :0-ás eredményt kierőszakolni. Oroszlánrésze van a győzelemben Alárik- nak, a VSE kapusának és Sáfár-Bognár védelemnek, a kik olyan* klasszis játékot produkáltak, hogy a VSE büszke lehet fiaira. VSE sajnálattal nélkülözte ezen mérkőzé­sen Brassoványit, a ki súlyosan megsérült a VÁC—VSE mérkőzésen. üös'ségi képviselőválasztások Slagon Alag községben most zajlottak le a köz­ségi képvisel* és elöljáró választások. A község bírája újra Molnár Gyula nyug. lovaregyleti intéző lett. Törvénybirónak ifjú Majba Aláíyásí, pénztárnoknak Márkus Já­nosi, közgyámnak Örményi István, elöljá­róknak: Göpp Rezsői, Kurucz Jánost, Lányi Artúrt és Uireich Nándort választották meg. Képviselők leitek : Boros István, Fejük Ká­roly, Huber Sándor, Steil József és Viíá* lyos Imre. Pünkösdi szBö^előadés Pünkösd vasárnapján és hétfőn este S óra­kor a „Reménység“ a Siketnéma-iníézeí dísztermében szinelőádást rendez. Színre kerül „Nyaraló az országút mellett“ három felvonásos vígjáték, nemkülönben „Kísértet jár“ kacagtató vigdarab. Olcsó helyárak, a jó szereplői; biztosítékot nyújtanál; az előadás sikerére. Jegyek hétfőtől kezdve előre válthatók Meiszner Rudolf és Tamás Erzsébet üzletében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom