Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1924-02-03 / 6. szám
2 V A C i HÍRLAP Egy váci fiú afrikai levelei, j A tőlünk tiz év előtt idegenbe szakadt Pataki Lajos honfitársunkról már rég hallottunk hirt. Tudtuk, hogy a franciák hírhedt idegen-légiójába csapott föl és ott becsülettel megállta helyét. Most három levél érkezett tőle A'girbői, Afrikából. Mindegyikből az olthatatlan honvágy melegsége sugárzik felénk. A sorsával megelégedett, az idegen hadseregben őrmesteri rangot ért el, elöljárói, bajiársai megbecsülik, szeretik, csak egy vágyódása van, hazatérni a hazai földre. Melegen érző hazafias ielkületére vall, egyéni kivélóságát mutatja és kalandos életpályájára vet világot mind a három levél, melyet a személyi vonatkozások elhagyásával egész terjedelmében közlünk. 1. Sidi Be! Abbés le 16 Juliiét 1923. Ktdves Barátom! Leveledből valóban jól esett kiéreznetn a régi barátság melegét, mert látom, hogy mindazt, a mit mondasz őszintén, önzetlenül mondod. Elég szomorú lehet odanaza. Mindazonáltal tudja Isten mégis csak hazavágyódoni, de hát nem igen hiszem, hogy ez hamarosan megtörténhessék, mert hisz otthon is élnem kellene valamelyes hivatal, vagy fogla kozás birtokában s vájjon lehet-e komolyan számítanom arra, hogy tiz évi távoliét után valaki felkaroljon. Így hát minden valószínűség mellett tovább is földönfutó maradok s talán majd csak vénségemre — ha ugyan ez bekövetkezik — fogok újból Vácon megjelenhetni. A honvágy nagy, hatalmas érzés s biztos vagyok benne, hogy azt te megiudod érteni. Sokszor gondolok Vácra, a szép Dunára, e percben tekintetem képzeletben a Naszál felé rögződik, majd gyorsan vissza jövök Vácra s bemegyek a nagytemplomba a szagos misére, hogy aztán onnan a Kúriára vágódjam be egy pohár sörre . . . Milyen szép mindez ... de a valóság hamarosan visszazökkent ez ábrándozásomból s orromat a fertőtlenítő karbolsav csapja meg s egy 45 fokos melegen át szágu dó forró sirokkó ugyancsak észre térítene, ha tovább ís álmodozni akarnék. Jelenleg nincsen rossz dolgom, mert Marokkóból ép bőrrel jöttem vissza s egyhamar nem küld nek megint oda Légióbeii élményeimet egy rövid levél keretében csak néhány jellemző szóval adhalnám vissza: Jöitem, láttam, szenvedtem. Annak csak örülhetek, hogy lettem valami s általában mondhatom, hogy a magyar elem nagyon jól megállja a helyet s igen jó hire van. M:ijd annakidején kiadok egy könyvet az itt átélt éveimről, talán fogok tudni veie használni a magyar fiatalságnak. Első házasságomból született fiam iit van velem. Képzelheted, hogy egy innen lefolytatott válóper s a fiam idehozaiala mennyi pénzembe került. Dehát most már könnyebben lélegzetű. O t egy rendkívül bájos, művelt, finom lelkű francia nőt vettem feleségül, a kivel legnagyobb egyetértésben élez s a ki fiamnak valóságos védőangyaia. Rangommal elég szép fizetés jár. A regi generációból távozásom óta bizonyosan már sokan kidőltek! Természetesen én se vagyok már a régi, Vácot azonban még mindig szeretem és ha ott fejezhetném be hátralévő napjaimat, végzetemnek hálás volnék érte. Ha nem esik terhedre, írjál hébe-korba, nagyon örülnék neki és annak is, ha néhány kiolvasott Váci Hírlapot küldenél. (Már 10 éve, hogy nem olvastam.) Ha nem drága, előfizetek rá. Fogadd őszinte baráti kézszoritásomat! Pataki Lajos. Sidi Bel Abbés le 13 juilleti 1923. Mélyen tisztelt Uram! Nagy örömmel olvastam megtisztelő sorait s azokért őszinte hálámat tolmácsolom. Immár tiz éve, hogy nem láttam Vácot és ez az idő — főkép a világháború okozta hallatlan felfordulás révén — oly hosszúnak tűnik fel előttem, hogy mikor lidércnyomástól mentes óráimban hazagondolok, szinte felve kérdezem, vájjon ez, vagy az a váci volt barátom, ismerősöm él-e még?! És méltóztassék elhinni, hogy ilyenkor lelkemben nagyon sokat szenvedek, midőn mindaz, a mi emlékeimből fennmaradt, álomképben tűnik fel előttem ! . . . Óh, ha valaha sorsom oda visszavezérel, biztos leszek benne, hogy a szülőföld röge iránti szeretetem őszinteségében senki sem fog kételkedni, mert ha visszajönnek Magyarországra, ezt csak azért tenném, hogy szűkebb hazámnak — ha még lehet — hasznára lehessek s igy némi- kép lerójjam azt a tartozást, mely a világháború alatt való távollétem címén vele szemben fennáll. Sajnos, csak néhány hónappal a nagy vihar előtt jöttem el hazulról s ez csak fokozza helyzetem tragikumát, mert mig idegen zsoldban (s ezt jól ki kell érdemelni) számtalanszor kockáztattam életemet, nem lehettem odahaza akkor, mikor ott minden férfikarra oly nagy szükség volt. No dehát ezen kár most keseregni, ezt a végzet akarta igy. S ha még várok tőle valamit, ez az, hogy életemet ott Vácon engedje befejezni. Gyermekkorom, fiatalságom emlékei is minden, a mi szép, mikor az emberfia gondtalanul élt? világát, odavon- zanak ellenállhatatlan erővel. No meg a Hétkápolna vizének legendája van . . Annyi rajongással Vác iránt lehetetlen, hogy arra rácáfoljak. Bár már látnám e kedves tornyokat . . . Sajnos ez még messze van ! Ide még egy évi szerződés köt és ha s kerülne otthon valamelyes méltó foglalkozást találnom úgy jövőre hazamennék . . . Ha nem, úgy itt maradok! Igen tisztelt Uram, amaz értesítése, hogy az annakidején édes anyámnak küldött képes folyóirat a váci múzeumba került, őszinte örömömre szolgált és felbátorít arra, hogy e célra más személyes vonatkozású, vagy általános érdekű emlékeket felajánljak. A napokban külön ajánlott csomagban küldeni fogok egy más francia folyóiratot, mely nevemet az 1-sö, idegen ezred ünnepére irt s azóta a. légió hivatalos katonanótájává lett versem révén — felemlíti. A nótát magát idemellékelem nyomtatásban. Zenéje most van Párisban kiadás alatt, majd annakidején abból is Icü.dok. Ugyancsak beküldőm a Budapesten megjelenő francia, Les Pays du Danube folyóirat egy számát, melyben „Scipio Africanus“ álnéven hosszabb cikkem jelent rneg. (Jelenleg csak igy tudom hazám ügyét szolgálni) Egyébként tavaly Párisban jártam s ott alkalmam volt néhány francia szenátorral és képviselővel érintkezésbe lépnem. Köztük van egy nagy magyarbarát Zysseire úr, a kinek fordítója vagyok. Jelenleg pedig a francia-magyar irodalmi társaság részére is dolgozom, már amennyiben időm ezt megengedi. Nemrégiben felhívásra egy igen előkelő magyar tudós, volt miniszter részére egy elég érdekes afrikai emlékgyűjteményt engedtem át, mely azóta állítólag az egyetem múzeumába került, a mint egy barátom írja. Teringettét, ha e percben a váci muzeum eszembe jutott volna! No de nem baj, lesz még időm a mulasztást kipótolni. Szükségesnek tanom azonban megjegyezni, hogy tőlem távol áll minden egyéni hiúság, vagy feltűnni vágyás! Oh az en viharverte kérges szivemnek ez már olyan felesleges, mint a kiszáradt fanak az öntözés. Gondolok a Váci Hírlapra is, melynek küldhetnek érdekes tárcákat. Még mindig Dercsényi úr benne az úr? Hej 1 ha visszagondolok: ezelőtt 20—22 evvel adtam át neki első tárcámat. No, de most befejezem hosszú levelemet ama kérésemmel, hogy a mennyiben az igen tisztelt uramnak nehezere nem esik arra alkalmilag válaszolni, ne terheitessék. Őszinte nagyrabecsüléssel vagyok a távolból üdvözlő hálás híve Pataki Lajos. Esk üvr® Groszrvtann Rózsi (Vác). Freund József (Pozsony), e Sió 10 éti 2xji óraitor tartják esküvőjükéi Budapesten, « Kazinczy-utcai templomban. (Minden külön értesilés helyeit.) ík GiőegfSet teascfélutáraja A jótékony nőegyiet legulóbbi íeadéí- ulánja is kiiünően sikerült. Az est fénypontja a művészi hangverseny volt, melynek minden egyes szereplője őszinte sikert arai ít. A műsori quaríett nyitotta meg, melyet Woíkóber, Agárdy, Fülte és Borbély adlak elő. Csányi AAaryit és Barath Mariska vidám monológokkal kacagtatták meg a közönséget. Roller Mici és Sz lay Beríus kedvesen énekellek. Talmayer Dóri és Kálmán Manci művészi zonyoraszá nai, Le- dóczky Manci patlogó magyar nótái tapsvihart arattak, épen úgy, mint a nagyszerű trio, a melyeit szereplői Füke Ella, Füue Sándor és Csányi Zoltán voltak. Mayer László szellemesen konferált. A hangverseny után Gajáry Gézáné üli a zongorához ® csárdására a fiatalság táncra peidü f, ragyogó jókedvvel késő estig együtt voll. A legközelebbi, ez idén utolsó íeadéiután február 16-án lesz. Egy hires vasutas halába Egy daliás, patriarkális aiak tűnt ei társadalmunkból: Sariay János nyug. máv. főellenőrt a héten temették el. Csonka- Magyarország határain is túl nincs egy vasutas setn, a ki Sariay Jánosi ne ismerte volna. Mint a nyugati helyettes főnöke, ő indiíolta meg kilenc társával a vasutas sztrájkot, melyet Tisza István vaskézzel veri ie. A sztrájk nem sikerült, de Saríay- ban (meg volt hozzá minden külső jebeg) apjukat tisztelték a vasutasok. A nagy harc után csendes ember lett, kijött Deakvárba, itt villát épületeit s innen járt hivatalába. Néhány éve nyugdíjba ment és Somogyba gazdálkodni kezdett. Múlt évben azonban megint visszatért Deákvárra, innen már temetőbe vitték megrokkant hatalmas testét. Nemes emlékét sok ezer vasutas tarsa telkébe zárva gyászolja. ü forgalmi után ss keli forga&s^s síiét fizetni A kereskedelem és ipar régen birkózik a pénzügyi ellenőrzéssel, mely a beszedett forgalmi adó után is forgalmi adót követelt. Most azután a közigazgatási bíróság eldöntődé a viiáí és pedig a pénzügyminisztérium érdekei szerint, vagyis ezentúl a forgalmi adó után is kiül forgalmi adót fizetni. Vagyis, ha valaki 1000 korona értékű árúi adott el, felszámit 1030 koronát forgalmi adóval együíí és ezt a pénztár- könyvébe beírja, (a mint hogy köteles beírni) 1030 korona után tartozik a forgalmi adót leróni. Jt nagyszabású mulatságba készülnek Kevesen tudják, hogy városunkban több, mint negyven mozdonyvezető lakik családostul. Az idei farsangon latjuk őket együtt, midőn Bitiéra Kálmán füMházi főnök és neje szül. Droílner Gitta védősége mellett a vasutasárvaház és a váci ianoncműhely javára február 16 án nagy mulatságot rendeznek. Kedves és szépnek Ígérkező hangverseny vezeti be a vasutas bált, melynek ez lesz a műsora: 1. Hiszekegy. Szavalja Szscsva Annuska, 2. Trio. Előadják Koczor Károly, Rubovszky Béla es ifj Koczor Károly. 3. Irredenta duett. Előadják Pálmai Aranka és Moravecz Margitka, zongorán kíséri Mátrai Gabriella. 4. Gavotte de Co- reiíi par: Fridenthai. Zongorán előadja Al- bisy Kató. 5. Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország Énekli Szalay BorSa, kiséri Lovászi Feri. 6. Beethoven : Sonata (g dur)# Előadja Mátrai Gabriella, 7. Versek. AAondja Albisy Kató. BáBi Jegyek megváltása Az izr. nőegylet ez idén nem rendez táncmulatságot. Szegényei javára báli jegyeiket eddig a következők váltották meg: Klein Sándor és neje* dr Oberländer József és neje 100,000, Ungár Gyula, Rosenberg Samu 25 000, Kohn Salamon és Deutsch Ede 20,000 koronával. A névsort folytatjuk. A PoBgá's'í daíkon* ítangversenye A Polgári dalkör március 4-én a Kúria szálló nagytermében tartja első teljes estét betöltő hangversenyét. A dalárda eddig j minden alkalommal rendelkezésére állott úgy a város közönségének, mint minden kultúrintézménynek. Önálló hangversenynyel most tép fel először. Várakozással íe- hinlünk a szépnek Ígérkező hangverseny elé, a melyen, értesülésünk szerint, több váci művész is fellép s K. Pikéthy Tibor érdekes felolvasást fog tartani.
