Váci Hirlap, 1919 (33. évfolyam, 1-56. szám)
1919-10-05 / 45. szám
Egyes szám ára 70 fillér HarmincharmadiK évfolyam 45 szám Censurat: Comandimea Pietei in Waitzen Locot. R. Kornea. Vác. 1919. ohtóber 5. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: helyben és vidéken: egy évre 40 korona, félévre 20 korona, negyedévre 10 korona. Egyes szám ára hetven fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. szám. (Iparudvar) Nyilt-tér sora három korona. ’ Telefon-szfun 17. Mindenkit figyelmeztetni kel/, hogy Magyarország érdekében mindenkinek keresni keli az összhangot a román hadsereggel és a lakosság között. A román hadsereg több száz kilométert menetelt és több ezer embert áldozott fel Magyar- ország nyugalmáért. A román hadsereg mindenkor barátsággal és jóindulattal van Magyarország iránt. Ezért kötelessége minden magyar katonának és polgári lakosnak, hogy keresse és megerősítse ezt a jó viszonyt, nem pedig ellenszenvvel viseltessen azokkal szemben, a kik az országot saját életük feláldozásával megmentették a bolsevizmus veszedelmétől. ISTVÁN PÜSPÖK a jó papró! és hivatásáról Ma keni fel főpappá a veszprémi székes- egyházban Roll Nándor dr. püspök Hanauer Á. István dr. kanonokok a váci egyházmegye uj főpásztorát. Az uj püspök szerénységét jellemzi, hogy ezt a jelentős aktust minden hangos harsona nélkül, lélekben elmerülve ünnepli és áhítata első főpapi miséjében az Egek urához azért száll, hogy minél tökéletesebben vezérelhesse híveinek ezreit a jövő boldogsága felé. A jó pásztor már hallatja szavát: híveinek közvetlen gondozóihoz, a lelkészkedő papsághoz fordul első körlevelében és a jó papról és hivatásáról elmélkedik. Világos megértéssel, egyszerű, nemes szavakkal festi a pap kötelességét hazája, egyháza és a hívek iránt. Lehetetlen, hogy a ki olvassa, igazat ne adna neki. Gyönyörű, fenkölt és átérzeít szavak: tanácsok és keresztülüt minden gondolatán: ezeknek nemcsak hirdetője vagyok, de példaadója leszek. E körlevél már sejteti, hogy a püspöki szék a hitbuzgalom fokozása, a folytonos szeretetteljes munka kötelességét rótta az egyházmegye uj vezérére, ki azt lelki gyönyörrel vállalja. . Meg kell ismertetnünk e körlevél hatalmas gondolatait — habár kívánatosán is — olvasóinkkal: Azzal kezdi, hogy szerény szavakkal tudatja, reá esett a római szentszék választása a váci püspöki szék betöltésénél, majd igy folytatja: Gondjaim egyik legelsejét a papnevelés fogja képezni. A minő a szeminárium, rövid idő alatt olyan lesz az egyházmegye. A szeminárium elöljárói és tanárai legyenek áthatva attól a, tudattól, hogy az a munka, a mit végeznek, mindennél szebb, fontosabb. A ki ismeri az egyház gondolatát a papi hivatásról, a ki olvasta a szent atyák műveit a papi méltóságról, az alig tűzhet maga elé szebb feladatot, mint az ifjak kezdő hivatását gondozni, fejleszteni és a szent tudományok által őket áldásos papi tevékenységre előkészíteni: Sajnos, hogy az egyházmegye nem bír oly szemináriumi épülettel, a mely úgy befogadó képesség, mint berendezés tekintetében a mai kor és az egyházmegye szükségleteinek megfelelne. Uj, a papnevelés követelményeinek mindenben megfelelő szeminárium építése lesz a legsürgősebb feladat. A szemináriumból kikerülő fiatal papokra mindnyájunknak kü'önös gondot kell fordítanunk. Felszentelés után a növendékek a szeminárium meíey légköréből nagyon hirtelen, minden átmenet nélkül lépnek ki az eleibe és az elet hideg, fagyos lehelele az ő lelkűkben könnyen kari okoz. Figyelmeztetem azokat a plébánosokat, a kikhez fiatal papok kerülnek káplánoknak, az'lsten előtt vállalt nagy felelősségre. Ha ezek ott szeretet, barátságos otthon helyett kimért hivatalfőt találnak, csoda-e, ha magukra hagyatva megíántorodnak. Mi magunk, bárminő állásban vagyunk, legyünk igazi lelki emberek, éljünk valóságos lelki életet. Ha nem kötelezne erre már maga a felszentelés, a melynek felséges szertartása szüntelen a papi élet megszentelését sürgeti, ez már azért is kötelességünk, mert a n.i feladatunk a lelkipásztorkodás, a lelkek gondozása teljesen lehetetlen a papnak belsőséges, lelki élete nélkül. Hogyan tudnánk híveink lelkének érdekeit szivünkön viselni, ha saját lelkünk minket nem érdekelne, ha a lélek kérdéseivel nem törődnénk. A lelki élet az imádsággal kezdődik és azzal végződik. Nem a végnélkül való hosszú imádkozást kivánja a lelki élet, hanem azt, hogy az imádság legyen tengelye, hordozója egész életünknek, legyen a termékenyítő harmat, a világító, melegítő napsugár, legyen az enyhet adó pihenés, a fájdalmakat csillapító balzsam és szomorúságunkban vigasztaló angyalunk. Az elmélkedés az imádkozó lelkek igazi imádsága, a kik imádság közben nem más szavait emlegetik, hanem a mit maguk átélnek és átéreznék, azt tárják fel az imádság perceiben az Isten előtt. A lelki étetet élő pap a lelkeknek fog élni, tőle ielhető buzgósággal gondozza a reá bízott népet. Van-e ennél vonzóbb, felségesebb feladat, mint a föld sarából kiemelni az embert, nevelni benne az istenes életet, a földi bajokkal küzködöí hittel, bizalommal, kegyelemmel fölfegyverezve vezetni az örök élet felé. Legyünk meggyőződve a lelkipásztorkodás nagy szépségéről. méltóságáról és szenteljük neki egész életünket. Kérem az egyházmegye lelkipásztorait, hogy a mai idők nagy követelményeit megértve, legyenek odaadó, bizalomteljes érintkezésben híveikkel. Ma már nem elég a vasárnapi istentisztelet elvégezve a plébánia irodájában ülni és várni az oda betévedő hivekeí, A modern lelkipásztor, egészen a jó pásztor szellemében, maga jár hívei után: állandóan rendelkezésükre állva a gyóntatószékben, szervezve őket az egyletekben s utánuk járva a házi Ielkipász- torkodásban. Buzgósáqunk ne legyen perzselő tűz, hanem éltető napsugár, a mely a szeretet melegével felnyitja az elzárt sziveket és meghódolásra kényszeríti őket az Isten jósága előtt. Szeretetteljes, jó bánásmód nélkül a legtisztább szándék és a legnagyobb buzgóság melleti sem tudunk semmit sem elérni. Ellenben szeretettel mindenre képesek leszünk. A háború és az elmúlt forradalom nagy károkat ©koztak híveink lelki életében. Ezeknek alapos gyógyítását csak egy jól előkészíteti népmissiótól, városokban ezenkívül a magasabb iársadalmi rétegek számára tartott lelkigyakorlatoktól (konferenciák) remélhetjük. Különösen figyelmében ajánlom a liszt, lelkipásztoroknak a művelt osztály lelkipásztori gondozását. Ez az osztály nagy mértékben el van hidegülve, pedig ez épen úgy a mi hívünk, mint a többiek. Nem vagyunk-e ennek mi is okai? Ä mai idők sok dologban egészen más eljárást kívánnak a lelkipásztortól, mint az elmúlt korszakok. A lelkipásztorkodás lényege mindig ugyanaz, a természetfeletti élet közvetítése, de más időkben más módszereket kell alkalmazni. Egészen más az ipari munkás, főleg a szervezett munkás-' ság nagy tömegeinek lelkülete és más a földművelő falusi lakosságé, egészen más lélektani feltételek közt hallgatja az egyik Isten igéjét, mint a másik. Ennek megfelelően nekünk is másként kell hirdetni az evangéliumot, mint az Üdvözítő is másként tanította ugyanazt az igazságot a népnek a pusztában, mint az Írástudóknak Jeruzsálemben. A lelkipásztornak ismernie kell az eszméket, a mik ma a tömegeket mozgásba hozzák. Tisztában kell lennie a mai munkásmozgalmakkal, ismernie kei! azt, a mi azokban keresztényellenes, de azt is, a mit a keresztény morálból kölcsönzött. Ismernie kell a vezetők módszereit, hogy ahhoz alkalmazhassa a védelem módszerét. Ha híveinknek igazi pásztorai akarunk lenni, elengedhetetlen, hogy valamennyit ismerjük, viszonyaikat számon tartsuk és mint gondos lelkiatya, őket saját otthonukban felkeressük. Az egyénenként való lelkipásztorkodás, a házi látogatás a leghatásosabb módszer, a mellyel azokat is, a kik az egyháztól elidegenedtek, újból megnyerhetjük. Minden lelkipásztori munkának kiinduló pontja az ifjúság nevelése: a családban és az iskolában. A szülőket oktassuk ki nagy kötelességeik felől. Az iskolai hitoktatás egyik legnagyobb kötelességünk. Rendszeres vallási ismereteket, öntudatos vallási meggyőződést az iskolában szerezhetnek a gyermekek. A ki az iskolai hitoktatást nem szereti, annak nincs helyes foganna a lélek értékéről, az nem szereti a gyermekeket és nem szereti azt a lel kötetet, a melynek a menyországot Ígérte az Üdvözítő, az- felelős lesz nagy vallási tudatlanságáért és lelki közönyért. Bárminő lesz az iskolai hitoktatás jövő alapja, ne az ismeretek sokaságára, hanem a hit mélységére törekedjünk. Azokra az
