Váci Hirlap, 1919 (33. évfolyam, 1-56. szám)

1919-09-28 / 44. szám

vihar eey foha,^'vízben. A váci főgimnázium tanulóifjúsága közölt az elmúlt héten fölbomlott a rend és fegye­lem. E k£ííő s a piaristák tanítása messze földön híressé tette a váci intézetet, mely­nek növendékeinek legalább is igen jelen­tős része vidékről jött. Ennek a felborulás­nak az űj, nagy, de örök ütköző eszmék adtak tápot; a fiatalság kijelentette, hogy a zsidó vallásit gimnazistákkal nem tanul együtt, azok eltávolítását követelte. A négy felső osztály volt hangos, az alsó négy osztály csendes és tovább tanult. Akkor kezdődött az intézet falain túl is hangos jelenet, midőn a tankerületi főigaz­gató is itt volt és szemtanúja lehetett a fiatalság heves elragadtatásának. Szerdán a négy felső osztály részben elűzte, rész­ben eltávolítását követelte a zsidó vallású tanulóknak, a mi miután nem következett be, sztrájkba léptek és az előadásokon igen kis töredék jelent meg. Az intézet igaz­gatósága, hivatkozva a fegyelmi szabályokra, azonnal hirdetést tett közzé, hogy a melyik tanuló igazolatlanul egy napot is mulaszt, annak bizonyítványában a magaviseleté lesz megbélyegezve, a ki pedig egy egész heti tanórán nem vesz részt, azt az intézetből kizárják. Az igazgató a tanári karral el volt tökélve, hogy ezt a fegyelmi rendel feltét­lenül keresztül viszi és ha az ifjúság a sztrájkot abba nem hagyja, előterjesztést tesz a közoktatásügyi miniszternél, hogy a váci főgimnázium négy felső osztályát erre a tanévre zárja be. Erre a radikális intézkedésre, mely a szülőket és a tanulóifjúságot erősen sújtotta volna, szerencsére nem kerüli a sor, mert a fiatalság észre tért. Igaz, gyűlési is tartott a kát. kör helyiségében, egymást tüzelték, de mikor a konzekvenciák levonásáról volt szó, a higgadtabb elemek kerültek felül és :— visszatértek a tantermekbe. Beszéltünk Schandl Miklós főgimnáziumi igazgatóval, a ki a következő felvilágosítási adta: — Az ifjúságnak egy kötelessége van: tanulni. Ha abban zavarnák, joga van konkrét panaszaival előállni, a mit köteles­ségünk megvizsgálni. De önbiráskodó. ité- leimondő nem lehet. Mig tanszabadság van, addig bele nem avatkozhalik más vallásuak oktatásába s ha van a megujhodó társada­lomnak elintézni valója felekezetekkel, azt semmi esetre sem lehet egy tanintézet növendékeinek elintézni. Nekik a zsidó tanulók ellen van kifogásuk, de nem konkrét vádakkal álltak elő, hanem a mai hóditó eszmék nyomán tagadták meg tanulólár- saikal. Iparkodtam meggyőzni őket, hogy legyenek különbek, szorgalmasabbak, úgy­szólván a tanulás terén győzzék le a zsi­dókat és a zsidókérdés akkor falaink között nem ütheti fel fejét. Látom, mint minden fiatal tanulónak jóakaralú tanácsadója, hatás nélkül szavaim nem múltak el és a józan belátás győzött; fiaink már nem politizál­nak, hanem tanulnak . . . 2 VAC 1 HÍRLAP Két beszédről, melyeknek folytatása fesz. A Nemzeti Társaskör, a város eme leg­újabb hallgató egyesületének megalakításán Sáfár Béla megválasztott alelnök szóvá tette Pollák Fülöp főrabbi beszédét, melyet a zsidó újév alkalmából mondott híveinek. Vehemesen kikelt az ellen a szónoklat el­len, mely a zsidóságot ismételten a nemzet szivének mondotta és a vörös huligánok után a fehér huligánokat emlegette, mely miatt ennek a nagy szívnek szenvednie kell. Sáfár Béla fulmináns beszédé óta néhány nap telt e!, kezd tisztázódni a hely­zet, élőállanak a másik oldalon is azok-, a kik Pollák főrabbi prédikációján jelen vol­tak és nem hallomásból beszélnek. Ezek eskü mellett is hajlandók tanúskodni, hogy Pollák egyetlen egyszer sem ejtette ki száján az inkriminált szavakat, a keresz­ténységről pedig nem szólt egy szót sem. Ha ez igy van, akkor a két beszéd közül az egyik a Nemzeti Társaskörnek igen kel­lemetlen, mert hiszen jól ismerjük komoly alapitóil, a kik alaptalan vádak hangozta­tására semmi körülmények között nem kaphatók. Itt nincs más hátra, mint tisz­tázni, mit mondott Pollák főrabbi és egy újabb közgyűlés a Társaskörben, melynek tagjai, vezetői bizonyára tudni fogják az igazat kiderítve elégtételt szolgáltatni egyik, vagy a másik oldalra. Vagy igazak a vádak, a miket Sáfár Béla alelnök méltó haraggal hangoztatott s hozzá a közgyűlés helyeseli, ! vagy nem. Ha nem, úgy bizony az olt leg­közelebb elhangzó beszéd a Nemzeti Tár­saskör presztízsét, mellyel most akar ép a nyilvánosság elé állani, tépi meg. @0 ezer korona a villamos telep deficitje. A Ganz-féle részvénytársaság, mint vá­rosunk villamos telepének bérlője, az el­múlt héten nyújtotta be a városhoz a vil­lamos mű zárószámadását 1918 évről. A számadás szerint mull évben 326,878 ko­rona 16 fillér bevétellel szemben 350,066 korona 60 fillér volt a kiadás, tehát a veszteség 23,188 korona 44 fillér. Ennél az összegnél nagyobb decifilre volt a vá­ros elkészülve, de viszont múlt évben je­lentősen emelték a világítás és a motor­áram egységárait. A huszonháromezer ko­ronás veszteséghez jön még a háborús idők (1915—17 évek) vesztesége, mely 67,760 korona 82 fillér, mely összeggel együtt a háborús években 90,946 korona 26 fülért vesztett a váci villamos telep. Az igazi decifit azonban az idén fog elköve - kezni: az év elején elmaradt a jó minő­ségű és olcsóbb külföldi szén, a kosdi! kelleti fuvarozni, melynek mázsája 25 ko­ronánál is drágább lelt. Igaz, hogy újból megdrágították a villamos áram árát, de ez még mindig nem fedezi még a kosdi szén költségeit sem, ezért erre az évre hatalmas veszteségre lehetünk elkészülje. ÉS éra kiül a faarca Sóim Az üresen ásító kirakatok kezdenek megtelni, van már némi árú, látni a kira­katban női blúzt, vásznat, kabátokat, bab­kávét, sajtot síb., a mit a közönség cso­portosan bámul meg. Az élelmicikkek is nagyobb mennyiségben kezdenek megje­lenni piacunkon és örömmel konstatáljuk, hogy az árak napról, napra esnek. Kápái már régen látott csirkéi, libát, kacsát, pe­dig hónapokon át a Szent Háromság-téri baromfi-piac leljesen ki volt halva. Meg kell állapitanunk azonban azt is, hogy a közönség vásárlási kedve lanyha, a mi annak tudható be, hogy egyrészt a pénz értéke csökkent, kevesebb lett a pénz, másrészt pedig azok a bizonyos pénzfor­rások, a melyek eddig döntötték a pénzt, bedugultak. ?C.@s^;öraetr9yiS várai tűs Fogadják barátaink, ismeréseink, a főgimnázium s a többi tanintézet ve­zetősége és ifjúsága mélyen érzett, hálás köszönetüpicét, feledhetetlen, jó­ságos Bátyánk halá'a alkalmából ta­núsított részvétükért s a temetésen való kegyes megjelenésükért. Vác, 1919 szeptember 23. Vdghegyi testvérek Miután „Flóra“ virágüzletemet eladtam és elközöm Vácrói. ezen az utón mondok köszönetét minden jóakaraíú támogatóm­nak és egyúttal búcsúzom kedves bará- tainkfóí. Kérem őket, hogy jóindulatú tá­mogatásukat ne vonják meg utódomtól, a ki a „Flórát“ azon a szolid alapokon fogja tovább vezetni, mely Vácon és nagy vidékén kedveidé és elterjedte tette a „Flóra“ Ízléses virágait. Bóday Aurélné. Tisztelettel ludatom a város és környé­kének úri közönségével, hogy a „Flóra“ virágüzletet megvettem és az saját veze­tésemben továbbra is a virágkedvelők ren­delkezésére áll. A „Flóra“ jó hírnevét növelni óhajtom, midőn jutányos árak mellett cserép- és vágott virágokat, Ízléses csők- rokat(minden alkalomra)hozok forgalomba. Mint a sors csapásaitól megkínzott hadi­özvegy a virágokhoz menekülve ezeken át kérem a bizalom előlegezését és a jó­indulatú támogatást! Özv. Szombathy Drexler Józsefné a «Flóra» virágüzlet tulajdonosa Vác, Szent-Háromság-tér Értesítés. T isztelettel értesítem Vác város és vidékének nagy érdemű közönségét, hogy a régi jóhirnevű Kulcsár Gizella e fényképészeti műtermének vezetésiét (Konstantin-tér 15. sz.) f. évi szeptember hó 12-én átvettem. A műterem ismét úgy hétköznap, mint vasár- és ün- nepnap reggel 8 —12-ig és d. u 2—6-ig vah nyitva. I/részitek matt és szépiaszinű fényképeket, nagyításokat, ^ aquarelt és olajfestést, üveg és porcetlán képeket, úgyszintén régi képek élethű reprodukálását. TZ'ülönleges gyermek, házonkivüli és alkalmi felvételek elkészítését is a legművésziesebb kivitelben válla­lom el, A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérem Tisztelettel Stiegíer Lajos festő és fotóművész a KULCSÁR GIZELLA fényk. műterem üzletvezetője. Panaszos levél a tanításról. A következő sorokat kaptuk: Tisztelt szerkesztő úr, az ön újságját kell igénybe venni, hogy a nyilvánosság előd kérjük és ne kérvényezzünk : változ­tassák meg az elemi iskolások iskolába járását! Régen arról a humánus dologról volt szó, hogy az elemisták reggel kilenc órakor kezdjék a tanulást. Hol vagyunk ma ettől! Semmi mást nem kérünk, mint azt, hogy ezek az apróságok ne kénysze- ritessenek már reggel hét órakor az isko­lába. — Mert nem tért vissza a régi idő­számítás, a héten a nagy köd idején látta mindenki, hogy pokoli sötétség ült a váro­son reggel hat órakor, (a régi idő szerint) mikor ezeket a 7—10 éves fiúkat, leányo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom