Váci Hirlap, 1919 (33. évfolyam, 1-56. szám)
1919-01-01 / 1. szám
Harmincharmadih évfolyam 1. szám. Vác, 1919 január 1. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben és vidéken: egy évre 24 K, félévre 12 K. negyedévre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényl Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky K^roly-út 4. sz. (iparudvar.) Ny itttér sora két korona. Telefon-szám 17. 1918. (Az év története.) Te jó Borbély Pistánk... ki az égből nézed mit csinál, hogyan él a le váci néped . . . Gondolalok szárnyán hozzád emelkedem, nézz, im feléd nyújtom Írásra kész kezem! Vezessed tollamai... öröködbe léptem, amikör elzengem, hogy mi volt e népen... Jer Hat hű olvasóm . .. adsza a kezedet, az év történetén majd végig vezetlek. Mérlegelünk mindent... igazi értékkel, fizetünk majd rímmel s magyar vers[mértékkel. Az uj év kezdete bút okozott soknak, de a legnagyobbat a dohányosoknak. „Nem dohányzunk“ mondták s szemükből [könny csörgött . . . s másnap a trafiknál mindenik ácsorgott, Krompaszky nem jött el... nem tudjuk [mi az ok, Kokovay János lett az új kanonok. Városban s környékén rekvirálíak sokat, drágábban fizetjük már az orvosokat. Hogy minden áímenjen rekviráláson át, kukoricánkból is kihúzták a csirát. (Ha megúszfuk eddig a bajok tengerit, majd csak elbírjuk a csirátlan tengerit!) Csicseri úr elment... fogata másutt... és ott sem lesz majd üres, a második ülés. Meiszner Rudi bácsi! Áldott az emléked! „Becsületes boltos“ ez a síremléked. (H& a boltosoknak most ily emlék járna, hej de sokak sírja jeltelenül állna!) Faelláíás körül volt egynéhány hiba, cukorjegyre kaptuk s vittük staniciiba. A cukor adagot még kisebbé tették, keserves életünket elkeserítették. Hübschl Kálmán zsírját a siníér ellopta, ugylátszik, kutyából még sem lesz szalonna! Még qyorsabb iramban viráqzanék [„Hangya“, ha egynéhány tolvaj neki békét hagyna. Freysinger Lajosné jobbik világba tért, sokai fáradt és tett váci szegényekért. Szellemi éltünkben legyen több jó óra, ezt segíti elő a Váci Auróra. Az új varosatyák... „dolgozni akarnak“ de nagy keletje van itt a munkás karnak! Ha lett tfolna csizmánk s lyukas cipőnket [hej! megtalpalta volna halósági műhely, de soh’ sem volt talpa, nem jött meg a [bőre, még mostan is várunk erre az időre! (Addig is míg megjön, úgy segítek azon, más laip híján, járok a saját talpamon.). A magyarság ellen nagyot vételt Sztanek, tanfelügyelőnek Miskolczit bízták meg. A hazáért ömlött Bárdos Ernő vére, szép estélyt rendeztünk az ó emlékére. Kullúr-zongoránk van, illenék hozzá ház, kimondottuk tehát, legyen ill Kuilűrház, hogy legyen, hol legyen, erről sok szó esett, kaptunk eszmét bőven, de pénzt azt keveset. Rabok kertészetén soknak tellett kedve, Pesten meg is voltak vele elégedve. (Hát nem elég, hogy Vác gyönyörködve [látta, x hogyan nő ott retek, tök, krumpli, saláta?) Örökké fog élni Pauer Imre tette, amikor a házát múzeummá tette. Paull Bélát, Hefc papát a halál elérte, őszinte könnyeket hullajtottunk érte, (De sokszor mondta Helc, akkor nem hitlük el: „Elpusztul a magyar, ne tartson némettel!“) Kép kiállítást rendez az Auróra, ezért rá is szolgál a dicsérő szóra. Uj gazdákat kapott Reismann-féle pince, drága áron kelt el a sok drága kincse. Március 15! Ünnepelésedre hazafias szívvel most is gyűltünk egybe. Súlyos csapás zúdult, ránk zsirtalanokra, rekvirálók jöttek a disznóaklokra. (Mily búsan röfögött a nagy disznótömeg hogy őket nem nálunk, de másutt eszik meg. Váci urak, hölgyek, postások stb., a méhészei módját Vácott tanulták ki. Váci dalárdánál újra szól az ének, de szokatlan jó volt az ember fülének! Vörös kereszt kórház, mely ápolt oly sokat, helyére engedte a vasutasokat. Vasuii ezredünk! Hány szó esett róla, volt-e, van-e, lesz-e ? Van megmondhatója? Budai dalárda, amikor itt dalolt, mindenki rámondta: „Jaj de nagyon szép volt!" Amikor elment a kerékpáros ezred, könnyet hullajtottak lányaink sok ezret s hogy soká ne lássunk itten búsulókat, vigasztalásukra küldtek fényszórókat. Ezüst lakodalmát üite Ivánka Pál, aki a közügyben olyan sokat kapál, soh sem szalajlja el a munka alkalmát, add Isten megérnünk aranylakodalmát! Gallér, ing, manzseíía! Lévén most új idők. kartellbe állottak s. igy mosnak mosónők: Napi-bér, kávé, bor, tea és aszíán koszt, amit a Nagysága jó bő adagban oszt. (Radikális parijuk kívánta e mellett: hogy a mosás iegyen cigányzene mellett.) (Szerkesztő űr kérem, tartsa ám titokban ezévi krónika Írója én voltam, elég gond volt nekem, versbe szedni x v [mindent, rímel kovácsolni, ha megvolt az őket, vagy ha rímem csengett s ötletet kerestem, ebben a munkában fáradt íeslem-lelkeni^ Újból kérem tehát, tartsa ám titokban, ezévi krónika írója én voltam. Alert liát ezek után hozzám be nem állnak, duplán adnék szappant, mégis bojkottálnak. De furcsa is volna, inig itt a bűnt nyesem, a mosónők miatt, ha lenne szennyesem.) Szegény öreg Naszály, ez a kor oly kalmár, Nem hagy békén léged s oldalad fúrják már, ne csodálkozz ezen, veled mást nem tellek, váci szokás szerint, téged is kikezdték. Ki volt az, akire nem nehezíelt senki, és amikor meghalt, siratta mindenki, aranyos szivével nem bántja a legyet, pártolja a szegényt, az árvát, az özvegyet, nem írhatom mindjárt, a szemembe könny [van, előbb letörülöm: ez volt Borbéiy István. i Orosz fogság után, Meiszner János doktor újra fogollyá leit... Köszöntjük őt sokszor. Hétkápolna vizét aki egyszer issza, miként Holló Bélát, szive hozza vissza. Nagy Lajos is meghalt, bizony nagy kár érte, Ki vásárol nekünk kukoricát télre? Doktor Tragor Ignác azután is kutat, minek hívják nálunk egyik-másik utat és hogy uj utakon s tereken álljon őrt, megalakította a Városfejlesztő eRT. Azt hisszük mindnyájan, hogy igaz és való, nem szerelik egymást Haraszti—Kohn— [Kalló. Színművészet ügye előhaladásl telt, megalakult Vácon: „Alűkedvelő Egylet." Végre valahára! Akad o'yan ember, Vácról szép képet fest — Kosztolányi mester Spanyol kór — újabb baj — mely közénk [férkőzött, szörnyű pusztítást lett a váciak között. Emigy rendelkezett piaristák ura: Gombos, Moinár menjen, jön Agárdi s [Chura. Gombás direktor lett, soká volt. itt tanár, sajnáljuk hogy elment, Léván direktor már. Halál nem válogat, el is vitte innét De Lange Teofilf s Petőfi Isívánnét. Nyugdijba ment Kalló, vállán nincs már iga, ugyan hol vár reá: puska, lány s taliga? Ha zörögni hallja az erdő harasztit, Eszébe juttatja Kohnt, Perluszt, Harasztit. Nyolcvan osztrák gyerek nyaralni jött ide, azt mondották, hogy jó Vác kenyere s vize. Meg is híztak jócskán a nyaralás alatt, eszükbe jut-e majd a jó magyar falat? Látván megesküdni Nagy Babát és Juihoí, mily boldog ifjú pár! eszünkbe ez jutott. Alég szebbé fejlődött és épült Deákvár, új lakói lettek Olasz, Jeszenszky s Kiár. (Deákvár panasza : bár sok adót fizet, nincs út, felüljáró, nem kap villanyt s vizet) Alivelhogy Vác város .fürdőben hiányos, gőzből épit egyet nekünk Csuka János. Régen megkezdtük a hústalan napokat, felesleges volt hát rendelni azokat. Zsirellátás körül hogy ne legyen hiba, vásároltunk disznót, hitelbe, mutyiba. (De ha még valaki összeállna velem, 36 os galléri nem vennénk közösen? Eselleg cipőt is, lábam 46-os, hozzájárulásom: hefenkint egy hatos. Urak, tisztviselők, fogjunk tehát kezet, alakuljon meg hát ez a szövetkezet.) Leánygimnázium sorsa itt is az lesz, előbb maturáznak s aztán mennek férjhez. Hogy Vácon rend legyen erre sokan várnáig kemény dolga lesz majd mind a kéfSáfárnak El Kalló-dolt a rend, mindenki igy beszél Nem zörög a Harciszt', hogyha nem fújja [szél!
