Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)
1918-10-27 / 44. szám
CiarmincKettedih évfolyam 44. szám. Vác, 1918 október 27. v ► Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap Előfizetési árak; helyben egy évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Vidéken: egy évre 18 K, félévre 9 K. Egyes szám ára 30 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora két korona. Telefon-szám 17. Nagy idők és államtisztviselők. Soha nem sejtett nagy időket élüukl Ezt halljuk most mindenfelé. Ténleg igy is van. Nem tudjuk délben tizenkettőkor, hogy mi lesz délután egykor ? Sorsfordulaf előtt állunk. Eldőlhet a kocka jobbra vagy balra. Lehet, hogy simán meguszuk a háborúról békére áttérés nagy jelanetét. Ha igy lesz, amit adjon a jó Isten, akkor rendben van minden. Lehet azonban, hogy a hül- és belpolitikai földrengés alapjaiban rázza meg államunk épületét és a háború minden megpróbáltatása egy hatalmas megtisztulásban fog kulminálni. Ezekben a minden eshelöségre képes időkben országunk sorsa a nemzet gerincének, az államtisziviselői karnak, általánosabban a közalkalmazottaknak kezébe van letéve. Ennek az értékes karnak karakterességén fog megfordulni országunk jövő sorsa. Minden állam éleííolyása a tisztviselői kar irányítása alatt áll. Ezek az állam cselekvő szervei, általuk és bennük funkcionál az államhatalom. Jöjjön bármily sötét felhő, akármilyen nehéz idő, ha a tisztviselő társadalom komolyan fogja fel hivatását, erős kezekkel igyekezik tartani az ország kormányát, akkor a legnagyoob zavar közepette is meglesz az államélet zavartalan funkcionálása, ha lesz is zavar, de nem lesz felfordulás, ha összecsapnak is az ellenvélemények, de nem fordulhat fel fenekestől a közrend. Lesz egy hely. a magyar hivatalok világa, ahol még ebben a nagy zivatarban is ügyelni fognak az államélet rendes folyására. Ez a hivatalnok-osztály történelmi hivatása. Ha ezt komolyan fogja fel ez az osztály, akkor a legválságosabb időben fogja bebizonyítani, hogy igaz a békeidők nagy frázisa: a tisztviselő-osztály a nemzet gerince, az állam fentarfója! A háborúban bizony anyagilag agyonsanyargatolt, minden léren lémondásra, szenvedésre kárhoztatott tisztviselő-osztálytól ez a nagy megpróbáltatás emberfeletti morális energiát kivin. De mi bízunk benne, hogy ezt az energiát a háború nem törte meg, ez az energia eleven, alkotó és nemzetfentartó erő lesz. Ha az a feltevés valóra válik, az ország minden elképzelhető hálájára érdemes lesz tisztviselő társadalmunk. Hogy ennek hasznát ők is fogják érezni, az kétségtelen: felvirrad rájok a jobb kor, amely után eddig hiába epekedtek. w Uj katonai parancsnok a rokkantiskolában. A rokkantiskola eddigi katonai parancsnokát, Farkas István dr. tart. honvéd főhadnagyot, aki a polgári életben Székesfehérvár város aljegyzője, a belügyminiszter a katonai szolgálat alól felmentette. Helyébe Gáli József igazgaló mellé Nickel Jenő tart. honvéd főhadnagy vezényeltetett a a rokkantiskolához katonai parancsnokul, aki szolgálatát már át is velte. Dr. Farkas István főhadnagynak távozását ismerősei és jóbarátai őszintén sajnálják. Kitüntetések. A király Steiner Jenő 32. gyalogezredben szakazvezetöt az ellenség előtt tanúsított vitéz ée bátor magatartásáért a nagy ezüst viiézségi éremmel tüntette ki. Steiner Jenőnek ez már a hatodik kitüntetése. — Őfelsége a király Turcsányi Imre 314. honvédgyalogezrednél beosztott tartalékos segédlelkésznek az ellenség elölltanusilolt vitéz és önfeláldozó magatartása elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta a hadi diszilménynyel és a kardokbak-Eljegyzés. Pohánka Ödön csővári ev. tanitó leányát, Jankát, oki. tanítónőt folyó hó 20-án eljegyezte Janovicsek Árpád nagyszombati ev lelkész Csőváron. A reformáció emlékünnepe. Mint minden évben, úgy az idén is megünneplik a református hívek október 31-ikét, a reformáció emléknapját. Ezen a napon a református templomban ünnepélyes istentisztelet s utána a megszokott kedves műsorű ünnepély lesz, melyre érdeklődőket is szívesen lát a református egyház. Látogatás. Majláth Károly Gusztáv gróf, erdélyi püspök megyés Föpásztorunk látogatására október 21-én délután városunkban időzött. Csak egy virágszálat! A József Főherceg Szanatórium-Egyesület Váci Fiókjának elnöksége az idén is megtartja szokásos urnagyűjtését a háborúban tüdőbajt szerzett hőseink gyógyíttatására. Erre melegen felhívjuk közönségünk szívós figyelmét és nemes áldozatkészségét. A gyűjtést Borbély Sándorné elnöknő felkérésére ezúttal is a város lelkes hölgyközönsége végzi. Harminc százalékkal emelték a gyógyszerárakat. Wekerle Sándor miniszterelnök belügyminiszteri minőségben leiratot intézet a magyar gyógyszerészek egyesületéhez és közölte, hogy megengedi a gyógyszerárak 30 százalékos pótdijának 60 százalékra fölemelését. A belügyminiszter a gyógyszrtárak felemeléséhez az Országós közegészségügyi tanács javaslata alapján járult hozzá. Az áremelés már életbe lépett. Miért mentek el a színészek? Mélyen bevilágit városunk kuiturélelébe az a sajnálatos körülmény, hogy az itt játszó színtársulatnak akarata ellenére ilt kellett hagynia városunkat. A Kúria-szálloda bérlője ugyanis, a közönség teljes negligálásával, puszta önérdekből, az ily célra egyedül alkalmasnagylermet nem volt hajlandó tovább a színészek rendelkezésére bocsátani, noha ők hajlandók leltek volna még nálunk maradni. Telle ezt pedig azért, mert ő ott. mozizni akart, ami neki nagyobb hasznot hajt. Jog szerint nincsen módunkban a Kúria bérlőjét arra kényszeriteni, hogy egyéni érdekeit alá vesse a köznek, csak magát a tényt óhatjuk leszögezni s miheztartás és megfontolás céljából a nyilvánosság elé hozni annyival is inkább, mert nem először történt meg mostan, hogy a kultúrügy a Kúria bérlőjének egyéni érdekein hajótörést szenvedett. Tudunk rá eseteket, amikor egyes kulturális egyesületeink által rendezni szándékolt s jóíékonycélra szolgáló előadások megtartásával vagy a mozi-napokhoz kellelt alkalmazkodni, vagy pedig azokat egyáltalában meg sem lehetett tartani, mert a terem bérlője állal meghatározott időben a szereplő művészek meg nem jelenhettek. Előállott tehát az az eset, hogy városunk kulturális életének egyes megnyilvánulási eshetőségei tisztán egy ember kénye-kedvétöl függenek. Olyan sajnálatos körülmény ez, ami kulturális életünket valóban megbénítja s lehetetlen helyzetbe sodorja. E mellett szó nélkül elmennünk többé már nem lehet. Itt cselekedni kell, még pedig sürgősen. A megoldásnak csak egy módja van, még pedig az, hogy ily célra egy megfelelő s a közönség kutturális céljaira mindenkor rendelkezésre álló házat kell építeni annyival is inkább, meri a Kúria nagyterme már amúgy sem elégíti ki a mai kor igényeit. Tudtunkkal városunk társadalmának egyes rétegei már régóla foglalkoznak ily kullurház létesítésének problémájával s az ez évben oly nagy érdeklődéssel és lelkesedéssel megalakult Városfejlesztő Részvénytársaság pedig egyenesen programmjába vette annak megalkotását. Meg van tehát az eszme, az akarat s a hozzávaló tőke is, csak a megoldás hiányzik még. Ez pedig, mint az adott eset is bizonyítja, sürgős elintézést vár. Hisszük, hogy városunk társadalmának legjobbjai a megotdás módozatait is megtalálják s nyomban a cselekvés terére lépnek olyképen, hogy legalább a terveket készítik el addig, amig az ipari konjunktúrák az építkezések megkezdéséi lehetővé teszik. így aztán nem kell majd az előkészítő
