Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)
1918-06-23 / 26. szám
MarmtncKettediK évfolyam 26. szám. Vác. 1918. junius 23. VÁCI HÍRLAP PolitiKal lap, megjeleniK szerdán és vasárnao. Előfizetési árak: helyben egy evre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre !4 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 30 fillér. Felelős szerkesztő és laptuiajdonos. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nvilttér sora két korona. Telefon-szám 17. Közélelmezés, hadiözvegyek, hadíárvák. DR. PRESZLY ELEMÉR orszgy. képviselőnk parlamenti beszéde. Dr. Preszly Elemér, városunk országgyűlési képviselője a képviselőház f. évi június hó 19-diki gyűlésén az 1918—19. költségvetési év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmából a következő beszédet mondotta. A mindenkit érdeklő beszédet az országgyűlési értesítő nyomán az alábbiakban közöljük: Kétségtelen, hogy bizonyos nyuglalanság, idegesség észlelhető az országban a nép között, sajnos, a legkonzervaíivebb néprétegekben is. Hiszen ez megmagyarázható: a háborúnak túlhosszű tartama, a sok zaklatás, amelynek a nép nap-nap után ki van téve, a nélkülözések és áldozatok elfogyasztják a nép türelmét. Ily körülmények közt valamennyiünknek kötelessége, hogy a nép megnyugtatására törekedjünk és ne dobjunk a nép közé olyan dolgokat, amelyek kedélyének felizgatására alkalmasak. (Helyeslés balfelől.) És itt kifejezést akaróit adni annak, hogy ebben az országban magyar és magyar ember között különbség a tekintetben nincs, kogy ill mindenki a békét akarja. (Helyeslés.) És nem szabad a néppel elhitetni, hogy itt klasszifikálni lehet az embereket, a kik akarják a békét és a kik nem akarják a békét. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) Sőt ellenkezőleg, azt a valódi tényt kell a nép elé állítani, hogy a béke nem a mi óhajtásunkon múlik, hanem az •ellenség makacsságán, a mely ma is azt hirdeti, hogy a háborút a végső győzelemig fogja folytatni. (Igaz! Úgy van!) Én nem akarok politikai kérdésekkel foglalkozni, hanem szociális kérdésekkel. A tisztviselők helyzetével, a közélelmezés bajaival és a hadigondozás kérdéseivel. Előzőleg azonban vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni az Oroszországban szenvedő magyar foglyok helyzetére. (Halljuk! Halljuk!) Oroszország ma teljes dezorganizációban van. Az onnan hazaszökölf foglyoktól, tisztektől és legénységtől egyaránt azt halljuk, hogy ott maradt fiaink ma sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint voltak a forradalom előtt. Angol ügynökök járják be az egész Oroszbirodalmat és megnyerik a vörös gárdái annak, hogy a mi foglyainkat tartsák vissza, a minek eredménye az, hogy ma foglyaink visszatérése sokkal nehezebb, mint volt a közelmúltban. (Igaz! Úgy van!) Ezenkívül ezek a foglyok nem kapják meg zsoldjukat, fizetésüket; élelmezésük hihetetlenül rossz (Igaz!) és ennek következtében kénytelenek minden rendelkezésükre álló eszközzel, uzsorák útján pénzhez jutni, hogy életüket valamiképen napról-napra tengethessék. Információm szerint kénytelenek eladni minden felesleges, sőt szükséges ruhadarabjukat is, úgy hogy a legtöbbnek ma már csak egy öltözet ruhája van, jóformán csak annyija van ruhaneműből, a mit magán visel. Felhívom az egész magyar társadalmat, indítsunk akciót és kövessünk el mindent abban a tekintetben, hogy ha már ezeket a szerencsétlen honfitársainkat rövid idő alatt a hazába visszahozni nem tudjuk, legalább a téli re lássuk el ruhaneművel. (Élénk helyeslés.) Siessünk segítségükre, hogy olt a távolban, a nehéz viszonyok közöd is érezzék a haza háláját, az itlhonlévök gondoskodását. (Helyeslés.) A tiszlviselők kérdésével már többen foglalkoztak elöltem szóló képviselőtársaim közül és valamennyien megállapították azt a kétségtelen tényt, hogy a tisztviselők közölt nagy nyugtalanság van. Olyan hangon lépnek fel bírák, tanítók, jegyzők és a közalkalmazottaknak jóformán minden kategóriája, a mely már—azt lehet mondani — forradalmi. Pedig hiszen kétségtelen, hogy a kormány iparkodik rajtuk segteni. A mull évben jelentékenyen felemelte a háborús segélyt, most pedig újabb 340 millió koronát ad ruhasegély címén. Ha mégis nyugtalanságot tapasztalunkéikor meg kell állapítanunk. hogy elhibázott az egész rendszer. Bár hány milliót pdjunk is a tisztviselőknek, azzal rajtuk nem segítünk, nyomorukat nem enyhítjük. Egyetlen megoldás a természetbeni ellátás volna. (Úgy vanEa baloldalon.) Ha a 340 millió korona helyei) a kormány ruhát vagy posztót, vagy cipőt adott volna a tisztviselőknek, mindenesetre nagyobb örömmel, nagyobb megnyugvással fogadták volna, mint a pénzt, a melyből, sajnos, egy öltözet ruhát sem tudnak maguknak és családjuknak beszerezni. (Igaz! Úgy van!) A beszerzési központoknak,csoportoknak működéséről is akarok egy pár szót szólni. (Halljuk! Halljuk!) Ezek a beszerzési csoportok azért alakultak, hogy naluráliákkal lássák el a tisztviselőket. Sajnos ez nem történt meg, mert olyan keveset tudtak csak juttatni, hogy az természetbeni ellátásnak nem mondható. Kezeim között van egy vidéki város beszerzési csoportjának hiteles kimutatása arról, a mit ez a csoport megalakulása óta naluráliákban kapott. Ennek a csoportnak tagja 540 család 2200 igényjogosulttal. Ha felolvasom, mit kapott ez a 2200 igényjogosult személy ezalatl az ellátási év alatt, akkor méltóztatnak látni, hogy ez olyan csekélység, hogy ha csak erre lettek volna utalva, akkor éhei halhattak volna. Például burgonyában a kvóta szerint járt volna nekik 2200 q és ehelyett kaptak a valóságban 276 q-l, vagyis egy-egy család alig kapott annyit, a mennyi egy napi szükségletének megfelel. Nem akarom az összes tételeket felsorolni, bár mindössze csak 24 (ételről van szó. Ha veszem a petróleumot, falpbőrt, rizst, szalonnát, cérnát, zsírt: mindenütt a lehető legminimálisabb mennyiséget találom; például zsírból az egész ellátási év alatt 497 kg-t kapott a csoport. Ennek következtében az én tiszteletteljes kérésem a kormányhoz az: nem tudom ki Intézi ezeknek a beszerzési csoportoknak élelmiszerekkel való ellátását, azonban mindenesetre méltóztassanak ezt megvizsgálni, mert ott feltétlenül igazságtalanságok történnek. Az ember hall 'egyes beszerzési csoportokról, a melyek viszont nagyon jól vannak ellátva. /Változtassanak odahatni, hogy ezeket a csoportokat nocsak papíron, hanem a valóságban is ellássák az összes közszükségleli cikkekkel. Akkor megnyugvást fogunk elérni a köztisztviselőknél és nem fogunk hallani napról-napra panaszt és zúgolódást. Áttérve a közélelmezés kérdésére, sajnosán kell konstatálnom, hogy ma a legégetőbb probléma a közélelmezés kérdésének helyes megnyugtató megoldása, ezl a megnyugtatást azonban a közélelmezési miniszter, úr a kiadott termésrendeleffel nem érte el. Minden egyes állampolgárnak feltétlenül joga van ahhoz, hogy az állam gondoskodjék az ő kenyeréről. Arra nincs szükség, hogy színházba járjanak, luxus-cikkeket vegyenek az emberek: de a mindennapi kenyérhez minden egyes embernek joga van. Meg kell állapítanom, a mint gróf Tisza István ur is előadta ma délelőtti beszédében, hogy Magyarország nem az a Kánaán, a mint azt Ausztriában szeretnék feltüntetni; hogy nálunk is éheznek az emberek, nem kapják meg a leszállított fejadagot sem és megtörténik, hogy nagy városok napokighelekig liszt nélkül vannak, zsírt pedig 3—4 hónapja nem láttak. (Igaz! Úgy van! balról.) Ennek következíében az a tiszteletteljes kérésem méltóztassanak elsősorban minél előbb megáilapilani a fejkvótát, még pedig a felemelt fejkvótái. (Helyeslés balról.)Köztudomású, hogy a magyar ember, különösen a falusi, kenyér- és tésztaevő, A városi lakos vagy az az osztrák, az a német pótlószerekről is tud gondoskodni, de ha a falusi lakosságnak nincs meg a kenyere, a tésztája és a darab szalonnája, akkor az igazán éhezik. Nem szolgál niggnyugvást az ellátatlanok ellátása sem. E tekintetben igazán nagy panaszokat adhatnék elő. Nagy hibája volt az eddigi ellátásnak, hogy pl. a rendezett tanácsú városokat és a községeket az ellátatlanok tekintetében alárendelte a vármegyéknek és a törvényhatóságoknak. Már most a vármegye nem kapta meg a szükséges lisztmennyiséget, a vármegye is redukált mennyiséget kapott, természetes dolog, hogy 5 annak a városnak is red ukált mennyiséget utalt ki. Azonban csodálatos, képen még most is, a háború negyedik esztendejében megtörténik, hogy pl. van
